Time Goes By

Bajok Harryvel (The Trouble With Harry) 1955

2014. augusztus 23. 13:54 - Time Goes By

A Bajok Harryvel Hitchcock egy méltánytalanul alábecsült és kevésbé ismert black comedyje, ami a megjelenése idején az USA-ban nem aratott nagy tetszést, a teljes bukástól Európa, legfőképpen Anglia és Franciaország mentette meg, ahol több mint egy éven át játszották. Úgy tűnik Európának jobban bejött ez a fajta fekete humor akkoriban, ugyanis ez esetben nem egy szokványos hitchcocki mystery vagy thriller filmről van szó, hanem egy tőle elég szokatlan vígjátékról. Az amerikai bukásnak valószínűleg az is része lehetett, hogy közvetlenül Harryt megelőzően olyan nagy sikerű klasszikusai jöttek ki tőle, mint a Fogjunk Tolvajt! (Catch a Tief), Hátsó Ablak (Rear Window) vagy éppen a Gyilkosság Telefonhívásra (Dial M For Murder) és a nézők valami ezekhez hasonlót vártak.

Mindenesetre a film nagyon vicces, nem a hahotázós értelemben, ugyanis a humor nem annyira a szövegben (kivéve a kapitány néhány morgós beszólását), hanem inkább a színészi játékban, a fényképezésében, és abszurditásában rejlik. Egyik visszatérő motívum benne Harry zoknija, ami minduntalan becsúszik a kép (általában) jobb alsó sarkába. A zokni színét remekül választották ki, hiszen Harry kék-piros zoknijánál jobban semmi nem üt el az őszi táj sárgás-barnás-zöldes színénél. Az abszurditás pedig abban áll, hogy a szereplők egyike sem úgy reagál egy-egy szituációban, ahogy azt az ember általában várná: a kedves cseverészések Harry hullája felett, ahogy megbeszélik a délutáni teázást, vagy ahogy a kapitány a hulla elrejtésének izgalmában elszundikál, esetleg rágyújt kényelmesen egy pipára.A történet idilli környezetben, egy álmos kisvároskában játszódík, ahol a lakosok vadászgatnak, teázgatnak, festegetnek, és a táj is megnyugtató, gyönyörű őszi színekben pompázik. Aztán ebbe az idillbe egyszer csak belecsöppen Harry, a hulla, aki érzelmileg nem különösebben izgatja fel azokat az embereket, akikkel "összetalálkozik", inkább csak kényelmetlen érzéseket okoz, mivel hárman is felelősnek gondolják magukat Harry haláláért. Felelősnek nem a szó erkölcsi értelmében érzik magukat, megbánásnak vagy sajnálatnak nyoma sincs egyikőjükben sem, hanem inkább azon puszta tény miatt, hogy Harry meghalt, és most kezdeni kell valamit a hullájával. Először Captain Wiles (Edmund Gwenn) nyugalmazott hajóskapitány gondolja azt, hogy vadászgatás közben lelőtte véletlenül Harryt. Éppen a holttestet vonszolja az erdőbe, hogy azt elrejtse,  amikor összetalálkozik Miss Ivy Gravelyvel (Mildred Natwick), a városka középkorú vénkisasszonyával. Az első meglepetést leszámítva kellemesen és megértően elcsevegnek, miközben a Wiles még mindig a kezében tartja Harry bal lábát. Miss Gravely még egy délutáni teázgatásra is meghívja a kapitányt, és még áfonyás sütit is ígér neki. A jelenet elejétől a "Yes, ma'am" és a "What seems to be the trouble"-től kezdve nem lehet nem imádni ezt a két karaktert.Miss Gravely távozása után a kapitány folytatná a hulla elrejtését, de ekkor meg Jennifer Rogers (Shirley MacLaine az első filmszerepében) jelenik meg a kisfiával, aki rögtön felismeri a hullában férjét, Harry Worp-ot. Érzelmileg őt sem rendíti meg a dolog, sőt még örül is neki, bár azt még nem tudjuk, hogy miért is. Mindenesetre érintetlenül otthagyja a hullát, és kisfiát kézen fogva hazaindul. Távozásuk után a kisváros versrajongó és majdnem vak orvosa is megjelenik a helyszínen, aki észre sem veszi Harryt, pedig megbotlik benne. Szegény kapitány azonban nem tudja folytatni Harry elrejtését, mert most meg egy csavargó jön, aki kifejezetten megörül a halott Harrynek, ugyanis Harry cipője pont jó a lábára.

A következő jelenetben megismerkedhetünk Sam Marlowe-val (John Forsythe) a nonkonformista festőművésszel. A karakter nevét egyfajta Bogart, vagy még inkább film noir paródiának is fel lehet fogni, hiszen Bogart két klasszikus magán detektív karakterének (Sam Spade a Máltai Sólyomból, és Phillip Marlowe a Hosszú álomból) az egyesítése. Neki van a legkevesebb köze Harryhez és annak halálához, de nagyon nyitott és segítőkész a kapitány, Miss Gravely és legfőképpen Jennifer problémájának a megoldásában.Miután megismertük a főszereplőket, az események felpörögnek Harry hullája fölött, miközben tulajdonképpen az idilli hangulat nem változik a négyes fogat tagjai között, sőt egyre idillibb lesz. Udvariasak, barátságosak, figyelembe veszik egymás helyzetét és közösen próbálják kitalálni, hogy mi is lenne az ideális megoldás mindenki számára. Ugyanakkor mind a négyen teljesen el vannak szakadva a realitástól, mintha álomvilágban élnének. Karaktereiken keresztül a filmben betekintést nyerhetünk Hitchcock tökéletes társadalmába. Őszinték egymáshoz az emberek, nem akarják úgy megúszni a kellemetlen helyzetet, hogy megpróbálnák a másikra kenni a dolgot, hanem összedolgozva szép csöndben akarják a problémát megoldani. Ami esetükben Harry, a hulla. Akinek az a fránya piros-kék zoknija újra és újra felbukkan. Ugyanis ahogy állandóan újabb és újabb információ birtokába jut a négy főszereplő, úgy ássák el és ássák ki Harryt. Négyszer. Ha jól emlékszem, de ezt a végén már nehéz követni. Először is Miss Gravely vallja be, hogy szerinte ő ölte meg Harry Worpot a cipője sarkával.

Aztán Jennifer vallja be, hogy ő ütötte fejbe egy tejes üveggel Harryt, amikor az megkereste, hogy folytassák a házasságukat. Azután viszont, hogy Sam és Jennifer elhatározzák, hogy összeházasodnak, megint elássák Harryt. Ja, nem. Akkor éppen kiássák. Most éppen annak érdekében, hogy ne kelljen Harryt eltűntnek nyilvánítani, és Sam és Jennifer azonnal összeházasodhasson. Szóval ez megy egész nap, egészen addig, amíg a doktorral meg nem vizsgáltatják a holttestet, és ki nem derül a halálának oka...Ami talán a legmeglepőbb ebben - a gyilkosság és hulla ellenére - abszolút ártatlannak tűnő filmben, az az erőteljes szexuális felhang, ami elég merésznek számított abban az időben. És főleg egy olyan filmben, ami elviekben nem erről szól, na de nem is lenne Hitchcock film, ha ez nem így történt volna. Nagyon sok párbeszéd zajlik a négyesfogat különböző tagjai között szexuális témákról, amit általában szimbolikusan fogalmaznak meg a szereplők. Amikor Sam megtudja, hogy Miss Gravelyhez, a vénkisasszonyhoz megy a kapitány látogatóba, megkérdezi tőle, hogy "Aztán gondolt-e arra, hogy ön fogja átlépni először a küszöbét?" az öreg pedig azt válaszolja, hogy "Tudod, soha nem késő. Ő egy nagyon jól konzervált nő, és a konzerveket egyszer ki kell nyitni." Na és persze Jennifer és Sam szinte egész beszélgetése Jennifer házának a teraszán, amikor kiderül, hogy miért is hagyta ott Harryt: nászéjszakájukon Harry cserben hagyta, majd a házimunkáról szóló párbeszédben megtudjuk tőle, hogy " vannak dolgok, amit nem szeretek egyedül csinálni." A jelenet végén pedig kiderül, hogy mi is volt Jennifer igazi baja Harryvel: a hulla vagy impotens volt, vagy meleg.A Bajok Harryvel egy roppant szórakoztató és egyben szokatlanul kedves Hitchcock film, amiben túl sok mélységet vagy témát nem kell feltétlenül keresni, ugyanakkor azért mégsem annyira ártatlan, mint amilyennek első ránézésre látszik, és a maga korában elég merésznek számított szexuális felhangjaival. Mindezek mellett remek színészeket láthatunk, külön megemlítendő Shirley MacLaine, akinek ez volt a filmdebütálása, de mindannyian kiválóan játsszák imádnivaló karaktereiket. Nagyon ritka az ennyire időtálló film a comedy műfajában, ezt viszont huszadszorra is végig lehet mosolyogni, mert egyes jelenetei megunhatatlanok, különös tekintettel az első 15 percre.

Értékelés: 9/10

Hitchcock cameoja a 22. perc körül:

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr346625605

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Magyar Filmörökség 2014.09.02. 14:31:58

Mikor megvettem a Hitchcock gyűjtemény (jó 10 éve) DVD-n, ezzel a filmmel nem tudtam mit kezdeni. De aztán még 2x megnéztem és az egyik kedvencem lett. Zseniális fekete humor. :))