Az alkalmi turista talán az egyik „legantioscarosabb” film, amit valaha a legjobb film díjára jelöltek. Egyike az utolsó csendes, lassan csordogáló és visszafogottabb hollywoodi drámáknak, amelyeket napjainkban már inkább televíziócsatornák készítenek. A film középpontjában egy olyan férfi áll, aki kisfia elvesztését nem tudja feldolgozni, azonban depressziójából és a külvilágtól való elzárkózásából egy nagyon furcsa, élettel teli nő szabadítja ki. A film három főszereplője William Hurt, Kathleen Turner, Geena Davis a ’80-as évek legnagyobb sztárjai sorába tartoztak, és ebben a filmben sem lehet rájuk panasz, olyannyira nem, hogy Geena Davis ezért a szerepéért nyerte el egyetlen Oscar-díját.

Macon Leary (William Hurt) kisfia halála után teljesen magába zárkózik, mintha az lenne a célja, hogy hátralévő életét alvajáró üzemmódban éli le. Macon útikönyvíró, és jellemző rá, valamint a világhoz való hozzáállására, hogy még az útikönyvei is arról szólnak, hogy hogyan úszhatunk meg egy utazást minél kevesebb macerával. Feleségét Sarah-t (Kathleen Turner) is nagyon megviseli kisfiúk halála, és mivel úgy érzi, hogy férje zárkózottsága miatt nem kap érzelmi támogatást, ezért elhagyja. Külön költözésük után Macon találkozik egy furcsa, de élettel teli nővel Muriel-lel (Geena Davis), aki mintha a férfi teljes ellentéte lenne. Muriel alacsonyabb osztályba tartozik, mint a férfi, és öltözködése is visszatükrözi ezt, ami néha ízléstelen, néha közönséges. ugyanakkor végtelenül nyitott és barátkozó. Macon kezdetben a nő közeledésétől is elzárkózik, azonban Muriel lassanként kirángatja a férfit a depressziós állapotból, és egy idő után összeköltöznek, miközben Macon a nő kisfiával is összebarátkozik. Eközben felesége Sarah is túlteszi magát fiúk halálán, és egy év múlva azt javasolja Maconnek, hogy próbálják újrakezdeni kapcsolatukat...A film sztorijában nincs túl nagy különlegesség, azonban annak nagyon egyedi bemutatása és hangulata az, ami Az alkalmi turistát különlegessé teszi. A film rendezője Lawrence Kasdan, valamint két színésze William Hurt és Kathleen Turner hármasa újra összeállt a remek és nagy sikerű neo-noir, a Body Heat után. Itt azonban Hurt és Turner egy egészen másfajta párt alakít, ráadásul a filmben nem is annyira Turner a női főszereplő, mintsem inkább Genna Davis. A film egy olyan emberi dráma, amiben a nagyon különböző karaktereket és a köztük lévő kapcsolatokat ismerhetjük meg, ami komédia elemeket is tartalmaz. A komédia nagy része nem annyira a szövegből vagy a szituációkból fakad, hanem inkább az emberek viselkedéséből jön, ahogy képtelenek a többi emberrel kapcsolatokat kötni. Nagyon furcsa, de meggyőző módon mutatja be a film, hogy a váratlan szerelem olyan embereket is megtalálhat, akik nem képesek érzelmeiket kifejezni, és akik minden este sült krumplit esznek, mert nem szeretnek a bevált dolgokon változtatni. Ez bár viccesen hangzik, ugyanakkor a film atmoszférája mégis nagyon depressziós, szomorú, és lassú, ami mindezzel együtt végig humános, és optimista is. Ez a kettősség határozza meg végig a filmet, ami egészen különleges hangulatot teremt. Kezdetben lehet, hogy a néző túl szomorkásnak, depisnek találja, de aztán az először szürkének látszó Alkalmi turista egy roppant érdekes és szórakoztató, helyenként vicces filmmé válik.

A forgatókönyvet Frank Galati írta Anne Tyler azonos c. regényéből. A forgatókönyv tulajdonképpen csupa apróságokból áll: rövidebb ideig tartó párbeszédek, esti kártyaparti, kutyaidomítás, vízcsapszerelés stb. Itt nem történnek nagy dolgok, hanem inkább csak az élet csordogál a maga medrében. A filmben azonban nagyon fontosak ezek az apróságok és a részletek, mert ez az ami a filmet naggyá teszi a színészi játék mellett. A furcsa karaktereket a remek párbeszédekből és gesztusaikból ismerjük meg. Az egyetlen dolog amit kritikaként fel lehet hozni, az az, hogy mindjárt a film elején a feleség szájból elhangzó mondatokkal közvetlenül megismerjük Macont. Szerencsésebb lett volna, ha a férfi tulajdonságaira, zárkózottságára magunk jövünk rá, és nem egy másik karakter szájából halljuk mindezt mindjárt a film elején. Ami Az alkalmi turistát egyedivé teszi az az, hogy a benne látható szinte összes emberi kapcsolat (testvéri, professzionális, házastársi, partneri) a főszereplőhöz kapcsolódik, ahhoz az emberhez, akiről úgy tűnik, hogy elvesztette a világgal és az emberekkel való kontaktus teremtés képességét. Ezek a kapcsolatok nagyszerűen részletezettek, amelyeken keresztül tökéletesen megismerjük a karaktereket, de legfőképpen a főszereplőt.A film karakterei is elég furcsának tűnnek először, de aztán rájövünk, hogy ők az emberi természet érdekes oldalait mutatják be, akiket a végén még meg is kedvelünk, már csak azért is, mert mindegyikükben találhatunk valami olyat, ami ránk is jellemző. A film több karakterére is, például Maconre és testvéreire jellemző, hogy a külvilág bizonytalansága és kegyetlensége elöl egy önmaguk által kreált és jól szabályozott világba menekülnek, amiről úgy gondolják, hogy biztonságot nyújt. Azonban az élet persze nem így működik, és még egy ilyen életmóddal (pl. nem veszik fel soha a telefont) sem lehet a külvilágot és az életet kizárni, az valahogy mindig csak egyszerűen megtörténik. Jó és rossz egyaránt.

A filmben Macon utazását követjük nyomon, ahogy a depressziós, érzelmeit magába záró, kívülről emiatt érzéketlennek tűnő Macon végül újra kapcsolatba tud lépni a világgal, és megtalálja a helyét benne.

Macon egy olyan útikönyvíró, aki utál utazni. Könyvei az olyan utazóknak szólnak, akik nem szabadság vagy a világ megismerése céljából utaznak, hanem mert muszáj. Ezek legtipikusabb csoportja az üzletemberek, akiknek olyan tanácsokat ad, hogy csak egy kézipoggyásszal menjenek, amiben csak a legszükségesebb dolgok vannak, mint egy váltás alsónemű, vagy egy ing, és némi mosópor. Minél kevesebb a csomag, annál kevesebb a probléma. Természetesen szó sincs könyveiben az idegen hely, annak kultúrája és nevezetességeinek megismeréséről, hanem arról, hogy hol található olyan étterem, ahol amerikai ételt lehet enni. De annyira ragaszkodik a jól bevált dolgokhoz, hogy még a Franciaországban kapható Burger Kinges szendvicsből is kiszedi a feles uborkát és hagymát, pontosan annyit, amennyit ezekből a részekből többet tesznek a szendvicsbe itt, mint az USA-ban. Ahogy a könyve a The Accidental Tourist, úgy az élete is arról szól fia halála után, hogy azt a lehető legkevesebb újdonsággal élje végig, és így a történések is véletlenszerűen esnek meg vele, az ő szándéka és akarata nélkül. Teljesen elzárkózik minden új befogadásától, inkább otthon üldögél ahelyett, hogy kimozdulna. Nem, hogy nem kezdeményez új emberi kapcsolatokat, de azokat az embereket is megpróbálja lerázni, akik esetleg érdeklődnek utána. A fájdalom miatt érzelmileg szinte megbénult ember arra törekszik, hogy beszűkült világában mindent irányítás alatt tartson, ami akkor lehetséges, ha nem éri új érzelmi hatás, inger. Emiatt aztán a külső szemlélő közömbösnek és érzelemmentesnek látja.Azonban két olyan hatás is éri a külvilágból, ami mellett nem mehet el, anélkül, hogy meg ne változna az élete.

Először elidegenedett felesége hagyja el passzivitása és közömbössége miatt. Saraht ugyanannyira megviseli fiúk halála, mint a férfit, és a nő azt gondolja, hogy könnyebben feldolgoznák mindketten a gyászt, ha Macon megosztaná gondolatait, érzelmeit. Szüksége lenne férje érzelmi támogatására, azonban ezt nem kapja meg. Ugyanakkor ő sem igazán segít Maconnek, inkább csak elvárja azt tőle, és mivel a férfi depressziós állapotában erre nem képes, akkor Sarah csak kritizálja zárkózottsága miatt, majd végül elhagyja. Macon ezt látszólag ugyanolyan lakonikusan fogadja, mint minden egyéb történést maga körül.

A második külső hatás Murieltől jön, ami az elsőnél sokkal nagyobb és fontosabb lesz az életében. A nővel véletlenül ismerkedik meg, amikor kutyáját beadja Muriel kutyaőrzéssel és kiképzéssel foglalkozó kis vállalkozásához. Murielnek rögtön megtetszik a férfi, és azt is érzékeli, hogy nagyon nagy szüksége lenne segítségre. Macon értetlenül szemléli a nő néha akár túl nyomulósnak tűnő közeledését, azonban egy idő után nem tudja kivonni magát a furcsa nő hatása alól. Fokozatosan elfogadja, hogy Muriel megjelent az életében, de még akkor sem tudja elkötelezni magát, amikor már együtt élnek, annak ellenére, hogy a nő kisfiával is jó kapcsolata alakul ki, aki apaként kezd felnézni rá. Aztán ebben a szakaszban, körülbelül egy évvel azután, hogy felesége elhagyta, Sarah újra megjelenik az életében, és ekkor nehéz döntés elé kerül. A megszokás, amit annyira nagyra értékel, visszaviszi feleségéhez.A film másik szálán megismerhetjük Macon testvéreit is. Ők, ha lehet, még elszigeteltebb életet élnek, pedig még csak nem is gyászolnak senkit. Először Maconnek nem okoz problémát, hogy visszaköltözzön a házba hozzájuk, a későbbiekben azonban velük ellentétben felismeri azt, hogy ez így nem mehet tovább. Macon húga Rose megismerkedik bátyja kiadójával Juliannel, akivel teljesen eltérő az életmódjuk. Az ő esetükben azonban nem az történik, mint Macon és Muriel esetében, hanem az ellenkezője. Az addig modern és szingli életmódot folytató Julian megy át nagyobb átalakuláson és veszi át Rose és testvérei zárt életmódját. Kettejük kapcsolata azonban szintén nagyon fontos hatással van Maconre. Amikor Rose a házassága után visszaköltözik a testvéreihez, Macon tanácsot ad Juliannek, hogyan szerezhetné vissza Roset. Ez az első alkalom, amikor Macon beavatkozik más életébe, és valakinek segítséget nyújt. Amikor ez történik, Macon nem is realizálja, hogy ez életének érzelmi fordulópontja. Még mindig ugyanúgy kételkedik abban, hogy szüksége lenne Murielre, és amikor a nő utánamegy Párizsba, még mindig elutasítja. Aztán eljön a pillanat, amikor azt gondolja, hogy „a kapcsolat nem feltétlenül azt jelenti, hogy mennyire szeretsz valakit, hanem azt, hogy ki vagy, amikor azzal az emberrel vagy.„ A film végére pedig a néző is rájön, hogy Macon valójában – annak ellenére, hogy ezzel saját maga sincs tudatában - , egész életében ezt a kapcsolatokat kereste, még akkor is, amikor úgy tűnt, hogy éppen kitér előle.

Egy emberi kapcsolatokról szóló karakter dráma csak akkor lehet jó, ha azt a színészek kiválóan játsszák el. Ez szerencsére teljes egészében fennáll Az alkalmi turista esetén, és mindenkitől apró részletekbe menő, finom és remek karakterformálást lehet látni.William Hurt a ’80-as években számtalanszor bizonyította képességeit, de talán ebben a filmjében volt a legjobb. Miközben a magába zárkózott és látszólag egykedvű és közömbös férfit játssza, nagyszerűen tudja érzékeltetni a külvilág és maga közé állított vastag fal ellenére legbelsőbb érzéseit. A mindig nagy önfegyelemmel élő Macont sokan, például a saját felesége is olyan embernek látja, aki minden és mindenki iránt közömbösnek. Maconnél azonban emögött nem érzéketlenség, hanem érzelmei kimutatásának félelme áll. William Hurt alacsony frekvenciájú, visszafogott, ugyanakkor rendkívül kifinomult játéka Oscar-jelölést érdemelt volna, főleg egy olyan évben, amikor nem volt annyira erős a mezőny a legjobb férfi főszereplő kategóriában. Valószínűleg úgy gondolta a bizottság, hogy 1985 és 1987 között háromszor egymás után jelölést kapó Hurt helyett kapjon más is lehetőséget. (Ő volt az utolsó színész, aki a legjobb férfi főszereplő kategóriában három egymás követő évben is jelöltek a díjra.)

Papíron Kathleen Turner a film női főszereplője Sarah, Macon feleségének szerepében, gyakorlatilag azonban egyértelműen mellékszereplő, csak ekkor még nagyobb sztár volt, mint Geena Davis. Turner játéka is remek, annak ellenére, hogy az ő karaktere nem annyira összetett, mint a másik kettőé, azonban meg tudja értetni a nézővel, hogy Maconnek mi tetszett benne, és azt is, hogy miért távolodott el a férjétől. Karaktere által azt is látjuk, hogy a férfi miért is nem akar/tud megnyílni az őt állandóan analizáló és kritizáló nőnek, aki majd’ minden mondatát úgy kezdi, hogy „az a baj veled, hogy...” És bár Sarah korántsem él annyira a megszokások szerint, mint Macon, azonban mégiscsak visszamegy hozzá, annak ellenére, hogy már nincs egymásra szükségük. Párizsi hotelszobában történő beszélgetésük alkalmával ezt végül ő is felismeri.Geena Davis Oscar-díjat nyert a néha kissé túl erőszakosnak tűnő, néha ízléstelenül öltözködő, alacsonyabb osztályba tartozó, ugyanakkor az élettől sugárzó Muriel Pritchett alakításáért. Muriel furcsa, de optimista és vidám öltözködése remekül kifejezi a személyiségét is, aki mindemellett azonban gyakorlatias is. Erre rá is kényszerül, hiszen egyedül neveli a mindenre allergiás kisfiát, aki számára szeretne egy apafigurát, ugyanakkor bármennyire is szeretné Macont megtartani, nehezen viseli annak határozatlanságát és döntésképtelenségét. Kitartásáról és nyitottságáról mindent elmond, hogy annak ellenére és azután sem mond le a férfiról, hogy az csalódást okoz neki. Ebben persze önző okok is közrejátszanak, de azt is tudja, hogy a férfinek szüksége van rá, még akkor is ha Macon sokáig nincs ezzel tisztában. Muriel feltartóztathatatlan és kontrollálhatatlan tornádóként tör be Macon mozdulatlan és beszűkült életébe. Megértjük azt is, hogy Macon miért menekül előle kezdetben, és azt is, hogy később miért is kerül nő hatása alá. Geena Davis remek volt a kissé esetlen, de mégis mindig sugárzó Muriel szerepében.

A mellékszereplők között láthatjuk a fiatal Bill Pullmant (a későbbi Függetlenség napjának elnökét) Julian, Macon kiadójának szerepében, amihez már itt is felhasználja a későbbiekben tőle megszokott és rá jellemző kisfiús sármját.

A film szomorkás, de mégis optimista hangulatához nagyszerűen passzoló zenéért John Williams is Oscar-jelölést kapott.

Lawrence Kasdan rendező nagyon trükkös filmet készített, ugyanis nagyon ritka az annyira szomorkás, és mégis optimista film, mint Az alkalmi turista a maga fura és bizarr karaktereivel és kapcsolataikkal. Sajnos nem nagyon készítenek Hollywoodban már ilyen jellegű filmeket, ami nagyon sajnálatos.

Értékelés: 9/10

Macon és Muriel második találkozása: