4 Oscar-díjra jelölték Stanley Kubrick nagy hatású sci-fijét, ami az űrrepülés valósághű ábrázolásáról, megjelenésekor úttörőnek számító speciális effektjeiről, látványos képi világáról és összetett, többféleképpen is értelmezhető filozofikus témáiról vált híressé. A film alapjaiban újította meg a tradicionális mozit a kép, a hang és a zene különleges használatával, valamint minimális mennyiségű szövegével, párbeszédével. A sci-fik ezt megelőzve még alacsony költségvetésű  filmeknek számítottak, az Űrodüsszeia után azonban kitört ebből a kategóriából és vált a legnagyobb költségvetésű, leglátványosabb műfajjá. A történet egy űrutazást követ nyomon a Jupiterre, ahol egy, az embernél minden szempontból fejlettebb idegen faj létezését sejtik, az utazásban pedig egy minden tudó számítógépes mesterséges intelligencia segíti az űrhajósokat, ami egy idő után önállósítja magát.

A film több millió évvel ezelőtt kezdődik, amikor a főemlősök legmagasabb fokán még nem az ember, hanem annak egyik elődje, egy majomszerű lény állt. Egyik nap egy rejtélyes fekete monolit jelentik meg egy csapatnyi majom élőhelyén, akik jelentős intellektuális fejlődésen mennek át a kő hatására, és válnak eszközhasználóvá, amely ugrásszerű fejlődésnek köszönhető, hogy ma már (1968) az űrutazás is lehetségessé válik. Ekkor egy amerikai űrkutató csapat egy ehhez nagyon hasonló fekete monolitot fedez fel a Holdon, aminek eredetét bizonyos jelekből következtetve a Jupiterre teszik. Másfél évvel később az ember már képes mesterséges intelligenciát is alkotni, aminek eredményeképpen egy űrhajó öt asztronautával és egy mindent kontrolláló számítógéppel, HAL9000-rel a fedélzeten expedíciós utazásra indul a Jupiterre. Mivel az út nagyon hosszú, ezért egyszerre csak két űrhajós, Dr. David Bowman (Keir Dullea) és Dr. Frank Poole (Gary Lockwood) van ébren, míg a többiek hibernált állapotban utaznak. HAL-ról úgy gondolják, hogy soha nem téved, mivel a tévedés csak az ember "privilégiuma", azonban a számítógép egy idő után egyre furcsábban viselkedik, aminek alapvetően az az oka, hogy kiszámíthatatlanná válik, mivel emberi tulajdonságokat, érzelmeket kezd felvenni. Az asztronauták élete HALnak köszönhetően egyre inkább élet-halál harccá változik...Az Űrodüsszeia talán a valaha készült leghíresebb és legelismertebb science fiction film, ami azonban a mindent elsöprő látványa, speciális effektjei ellenére sem nyújt könnyű utazást nézőjének a maga tudományos megalapozottságával, a részletekre nagyon odafigyelő lassú tempójával és összetett, nehezen értelmezhető, vagy legalábbis különféleképpen is értelmezhető filozofikus témáival, üzeneteivel. A filmet alapvetően határozza meg a vizuális történetelbeszélése, ami által sokkal nehezebben értelmezhető, mint a többi hasonló témával rendelkező sci-fi. Stanley Kubrick rendező és forgatókönyvíró saját bevallása szerint megpróbálta elkerülni gondolatainak és üzeneteinek szóbeli kifejezés módját, sokkal inkább a néző tudatalattijára próbált hatást gyakorolni a film látványos, sok esetben szimbolikus és allegorikus képeivel és jeleneteivel. Az Űrodüsszeia alapjában véve az emberiség univerzumban elfoglalt helyét kutatja, amihez nem ad igazán tiszta narratívát, a végső következtetéseket a nézőre bízza.

A forgatókönyvet Stanley Kubrick és Arthur C. Clarke írták Clarke The Sentinel c. novellája alapján. Bár ebben az időszakban - nem túl sokkal az atomháborúval fenyegető kubai rakétaválság után - nagyon erős félelem és apokaliptikus hangulat uralkodott a Földön, ami számos különböző műfajú korabeli filmben is kifejeződött (pl. Kubrick ezt megelőző filmjében, a Dr. Strangeloveban is), az Űrodüsszeia mégsem nevezhető pesszimistának, függetlenül attól, hogy néhány jelenete szorongással töltheti el az embert. Ugyanakkor optimistának sem mondható, mivel sem narratívájában, sem mondanivalójával nem követi a Hollywoodban addig megszokott kategóriákat, a happy end itt nem igazán értelmezhető kifejezés. Sokkal inkább nevezhető egy érzelemmentes intellektuális elmélkedésnek, amiben az emberiség filozofikus és egzisztencialista jellegű önmegismerése áll a központban a kik vagyunk, honnan jövünk, hová tartunk kérdéseivel, amely közben számos más témát, mint az  evolúciót, a technikai fejlődést, a mesterséges intelligenciát és a földönkívüli életet is felszínre hozza.Az emberiség ezen (szó szerinti és átvitt értelemben vett) utazásában, fejlődésében megjelenik az evolúció és teremtéselmélet (kreacionizmus) témája is. A film nem próbálja meg egyik - a világban két élesen szemben álló és elkülönülő elmélet, a vallásos vagy az ateista - mellett sem letenni a garast, hanem épen ellenkezőleg: azt sugalmazza, hogy a kettő együtt működik. A film szerint a teremtés nem isten műve, hiszen a természet létrehozta a maga élőlényeit, ugyanakkor ezek az evolúció által létrejött majomszerű lények egy magasabb rendű energia - vagy isten, ha úgy tetszik - hatására képesek intellektuális szinteket ugrani, ami ráadásul nem csak egyszer következik be az emberiség életében, evolúciójában, hanem többször is. Ezt a felsőbbrendű energiát, istent jelképezi a fekete monolit - ami háromszor jelenik meg a filmben -, ami először gondolkodó eszközhasználó emberré fejleszti a majmokat, majd másodjára, több millió évvel később a Holdon talált monolit hatására képes lesz megalkotni a mesterséges intelligenciát, harmadszorra pedig egy új dimenzióba emeli az emberi fajt. A fejlődés ezek alapján egyszerre ugrásszerű (kreacionizmus) és folyamatos (evolúció) is. Az eszközhasználó majom először a monolit hatására egy csonttal kezd el vadászni és ölni, ami jelentősen megkönnyíti az életben maradását a kevésbé fejlett (nem szerszámhasználó) majmokkal szemben, majd ugyanezen szinten belül pár millió év alatt elér az űrutazásig. A következő szint eléréséhez azonban már megint szüksége van egy külső, felsőbbrendű lény vagy energia segítségére, aminek segítségével megalkotják az életre kelő mesterséges intelligenciát, annak érdekében, hogy a végső tisztán szellemi állapotot is elérhesse az emberiség.  A film ezek alapján az emberiségnek egyre magasabb intellektuális szintet való ugrásairól, fejlődéséről szól, aminek egyik elengedhetetlen feltétele, hogy ismerjük és értelmezzük múltunkat, jelenünket és jövőnket.

A filmben ez a fekete monolit persze nem csak szimbolikusan (istenként) értelmezhető, hanem konkrétan, egy, az emberiségnél minden szempontból fejlettebb idegen faj szellemi termékeként, eszközeként jelenik meg, ami abban segíti a embert, hogy az egyszerűbb - alacsonyabb rendű - organikus életformából egy biomechanikus, majd a végén egy - magasabb rendű - fizikai állapot nélküli tiszta energiává vagy szellemmé váljon. A fekete monolitot létrehozó - a filmben egyébként fizikailag láthatatlan - idegen segítik az univerzum alacsonyabb rendű lényeit abban, hogy elérjék ezt a film szerint legmagasabb szintű állapotot. Ezek az idegen már szuperintelligensek, amelyek sem testtel, sem érzelemmel nem rendelkeznek, hanem az univerzum részei, és ami lényegében az emberiség számára is az elérendő cél.Mielőtt azonban az emberiség elérné a tiszta energia állapotát, meg kell küzdeniük az életre kelő mesterséges intelligencia üzemzavaraival. HAL9000 üzemzavarai ironikus módon pont amiatt következnek be, mert egyre emberibbé válik, olyannyira, hogy az űrhajón játszódó jelenetekben sokkal érzelem vezéreltebbnek tűnik, mint az emberek, akik emocionálisan sokkal visszafogottabbak a gépnél. A film szerint az intellektuális fejlődés szükségszerűen azzal jár, hogy az emberi érzelmek visszafejlődnek és jelentőségüket vesztik ebben az evolúciós folyamatban, hogy átadhassák helyüket a megnövekedett intelligenciának. Az emberekkel szemben a gép a fejlődésnek még egy alacsonyabb fokán áll - ő éppen felveszi ezeket az érzelmeket, viselkedési formákat - annak érdekében, hogy emberré válhasson. HAL9000, a számítógép a film középső szakaszában, az űrutazás alatt azt a szerepet játssza, mint a történet elején a majmok, akik az eszközhasználat révén válnak emberré. HAL9000 már nem idegen lények vagy isten, hanem az emberiség szellemi tevékenységének az eredménye, az emberiség hatására fejlődik és válik emberré, hasonlóan a majmokhoz, hogy később még magasabbra szintre léphessen. Az emberiség ekkor már egyszerre isten, azaz teremtő erő, valamint marad meg egy, a fejlődéséhez még mindig külső segítségre szoruló fizikai valóságában is létező entitásnak.

Ebben a szakaszban HAL - a számítógép - egy nagyon akut érzelmi válságba kerül, mert nem képes feldolgozni a beleprogramozott emberi gyarlóságot, amely program  így valódi emberi gyengeséggé válik. HAL az egyedüli az űrhajón, aki képes olyan emberi érzelmeket kifejezni, mint a szorongás, a büszkeség és zavarodottság, aminek eredményeképpen végül idegösszeomlást kap. Ez az 1968-as film - kimondani is félelmetes - de már 50 éves, és egy olyan korszakban jelent meg, amikor a számítógépek még nem képezték az élet mindennapi részét, mindazonáltal a filmben már láthatóak benne olyan eszközök, amelyek a modern okos telefonokra vagy tabletekre hasonlítanak, akkor, amikor azok még nem léteztek. (A filmre egyébként nem véletlenül hivatkoztak még a híres Apple-Samsung szabadalmi perben is.)A vizuális történetelbeszélés miatt annyira kevés dialógus van a filmben, hogy egyes jeleneteiben akár egy modern némafilmnek is tűnhet. Az első és az utolsó 20 percben egyáltalán nincs szöveg, de a közben lévő jelenetek sem a dialógusok fontosságáról szólnak, inkább csak arról, hogy szimplán bemutatja a film elején üvöltöző és visítozó majmok után, hogy az ember már tud beszélni, de csak azért, hogy a film végén látható újabb szintugrás után megint némává váljon.

Az Űrodüsszeia - minden látványossága ellenére - minimalista jellegéhez illeszkedik a színészi játék is. Kubrick szándékosan nagyon kevés instrukciót adott a színészeknek, akik így végtelenül visszafogott játékot mutattak be, ami nagyszerűen illeszkedett a (jó értelemben vett) steril és rejtélyes atmoszférájához. Ez leginkább a főszereplőre, Keir Dullea-ra igaz, Dr. David Bowman szerepében, akinek minimalista játéka a film egyik fontos elemévé vált.

Igaz az operatőrre, Geoffrey Unsworth-re is, aki ugyanazt a Super Panavision 70 technikát használta, mint David Lean a szintén nagyon látványos Arábiai Lawrencenél, és limitáltan ugyan, de a fimet Cinarama verzióban is bemutatták. A stúdió nyilvánvalóan rengeteget áldozott a minél nagyobb látvány megjelenítésére, ami nem csak az alkalmazott technikában, de az operatőr kiváló munkájában is megnyilvánult. Számos ikonikus jelenethez járult hozzá a maga korában újítónak vagy újszerűnek számító fényképezésével. Ide tartozik az un. "slit-scan" technika, amely segítségével készítették a "star-gate" jelenetet. A slit-scan a résen át történő fotózást jelenti, aminek a lényege, hogy a filmsík (vagy digitális technika esetén az érzékelő) és a fotózandó tárgy közé egy mozgatható lapot helyeznek, melyen egy lehetőleg minél keskenyebb rés kap helyet. A jelenetben a "negatív" kép effekteket különböző színű filterek duplikálásával érték el. Ebben a filmben a fényképezéssel szorosan összefüggő effektekért Stanley Kubrick Oscar-díjat nyert, amelyben nagy szerepe volt az olyan technikák alkalmazásának, mint az "in-camera" effektek, ami azt jelenti, hogy az effekt a kamerában lévő negatívon már létezik, és nem utólag hozzák létre. De alkalmazta a "front projection" effektet is (ami szintén in camera effekt egyébként), és ami a kép előterében lévő előképekkel együtt előképes háttér felvételeket produkál, amiben az előadók fölé vagy elé egy nagyon tükröződő hátterű felületre vetít képeket. (Ez pont az ellenkezője a "rear projectionnek", ami az előadók mögé vetítenek háttérképeket, és ami nélkül nem sok filmet készítettek Hollywood aranykorában.) Kubrick használta a retroreflectort is, ami egy olyan eszköz, felület, amely minimális szóródással tükrözi vissza a fényt az eredeti forrásra, valamint felfedezhető a "matting" alkalmazása, amellyel több képet összefényképez és egy képpé alakít.

A film zene és hang használata is majdnem annyira újszerű volt, mint a fényképezése. Bár Kubrick először leszerződtette Alex Northot, aki meg is írta a háttérzenét, azonban később a rendező úgy döntött, hogy ezt még sem használja fel, inkább ismert klasszikus zenedarabokat alkalmazott, amelyek jobban illettek az Űrodüsszeia vizuális történetelbeszéléséből fakadó "némafilmes" jellegéhez. Így aztán olyan zenéket hallhatunk a filmben, mint Richard Strauss Imigyen szól a Zarathustra, a Kék Duna keringő, vagy éppen Ligeti György egyes művei.

A filmben számos híres vagy akár mára már ikonikussá vált jelenet látható. Mindjárt a film elején a legelső, az emberiség hajnala (a poszt végi videóban látható), a star-gate jelenet, HAL9000 kiiktatásának jelenete, vagy éppen Bowman utazása a "Jupiterre", amely tripre a hippik mindig LSD-s állapotban lógtak be a moziba. De ide sorolható az űrhajó landolásának jelenete a Kék Duna keringővel, amire ma már egészen biztos nem szánnának tíz percet, a kora közönsége azonban lélegzetét visszafojtva figyelte mindezt a moziban.Az Űrodüsszeia tipikusan az a film, amit érdemes moziban nézni még manapság is (ha játszanák), mert igazi erősségei ott jönnek elő, amit tetéz azzal, hogy teljes elmélyedéssel kell nézni, bele kell tudni feledkezni a film hangulatába, elmélkedésébe, és akkor nem tűnnek hosszúnak a tíz-húsz perces szöveg és történet nélküli jelenetek. Nem tudom, hogy erre manapság mennyire van igény, a Szárnyas fejvadász folytatása is sok kritikát kapott a hasonlóan lassú tempója miatt, amely filmet egyébként előszeretettel hasonlítottak ehhez. Szóval nem biztos, hogy mindenkinek bejön.

Anélkül, hogy az a típusú film lenne, amit az ember havonta egyszer előszeretettel újranéz, mégis megállapítható, hogy az Űrodüsszeia egy nagyon nagy hatású és egyedülálló remekmű, ami általános emberi létkérdésekkel, az emberiséggel kapcsolatos gondolatokról szól, amiben a ritmus, a kép, a zene, a téma és a színészi játék összhangja egy nagyon erős és rejtélyes atmoszférájú filmet eredményez. A rendező a felmerülő kérdések megválaszolását a nézőre bízza, aki a film nézése közben hasonlóan érzi magát a történet elején látható majomszerű lényekhez: nem biztos, hogy értjük a dolgot, de esetenként a zsigereinkben érezzük a minket körbevevő láthatatlan magasabb rendű energia, frekvencia lüktetését. 

Értékelés: 10/10

A film első jelenete, az emberiség hajnala (6:58 és 7:40 között látható  a film egyik ikonikus képsora):