Time Goes By

Arábiai Lawrence (Lawrence of Arabia) 1962

2017. március 20. 14:48 - Time Goes By

A 10 Oscar jelöléséből hetet megnyerő történelmi drámát, az Arábiai Lawrence-t tartják minden idők 7. legjobb amerikai filmjének, ami ráadásul vezeti a legjobb epikus filmjeinek listáját, de a legjobb filmzenék között is a harmadik legjobbnak számít jelenleg. A film az első világháború idején a Közel-Keleten játszódik, és valós történelmi eseményeket dolgoz fel. A történet főszereplője T.E.Lawrence angol tiszt, akit felettesei azzal bíznak meg, hogy szervezze meg az arab felkelést a Török Birodalom ellen, amely ekkoriban a Közel-Keletre is kiterjesztette fennhatóságát.

A brit katonai felderítésnél dolgozó intelligens, de kissé excentrikus T.E. Lawrence hadnagyot (Peter O'Toole) azzal bízzák meg 1916-ban felettesei Kairóban, hogy lehetőség szerint szervezze meg az arab törzsek felkelését a Török Birodalom ellen, ami reményeik szerint hozzájárulna a törökök háborús vereségéhez. Lawrence az arab sivatagban megpróbálja az egymás ellen is állandó harcban és ellenségeskedésben élő arab törzseket kibékíteni és egyesíteni, majd gerilla hadsereget szervezni belőlük, hogy török érdekeltségeket, utánpótlásvonalakat támadjon meg velük. Megbízatásában annyira sikeres, hogy nemcsak Aqabat, de még Damaszkuszt is elfoglalja arab csapatával, azonban a politika már nem az ő terepe...

Az Arábiai Lawrence hatalmas közönség és szakmai siker volt megjelenése időpontjában, és megítélése azóta sem változott, amit a különböző listán elfoglalt helyezései is mutatnak. A történet számos témát érint az arab nacionalizmustól kezdve a keleti és nyugati kultúrák összeütközésén keresztül a címszereplő identitás válságáig és karakterének szado-mazo jellegéig. A film kapcsán leginkább a nagyon látványos képi világát, a forgatókönyvét és Peter O'Toole játékát istenítik különböző kritikákban, nézzük meg kicsit közelebbről, hogy megérdemli-e a film mindezt az ovációt.Megjelenésekor számos arab ország betiltotta vetítését, mert úgy érezték, hogy tiszteletlenül ábrázolja az arab kultúrát. Egyedül Egyiptom vetítette széles nagy közönség előtt, ahol aztán hatalmas sikert aratott, aminek része volt az is, hogy a film egyik legfontosabb mellékszereplője, Omar Sharif egyiptomi származású volt. Mindazonáltal az arab nacionalizmusnak nincsenek olyan mély gyökerei, mint az európai nemzetekében, és kezdetének nyugodtan lehet a filmben látható korszakot és eseményeket nevezni. Mai értelemben vett közel-keleti (de igaz ez az észak-afrikaiakra is) országok az első világháború idején még nem léteztek, hanem gyarmatként élték az életüket, a helyi lakosság identitása pedig nem arab volt, hanem valamelyik törzs tagjának tekintették magukat. Ez a törzseken és törzsszövetségeken nyugvó társadalom a mai napig meghatározza a közel-keleti országok  társadalmát, ahol az élet lényegében ma is ezen alapul. Ennek megfelelően nem különböző arab országok, hanem sokkal inkább különböző törzsek és törzsi vezetők vannak jelenleg is, mint például Szaudi-Arábiának a Saud család, vagy a Banu Tamim törzs vezetői Katarban. Akkor sem volt és most sincs olyan nép, mint pl. iraki, szír, libanoni vagy jordán, vagy nem arab országok esetén afgán vagy iráni, mivel mindezeket az országokat és entitásokat mesterségesen hozták létre a gyarmatok felbomlása után a nagyhatalmak, nyilvánvalóan a saját érdekeiket figyelembe véve. Ez a mesterséges identitás és országhatár képzés az egyik legfontosabb oka annak, hogy miért is lehet ezeket az országokat olyan könnyedén és gyorsan destabilizálni.

Az első világháború idején kezdődő arab nacionalizmus a második vh. után teljesedett ki, azonban napjainkra ez mintha megint másodlagossá vált volna számukra, és jelenleg inkább az iszlám különböző irányzatainak megfelelően tagozódnak. A film bemutatásakor az arab országokban az ütötte ki a biztosítékot, hogy a saját nacionalizmusuk életre keltéséért nem ők, hanem egy nyugati ország volt a felelős - azon belül is Lawrence vállalja mindazt a  kockázatot, amit az arabok nem mertek - így egyértelmű az elmaradottságuk a civilizált nyugattal szemben, ami egyben előre is vetíti további gyarmati sorsukat egészen a második világháborúig. A filmben az úgynevezett arab egységben egyedül az angol Lawrence hisz nagyon idealisztikusan, azonban mindezt lerombolta az arabok egymás közötti kicsinyes civakodása és a közös jövőképük teljes hiánya, ami majd szintén erőteljesen hozzájárul a Közel-Kelet jövőjének és sorsának alakulásához. (A filmben egyébként nem véletlenül nincs egyetlenegy női karakter sem, ugyanis megtiltották a filmeseknek, hogy arab nőket fényképezzenek, azt hiszem ez is több, mint jelzésértékű.)A kultúrák összecsapása pedig leginkább a civilizált nyugat és a barbár vad törzsi arab közötti kontrasztban látható, és az is kifejeződésre jut a filmben, hogy ez az elmaradott törzsi életen nyugvó társadalom mennyire nem állt/áll készen arra, hogy egy nyugati típusú társadalom alakulhasson ki benne, így aztán ezen ok miatt is a britekre marad mindez. (A film azonban mégsem teljesen fekete-fehér, hiszen az angolok gyarmatosító arroganciája és rasszizmusa is bemutatásra kerül jó pár jelenetben.)

Mindazonáltal a film központi témája mégsem annyira történelmi, politikai jellegű, vagy a kultúrák összecsapása, hanem a címszereplő T.E.Lawrence identitáskeresése és személyiségének változása. Lawrence egy komplex karakter, aki első ránézésre egy meglehetősen szokatlan epikus hős a maga vékony testalkatával, érzékeny arcával és művelt stílusával, aki kezdetben egy excentrikus és feletteseit nem túlzottan tisztelő angol tiszt. A történet előrehaladtával még szokatlanabb vezetővé válik a maga naiv idealizmusával és háborúról alkotott furcsa elképzeléseivel. Kalandjai és tapasztalatai során személyisége megváltozik amivel egyidejúleg szadista, nárcisztikus és exhibicionista vonások jelennek meg benne, főleg az átélt siker és erőszak hatására, ugyanis mindezeket testközelből is megtapasztalja. Karaktere erősen traumatizált és mazochisztikus jelleget is ölt azután, hogy a törökök fogságában kínzás (és nagy valószínűséggel szexuális erőszak) áldozata lesz. (Önéletrajzi könyvében azt írta erről T.E.Lawrence, hogy "azon az éjszakán Dera'aban elvesztettem az ártatlanságomat")

Karakterének egyes jelenetekben már-már Messiás jellege van, amely szerepben ő egyébként nagyon szívesen tetszeleg környezetének és legfőképpen önmaga előtt, ugyanakkor kétségtelenül remek képességekkel rendelkezett, legfőképpen kiváló stratéga volt. Mindkét tulajdonsága hozzájárul személyisége torzulásához, és ezen keresztül karaktere sorsának beteljesedéséhez.A film elején úgy tűnik, mintha nem csak intellektuálisan, de erkölcsileg is a gyarmatosító brit hadsereg és annak tisztjei felett állna, azonban saját moralitása igazából csak feladata elvégzése közben tesztelődik. A háború és a történet folyamán Lawrence egyre zavarodottabbá - sőt őrültebbé válik - miközben folyamatosan távolodik az angol és ezzel együtt közeledik az arab identitáshoz, ami leginkább azt jelenti a filmben, hogy egyre kegyetlenebb lesz.

A film Lawrence karakterén keresztül számos olyan témát érintett, ami a még érvényben lévő cenzúra miatt meglehetősen tabutémának számított, az egyik ilyen a szado-mazo téma. A történetben ez (a nárcisztikusságával együtt) egy idő után szinte meghatározza személyiségét, azonban mindenről inkább csak felvillanásokat kapunk, anélkül, hogy ezt igazából kifejtenék, pedig ez tehette volna igazán érdekessé ezt a filmet. Ráadásul karakterének jellege miatt - amire a színészi játék is ráerősít helyenként - a nézőben gyanú ébredhet, hogy a főszereplőtől a homoszexualitás sem áll távol, ugyanakkor ez megmarad érzet szintjén. Összességében mindezek miatt lehet olyan érzése a nézőnek, hogy a film nem elég bátor, ami miatt kicsit távolról szemléli Lawrence karakterét, és nem ás elég mélyre ebben a témában annak ellenére, hogy ez áll a film fókuszában.

Lawrence vezetői képességei, idealizmusa, intelligenciája hozzásegíti az angolokat és az arabokat ahhoz, hogy megvalósítsák közös érdekeiket, céljukat az eső világháború során, konkrétan a török fennhatóság megszüntetése, ami sikerült is, ugyanakkor hosszútávon mégis csak valami más valósult meg, mint amit Lawrence eredetileg elképzelt. Az arabok annak ellenére, hogy jó pár csatában legyőzik a törököket, mégsem állnak készen arra, hogy városokat, országokat irányítsanak, a britek pedig csak nem tudnak kibújni a bőrükből, és annak ellenére, hogy kijelentik, hogy nem érdekli őket a térség gyarmatosítása, csak nem engedik függetlenedni a Közel-Keletet azután, hogy az Oszmán Birodalom elveszti közel-keleti területeit. Lawrence pedig a maga idealizmusával ahogy mondani szokás két szék között a pad alá esik, és a háború után egyik fél sem akarja jelenlétét a térségben. A film forgatókönyvét Robert Bolt és Michael Wilson írták, amihez felhasználták T.E.Lawrence Seven Pillars of Wisdom c. önéletrajzi könyvét is. Annak ellenére, hogy Oscar-díjra jelölték, nekem mégis hiányérzetem volt a forgatókönyvvel szemben, és őszintén szólva annak minden elemével elégedetlen vagyok egy kicsit.

A közel négyórás játékidőnek elegendőnek kellett volna lennie egy sokkal mélyebb karakterkidolgozásra, főleg annak tudatában, hogy a film karakterközpontú, mivel T.E.Lawrence és személyiségének változása áll a középpontban. Lawrence ugyan összetett karakternek nevezhető, ugyanakkor mégsem éreztem elég mélynek és jól kibontottnak, nem is beszélve a történet többi szereplőjéről, akik lényegében képregénykarakterek, hiszen legtöbbje egy fontos és látható tulajdonsággal rendelkeznek, ráadásul még ezen kategórián belül is elég sztereotípek.

Az ember azt gondolná, hogy ha a karakterekre nem jutott elég idő, az nyilván amiatt van, mert a történet bonyolultsága vagy mondjuk egy háborús film esetén a sok csatajelenet elvette az időt ettől. De nem. A történet sem túl bonyolult vagy összetett, és a csatajelenetek száma vagy azok grandiózussága sem olyan hatalmas, mint ahogy azt gondolnánk, mindazonáltal minden jelenet nagyszerűen megkoreografált. A filmben hallható dialógusok azonban kicsit mesterkéltnek és színpadiasnak tűntek nekem, bár ez az epikus filmekre általában jellemző hátulütő.   

A filmben a történelem és a fikció keveredik (bár a történelmi események nagyjából a filmben láthatóan történtek), a fikció inkább a karakterekre vonatkozik. Ennek megfelelően számos valódi és kitalált szereplője is van a sztorinak: valós történelmi személy volt Lawrence, Fajszál herceg, Auda ibu Tayi, Allenby tábornok és Murray tábornok, de a fikciós karakterek között is vannak olyanok, amelyek több valódi személy összegyúrásával jöttek létre, ilyen például Omar Sharif karaktere.A történelmi személyiségek ábrázolása miatt számos kritika érte a filmet, ezek között is a legtöbb E.T.Lawrence karakterére irányul. Vannak olyanok, akik szerint a film jól ábrázolja egoizmusát, míg mások szerint a filmmel ellentétben a valóságban Lawrence egy nyilvánosságot kerülő ember volt, akitől távol állt minden nárcisztikusság. Ezzel együtt nemcsak személyisége, de szexuális orientációja is vita tárgyát képezi a történészek és életrajzírói között.

Allenby tábornokot egy cinikus és manipulatív embernek ismerhetjük meg a filmben, aki mindezek közben le is nézi az idealista Lawrencet. A valóságban azonban bizonyítékok vannak arra nézve, hogy ők ketten barátok voltak, amely barátság még a háború utánig is kitartott. Hasonló a helyzet Murray tábornok esetén is, akinek bár kétségei voltak az arab felkelés sikerét illetően, de Lawrence személyéről mindig a legjobb véleménnyel volt, ellentétben a filmben láthatóval.

Az Arábiai Lawrence legtöbb eleméhez hasonlóan a színészi játékkal szemben is felemás érzésem van. Hiába az all sztár színészcsapat (többek között Arthur Kennedy, Alec Guinness, Anthony Quayle, Jack Hawkins, Anthony Quinn, Claude Rains, José Ferrer is látható a filmben kisebb-nagyobb szerepekben), akik mindannyian kiválóak voltak abban, amit a karaktereiktől ez a film és a rendező elvárt, csak a probléma az, hogy az nem feltétlenül kielégítő, de ez nem a színészek hibája, hanem a forgatókönyvíróké és a rendezőé.Peter O'Toole ezelőtt a film előtt lényegében ismeretlen volt, ez a szerepe tette sztárrá. Karakterének tragédiája, hogy az idealista és naiv világnézete inspirálta cselekedeteivel és "világmegváltásával" a minden moralitástól mentes gyakorlati politikát szolgálta, amely aztán ki is vetette magából, mint arra alkalmatlant. Peter O'Toole szellemes sármmal, érzékeny kisugárzással és hatalmas szenvedéllyel jeleníti meg az excentrikus és konvenciókhoz nem ragaszkodó angol tisztet, akinek egyik legfontosabb tulajdonsága a hibái ellenére is a lojalitása, ami nem csak minden katonájára, de még a szolgáira is vonatkozik. Jól adja át karakterének kétségbeesettségét és nárcisztikusságát, azonban az őrület megjelenítésénél már éreztem némi színpadiasságot benne.   

A mellékszereplők között talán Sherif Ali volt a legérdekesebb, és az egyetlen, akinél látható volt valamiféle karakterfejlődés. Kezdetben nem volt több, mint egy átlag civilizálatlan törzsi vezető, aki simán megöl egy másik törzsbelit, mert az a kútjánál iszik, majd a végén már ő válik Lawrence élő lelkiismeretévé. A kettő között pedig jól érzékelhető kettejük között a kultúrák összecsapása. Omar Sharif ezzel a szerepével az első közel-keleti színész lett, aki Oscar-jelölést kapott.

Az Arábiai Lawrence legnagyobb erőssége a látványos fényképezése, ami Fred A. Young operatőr nevéhez fűződik. Ez tipikusan az a film, amely számára kitalálták a szélesvásznú formátumot, hiszen minden egyes jelenete, főleg a sivatagban fényképezettek nagyon emlékezetesek, amelyek már önmagukban megteremtik a film epikus jellegét. Nemcsak a forgatókönyveben válik a sivatag szinte önálló karakterré, hanem a fényképezés által is, ami aztán egyszerre gyönyörű és félelmetes, nyugodt és vad, egyszerű és imponáló. Young teljesen megérdemelten nyerte el az Oscar-díját.A film klasszikus nagyzenekari zenéjét Maurice Jarre szerzte, aki Peter O'Toole-hoz hasonlóan ezzel a filmmel vált ismertté. A zene annyira jól sikerült, hogy 3. helyen áll a legjobb filmzenék között, pedig csak hat hetet kapott Jarre ehhez a négy órás filmhez, amiért ő is megérdemelte az Oscart.

David Lean rendező öt évvel ezelőtti (1957) filmjével, a minden porcikájában mesteri Híd a Kwai folyón -nal bebizonyította, hogy van érzéke az epikus (háborús) filmek készítéséhez, azonban az Arábiai Lawrence engem közel sem elégített ki annyira, mint előző filmje, ami legalább ennyire látványos volt, ugyanakkor ott mégsem rendelt mindent ennyire a látvány alá, mint itt. Emiatt persze kapunk jó pár remek(ül megkomponált) jelenetet, mint pl. a sivatagi átkelés, vagy Aqaba ostroma, azonban én ezt keveslem egy olyan sokra tartott klasszikusnál, amit jelenleg a 7. legjobb amerikai filmnek tartanak. Hiányérzetem leginkább annak szól, hogy témáiban, üzeneteiben nem igazán hoz újat vagy egyedit, a karakterizálásában érint ugyan néhány tabutémát, azonban annak bemutatásában már nem nevezhető mélynek, és emiatt a két ok miatt úgy tűnhet, hogy megalkotásának egyetlen igazi oka az volt, hogy készítsenek egy sok embert a mozikba csábító látványos szélesvásznú filmet. Ezt végül el is érték, ugyanakkor a legfontosabb dolgokban nem hozta azt, amit az ember előzetesen elvárt volna egy ilyen klasszikustól, hiszen látványos, de üres, próbál merész lenni, de mégsem elég bátor, próbál elszakadni az 1001 éjszaka meséitől, de mégiscsak megmarad a romanticizált, ugyanakkor mégis sztereotíp nyugati arab ábrázolásnál.

Értékelés: 8/10

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr3012343063

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Életunt Cápa · http://eletuntcapa.blog.hu 2017.03.20. 19:37:40

Megnyugtat, hogy neked se jött be annyira a film, mint amennyire magasztalják. Az biztos sokat dobna a látványon, ha moziban néznénk meg nagy vásznon, de a drámaiság nekem is csak néhány részletben jött át.

A nők hiányát nem bánom, egy szerelmi szál szerintem csak ront rajta.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2017.03.20. 20:01:36

@Életunt Cápa: Azt mozi élmény nélkül is meg lehet mondni, hogy nagyon látványos, de az esetleges még több látvány a moziban sem tenné számomra minden idők 7. legjobb filmjévé, ahhoz kevés a szép fényképezés. Nem is értem, hogy miért tartják annak, mert ennyit sztm sok film produkált már az idők folyamán.
Női karakter hiányával nem azt akartam mondani, hogy hiányzott volna egy szerelmi szál, márcsak vélelmezhető homoszexualitása miatt sem, ez a megjegyzésem inkább társadalmi-politikai jellegű volt.

Túlélő ... 2017.03.21. 14:29:08

Iszonyúan unalmas film. Hosszú, vontatott, elnyújtott. Komoly baj lenne az amerikai filmgyártással ha tényleg ez lenne a 7. legjobb amerikai film.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2017.03.21. 14:30:29

@Túlélő ...: Hivatalosan ez a 7. legjobb film : https://en.wikipedia.org/wiki/AFI's_100_Years...100_Movies

mindazonáltal számomra is fura, mert én sem tartom annyira jónak.

Ernoke 2017.03.22. 15:21:52

Nem láttam (és a vélemények alapján nem is nagyon érdemes megnézni), de a kiragadott képek gyönyörűek. Van valami technikai oka ennek a jellegzetesen "60-as évekbeli" színvilágnak a filmeknél...? Pl. a Hátsó ablaknál is ugyanezt a nagyon szép színösszetételt figyeltem meg, a Peeping Tomban pedig egyenesen a tökélyre viszik.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2017.03.22. 15:37:10

@Ernoke: Azt azért nem mondtam, hogy nem érdemes megnézni, csak annyit, hogy nem ez a legjobb 7. film, de attól még egyike a nagy klasszikusoknak, amit meg kell nézni, legfeljebb nem tartozik majd a kedvenceid közé. (És azt sem mondtam, hogy unalmas lenne a hosszú játékidő ellenére, valami azért mindig kitölti az időt. )
A film képi világa a színvilágával együtt nyilván egy csomó technikai dologtól függ, mint az, hogy milyen kamerát, lencséket, filmeket, esetleg a modern filmeknél szűrőket használnak a forgatásnál. (Persze még mindez a digitális előtti időszak. ) Őszintén szólva nem merném az észt osztani ezzel kapcsolatban, mert erről abszolút wikipédiás a tudásom. A Lawrencénél konkrétan "Super Panavision 70 mm" nevű technikát alkalmaztak (hasonlóan a Harmadik típusú találkozásokhoz és az Űrodüsszeiához:
en.wikipedia.org/wiki/Super_Panavision_70