Time Goes By

A hihetetlenül zsugorodó ember (The Incredible Shrinking Man) 1957

2017. december 13. 11:21 - Time Goes By

A hihetetlenül zsugorodó ember az '50-es évek egyik legjobb és egyben legfurább fekete-fehér sci-fije, ami nem csak egy egzisztencialista és filozófiai kérdéseket feszegető film, de egyben egy izgalmas thriller is. Jack Arnold, az '50-es évek sci-fijeinek egyik vezető rendezője számos mára már klasszikussá és kultfilmmé vált darabot rendezett, mint pl. az It Came from Outer Space (1953), azonban ezek közül is kiemelkedik a hihetetlenül zsugorodó ember, ami műfajának egy kis fura gyöngyszeme. A film egy méreteiben zsugorodó emberről szól, akinek ez természetszerűleg felborítja addigi átlagos életét.

Robert Scott Carey (Grant Williams) és szeretett felesége Louise (Randy Stuart) egy kis yachton töltik vakációjukat valahol az óceánon. Amikor Louise lemegy a kabinba és Robert egyedül marad a fedélzeten, egy félelmetesnek tűnő ködfelhő éri el a hajót, ami egy furcsa bevonatot képez Robert bőrén. Fél évvel később Robert azt kezdi tapasztalni, hogy az addig megszokott és méretére illő ruhái mintha egyre nagyobbakká válnának rajta. Amikor megemlíti orvosának, hogy úgy érzi mintha egyszerűen összemenne, zsugorodna a teste, nem csak tömegben, de magasságban is, a doktor először csak nevet az ötleten, azonban a röntgen felvételek Robert igazát bizonyítják. A vizsgáltatok során megállapítják, hogy a problémát nagy valószínűséggel atomfelhő szennyeződése okozta, amivel Robert az óceánon fertőződött meg. Robert folyamatosan zsugorodik, miközben egyre frusztráltabbá válik, és tehetetlen dühét elsősorban feleségén vezeti le. A zsugorodó férfi egyre kevesebbet mozdul ki otthonról, azonban már otthonában is egyre veszélyesebbé válik számára az élet. Amikor egér méretűre csökken a teste, akkor már az addigi kedvenc cicusa is sokkal inkább a táplálékot látja benne, semmint a gazdit. Robertnek sikerül elmenekülni a macska elől, és a házuk pincéjébe keveredik. Közben a hazaérkező Louise pár félrevezető jelből azt gondolja, hogy Petert megette a macska. A folyamatosan kisebbedő férje közben a pincében próbál életben maradni, ami egyre nehezebb számára: nemcsak kaját kellene szereznie, amire az egyetlen lehetősége az, hogy valahogy kiszedi a csali sajtot az egérfogóból, de még egy számára óriásinak tűnő éhes pókkal is meg kell küzdenie....A Hihetetlenül zsugorodó ember minden egyszerűsége ellenére egy nagyon összetett film. Nemcsak allegorikus, de nagyon abszurd is ez az intelligens sci-fi, ami nagyon józanul, objektíven, közben mégis végtelenül szórakoztatóan mutatja be egzisztencialista és egyéb témáit. Egyszerre tud pesszimista és optimista lenni ez az egyes pillanatokban már-már művész, ugyanakkor mégiscsak kommersz film, ami az '50-es évek sci-fijeinek talán legfurcsább, ugyanakkor korának mégis nagyon tipikus témáit megjelenítő darab. Mindemellett noir, kaland és thriller filmekre jellemző tulajdonságokat is felmutat az alapvetően mégiscsak a science fiction műfajába tartozó Zsugorodó ember.

A forgatókönyvet Richard Matheson írta saját regényéből, ami annak ellenére filozófikus és szimbolikus, hogy a történetét látszólag a zsugorodásból fakadó események mozgatják.

Mint nagyon sok más '50-es évekbeli, a hidegháború alatt készült amerikai filmben, úgy ebben is megjelenik az atomháborútól, a világégéstől, az emberiség kipusztulásától való félelem. Az erre való utalás nagyon egyértelmű azáltal, hogy a film főhőse egy kísérleti atomrobbantást kísérő atomfelhőben fertőződik meg. Ugyanakkor a film alapvetően még sem ekörül a téma körül forog, ez inkább csak mindennek az elindítója, ami miatt akár egy nagyon hitchcockinak tűnő MacGuffinnak is felfogható. (A MacGuffin egy olyan forgatókönyvi elem, ami előremozdítja az eseményeket, ugyanakkor a történetben még sincs különösebb jelentősége. Hitchcock előszeretettel használta ezt a filmjeiben.)

A lényeg sokkal inkább a Zsugorodó ember egzisztencialista és egyéb (akár noirosnak is) nevezhető témáiban van.A világ vagy a társadalmak változása, fejlődése, modernizációja mindig együttjárt a társadalmakat alkotó emberek félelmével, amit a folyamatok támogatói és nyertesei roppant tévesen "irracionálisnak" vagy "paranoidnak" szoktak nevezni. Ezek a félelmek azonban nagyon is reálisak és az emberiség történelmi tapasztalataiból fakadnak, hiszen ezeknek a folyamatoknak mindig voltak, vannak és lesznek is vesztesei és negatív hatásai. És egyáltalán nem biztos és garantált, hogy a pozitív hatás több vagy fontosabb, mint a negatív, ugyanakkor a legnagyobb kérdés az individualista ember számára, hogy én vajon melyik csoportba fogok tartozni: a nyertesbe vagy a vesztesbe?

A filmben több szálon és módon is megjelenik ez a téma és félelem.

A modern tudományok indítják el Robert problémáját, hiszen ezek fejlődésének köszönhetjük többek között az atomkor beköszöntét, ugyanakkor annyira azért nem fejlődött, hogy az általa okozott problémát orvosolni is tudja, mivel Robert zsugorodását a modern orvostudomány képtelen megállítani. Ergo a negatív hatás nagyobb, mint a pozitív, főleg Robertre nézve. (Már ha ezt a pozitív hatást egyáltalán pozitívnak gondoljuk.)

De a változásokkal járó félelmek és pesszimizmus leginkább a film nagyon noiros témájában, a férfi maszkulinitásának és irányító szerepének elvesztésében, tehát a társadalmi nemi szerepek változásának bemutatásában mutatkozik meg leginkább, ami felfogható ebben az 1957-es sci-fiben a noirok gender témájának továbbviteleként is. Robert, a film férfi főszereplője kezdetben a klasszikus nemi szerepeknek megfelelően éli életét, azonban a társadalom változásai, azon belül is a nők egyre erősebbé és önállóbbá válásának folyamata közben elveszti maszkulinitását, és egyre kevésbé találja helyét ebben a megváltozó, számára egyre fenyegetőbbé váló - sőt, életveszélyessé, a végén pedig már a létét fenyegető - környezetben.Robert és Lousie egy átlagos középosztálybeli házaspár, akik a film elején szemmel láthatóan szerető és jó kapcsolatban élnek egymással, ahol azért az is egyértelmű, hogy a férfi az úr a háznál. Ez mindjárt a film elején, a hajón játszódó jelenetben kiderül, amikor egy kis játékos szájkarate után a nő lemegy a kabinba, hogy sört hozzon a megszomjazó férjének. A zsugorodási folyamatban azonban méretével együtt, az erejét, az események irányítását, a családfenntartás képességét és a szexuális aktivitás lehetőségét is elveszíti. Magyarán minden olyan tulajdonságot, képességet elveszít, amiről az addigi - az általa preferált - társadalom úgy tartotta, hogy egy férfit férfivá tesz. Mindez lépésről-lépésre, folyamatosan és megállíthatatlanul bekövetkezik, amely során meg kell tapasztalni létének teljes jelentéktelenségét, amihez nem csak a méretéből fakadó észrevehetetlensége, környezetének való kiszolgáltatottsága, de az is hozzájárul, hogy egyre inkább gyerekként kezdi környezete kezelni. Robert férfiasságának elvesztésének folyamata közben mintha valóban egyre gyerekesebbé válna, hiszen gyerekekre jellemző és egyre növekvő zsarnoksággal kezeli környezetét, azon belül is persze elsősorban feleségét, Louist, aki hozzá képest egyre nagyobbá és erősebbé válik, és aki ezen tulajdonságai miatt át is veszi a család fejének szerepét. Robert a zsarnokságával (és önsajnálatával) az egyre csökkenő férfiasságát és ezzel együtt egyre növekvő alacsonyabbrendűségi érzéseit próbálja túlkompenzálni feleségével szemben, aki ennek ellenére kitart mellette. Addigi érzelmi, pszichés, és fizikai kapcsolatuk azonban ennek ellenére szükségszerűen végetér közöttük, amit a filmben az a jelenet szimbolizál, amikor a jegygyűrű már túl naggyá válik Robert ujjméretéhez képest, és lecsúszik róla. Mindez jelképezheti azt is, hogy a férfi csapdába esik a házasságában, ahonnan képtelen kitörni anélkül, hogy el ne veszítené férfiasságát a társadalom szemében.

Mindezeken túl persze a film egy általánosabb egzisztencialista témát, az emberi lét kérdését is megjeleníti, amely során az materialista világgal szemben álló idealizmus, mint a tudat elsődlegessége és felsőbbrendűsége jelenik meg."Aprónak és abszurdnak éreztem magam, egy nevetséges törpének. Könnyű lélekről és szellemről beszélni és más egzisztencialista értékekről, de nem akkor, amikor három láb (90 centi) magas vagy. Gyűlöltem magamat, az otthonunkat, és azt, amivé Louiszal való életem vált. Ki kellett lépnem belőle. El kellett mennem."

A filmet két élesen elkülönülő szakaszra lehet bontani, amelyekben az a közös, hogy szinte minden momentumot szimbolikusan is lehet értelmezni.

Az első rész mutatja be zsugorodásával és férfiasságának elvesztésével járó folyamatot, amelyet még társadalmi környezetben (ami beletartozik a házassága is) él meg. Először nem hisznek félelmének az orvosok, azt mondják neki, hogy ez lehetetlen, ilyen nincs, ez irracionális. Aztán kiderül erről a félelemről, hogy igaz, mivel azt már a modern tudomány által megalkotott röntgengép is kimutatja. Tehát az addig irracionálisnak mondott félelem racionálissá válik. Csakhogy ekkor már késő. A folyamatot a racionalitást képviselő orvosok és tudósok nem tudják megállítani. Ekkor már nem csak a korábbi ruhái esnek le róla, de már egy barátságot is megszakít egy törpével, aki már szintén nagyobbá válik nála. Majd egy idő után már a cicusa is prédának nézi a korábban a táplálkozási lánc tetején álló, a világot uraló férfit.A második szakaszban, Robert a saját háza pincéjében folytatja küzdelmét, ahol már kikerül az emberek alkotta társadalomból, ennek megfelelően itt már nem másokhoz képest kell önmagát meghatároznia és nem a társadalomban betöltött szerepe, vagy a férfiassága a tét, hanem az univerzumhoz viszonyított léte, az élete. Itt már nem emberekkel hadakozik intellektuálisan vagy pszichésen, hanem küzdelme fizikai harccá alakul a természet egyéb elemeivel szemben, mint például egy pókkal, vagy mérete miatt áthidalhatatlannak tűnő mélységekkel, magasságokkal. A létkérdése itt már túllép az ember alkotta világon, ami által (megint) része lesz a természetnek, ahonnan az ember évezredekkel ezelőtt kilépett a civilizáció és társadalmak, na és persze a tudomány fejlődésének köszönhetően. Itt már nincs helye önsajnálatnak. Minden fizikai, intellektuális és emocionális erejére szüksége lesz a túlélése - és legelsősorban saját belső békéjének megtalálása - érdekében.

A film leggyengébb pontja a két főszereplőt, Robertet és Louist játszó színészek, Grant Williams és Randy Stuart játéka, ami néha olyannyira túljátszottnak tűnt, hogy már-már camp-szerűvé tette a filmet. Grant Williams rendelkezik ugyan azzal a fajta kisfiús jelleggel, ami nagyon jól jött karakterénél ebben a filmben, azonban pózai és testbeszéde esetenként szinte némafilmesen túljátszottnak tűntek. Randy Stuart pedig a férje mellett kitartó feleség szerepében próbál megértő lenne, ugyanakkor még sem érzi, érezheti (?) át, hogy min megy Robert keresztül.A régi sci-fiket általában az 50-60 évvel ezelőtti, mai szemmel nézve még nagyon kezdetlegesnek mondható speciális effektek öregítik meg nagyon. Szerencsére mindez nem érvényes erre a filmre, mivel nem igazán alkalmaz speciális effekteket. A főszereplő kicsiségének érzékeltetését pedig a régi jól bevált (és relatíve olcsó) trükkel, preparált, nagy méretű tárgyak (pl. olló, ceruza, bútorok, egércsapda, gyufa stb.) alkalmazásával oldja meg, ami miatt ez a 60 éves sci-fi a mai napig is jól néz ki. Ellis W. Carter operatőr mindezeken túl a lencsék, a kamera kiváló használatával is rásegített a méretek megfelelő ábrázolására, azzal ahogy a különböző tárgyak közötti távolságokat, tereket fényképezte.

Jack Arnold egy ember belső utazásáról szóló filozofikus filmje nagyszerűen vegyíti az abszurdot a realizmussal, miközben számos olyan témával és kérdéssel foglalkozik, amelyek a mai napig is aktuálisak és egyetemesek, a témától elvonatkoztathatóak. A hihetetlenül zsugorodó ember egyszerre hordozza a művész és kommerszfilmek - előnyös - tulajdonságait, ami ezáltal egy intelligens, többrétegű, ugyanakkor mégis roppant szórakoztató filmmé válik.

Értékelés: 9/10

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr3613452967

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

exterminador 2017.12.14. 12:10:29

Stephen King hasonlóan elemzi a könyvet a Danse Macabre-ban.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2017.12.14. 12:15:06

@exterminador: Sajnos nem olvastam egyik könyvet sem, de érdekelne, hogy mit írt Stephen King a könyv verzióról, össze tudod röviden foglalni?