Time Goes By

Csókolj halálosan (Kiss Me Deadly) 1955

2015. március 05. 16:46 - Time Goes By

A Csókolj halálosan egy 1955-ös késői, apokaliptikus és nihilista film noir dráma, ami sokak szerint megalapozta a műfaj leáldozását azzal, hogy szinte minden noiros összetevőjét a limitig nyomta, ami után már nehéz volt igazi újdonsággal előállni műfajon belül. Annak ellenére, hogy a maga korában nem aratott nagy közönségsikert, manapság már a műfaj egyik klasszikusaként beszélnek róla.

Los angelesi magándetektív Mike Hammer (Ralph Meeker) egy sötét éjszaka felvesz autójába egy ballonkabátos, mezítláb és rémülten menekülő fiatal nőt, Christinat (Cloris Leachman). A lány folyamatosan hátrafelé tekintget, hogy követik-e őket. Egyszer csak autójukat leszorítják az útról és Hammert leütik. A férfi arra ébred, hogy a lányt éppen kínozzák, hogy információt csikarjanak ki belőle. Ezután visszateszik őket az autójukba, majd lelökik azt egy szikláról. Hammer túléli, és egy kórházban tér magához. Velda (Maxine Cooper), Hammer hűséges titkárnője közli a magándetektívvel, hogy Christina halott. Mike úgy sejti, hogy valami hatalmas dolog van az ügy hátterében, amivel sok pénzt kereshet, ha ügyes, ezért elkezd nyomozni Velda és Nick (Nick Dennis) autószerelő ismerőse segítségével, hiába figyelmezteti a rendőrség, hogy maradjon ki ebből. A szövevényes szálakat követve megismerkedik Christina lakótársával Lily Carverrel (Gaby Rodgers) és Dr. Soberinnel (Albert Dekker). Veldát elrabolják, és közben kiderül, hogy az egész egy bőröndről szól, amit a bűnözők és az FBI is bármi áron meg akar szerezni...A rendező Robert Aldrich (What Ever Happened to Baby Jane?) mindig is híres volt a gonoszság és az erőszak szürreális ábrázolásáról, amelyekben a maga korában mindig elment a cenzúra által még engedélyezett határokig. Agresszív és harcias rendezői stílusa gyakran nagyon nyers volt, azonban mindig nagyon energikus és élettel teli. A Kiss Me Deadly minden filmkockája erőteljesen noiros, ráadásul egyik jelenete számos későbbi híres filmet inspirált, többek között az Elveszett frigyláda fosztogatóit vagy akár a Pulp Fictiont. Ez pedig az a jelenet, amikor a film végén kinyitják azt a bizonyos bőröndöt, ami nem más, mint a 20. század Pandóra szelencéje. De nem csak egy-egy későbbi jelenetet inspirált ez a film, hanem például David Lynch rendezői stílusát is meghatározta a furcsa atmoszférájával és színészi játékával, valamint az erőszak szürreális megközelítési módjával, amelyek összességében az egész filmet elég bizarrá teszik.

A Kiss Me Deadly a film noir műfajának egyfajta összegzése az emberi természet sötét oldalának bemutatásával és a társadalom, valamint az azt alkotó emberek korrupciójával, amely szó szerint robbanásszerűen vetett véget a film noirnak, ami után a műfajnak már nem igazán maradt tere, ahova fejlődhetett volna.  A’40-es évek klasszikus és csavarokkal teli femme fatale-antihős párokra építő filmek (Pl: Double Indemnity, Vörös utca) és magándetektív történetek (pl. Máltai sólyom, The Big Sleep) az évtized végére és az ’50-es évek elejére realisztikusabb krimikké alakultak, amelyeket gyakran különböző alvilági bűnőzök szemszögéből láthatunk, és egy-egy rosszul sikerült bűncselekmény valamint annak következményei állnak a film középpontjában (The Asphalt Jungle, The Killing). Ezek legtöbbje az átalakulófélben lévő amerikai társadalom különböző problémáiról, kérdéseiről szólnak, de az ’50-es évek elején, közepén egyre gyakoribbá vált, hogy világpolitikai téma – a hidegháború – is megjelent a noirokban. Ezt a folyamatot nagyszerűen szemlélteti a Kiss Me Deadly, amely tulajdonképpen összefoglalja a noir műfajának addigi átalakulását. Itt ugyanis szinte minden korábbi műfaji összetevő megjelenik, a femme fatalétól a keményfejű magándetektívig, a rejtélytől az apokaliptikus atomháborúig. Az ’50-es évek közepére már nem vették a noirt annyira komolyan, a közönség is lassacskán elpártolt a műfajtól és annak ellenére, hogy hivatalosan Orson Welles Touch of Eviljét (1958) tartják a film noir műfajának záró darabjának, valójában ez a Kiss Me Deadlyhez köthető, aminél a cenzúra miatt már nem lehetett brutálisabb és nihilisztikusabb filmet készíteni.A film forgatókönyve Mickey Spillane Kiss me, Deady című regényén alapul, ami az író hatodik Mike Hammer detektívregénye volt. Ez a sorozat távol állt Raymond Chandler vagy Dashiell Hammett nagyszerű krimijeitől, amelyekből számtalan film noirt készítettek, inkább csak gyenge Chandler utánzatoknak lehet nevezni, és a kor legalacsonyabb szintű ponyvái közé tartoztak, amelyeket szexszel és erőszakkal akart az író eladni. A film szerencséjére a forgatókönyvet Spillanenél jobb író, A.I. Bezzerides írta, akinek nevéhez számos film noir köthető, azonban ettől függetlenül nehéz lenne koherensnek, logikusnak vagy bármilyen szempontból kimagaslónak nevezni. Mindazonáltal az ő tevékenysége mégiscsak a film javát szolgálta, ha már sikerült a film készítőinek meghoznia azt a kétes döntést, hogy egy Spillane detektív regényből készítsenek filmet. A detektíves ponyvát Bezzerides a hidegháborús paranoián alapuló atom apokaliptikus film noirrá írta át, miközben az eredeti történetet nagyját eltávolította és demaszkulinizálta a főszereplő karakterét.

A film noir kémfilmekkel (NotoriousPick Up on The South Street, I was a Communist for the FBI) ellentétben, itt nem a nácik vagy a kommunisták a rossz fiúk, hanem csak sima bűnözők, ami csökkenti a film politikai jellegét (amelyben ezáltal csak az atomháborútól való félelem jelenik meg konkrét aktuál politikai mondanivaló nélkül), és erősíti az apokaliptikus, nihiliszitikus vonalat. A film legfontosabb témája persze a komcsik hiányában is a hidegháború paranoiája és az atomháborútól való nagybetűs félelem. És ez a félelem az, ami az embereket veszélyes cselekedetekre ösztönzi. Majd ezektől a veszélyes cselekedetektől mások is félni kezdenek, és innentől kezdve azok is veszélyesen fognak viselkedni és cselekedni, tehát a szereplők egymásnak adogatják át a félelmüket, mint egy vírust, aminek a végén szükségszerűen és megállíthatatlanul bekövetkezik az emberiség pusztulása. A főszereplő kezdetben nem engedheti meg magának, hogy a félelem elhatalmasodjon rajta, ha meg akarja érteni, hogy mi áll az ügy hátterében. Mivel eleinte nem ismeri a titkot, ezért eszébe sem jut abbahagyni a nyomozást, később pedig már nem is tudna kilépni az ördögi körből. Azok pedig, akik tudják, hogy miről van szó mindannyian nagyon félnek.A regény mérges, bigott, nőgyűlölő és erőszakos főszereplője, Mike Hammer a filmben inkább csak egy laza megalkuvó fickó, aki praxisát válási ügyekre specializálta, amelyek által aztán zsarolással keresi a kenyerét. Ennek megfelelően ezt az esetet sem az igazságért, bosszúért vagy a társadalom érdekében akarja felgöngyölíteni, hanem mert úgy gondolja, hogy egy rakás pénzt kereshet vele. A klasszikus magándetektíves noirokkal szemben ő egyáltalán nem éles eszű vagy szellemes, hanem inkább csak buta, zavarodott fickó, aki olyannyira nem hősies, hogy a film végén a titkárnőjének kell megmentenie. Mickey Spillane teljesen kiakadt, amikor látta, hogy milyen szinten töketlenítették főszereplőjét, pedig ez a film és a karakterizálás javát szolgálta.

Habár a forgatókönyvben is számtalan kidolgozatlan karakter van, akik közül pár csak egy-egy jelenetre tűnnek fel, és leginkább csak a történet előrehaladását szolgálják, mindamellett, hogy a film üteme és feszültsége is lagymataggá válik az erős kezdés után, valamint a szöveg szellemessége és cinizmusa sem éri el a klasszikus noirok színvonalát, azért Bezzerides nem végzett rossz munkát a gyenge alapanyaggal.

A Kiss Me Deadly két leghíresebb és mára klasszikussá vált jelenete a film nyitó és záró jelenete, amelyek nagyon hatásossá teszi a filmet, kár hogy a kettő közötti egyes részeken nem tudták folyamatosan ezt a szintet tartani.A Kiss Me Deadly a filmtörténelem egyik leghatásosabb film noir nyitójelenetet produkálja, ami kétségtelenül megragadja a néző figyelmét. Egy ballonkabátos meztelen nő fut éjszaka mezítláb, lihegve és rémülten az úton, és kétségbeesetten próbál stoppolni, majd miután sikerül megállítania és beszállnia Hammer autójába, megjelennek a feiratok – visszafelé haladva - , miközben a nő szipogását hallhatjuk a rádióból szóló Nat King Cole dallal keveredve. A film legjobb, legfelcsigázóbb, legrejtélyesebb és legjobban megkoreografált része, ami a poszt végén lévő videóban látható.

A másik leghíresebb jelenet a bőrönd kinyitása. Ez mai szemmel nézve már nem annyira remek, mint a nyitás – bár a fényképezése kiváló -, sőt, tudományos szempontból nézve kifejezetten röhejes, na de ezen ne akadjunk fenn 2015-ben, mert ettől függetlenül ennek a jelenetnek a koreográfiáját követi az Elveszett frigyláda fosztogatóiban Steven Spielberg, amikor a nácik kinyitják a frigyládát. Eddigre persze a nézők már nagyon látni akarják, hogy mi is van abban a bőröndben, és mi történik a kinyitásakor. Nos, a frigyládához hasonlóan, ebből is fény, füst és lángok csapnak ki, ami elégeti a kinyitóját. A filmnek egyébként kétféle véget készítettek: az eredetiben Mikenak Velda segítségével sikerül kimenekülnie az égő házból, és a tengerbe futnak, amikor a robbanás történik, majd megjelenik a vége felirat. A másik befejezésben egy percet kivágtak ebből a jeleneteben, ami azt sugallja, hogy ők is elégtek/felrobbantak, ami erősíti a film apokaliptikus jellegét. Az 1997-ben kiadott DVD-n viszont megint az eredeti verzió látható. Megemlítendő még az a jelenet, amikor Christinát kínozzák. Bár ez kamerán kívül történik, mindazonáltal a fogó látványa és a sikoltozások által tökéletesen el tudjuk képzelni, hogy mi is történik. Film noirokban ilyen jellegű brutalitás ezelőtt soha nem volt látható illetve sejthető.

A film operatőre Ernest Laszló remek munkát végzett, és a noiros fényképezés minden összetevője magas szinten megjelenik ebben a filmben a furcsa szögű kameraállások, a mély fókusz, Holland-szög, az árnyékok és az erős fekete-fehér kontrasztok által, amelyek a Kiss Me Deadly látványvilágát töményen noirossá teszik. Az árnyékolást karakterépítésre is alkalmazza, mégpedig hasonló formában, mint az Out of the Past, ugyanis Mike Hammmer arca gyakran árnyékban van, ami azt sugallja, hogy ő majdnem annyira rossz és korrupt, mint a gazfickók.

A filmben játszó színészek alapjában véve másodvonalbeliek, azonban többségük megoldotta a feladatát, ugyanakkor egyikük sem produkált valami nagyon rendkívülit. Persze ez lehet, hogy annak a következménye, hogy egyikük karaktere sem igazán összetett, különleges vagy rendelkezne különösebb mélységgel.

Ralph Meeker játssza Mike Hammer magándetektívet, aki kemény ugyan mint, San Spade vagy Phillip Marlowe, ráadásul pénzéhségében is hasonlít Sam Spadehez, azonban hiányzik belőle elődjei ravaszsága, okossága és cinizmusa. Ráadásul velük ellentétben mintha saját erkölcsi kódexe sem lenne, csakis a pénzszerzés motiválja. Mikenak egyetlen barátja van, Nick az autószerelő, és csak az ő halála után válik szimpatikusabbá egy kicsit, amikor a pénzszerzés mellett már az ő gyilkosának a megtalálása is motiválni kezdi egy kicsit. Ráadásul Veldát, a titkárnőjét is kihasználja, aki miatta kerül veszélybe, ugyanakkor a férfit érzelmi szálak nem fűzik a film egyetlen nőjéhez sem. Mike Hammer karaktere ötvözi a film noirok elbukó antihős és győztes magándetektívek karaktereit, csak mindegyiknél butább és átlagosabb. A filmnek két femme fataleja is van. Egyrészről Christina, aki a sors kezének köszönhetően belevonja az antihős főszerelőjét a kétes ügybe, ugyanakkor nem rossz szándékkal teszi ezt, hanem csak egyszerű félelemből és a véletlennek köszönhetően. A másik femme fatale, aki talán klasszikusabb végzet asszonya Christinánál, Lilly, a szobatársa. Ő az, aki félrevezeti és manipulálja Mikeot, annak érdekében, hogy meg tudja szerezni a sok pénzt érő bőröndöt, és aki persze a film végén megkapja büntetését ezért. Ezt a két femme fatale karaktert  Cloris Leachman és Gaby Rodgers alakítják, akik mindketten, főleg Leachman, jól megoldották a feladatukat.

Veldát, a hűséges titkárnőt Maxine Cooper játssza, aki tisztában van vele, hogy soha nem lesz Mike szerelme, de valami (számomra rejtélyes) oknál fogva mégis kitart mellette. Velda a noirok „jó kislány” karaktere ebben a filmben.

A film villain szerepében, Dr. Soberinként Albert Dekkert láthatjuk, aki többször is megjelenik a filmben, azonban az arcát csak a film utolsó részeiben mutatják. korábbi jelenetekben, amikor Christinát kínozza vagy amikor Hammernek ad injekciót, csak a cipőjét és nadrágját láthatjuk, ami nem rossz fogás, mert ezzel sikerült karaktere rejtélyességét, veszélyességét és gonoszságát is fokozni. Dr. Soberinnek van egy kis náci jellege, és az ő kapcsolata a femme fatale-lal tulajdonképpen érdekesebb, mint a a nő és Mike Hammer kapcsolata.

A Kiss Me Deadly egyike azon film noiroknak, amelyen az idő vasfoga már nyomot hagyott és ma már egyes jelenetei, mint például a láda kinyitása inkább komikus, semmint feszült és izgalmas, azonban a maga idejében még nagyon hatásos volt. Mindazonáltal minden a film minden gyengesége ellenére ma is jól néz ki, köszönhetően a fényképezésnek és annak, hogy különböző noir elemeket elvitt addig a határig, ameddig csak a maga korában elvihetők voltak. Na és persze zseniális nyitójelenetének, aminek minden képkockája tanítani való, hála Robert Aldrich rendezőnek. Függetlenül attól, hogy a film témájánál fogva nem igazán tartozik a kedvenc noirjaim közé, mégis a műfaj legemlékezetesebb darabjai közé sorolható.

Értékelés: 8,5/10

A nyitójelenet:

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr807231001

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.