Time Goes By

Pókasszony csókja (Kiss of the Spider Woman) 1985

2016. március 17. 18:33 - Time Goes By

4 Oscar-jelöléséből egyet (legjobb férfi főszereplő) megnyert ez a brazil-amerikai dráma, amely nagy része egy dél-amerikai börtöncellában játszódik két férfi főszereplővel, akik közül az egyik a junta ellen küzdő politikai, a másikuk pedig egy homoszexuális és apolitikus férfi, akit kiskorú megrontásáért ítéltek el. A film a két teljesen eltérő ember változó kapcsolatát járja körbe, miközben több csavar szemtanúi is lehetünk. A filmben láthatóak „film a filmben” epizódok is az egyik főszereplő fantáziáján és visszaemlékezésein keresztül, miközben a végére átalakul egy suspense krimivé ez a noir elemekkel is rendelkező dráma.

Valentin Arregui (Raul Julia) és Luis Molina (William Hurt) osztanak meg egy cellát egy dél-amerikai börtönben, ahova az éppen aktuális junta csukta őket. Valentin újságíró és politikai elítélt, aki egy szélsőbaloldali földalatti csoportnak dolgozik. Őt rendszeresen kihallgatják és megkínozzák, amivel a társai nevét akarják kicsikarni belőle. Cellatársa a homoszexuális Luis, akit nem érdekel a politika, és egy kiskorú fiúval való szexuális kapcsolat miatt csuktak le. Luis, annak érdekében, hogy gyorsabban teljen a börtönben az idő és hogy lelkileg kiszakadjon az őt körülvevő kegyetlen környezetből, felidézi kedvenc romantikus filmjét, amivel kezdetben nagyon idegesíti Valentint. Ez a film ugyanis egy 2. világháborús náci propaganda film, amiből Luist csak a romantika szál érdekel, és aminek főszereplője egy francia nő, Leni (Sonia Braga), aki beleszeret egy náci tisztbe. Mindemellett a későbbiekben már saját fantáziájából kipattant filmet is mesél, amely főszereplője Spider Woman (Sonia Braga), akinek csókjától meghalnak a férfiak. Bár ideológiai okok miatt Valentin utálja az egészet, és a homoszexuális Luisról sincs túl kedvező véleménye kezdetben, egy idő után mégis érdekelni kezdi a történet alakulása. Időközben Luis kedvessége megpuhítja a macsó ellenállót és barátság szövődik közöttük, amiben jelentős szerepet játszik az is, hogy csak egymásra számíthatnak. Időközben a nézők számára kiderül, hogy Luis-t a hatóságok azért tették egy zárkába Valentinnel, hogy információt szerezzen és besúgjon, aminek az lenne a jutalma, hogy kiengedik a börtönből. Luis azonban szerelmes lesz Valentinbe...Az argentin születésű brazil Héctor Babenco rendezte ezt a drámát, ami nagyon sok műfaj ötvözete. Megtalálható benne a börtöndráma, melodráma és - legnagyobb örömünkre - a ’40-es évek film noirjai, ami leginkább a karakterizálásban kerül előtérbe.

A filmben több téma is megjelenik, amelyeket nagyjából két csoportra lehet osztani, politikai illetve emberi jellegük szerint: osztály konfliktusok, az igazságszolgáltatás igazságtalanságai egy dél-amerikai elnyomó rezsimben, ugyanakkor ennél talán fontosabbak a második csoportba tartozó üzenetek, mint az emberiesség és a túlélésért való küzdelem. Ugyanakkor mindezek - a talán kiszámítható témák - mégis nem várt fordulatokat produkálnak itt és nem csak a történetben, hanem a film műfajának változásain keresztül is.

Bár a Pókasszony csókja egy kétszemélyes börtöndrámának indul, ami alatt a két teljesen különböző ember megtanulja értékelni a másikat, a film felénél azonban nem várt terepre jutunk az egyik legfontosabb csavar által. Már a csavar – Luis valójában egy besúgó - önmagában is jelzi, hogy a suspense filmek terepére jutottunk, ami csak fokozódik a későbbiekben. Már ez idő alatt is számtalan ”film a filmben” epizódot láthatunk Luis jóvoltából, amelyek egy ’40-es évekbeli – igaz, hogy náci propagandafilm -, de mégiscsak egy romantikus thriller részletei, amely két főszereplője – hasonlóan a film noirokéhoz -, egy femme fatale és egy antihős jellegű pár.Ennek noiros hatása a későbbiekben még inkább felerősödik Luis fantáziájából (és nem visszaemlékezéséből) előbukkanó „film részletekkel”, amelyek főszereplője Spider Woman, akinél halálosabb femme fatale nem létezik, hiszen a csókjától meghalnak a férfiak. Mint minden klasszikus film noirban, úgy a femme fatale manipulációja itt sem maradhat büntetlenül, amely elemével a Pókasszony csókja az 1944-es Scarlet Street által felvázolt sémába illeszkedik, amikor a bűnös nem azért kapja meg a büntetését, amiért megérdemelné, hanem egy olyan dologért, amiben ártatlan.

A többrétegű mondanivalóval rendelkező forgatókönyvet Leonard Schrader írta Manuel Puig azonos című regénye alapján, amelyeket sikerült a narratív struktúrával visszaadni. Ennek leglényegesebb eleme a „ film a filmben” részletek, amelyeket Luis kisebb epizódokban „vetít” Valentinnek. A néző számára egy idő után nyilvánvalóvá válik Luis filmje(i) és a valóság közötti párhuzam(ok).

Ennek a (egyébként nem létező) náci propaganda fimnek Her Real Glory a címe, aminek női főszereplője egy  francia nő, aki beleszeret egy náci tisztbe, ami miatt összezavarodik helyét és a francia ellenállást illetően. A francia ellenállás vezetője egy végtelenül unszimpatikus és sánta alak, ami nem véletlen, hiszen a korban jellemző volt, hogy egy-egy karakter negatív jellegét fizikai tökéletlenségével is jelezték, ami jól illeszkedik egy "náci noir" melodrámába. Ez a film mintha több régi film noirból épülne fel, a különbség, hogy ebben a „filmben” a férfi antihős manipulálja a nőt, akinek a bukását okozza. Ezek az epizódok végtelenül túljátszottak, amivel nem csak a korszak melodrámáit parodizálja a Pókasszony csókja, de egyben jelzi Luis ízlését is a romantika terén.Aztán amikor vége tér a Her Real Glory, akkor Luis a fantáziájából (na és a lelkiismeret-furdalásából) kipattanó Spider Woman-es „film” részleteivel szórakoztatja Valentint. Mindkét film főszereplőnőjét ugyanaz a színésznő játssza, és aki később már Valentin fantáziájában is feltűnik, mint Márta, élete nagy szerelme. Ekkor már Valentin is menekül a valóság elöl - amit előtte olyannyira lenézett Luis-nál -, ami által a fantázia és valóság végképp összekeveredik.

A narratíva mellett a főszereplő karakterek, illetve változó kapcsolatuk a forgatókönyv legfontosabb és legjobb elemei. A szokásos „két egymástól minden szempontból nagyon különböző ember végül megkedveli egymást” séma mellett számtalan olyan részletet kapunk, ami miatt ez a sablon mégsem tűnik annyira sematikusnak.

Bár nagyon különbözőek, de ugyanabban az embertelen helyzetben élnek, és ez a közös tapasztalat összekovácsolja őket. Ez a barátság azonban nem csak ezen "kollegiális" szövetségen alapul, hanem emberivé, barátivá is válik a köztük kibontakozó szeretet miatt. Luis, aki annyira nőies, hogy már-már tűnik inkább transzgendernek, semmint sima melegnek, beleszeret Valentinbe. Ez a rész talán nem annyira meglepő, mint az, hogy a macsó Valentin is értékelni kezdi Luis kedvességét, az egyetlen emberi megnyilvánulást, ami ebben a környezetben éri. Egy idő után nem csak elfogadja Luist, de még a filmes történetei is érdekelni kezdik, csak annyit kér tőle, hogy ne legyenek benne nők és ételek – a két dolog, amiről úgy gondolja, hogy itt a börtönben nem tud hozzájutni. Aztán mindegyikhez hozzájut Luis által.Az ételcsomagot a kihallgató tiszt küldi, mintha Luis az anyjától kapta volna, annak érdekében, hogy információhoz juthassanak azáltal, hogy a besúgó még jobban elnyeri Valentin bizalmát és barátságát. És bár Luis elnyeri Valenetin bizalmát, azonban nem azért, ami miatt a kihallgatók gondolnák – az extra kaja, vagy akár a kegyetlenül erős hashajtó, amivel megtörnék Valentint -, hanem annak következményeként kialakult végtelenül bizalmas helyzet, amely még a szexnél is kiszolgáltatottabbá tud tenni embereket: a hashajtó következményeként Valentin összecsinálja magát, és Luis végtelen kedvességgel és türelemmel tisztogatja meg. Tulajdonképpen a nőhöz is ezáltal jut, ugyanis a macsó – és teljesen hetero – Valentin eljut arra a pontra, hogy szimpla szeretetből egyszer szeretkezik Luis-zal.

Karaktereikről sokat elárul az, hogy mit gondolnak arról, hogy mit is jelent az, hogy „igazi férfi”. A téma akkor jön elő, amikor Luis arról beszél, hogy az igazi férfira vár, de hiába, mert „egy igazi férfi egy igazi nőt akar”. Szerinte az igazi férfi eszméletlen jól néz ki és erős, anélkül, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítana ennek. Valentin szerint pedig az az igazi férfi, aki nem hagyja magát megalázni senki által, és ő se alázzon meg senkit. Végül a kezdetben gyenge Luis, akit állandóan megaláznak szexuális orientációja miatt, Valentin hatására kiáll magára, és kezébe veszi – vagy legalábbis megpróbálja a kezébe venni – élete irányítását, azonban jó noirokhoz hasonlóan a véletlen közbeszól, míg Valentin megértőbb, empatikusabb és érzékenyebb lesz a kezdeti „macsó” mentalitásával szemben, ami azonban csak arra lesz elég, hogy elmeneküljön a fantáziájába, amely túlélő eszközt Luistól tanulta. Talán kettejük kapcsolata a legfurcsább „queer” kapcsolat, amit filmekben eddig láttam. Direkt nem meleget írtam, mert Valentin nem meleg, ugyanakkor mégiscsak kialakul kettejük között a szexuális kapcsolat is. Igaz, hogy csak egyszer, és a film nagyon szemérmes itt, mert ez a kamerák látóterén kívül történik és általában véve is kerüli a film a szexualitást. Mindez leginkább csak Luis karakterén és filmes vetítésén keresztül van jelen, de hasonlóan a ’40-es évek noirjaihoz, ez sosem grafikusan ábrázolt, vagy akár csak nyíltan megnevezett. A kettejük között megvalósult szex ellenére ez a vonal mégis inkább csak plátói és legfőképpen nem fizikai vonzódáson, hanem érzelmeken alapul. Ez talán a film legprovokatívabb eleme: bárki – még egy hetero férfi is - képes saját elhatározásából érzelmi (és fizikai) homoszexuális kapcsolatra.

Kettejük közül inkább Luis a főszereplő, ő a metaforikus Pókasszony, egy tragikus figura, aki - mint egy jó femme fatale - manipulál, és a szálakat mozgatja, mindazonáltal sokszor nehéz nála eldönteni, hogy viselkedésében mennyi a manipuláció és mennyi az őszinteség. Mindenesetre ezen végzet asszonyos tulajdonsága miatt sejthető a bukása is. A film nagy kérdése az utolsó suspense részben, hogy Luis elárulja-e Valentint vagy sem, azért, hogy biztosítsa saját szabadságát? A homoszexuális Luis könnyű célpontja a titkosszolgálatoknak, és nem feltétlenül zsarolhatósága miatt, ugyanis egyrészről Luis nyíltan meleg, másrészről pedig ha szabadságát besúgói tevékenységgel tudja biztosítani, akkor soha életében nem lesz igazán szabad. Leginkább saját gyengesége miatt könnyű célpont: nem tud nyíltan kiállni magáért. Annak ellenére, hogy Luist a nézők többsége nagy valószínűséggel szimplán perverznek nevez, mégsem veszíti el szimpátiánkat, mert érzései és lelkiismeret-furdalása Valentin miatt őszintének tűnik minden manipulációja ellenére.A remek karakterek és elbeszélés mellett számtalan szellemes dialógust hallhatunk Luis és Valentin között, amelyek közül jó néhány meglehetően szarkasztikus:

Ti, buzik soha nem akartok a valósággal szembesülni. A fantáziával nem lehet megszökni (előle).”

Azért Luis sem hagyja mindig szó nélkül Valentin szurkálódásait:

Ti, ateisták állandóan istent emlegetitek” – mondja Luis azután, hogy Valentin szarkasztikusan istent hívja segítségül, hogy „túlélje” Luis filmes epizódjait.

A film utolsó szakaszában – a cellán kívüli jelenetekben, miután Luist kiengedik a börtönből – az előzőleg annyira egységes stílus kicsit megtörik, de a film megfelelő lezárása miatt ez szükséges volt.

A főszereplő Luis Molina szerepére William Hurt az egyik legvalószínűtlenebb választásnak tűnhetett a forgatás előtt, hiszen ő, a ’80-as évek egyik legtehetségesebb színésze (három egymást követő évben jelölték a legjobb férfi főszereplő díjára, amelyek közül ezért meg is kapta), igazi macsóként volt közismert. Mindezzel együtt egészen fantasztikus alakítást nyújtott a végtelenül nőies Luis Molinaként, ami 1985-ben már önmagában provokációnak számított. Nem csak magával ragadóan és megnyerően alakította az érzékeny Luist, de többrétegűen be tudta mutatni az önmagával és helyzetével is harcban álló Luist, akinek el kell döntenie, hogy az eszére, vagy a szívére hallgasson-e, miközben nemcsak Valentint manipulálja, de a titkosszolgálatot is annak érdekében, hogy minél hamarabb kiengedjék.

 „A szerelem olyasmi, amit egy kém nem engedhet meg magának.”Raul Julia a macsó szélsőbaloldali Valentinként szép lassan puhul Luis hatására. Az ő karakterének is meg van a maga hazugsága és gyengesége. Ő, a nagy osztályharcos titokban még mindig felső osztálybeli ex-barátnője után vágyik minden porcikájában, az ő nevét mormogja álmában és hozzá menekül fantáziájában, a mozgalom belüli barátnője inkább csak egy pótszer számára. Raul Julia szintén kiváló volt, ugyanannyira, mint Hurt, csak az ő karaktere kevésbé volt látványos. 

De ami a leglényegesebb, hogy kettejük között kiváló volt az összhang és az együttműködés, és ez az, ami a leglényegesebb elem volt ebben a filmben.

Sonia Braga három nőt (Leni/Spider Woman/Marta) is játszik a képzeletbeli filmekben. Leni karakterében a régi melodrámák túljátszott színészi játékát gúnyolja ki, azonban Pókasszonyként és Martaként már sokkal visszafogottabb játékot produkál, jelezvén ezen karakterek és a helyzet komolyságát.

A film operatőre Rodolfo Sanchez és remek munkát végzett, akinek fényképezése által egyszerre komor, ugyanakkor végtelenül stílusos is a börtöncellában, ahol a film nagy része játszódik. Ugyanilyen jól néznek ki a ’40-es évekbeli szépia színű noir részletek, valamint a kékes színű Pókasszonyos fantázia film epizódok.

A zenét John Neschling és Nando Cordeiro szerezték, akik remekül szőtték egybe a film különböző stílusú zenei betétjeit a drámai hegedű zenétől a ’40-es évek kabaré és melodráma jellegű filmek zenéjén át a suspense rész elektromos zenéjéig.

A végeredmény pedig hipnotikus és magával ragadó, a régi filmek lassabb, de mégis remek ütemére emlékeztető filmet eredményezett. Héctor Babenco filmje lenyűgöző stílusban játszik a fantáziával és valósággal, miközben remekül ötvöz látszólag összeötvözhetetlen stílusokat és karaktereket. Egy szokatlan – és remek – film kiváló színészekkel, forgatókönyvvel, fényképezéssel, zenével, na és persze rendezéssel.

Értékelés: 9/10

A film angolul itt végig megnézhető:

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr918480072

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Espada Rodelero 2016.03.18. 19:47:54

Eddig bírtam olvasni: "Ez talán a film legprovokatívabb eleme: bárki – még egy hetero férfi is - képes saját elhatározásából érzelmi (és fizikai) homoszexuális kapcsolatra."

Ea 2016.03.29. 17:13:42

@Espada Rodelero: igen ezt en is furcsallom. Jo lenne megnezni a filmet.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2016.03.29. 17:18:04

@Ea: Nem véletlenül mondtam, hogy ez a legprovokatívabb meleg témájú film, úgy hogy valójában nem szexualizált (fizikailag) a film. A poszt végén belinkeltem egy youtube videót az egész filmmel, tényleg érdemes megnézni, ha másért nem, hát a színészi játék miatt.
süti beállítások módosítása