Joan Bennett (1910-1990) színésznőre leginkább olyan nagy sikerű, klasszikussá vált Fritz Lang film noirok végzet asszonyaként emlékezünk, mint a Nő az ablak mögött, vagy a Vörös utca. Karrierje három élesen elkülönülő szakaszból állt: bájos, szőke naivaként kezdte a '20-as évek végétől a 30'as évek elejéig, majd karrierje csúcsán film noirok barna végzet asszonyaként vált emlékezetessé, végül a '60-as évek második felében népszerű tévé sorozatok melegszívű anya és feleség karaktereiben fejezte be karrierjét. Azonban korántsem volt egyszerű számára sikeresen befejezni pályafutását, amivel egy óriási botrány majdnem teljesen kerékbe törte azt.

Történt ugyanis, hogy 1951. december 13.-án férje Walter Wanger producer féltékenységében tökön lőtte Jennings Langot, Joan Bennett ügynökét és szeretőjét. 

Joan Bennett színész családban született, édesapja és két nővére nyomdokaiban haladva gyerekként már némafilmekben is szerepelt. 16 évesen ment először férjhez John Foxhoz, akitől született egy gyereke, azonban két év múlva el is váltak. 18 évesen debütált a színpadon, majd egy évvel később már filmekben is feltűnt. Karrierjének ebben a szakaszában olyan filmekben játszott, mint a Moby Dick John Barrymore-ral, vagy az 1933-as George Cukor rendezte Little Woman Katharine Hepburn-nel. Ezzel a filmjével keltette fel Walter Wanger független film producer figyelmét, aki elkezdte menedzselni a fiatal, tehetséges színésznőt. Második férjétől 1937-ben vált el öt évnyi házasság után, akitől szintén született egy gyereke. 1938-tól már barna hajú, és egyre többször látható az elbűvölő és csábító nő karakterében. 1940-ben összeházasodott Wangerrel, akitől két lánya Stephanie és Shelley született. Karrierje csúcsán a '40-es évek második felében ért, amikor a kor népszerű műfajának, a film noirnak egyik ikonikus végzet asszonyává vált. Olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint a The Woman in the Window, Scarlet Street, The Macomber Affair, Hollow Triumph, vagy éppen a The Reckless Moment.

Vicces és érdekes: Az 1950-es nagy sikerű Father of the Bride-ban együtt játszott Elizabeth Taylorral, akivel érdekes tényekben és adatokban osztoznak: mindketten 39 évesen váltak nagymamává, mindketten február 27.-én születtek, és mindkettejüknek született egy gyereke a születésnapján. A két nagyit itt láthatjuk a baloldali képen. (Taylor persze itt még nincs 39.)

Negyven éves kora körül nagymamaként már készen állt arra, hogy karaktert váltson, és a végzet asszonyából átmenjen a korának jobban megfelelő anya típusú karakterekbe. Ezt a váltás láthatjuk a '49-es The Reckless Momentben (talán ebben a filmben hozza élete legjobbját) vagy az '50-es Father of the Brideban, ahol már anyákat játszik. Ez a váltás Hollywoodban manapság is elég kényes pillanat egy színésznő életében, de a '40-50-es években még nehezebb volt, mivel akkoriban sokkal  hamarabb leírták a középkor felé induló színésznőket. Arról nem beszélve, hogy a negyven ma már nem is feltétlenül számít középkornak. Ebben a kritikus időszakban történt az a botrány, ami filmes pályafutását szinte teljesen tönkretette, és a későbbiekben már csak tévés szerepekben tudott érvényesülni.

Walter Wanger (1894-1968) producer filmjei gyakran szóltak társadalmilag kényes témákról, és/vagy közvetítettek provokatív üzenetet, ugyanakkor nagy sikerű melodrámák készítésében is részt vett.

Wanger egy felső-középosztálybeli családba született, és már hamar érdeklődni kezdett a színház világa után.Az I. világháború idején az amerikai hadseregben szolgált, többek között a propaganda osztályon, és itt került közelebbi ismeretségbe a filmkészítéssel. A háború után megnősült, Justine Johnstone némafilm színésznőt vette feleségül. Gyerekük nem született, és közel húsz évi házasság után 1938-ban elváltak. A Paramount filmstúdióban kezdte karrierjét a némafilmek időszakában, és nagyon hamar utolérte a siker az 1921-es The Sheik c. filmmel Rudolf Valentinoval a főszerepben. A húszas évek második felében egyike volt azoknak a producereknek, akik meggyőzték a filmstúdiót a hangosfilmek fontosságáról, amelyekhez a Broadwayről verbuvált olyan színészeket és rendezőket, mint a Marx Brothers, Claudette Colbert vagy éppen George Cukor. A 30-as, 40-es években olyan filmek fűződtek a nevéhez, mint a Stagecoach, Hitchcock Foreign Correspondentje, vagy éppen Fritz Lang Vörös utcája. 74 évesen halt meg szívinfarktusban.

Joan Bennett és Walter Wanger házassága már évekkel a botrány előtt kezdett megromlani lassan, de biztosan. Wanger, mint a legtöbb film producer híres volt a nőcsábászságáról, amivel Joan ugyan mindig is tisztában volt, de ahogy mentek az évek, ezt egyre kevésbé tolerálta. A másik probléma pedig abból fakadt, hogy míg J.B. a karrierje csúcsán volt, addig Wanger karrierjének mély krízisét élte meg. A férfi egojának az sem tett jót, hogy ebben az időszakban Joan két hatalmas sikert elért filmjéhez neki nem volt semmi köze, ráadásul anyagilag is  tönkrement az 1948-as Joan of Arc bukása után. A házasságuk egyre feszültebbé vált, és Joan ekkor az ügynöke, Jennings Lang felé fordult.

Jennings Lang (1915-1996) ügynök, film producer, eredetileg new yorki ügyvéd, aki 1938-ban költözött Hollywoodba, ahol színész és tehetségkutató ügynökséget alapított. 1940-re már Hollywood vezető ügynökének számított, aki a botrány kitörésekor nős volt. A '70-es évektől film producer, és többek között olyan nagy sikert aratott filmekkel dolgozott, mint az Airport 1975, Earthquake vagy az Airport '77.

1951-ben Hollywoodban köztudottnak számított Bennett és Lang kapcsolata, és az is, hogy hetente szoktak találkozni Lang egyik üzlettársa lakásában Los Angelesben. (Billy Wilder az ihletet az Apartment című 10 Oscarra jelölt filmjéhez ebből a botrányból merítette.)

1951. december 13-án Wanger meglátta felesége autóját egy parkolóban, amit elkezdett figyelni. Pár óra múlva észrevette, hogy feleségét a találkájuk után Lang kíséri a nő parkoló autójához. Lang besegítette a nőt a vezetőülésbe, aki beindította a motort, és éppen elhajtott volna, amikor Walter Wanger kiugrott a kocsijából és kétszer rálőtt Jennings Langre. Az első golyó a jobb combján, a második golyó pedig ágyékon találta. Langet kórházba szállították és megműtötték, Walter Wangert pedig letartóztatta a rendőrség, akiknek azt mondta: "I've just shot the sonofabitch who tried to break up my home." Lelőttem a kurafit, aki megpróbálta tönkretenni a családom."

Wanger és Bennett házaspár évekkel később az alábbi képen:Az eset természetesen hatalmas botrány lett, és rögtön országszerte a címlapokra került. Lang és Bennett is tagadta, hogy a szakmai kapcsolaton kívül bármi más is lett volna közöttük. A színésznő az anyagi problémáknak tulajdonította azt, hogy a férje az idegösszeroppanás határára került. A közvélemény nem nagyon hitt ezeknek a nyilatkozatoknak, és elkönyvelték Joan Bennettet, mint hűtlen asszonyt, és őt hibáztatták azért, mert a viselkedésével és hűtlenségével a férjét belekergette ebbe az erőszakos bűncselekménybe. Wanger ellen gyilkossági kísérlet miatt emeltek vádat, ami 1-14 évig tartó büntetést vonhatott maga után. A férfi ügyvédei először átmeneti elmezavarra hivatkozva akarták elérni a felmentését, aztán taktikát változtatva a producer bűnösnek vallotta magát, hogy a büntetést csökkentse. Végül elítélték, de elég könnyen megúszta, mert csak 4 hónapot töltött egy alacsony biztonsági fokozatú telepen. Wanger és Bennett a gyerekeik miatt nem vált el azonnal, az eset után még 14 évig házasok maradtak, és csak 1965-ben váltak el.

A két férfi karrierjét nem törte ketté a botrány, hiszen Walter Wanger a későbbiekben még olyan sikeres filmeket jegyzett, mint az Invasion of the Body Snatchers vagy a Cleopatra, sőt 1966-ban még egy nagyon magas olasz kitüntetést is átvehetett. 74 évesen halt meg szívinfarktusban. Jennings Lang teljesen felgyógyult, majd a 70'-es években producerként dolgozott és katasztrófa filmekkel vált igazán híressé, 1996-ban halt meg tüdőgyulladásban.Az ügy legnagyobb kárvallottja Joan Bennett volt, aki a botrány következtében virtuális fekete listára került Hollywoodban. Bár néhányan próbáltak neki segíteni, mint Humphrey Bogart, aki ragaszkodott ahhoz, hogy Joan játszhasson az 1955-ös filmjében a We're no Angels-ben (a képen a forgatás szünetében sakkoznak éppen), de hollywoodi karrierjét nem sikerült megújítania. Joan Bennett, aki 65 fimben szerepelt a botrányt megelőző 23 éves hollywoodi pályafutása alatt, a következő 25 évben már csak 7 film szerepet kapott. 1966-ban végül egy induló tévé sorozatban, a Dark Shadowsban kapott szerepet, ami az egyik legnagyobb nézettségű sorozattá vált.

Későbbi visszaemlékezéseiben azt mondta: "I might as well have pulled the trigger myself." "Akár én is meghúzhattam volna a ravaszt".