Az idei év egyik legtöbb vitát kiváltó vagy állóvizet felkavaró eseménye a színház és film világában történő szexuális zaklatások nyilvánosságra hozása, felvállalása, tagadások és beismerések sorozata volt, ami nem csak Hollywoodban, de annak hatására nálunk is végigsöpört. Aki azt gondolja, hogy ez a modernebb társadalmak velejárója, azon belül is elsősorban a feminizmus pozitív vagy negatív hozadéka, az téved. A "hozadék" alatt nem a szexuális zaklatást értem, hanem annak nyilvánosság elé tárását, mivel szexuális zaklatás sajnos azóta létezik ezen a földön, amióta ember él rajta. De bátor nők sem csak a 21. század termékei, hiszen jóval Harvey Weinstein ügyei előtt is számtalan eset nyilvánosságra került már Hollywoodban - minden gátló erő ellenére. Ez a poszt Patricia Douglasről szól, a legelső színésznőről, aki 1937-ben nyilvánosság elé mert állni az őt Hollywoodban ért nagyon súlyos zaklatás miatt és feljelentette azt a férfit, aki megerőszakolta a Metro-Goldwyn-Mayer (MGM) filmstúdió egyik nagyszabású rendezvényén. A poszt David Stern Vanity Fair 2003-as cikke alapján íródott, akinek sikerült megszólaltatnia az akkor még élő 85 éves áldozatot és amiről 2007-ben Girl 27 címmel dokumentumfilmet is készített. 

Hollywood régi botrányain keresztül remekül látható az, hogy valójában nincs új  nap alatt, és mennyire nem változott az emberiség, azon belül is a modernnek nevezett nyugati társadalmak hozzáállása a szexuális zaklatásokhoz, amely kifejezés nagyon sok mindent takarhat a verbális szexizmustól a megaláztatásokon át a nemi erőszakig.  Annak ellenére, hogy 1937 óta 80 év telt el, még a 21.században sem biztos, hogy nem az áldozat karrierje vagy akár az élete megy tönkre valamilyen formában. Manapság, köszönhetően a gyors és mindenki számára hozzáférhető internetnek már nem olyan egyszerű az ügy elkenése, a hatalommal való visszaélés vagy az áldozat lejáratása és hibáztatása. Legalábbis 1937-hez viszonyítva, függetlenül attól, hogy még most is ugyanazokkal a módszerekkel próbálkoztak/próbálkoznak az elkövetők, mint 80 évvel ezelőtt. Szerencsére egyre kisebb sikerrel. 

Patricia Douglas (1917-2003) fiatal, kezdő táncosnő és színésznő volt, aki addig főként csak kisebb szerepekben játszott néhány filmben. Patricia anyja felelőtlen életvitele miatt már 14 évesen otthagyta az iskolát és olyan filmekben kapott szerepeket már 15 évesen, mint a híres  Warner Bros-os musical , az 1933-as Gold Diggers. Douglas azonban nem tartozott azok közé a kaliforniai tinédzser lányok közé, akik mindenáron sztár színésznők szerettek volna lenni, ráadásul 1937-ben, 20 évesen még szűz volt, aki nem ivott, nem drogozott  és még kiskorúnak minősült, mert nem töltötte be a 21. évét.  

Patricia Douglas 1937. májusában olyan munkaajánlatot kapott egy táncos szerepre, amiről soha nem említették neki, hogy az nem egy filmre, hanem az MGM stúdió egy nagyszabású rendezvényére szól. Louis B. Mayer, az MGM nagyhatalmú vezetője a stúdió erejének és befolyásának bizonyítására egy öt napos rendezvénysorozatot szervezett az MGM "család" mintegy 4000 tagjának, köztük üzletfeleknek, szerződéses kereskedelmi partnereknek és alkalmazottaknak, amely keretében szuper speciális programot ígért a résztvevőknek, és amin a stúdió sztárjai, többek között Clark Gable, Jean Harlow, Joan Crawford és Greta Garbo is részt vettek. Május 5.-én 120 fiatal táncosnőt és hirdetések útján keresett hostesst  vettek fel napi 7,5 dollártért és egy meleg vacsora fizetésért cserébe, hogy a rendezvényen fellépjenek és a résztvevőket szórakoztassák. A lányokat filmes jelmezekbe öltöztették, cowboy-kalapot, bolerot, rövid miniszoknyát és fekete csizmát adtak rájuk, majd a stúdió egy, a semmi közepén álló Rancho Roachero nevű ingatlanához buszoztatták őket, ahol egy hatalmas bálterem feldíszített asztalainál várták órákon keresztül, hogy a forgatás elkezdődjön. A kamerák és a technikai személyzet helyett azonban a rendezvény 300 férfi tagja érkezett, akik félreértették a jelmezbe öltözött táncosnők, színésznők funkcióját és szakmáját, és aminek megfelelően kezelték őket. Menekülési lehetőség híján (nem volt telefon, autó, tömegközlekedési lehetőség, az MGM buszai már régesrég távoztak) egyszerűen csapdába estek ezek a nők.  

"Senki sem gondolta volna, hogy valami ilyesmit szervezzenek meg.  Bíztunk a stúdiókban, és semmi másra nem gondoltunk, mint arra, hogy egy filmben fogunk dolgozni. Erre voltunk."- emlékezett vissza Douglas erre a szituációra.

Ahogy a parti egyre vadabb lett, David Ross (a képen balra), egy 36 éves kereskedő a chicagói irodából, felfigyelt Patriciára, aki nem tudta, hogy hogyan kezelje a férfi egyre tolakodóbb és erőszakosabb viselkedését. Este 10-re már a legtöbb "vendég" részeg volt, amivel együtt a parti minden addigi maradék udvariassága is eltűnt. Az egyik pincér, Oscar Buddin később azt vallotta eskü alatt, hogy "nagyon mocskos szövegeket, beszélgetéseket" hallottam, miközben látta, ahogy a "lányok egyik asztaltól menekülnek a másikig, mivel folyamatosan molesztálták őket". Egy másik pincér, Henry Schulte vallomásában azt állította, hogy "A férfiak nagyon vadak voltak. Folyamatosan fogdosták a lányok testét, közben piát erőltettek beléjük". A 18 éves korábbi szépségkirálynő, Ginger Wyatt Wallace Beery színésznek könyörgött segítségért, aki úgy menekítette ki a lányt a helyiségből, hogy közben kiütött pár férfit.

Patriciának azonban nem volt ilyen szerencséje. David Ross  és egy másik férfi lefogták, valamelyikük az orrát is befogta, majd amikor kénytelen volt kinyitni a száját, whiskyt és pezsgőt öntöttek beléje. "Persze, hogy küzdöttem ellene! De azt gondolták, hogy ez vicces. Emlékszem a nevetésükre." Patricia ezután valahogy eljutott a vécéig, ahol kihányta a beléje erőszakolt alkoholt. Amikor pedig friss levegőre vágyva kiment az épületből, Ross hátulról elkapta és a szájára tette a kezét, miközben azt sziszegte a fülébe, hogy "soha többet nem fogsz levegőt venni, ha megmukkansz". A férfi ezután egy autóhoz hurcolta, a hátsó ülésre kényszerítette, miközben felpofozta az elájuló lány azzal, hogy "működj együtt, azt akarom, hogy magadnál legyél." Éjjel fél 12-kor, körülbelül 7 órával azután, hogy a lányok a ranchra érkeztek, a parkolófiú, Clement Soth sikítozásra lett figyelmes, és azt látta, hogy Douglas feléje tántorog. Ahogy Soth a nő felé sietett, látta, ahogy David Ross elsiet a helyszínről. A teljesen kiborult, hisztérikus állapotban lévő nőt a Culver City Community Kórházba szállították, ami az MGM főépületével szemben volt, és ahol újból hányt. Douglasnek - aki olyan szinten szégyenlős volt, hogy még az anyja előtt sem vetkőzött le - most újabb tortúrát kellett kiállnia. "Mivel először egy hideg vizes zuhanyt rendelt neki az orvos, ezért aztán a vizsgálat során nem is talált semmit bennem." A vizsgálatot végző orvosról, dr. Edward Lindquistről tudni kell, hogy praxisa erősen függött az MGM-től, ahogy a stúdió egyik alkalmazottja mondta "számunkra ő volt a családi orvos". Így talán már nem meglepő, hogy szerinte nem volt közösülés. Patriciát ezután a stúdió egyik autójával hazavitték, ahol aztán teljesen összeomlott. "Nagyon fájt ott, és az arcom is még dagadt volt." Nem keresett további orvosi "segítséget", mivel nem szerette volna, ha még valaki meztelenül látja.

Annak ellenére, hogy az MGM vad partiján legalább 11 rendőrtiszt jelen volt különböző rendőrőrsökről, a bűncselekményről soha nem készült jelentés.

Az alábbi képen a nagyhatalmú Louis B. Mayer, a Metro-Goldwyn-Mayer vezetője:Két nappal később Patricia visszament a Roach Stúdióhoz, amelyen keresztül a "munkát" kapta, mivel tudatni akarta, hogy mi történt vele, azzal a szándékkal, hogy ez többet mással ne történhessen meg. Együttérzés bármilyen jele nélkül kifizették neki a 7,5 dollárt. Más áldozat a helyében lehet, hogy pénzt vagy egy jó szerződést követelt volna hallgatásáért az MGM-től, és amit nagy valószínűséggel meg is kapott volna, Patricia azonban nem ilyen volt. "Semmi ilyesmire nem pályáztam. Csak azt akartam, hogy valaki higgyen nekem." Azonban az MGM úgy csinált, mintha semmi se történt volna, az erőszaktevő pedig visszatért Chicagoba.

Patricia Douglas dühe végül egy nagyon nagy jelentőségű döntéshez vezetett. Úgy döntött, hogy feljelenést tesz az erőszak miatt a Los Angelesi Kerületi Ügyészi Hivatalban. (A baloldali képen Douglas látható az ügyészi hivatal ajtaja előtt)

1937-ben a nemi erőszak áldozatait "romlott árunak" tartották, ami aztán egész életében elkísérte és megbélyegezte a nőt, ezért soha nem történt feljelentés Patricia Douglas előtt Hollywoodban (meg máshol sem nagyon), akinek ez a lépése - vállalva a nyilvánosságot - akár történelmi eseményként is felfogható.

Hollywoodban egészen biztosan ő volt az első, aki valaha is be mert perelni egy stúdiót szexuális visszaélés és erőszak miatt. Főleg az MGM-t, ami a '30-as évek legnagyobb és legbefolyásosabb stúdiója volt. Még ha meg is nyerte volna az ügyet, a stigma akkor is rajta maradt volna, azonban Patricia Douglas mégis rettenthetetlen volt. "Szerintem a keményfejű ír vérem jött elő belőlem. Tudtam, hogy megbélyegeznek, de nem törődtem vele. Csak tiszteletet akartam, és azt, hogy valaki azt mondja, hogy "ezt nem lehet megtenni egy nővel"."

A kerületi ügyész ekkor nem más volt, mint az a korrupt Buron Fitts (balra a képen), aki Jean Harlow férje halálának ügyében is összejátszott az MGM-mel. Az ügyész Louis B. Mayer, a stúdió vezetőjének zsebében volt, aki még a választási kampányát is finanszírozta. Az MGM ugyanilyen befolyással bírt a los angeles-i rendőrség és vezetői esetében is, bátran kijelenthető, hogy Los Angelest az MGM, azon belül is Mayer irányította akkoriban. Patricia Douglas erről valószínűleg nem tudott, mivel bízott a rendszerben. Feljelentése után hetek teltek el anélkül, hogy bármi történt volna. Douglasnek ekkor ajánlották William J. F. Brown ügyvédet, aki szeretett olyan ügyeket felvállalni, amihez senki más nem mert nyúlni rajta kívül. Douglas ügyét ingyen elvállalta, amiben az is szerepet játszott, hogy az ügyvéd politikai pályára szeretett volna lépni, és jól jött neki a hírverés. Brown ultimátumot adott Fittsnek: vagy elkezdi a nyomozást az Ügyészi Hivatal védence ügyében vagy a médiához fordul és megosztja velük a történetet. Mivel a társadalom nagy többségének áldozathibáztató hozzáállása miatt hallgató áldozatok ezt addig soha nem tették meg, ezért Fitts joggal gondolhatta azt, hogy az ügyvéd csak blöfföl. De megint csak alábecsülte Patricia Douglast.

Fitts legnagyobb meglepetésére, 1937. június 4.-én a hollywoodi botrányokról az olvasottság növelése miatt előszeretettel író William Randolph Hearst (az Aranypolgár) lapjában, a L.A. Examinerben vezető cikkben számolt be az esetről. Az ügy egyedülálló, szenzációs jellege minden mást elhomályosított, még az angol trónörökös és Wallis Simpson és a nagyon népszerű filmsztár, Jean Harlow halálos betegségének ügyét is. Ekkor még olyan időt élt az emberiség, amikor azt a szót, hogy "rape", azaz "nemi erőszak", még csak le sem lehetett írni az újságokban, ezért körbe kellett írniuk az újságíróknak olyan kifejezésekkel, mint "megtámadták", "meggyalázták" vagy "filmes orgia". (Ez utóbbiból Hollywood és a fllmes szakma híre is jól visszatükröződik.) Az MGM-t azonban még ekkor sem nevezték meg (vagy merték megnevezni), míg Patricia Douglast igen, fényképével - és lakcímével - együtt az újságcikkekben.  A "beazonosítatlan" stúdió egy rövid közleményben reagált az ügyben: "Elolvastuk a lány állítólagos vádjait. Nehéz bármit mondani erről az ügyről, ami teljesen valószínűtlennek tűnik és amiről mi semmit sem tudunk."

Persze a színfalak mögött azért már pánikoltak az MGM-nél. A stúdió eddig minden botrányát el tudta leplezni, hallgatni, hallgattatni valahogy, most azonban érezték, hogy nagyobb bajban vannak, mint addig bármikor. Még ha az erőszakot nem is tudja bizonyítani az áldozat, a parti híre a rengeteg tinédzser lánnyal és piával mégis csak sokat árthat a stúdió "tiszta" képének, de magának a nagyhatalmú vezetőjének, Louis B. Mayer erkölcsi megítélésének, valamint nem utolsó sorban a részvényesek bizalmát is megingathatja. Egyszóval elkezdődött a kísérlet az áldozat lejáratására és hibáztatására. A stúdió felfogadott egy nyomozó irodát, a Pinkerton Detective Agencyt, hogy derítsen fel lehetőleg minden olyan dolgot, ami erre alkalmas lehet, és amivel a nyilvánosság előtt a földig lehet rombolni az áldozat szavahihetőségét. (Mint amivel Harvey Weinstein is próbálkozott 2017-ben.) A nyomozóiroda minden partin résztvevő lányt felderített, akiket aztán megpróbált megfélemlítéssel arra rávenni, hogy részt vegyen a stúdió által szervezett irányított - és fizetett - interjúkban. Ennek következtében a 19 éves Virginia Lee arról biztosította az újságírókat, hogy "a parti egy nagyon jó kis móka volt, mindenféle ártatlan vidám dologgal". Grace Downs, egy pitsburghi lány már Douglast feketítette, és egy buja, egész éjjel scotchot vedelő nőnek festette le. Sugar Geise kóristalány - akinek szintén színésznő anyja Fitts-szel barátkozott - pedig azt mondta, hogy látta már ezt megelőzően is Douglast - aki egyébként soha nem ivott - egy bárban részegségtől ájult állapotban.

A nyomozóiroda megpróbált minél több mocskot és Douglas férfiismerőseit is előásni, akiket majd szintén lefizethetnek olyan nyilatkozatokért, amiben rossz színben tüntetik fel a lányt. A nyomozók azonban kénytelenek voltak rossz hírrel szolgálni a stúdiónak: a lány még szűz volt megerőszakolása előtt. Az MGM-t ez azonban nem érdekelte, annyira be akarták mocskolni a nőt, hogy lefizették Dr. Wirt Dakin urológust, aki korábban egy ciszta miatt kezelte Douglast, hogy most már "genitális húgyúti fertőzéssel" diagnosztizálja, ami a gonorrhea egy - mindenki által ismert - diszkrét kifejezése volt akkoriban.

Közben Patricia fényképek alapján azonnal és egyértelműen azonosította a kerületi ügyésznél David Rosst, mint erőszaktevőjét. "Ez az az ember. Soha nem felejtettem el az arcát." - mondta Douglas, ami után Fitts hivatalosan már nem tehetett mást, minthogy bíróság elé vigye az ügyet. Fitts beidézte Chicagoból Rosst, aki "abszurdnak és nevetségesnek" nevezte a vádat. A férfi még aznap éjjel Los Angelesbe érkezett és első útja Mendel Silberberghez, Louis B. Mayer ügyvédjéhez vezetett (a képen balra).

A tárgyalás első napja 1937. június 16.-án volt, amikor az esküdtszék meghallgatta Patricia Douglast. A traumatizált Douglasnek minden részletre kiterjedően kellett vallomást tenni, ami által újra és újra átélte a borzalmat, miközben olyan megaláztatásokat is el kellett viselnie Ross védőjétől, Lester Rothtól - Silberberg jogi partnerétől -, hogy ujjal mutogat rá, miközben azt kérdezi az esküdtektől, hogy "Nézzék meg. Ki akarná őt?"

A védelem a tanúkat is megvette. 120 táncosnő vett részt a rendezvényen, de összesen csak kettő mert Douglas oldalán tanúskodni. Számos olyan tanú is volt, aki a bírósági tárgyaláson már teljesen mást mondott, mint korábban. Ilyen volt Clement Soth parkolófiú, aki felfedezte Douglast és látta a helyszínről elmenni Rosst. A bíróságon viszont már azt vallotta, hogy "az elkövető soványabb volt, míg Mr. Ross arca kövérkés."  66 évvel az eset után Soth lánya megerősítette, hogy az apjának a vallomásáért cserébe az MGM "olyan állást ajánlott, amilyet csak akart". Soth a tárgyalás után egész hátralévő életében az MGM sofőrjeként dolgozott.

Ezek után talán senkinek sem lesz meglepetés, hogy a bíróság felmentette David Rosst a nemi erőszak vádja alól.

Az alábbi képen Douglas erőszaktevőjének, David Ross fényképével a kezében:

Fitts és az MGM már azt hitte, hogy végre lezárult a számukra oly kényelmetlen ügy, azonban megint alábecsülték Patricia Douglast, aki a Los Angeles-i Legfelsőbb Bíróságra vitte az ügyet, amiben már nem csak David Rosst, de több, mint 50 MGM-es embert is beperel. Olyanokat, mint Eddie Mannix, az MGM "takarítóját" vagy Vincent Conniff casting asszisztenst, akiknek közreműködése is kellett ahhoz, hogy a nemi erőszak és annak eltusolása megtörténhetett. A vád pedig "jogellenes összeesküvés megbecstelenítés és elcsábítás céljából, férfi vendégek erkölcstelen és érzéki vágyainak kielégítésére " volt, és ekkor már 500 ezer dollár fájdalomdíjat is kért.  

Ha lehet, ekkor még nagyobb médiafelületet kapott az ügy, mint korábban. A stúdió egy belső levelezésben csak "a barátnőnk" kifejezéssel utalt Patricia Douglasre, és továbbra is azt a taktikát választották, hogy akit csak lehet lefizessenek akár pénzzel, akár egy jól fizető állással annak érdekében, hogy a stúdió számára kedvező vallomást tegye. Ez a per már a stúdióról szólt, ami abból is látható volt, hogy bár még mindig David Ross volt a fő vádlott, de őt már be sem hívták erre a tárgyalásra.

Patricia Douglas ezt a pert is elveszítette, és 1938. február 9.-én lezárták az ügyet.

Úgy tűnt, hogy ezzel minden jogi lehetőségét kimerítette, azonban a nő 24 órán belül benyújtotta ugyanezt a vádat az USA (tehát nem állami, hanem szövetségi) Kerületi Bíróságára, amire azáltal volt lehetőség, hogy mindezt kiterjesztette polgári jogainak megsértésére is. Patricia Douglast azonban most már az is cserben hagyta, akire addig számíthatott: az őt ingyen képviselő, de politikai babérokra pályázó ügyvédje William J. F. Brown (a képen bal szélen egy másik ügye tárgyalásán), aki el akart indulni a következő választásokon - Fitts ellenében. A Los Angelesi Kerületi Ügyészi Hivatal vezetését pedig olyan ember még nem nyerte el, aki a város irányító MGM-mel perben állt volna. William J.F. Brown ezért dobta ügyfelét, akit beáldozott politikai karrierjéért cserébe. Az ügyvéd "okosan" gondolkodott, és az MGM támogatásával megnyerte a választást és a Hivatalt. Patricia Douglas pedig elvesztette ezt a pert is, még pedig oly módon, hogy egyszerűen lezárták az ügyet, mivel a vád oldal nem jelent meg a tárgyaláson.

Patricia Douglas az elejétől kezdve esélytelen volt, azonban annak ellenére nagyon keményen beleállt az ügybe, hogy sejthető volt az, hogy ezzel nem csak karrierje, de nagy valószínűséggel az élete is tönkremegy. "Teljesen tönkretették az életemet. Hatalmas szenvedésnek tettek ki, amivel elvették minden önbizalmam. Értéktelenné váltam, egy bukott nőnek számítottam." A férfiakkal a későbbiekben sem volt sokkal több szerencséje, két férjéről is kiderült, hogy bigámista. 37 éves korára már többszörösen elvált volt, ami után már soha többet nem volt férfivel kapcsolata.

A képen a 86 éves Patricia Douglas nem sokkal halála előtt:Douglas azóta nem beszélt az erőszakról, hogy az utolsó perét 1938-ban elvesztette. Még a későbbi családja sem tudott róla. 86 évesen azonban beleegyezett, hogy az ügy újból nyilvánosságot kapjon, mivel realizálta, hogy ez az utolsó esélye arra, hogy igazát bizonyítsa. "Ha meghalok, az igazság velem együtt hal meg, és akkor azok a szemetek nyernek." Majd azt is hozzáteszi, hogy "Soha nem voltam szerelmes. És soha nem volt orgazmusom. Frigid lettem egész életemben."

Forrás: https://www.vanityfair.com/news/2003/04/mgm200304

A 2007-es Girl 27 c. dokumentum film trailere: