Time Goes By

Hollywood aranykorának pletykái és botrányai 20. rész

2017. december 05. 16:09 - Time Goes By

A Szőke Bombázó, aki miatt öngyilkosok lettek az impotens férfiak

Jean Harlow (1911-1937) a '30-as évek egyik legnépszerűbb hollywoodi színésznője és szexszimbóluma volt, akit a Szőke Bombázó vagy a Platina Szőke becenevekkel illettek. Legnagyobb filmsikerei közé tartozott például a Vérvörös homok Clark Gable-el vagy a Közellenség James Cagneyvel. Jean Harlow azonban nem csak filmjeiről vált híressé, hanem második férje rejtélyes haláláról is. Paul Bernnel egy fejlövés végzett 1932-ben, ami után felmerült egyesekben az a gyanú, hogy a színésznőnek köze lehetett a hivatalos szervek által öngyilkosságnak minősített halálesethez.

Jean Harlow (szül: Harlean Harlow Carpenter) szülei válása után édesanyjával Hollywoodba költözött 1923-ban abban a reményben, hogy az akkor 12 éves lányból színésznő válhat. 14 éves korában abba is hagyta az iskolát, majd 1928-tól, 17 évesen már kisebb szerepeket kapott a filmgyárban. Csillaga akkor kezdett igazán emelkedni, amikor 1932-ben az MGM szerződést kötött vele, amiután 14 hatalmas népszerűséget elérő filmben szerepelt egymás után, többek között Clark Gable-el, William Powellel, Franchot Tone-nal vagy éppen Spencer Tracyvel.

A magánélete is nagyon mozgalmasnak volt mondható rövid élete alatt. 16 évesen megismerkedett a 19 éves Charles Fremont McGrewval, egy gazdag örökössel, akivel még ebben az évben, 1927-ben össze is házasodott. Első férjével Los Angeles előkelő környékén, Beverly Hillsben telepedtek le, ahol Jean az előkelő társaság egyik népszerű tagjává vált. A költözésnek volt egy olyan oka is, hogy McGrew egy kicsit el akarta távolítani Jean Harlowt az anyjától, akinek hatalmas befolyása volt lányára és annak életére. A házasság azonban csak két évig tartott, mivel a férfi alkoholizmusa miatt elváltak 1929-ben.

A 21 éves Harlow 1932-ben másodszor is megházasodott, második férje a nála 22 évvel idősebb Paul Bern az MGMnél dolgozott forgatókönyvíróként és producerként, aki korábban Irving Thalberg, az MGM egyik alapítójának asszisztense is volt. Ő volt az, aki valójában beindította Jean karrierjét azzal, hogy rábeszélte Thalberget a színésznő szerződtetésére. (Bern először Louis B. Mayernél próbálkozott, de Mayer visszautasította, mert szerinte a túl ribancosnak és könnyűvérűnek tűnő Jean Harlow imidzse nem illeszkedett az MGM stúdió mindig elegáns vezető színésznőinek "úrinős" sztárképéhez.) Bernnek és Thalbergnek köszönhetően azonban 1932-ben mégis a stúdióhoz került, ahol aztán a korszak  legnépszerűbb filmjeiben szerepelt. Korai halála miatt rövidnek nevezhető pályafutása alatt jelentősen változott a róla kialakult kép. Egy idő után sikerült kilépnie a "ribancos" szexszimbólum skatulyából, és ahogy hozta a nagyobbnál nagyobb sikereket, úgy kezdett imidzse is átalakulni, miközben már tehetségét és színésznői képességeit is kezdték elismerték.

Jean Harlow tizenévesen meglehetősen vad életet élt, főleg az akkori kor standardjével mérve. Soha nem hordott alsóneműt, és már 17 évesen meztelen képek készültek róla, később ráadásul olyan barátai, pontosabban szólva szeretői lettek, mint a gengszter Abner Zwillman, aki az egyik legnagyobb alkoholcsempész volt az alkoholtilalom időszakában. Olyan pletykák terjedtek róluk, hogy Zwillman egy kis medalionban Harlow szeméremszőrzetét állandóan magával hordja. Ezek a pletykák nem csak a róla kialakult képre voltak jelentős hatással, de a házasságára is negatívan hatott, ami szinte az első perctől kezdve nagyon problémás volt, amiben féltékenység, bántalmazás és anyagi problémák is közrejátszottak.  

Egyik este - nem sokkal Bernnel kötött házassága után - nagyon zaklatottan ment ügynöke lakására azzal, hogy férje megverte egy bottal. A problémás és veszekedésekkel tarkított kapcsolatuk azonban nem tartott sokáig. 1932. szeptember 5.-én, két hónappal a házasságkötés után tragikusan és erőszakosan ért véget. Paul Bern meztelen holttestére felesége hálószobájában talált rá az inas. A férfi halálát egy 0.38-as kaliberű pisztolyból leadott fejlövés okozta, testén pedig jól érezhető volt felesége kedvenc parfümjének, a "Mitsoukonak" az illata.  

Mint szinte minden korabeli hollywoodi gyilkosság esetében, ez alkalommal is a filmstúdió emberei értek először a tetthelyre, ugyanis az inas ahelyett, hogy a rendőrséget hívta volna, inkább az MGM biztonsági szolgálatának telefonált. Whitey Hendry biztonsági főnök pedig azonnal értesítette Louis B. Mayert  és Irving Thalberget, a stúdió két vezetőjét, akik rögtön a házaspár los angeles-i otthonához siettek a stúdió néhány más alkalmazottjával együtt. A rendőrséget még ekkor sem értesítették. Mindeközben Jean Harlow az anyjánál volt, akit állítólag Bern küldött oda azzal, hogy különböző forgatókönyveket tanulmányozzon. Mayer, Thalberg és Hendry végül két óra múlva hívták fel a rendőrséget Bern házából.

A rendőrségi helyszínelés során megtalálták a halálos lövést leadó pisztolyt a holttest mellett, a búcsúlevelet viszont Louis B. Mayer csak később, az MGM PR főnöke, Howard Strickling tanácsára adta át a rendőrségnek, amit állítólag a helyszínen talált. A nyomozás során azt állapították meg, hogy Bern "fizikai gyengeségben" szenvedett, ami miatt képtelen volt feleségével szexuális kapcsolatra. A búcsúlevél utószavának mondata állítólag arra utalt, hogy ez az alkalom lett volna a házaspár utolsó próbálkozása, ahol Bern bizonyíthatta volna feleségének, hogy nem impotens. És ami során a férfi egy "realisztikus" dildo segítségével próbálta volna megtéveszteni a feleségét és bizonyítani "férfiasságát".

"Dearest Dear,
Unfortuately  this is the only way to make good the frightful wrong I have done you and to wipe out my abject humiliation, I Love  you.
Paul
You understand that last night was only a comedy
"

"Legkedvesebb kedvesem,

"Sajnos ez az egyetlen módja, hogy jóvátegyem mindazt a rosszat, amit ellened elkövettem és hogy kiszabaduljak ebből a végtelenül megalázó helyzetből. Szeretlek.

Paul

Ugye tudod, hogy a tegnap éjjel csak egy komédia volt. "

Az eset minden furcsa körülménye és a később napvilágra látott információ ellenére Bern halálát öngyilkosságként zárta le a  rendőrség, amiben nagy szerepe volt egy Buron Fitts nevű korrupt kerületi ügyésznek.

Az ügyet bonyolította, hogy a nyomozás alatt képbe került egy Dorothy Millette nevű nő is (a képen balra), aki Bern korábbi élettársa volt, amikor még New Yorkban élt. A nő mentális és emocionális problémákkal küzdött, amelyek miatt egyszer egy szanatóriumban kötött ki, és akit szakításuk után is Bern támogatott anyagilag. Millette 1932 szeptemberében Los Angelesbe utazott, hogy meglátogassa a férfit. Bern halálának napján Millette kijelentkezett a Plaza Hotelből, ahol korábban a producer javaslatára szállt meg, és vett egy jegyet a Delta King hajóra, ami San Francisco és Sacramento között közlekedett. Az út során pedig valahol a vízbe vetette magát. Holttestét csak két héttel később találta meg egy halász. Temetését Bern gyászoló özvegye, Jean Harlow fizette.

Egy évvel Paul Bern halála után Buron Fitts kerületi ügyész után más kétes ügyek miatt indult nyomozás, amely során rengeteg új, addig ismeretlen információ látott napvilágot Bern halálával kapcsolatban is. Fitts-szel kapcsolatban tudni kell, hogy Louis B. Mayer barátja olt, aki még a választási kampányát is finanszírozta. Ekkor derült ki, hogy Bern kertésze, egy Davis nevű férfi a producer halálakor azt vallotta, hogy szerinte gyilkosság történt, és az inas, aki felfedezte Bern holttestét, hazudott arról, hogy mi történt valójában. Az inas ugyanis azt állította, hogy többször is hallotta, hogy munkaadója öngyilkosságról beszél, valamint azt állította, hogy Bern és Harlow házassága és kapcsolata nagyon gyengéd volt. A kertész azonban mindennek a szöges ellentétéről számolt be. Szerinte a házaspár szinte egyáltalán nem mutatott gyengédséget egymás iránt, és ő soha nem hallotta a férfit öngyilkosságról beszélni. Sőt, azt is állította, hogy vérfoltokat látott az úszómedencénél, Bern kedvenc nyugágya közelében. Irene Harrison, Bern titkárnőjének vallomása a kertészét támasztotta alá, aki szerint Jean Harlow mindenáron meg akarta kaparintani Bernt, szinte üldözte a férfit a házasságuk előtt, aki végül beadta a derekát, de korántsem volt egy túl lelkes vőlegénynek nevezhető. A szakács, Winifred Carmichael az vallotta, hogy az alkalmazottak láttak egy furcsa nőt a birtokon Bern halálának estéjén, akit nem ismertek. Az este folyamán pedig hallott egy sikolyt, és később talált egy vizes női fürdőruhát a medencénél két üres pohárral egyetemben.

A pletykák egyre erősebbek és egyre vadabbak lettek Bern halálával kapcsolatban - volt aki szerint Millette ölte meg, volt aki szerint Harlow -, egy dolog viszont közös volt minden elméletben: a stúdió vezetői eltitkolták Bern halálának valódi körülményeit és okait. Mayer és Thalberg ugyanis "nagytakarítást" tartottak, mielőtt kihívták volna a rendőrséget, és a később átadott búcsúlevél is csak az ő hamisítványuk volt, ami alapján végül a rendőrség kimondta az öngyilkosságot. Az ilyen esetekben a stúdió vezetői mindig nagyon féltek a negatív publicitástól - nem ok nélkül, hiszen a hasonló jellegű botrányok is hozzájárultak az 1934-ben bevezetett cenzúrához - és ezért nem csak az öngyilkosság felé "terelték" a hatóságokat, de próbáltak minden olyan körülményt vagy információt eltitkolni, ami bármilyen formában is árthatott volna Hollywood, az adott stúdió, vagy az ügy konkrét szereplőinek hírnevének. Főleg ha az egy nagynevű sztár volt.

Samuel Marx film producer, Bern halálakor forgatókönyvíró, szerint Dorothy Millette ölte meg Paul Bernt. Marx az MGMnél dolgozott Thalberggel ebben az időszakban, és ő is azok között volt, akik a rendőrséget megelőzően értek Bern házához, őt azonban Thalberg  hazaküldte. A következő nap Mayer azt mondta a stúdió producereinek, köztük Marxnak is, hogy a botrány elkerülése végett az esetet impotencia miatti elkövetett öngyilkosságként fogja a rendőrség lezárni. 1980-ban Marx újra foglalkozni kezdett az üggyel és alaposabban megvizsgálta a rendelkezésre álló bizonyítékokat és információkat. Marx azt a következtetést vonta le, hogy Louis B. Mayer és Howard Strickling, Irving Thalberg közreműködésével, manipulálták a bizonyítékokat mielőtt a rendőrség a helyszínre érkezett volna. Azt az irományt, amit búcsúlevélként adott át Mayer a nyomozó hatóságoknak, valójában hetekkel a halála előtt írta Bern a feleségének bocsánatkérésként egy korábbi nézeteltérésük miatt. A levelet hivatalosan Buron Fitts minősítette búcsúlevélnek.

Jane Harlow és Paul Bern:Nem csak Samuel Marxot, de más hollywoodi embereket is érdekelt az ügy, köztük Ben Hecht forgatókönyvírót is, aki 1960-ban egy interjúban azt sugalmazta, hogy az MGM Jean Harlow érdekében "takarított". Nem vádolta konkrétan gyilkossággal a színésznőt, hanem inkább a stúdiót, akik képesek voltak bármit megtenni egy sok pénzt hozó sztár érdekében. A cikk nyomán William B. McKesson, akkori los angelesi kerületi ügyész azt fontolgatta, hogy újranyitja Paul Bern halálának ügyét, azonban kiderült, hogy Hecht csak pletykák alapján nyilatkozott és nem konkrét bizonyíték vagy belsős információ alapján.

Paul Bern halála után a közvélemény természetesen elsősorban Jean Harlow nyilatkozataira és az ügyben betöltött szerepére volt a legjobban kíváncsi, aki lényegében végig hallgatásba burkolózott, a nyilvánosság előtt soha nem szólalt meg és nem beszélt férje haláláról, a hatóságoknak pedig egy alkalommal vallotta azt, hogy semmit sem tud az egészről. Harlow nem sokkal később egy indiszkrét kapcsolatba bocsátkozott a nős Max Baer bokszolóval, aki el is hagyta a színésznő kedvéért feleségét, Dorothy Dunabart, aki megfenyegette Harlowt és az MGM-t, azzal, hogy nyilvánosságra hozza a színésznő szerepét az ügyben, mint a házaspár "elidegenedésének" okát. Az MGM nem engedhetett meg egy újabb botrányt Harlow körül, ezért gyorsan megszervezték neki a következő házasságát Harold Rosson operatőrrel, akivel egyébként jó barátok voltak. Rosson belement a dologba, majd 8 hónap múlva szép csendesen elváltak.

Igazából soha nem derült ki egyértelműen Paul Bern halálának oka, öngyilkosság vagy gyilkosság volt-e, és ha ez utóbbi, akkor ki volt az elkövető. Jean Harlow karrierje túlélte a férje halála utáni botrányt, sőt népszerűbb lett, mint valaha. Mindenesetre Jean Harlow rövid élete alatt háromszor annyit élt mint más 100 év alatt. Mindösszesen 26 éves volt, amikor 1937-ben, veseelégtelenség következtében meghalt.

Jean Harlow és Clark Gable egyik remek jelenete az 1932-es Red Dust c. filmből:

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr6913409257

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Raul75 2017.12.05. 16:48:08

Jó kis írás, mint mindig, csak annyit jegyeznék meg, hogy a swimming pool-ra van magyar szó is.

gigabursch 2017.12.06. 08:19:16

Hálivúd mit se változott.
Ugyanazok ajtják akor is szekeret, a pénzt, mint régebben, és ugyanúgy csak a bulvárnak élnek...

Beer Monster 2017.12.06. 09:47:39

Na de hogy bombázó... Olyan, mint a nagymamám '30-as évekbeli képei.

ymel 2017.12.06. 15:47:36

@Beer Monster: ja. Nem volt az. a korabeli mediatol tanultak a maiak is a hulyeseget

EU zászlót mindenhova! 2017.12.06. 16:18:14

Lehetséges, hogy rokona Bem apónak?

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2017.12.06. 16:19:03

@EU zászlót mindenhova!: Ha a következő hozzászólásod is ilyen szinten ostoba, akkor moderálásra kerül.

Ea 2017.12.06. 20:20:40

Tenyleg kicsit ribis. De szerintem a rossz szemoldok es a sisak szeru atomszoke haj miatt. Szegeny koran halt.