Time Goes By

Terelőút (Detour) 1945

2014. augusztus 31. 10:25 - Time Goes By

A mára már kult filmmé vált Terelőút egy 1945-ben készült film noir thriller  Hollywood "szegény sorából", amit pár hét alatt forgattak le, minimálisnak számító költségvetéssel. Ez az archetipikusnak mondott film noir egy filozofikus thriller, aminek központi témája a sors és a szerencse illetve szerencsétlenség. Habár a film tele van az alacsony költségvetés szemmel látható jeleivel, ami főleg a hátterekben mutatkozik meg, ismeretlen főszereplőkkel, ennek ellenére mégis nyomasztóan hátborzongató. A film nagy részét a főszereplő visszapillantásában és narrációjában látjuk, halljuk. Aki látta, nem egyhamar felejti el.

Al Roberts (Tom Neal) tehetséges, de szegény zenész lepukkadt new york-i kocsmákban zongorázik, és elhatározza, hogy barátnője után megy Los Angelesbe. Mivel nincs egy vasa sem, ezért stoppal próbál eljutni az ország másik felébe. Hosszú és nem túl eredményes próbálkozások után - szerencséjére, majd később kiderül, hogy szerencsétlenségére - felveszi az autójába a gazdag Charles Haskell Jr. (Edmund MacDonald), aki szintén Los Angelesbe tart. Az út során Haskell bevesz egy csomó tablettát, majd kiesik az autóból és Al szerencsétlenségére meghal. Al - aki teljesen ártatlan az ügyben -, megijed, mert a körülmények végtelenül szerencsétlen összjátéka miatt úgy gondolja, hogy a rendőrség nem hinné el, hogy nem ő ölte meg Haskell-t, ezért elrejti a hullát, elveszi a tárcáját a pénzzel, személyazonosító iratokkal, és ruhát cserél a halottal. Másnap - élete legnagyobb szerencsétlenségére - felvesz egy stoppoló lányt, Verat (Ann Savage) a kocsijába...Edgar G. Ulmer rendező, a B noirok manapság egyik legismertebb alakja, amely hírnévhez nagyon nagy mértékben hozzájárult ez a filmje. A Detour egyike a műfaj legnyomasztóbb, legkegyetlenebb filmjeinek, ami nagyon erős érzelmi és pszichés hatást képes nézőjére gyakorolni. A Detour tartalmaz minden fontos műfaji elemet, a gyenge antihőst és a kegyetlen femme fatalet, aki bukásának katalizátora lesz. Ugyanakkor az antihős bukását mégsem az egyébként nagyon kegyetlen femme fatale okozza, hanem saját gyengesége. A film legfontosabb témája pedig szerencsétlenség és a sors keze, amelyek eredményeképpen az antihős folyamatosan egyre nehezebb és nehezebb helyzetbe kerül, egészen addig, amíg már nem menekülhet a csapdahelyzetből, amibe keveredett. A helyenként kifejezetten nagyon látványos noiros fényképezés a ködben álló halványan pislákoló utcai lámpákkal és árnyékokkal nagyon erősen hozzájárul a film pesszimista és nyomasztó atmoszférájának megteremtéséhez, függetlenül attól, hogy díszletre szinte alig volt pénz a film készítésekor. A Detour egy nagyon feszes noir, és egy pillanat megállást sem engedélyez nézőjének ebben a végtelenül nyomasztó utazásban. 

Al Roberts, a film főszereplője tipikus noir antihős karakter. Nem született gyilkos vagy gonosz, mint általában a (nem noir) krimik gyilkosai, akik tudják magukról, hogy bűnözők, hanem egy szerencsétlen fickó, aki úgy gondolja, hogy életét a körülmények szerencsétlen alakulása teszi/tette tönkre. Valójában viszont nem a szerencse vagy szerencsétlenség az, ami eldönti, hogy valaki sikeres vagy sikertelen lesz, boldog vagy boldogtalan, hanem az adott személyiség erősségeiből és gyengeségeiből fakadó jó vagy rossz döntései illetve döntéseinek sorozata. Hányszor halljuk manapság is úton-útfélen, hogy "nekem soha nem volt szerencsém" vagy "neked könnyű, mert szerencséd volt".Nincs új a nap alatt, úgy tűnik az emberi természet már csak ilyen. Néha az az érzésem, mintha a szerencsét a jó döntés, a szerencsétlenséget pedig a rossz döntés szinonimájaként használná az emberiség nagyobbik része. Egyszerűbb a körülményeket és másokat hibáztatni, mint a saját rossz döntésekért vagy a döntések elmaradásáért felelősségét vállalni. Erről szól Al Roberts is, aki egy végtelenül lagymatag személyiség és csak úszik az árral, miközben majd' belefullad az önsajnálatba.

A férfi főszereplő Tom Neal élete - hasonlóan Al Roberts-éhez-, a sorozatos rossz döntései miatt meglehetősen "szerencsétlenül" alakult. 1951-ben Neal - aki amatőr bokszoló volt - összeverekedett egy másik színésszel Franchot Tone-nal, közös barátnőjük, a színésznő Barbara Payton kizárólagos kegyeiért. A verekedés következtében Tone-nek eltört az orra, az arccsontja, és két napra kómába került. Ez mindhármójuk karrierjét jelentősen visszavetette, de leginkább Neal-ét, aki ezek után már nem nagyon kapott színészi munkát. Mindennek tetejében 1965-ben pedig hátulról fejbe lőtte harmadik feleségét Gale Bannett-et, amiért az ügyész először halálbüntetést kért rá, de megúszta nem szándékos emberöléssel, és hat évvel később szabadult, viszont egy évre rá, 1972-ben meghalt. A Detour volt élete legjelentősebb filmje.A női főszereplő Ann Savage élete nem volt ennyire tragikus, de őrá is elsősorban a Terelőút miatt emlékszik az utókor, amiben remekül játszik.

Vera, - aki megtestesíti és arcot ad Al "rossz szerencséjének"- , minden szava, minden mondata kemény, sokszor visszataszító és vulgáris, igazságtalan, mentes minden gyengédségtől és emberségtől. Félelmetes, hogy milyen agresszíven (mind verbálisan, mind testbeszédben) mászik Al-ra. Vera egy igazi domina. Al, bár lenne lehetősége arra, hogy meglépjen, vagy legalábbis találhatna, ha igazán akarna, mégsem lép le. Tulajdonképpen megérdemlik egymást és össze is illenek: az alázatos Al, és az ördögi domina, Vera. Az ember a sorsával. Mivel a filmet, és ezzel együtt Vera-t is Al szemszögéből látjuk, ezért Vera tulajdonképpen nem egy összetett karakter, mintegy jelképezve, azt hogy Al-nak mi jutott az életből és a szerencséből: csak a rossz.A rendező Edgar G. Ulmeri arról volt nevezetes, hogy szeretett olcsón és gyorsan forgatni, a műfaj legnagyobb rendezőihez hasonlóan szintén a német expresszionizmust tekintette a film noir alapjának, és használta egyes elemeit. Hamarosan kifejlesztett egy egyszerűbb (és olcsóbb) noir stílust, ami megengedte neki azt, hogy egy szűkösebb költségvetésből készült filmet nagyobbnak (drágábbnak) mutasson. A Detourban is láthatóak ezen stílusjegyei: matt fényképezés, sötéten megvilágított jelenetek, köd, stock footage (készlet, raktár jelenetek, amikor nem kizárólag egy adott filmhez forgatott jeleneteket használnak fel több filmhez). Rengeteg példa van ezekre a Terelőútban is, pl. Al és barátnője New Yorkban sétál hazafelé, a köd alkalmazásával elfedhető az, hogy nem New Yorkban vagyunk, hanem egy díszletekkel meglehetősen szűkösen ellátott stúdióban.

Bár annak idején minden film noir filmet B-movie-nak hívtak (elsősorban a költségvetésükre gondolván), valójában azoknak egy jó része nem B-movie volt, már csak azért sem, mert sokukban hollywoodi szupersztárok játszottak és neves rendezők rendezték, azonban ezekkel ellentétben a Terelőút igazi low budget film, egy film noir kult movie, azok között is a legkegyetlenebb és legnyomasztóbb.

Értékelés: 9,5/10

A Terelőút 68 perces és itt megnézhető teljes egészében:

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr696644411

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2018.03.17. 08:40:07

Detour egy nagyon feszes noir - minden másban egyetértünk az írásodban, ebben az egyben nem.
A film első felében több olyan felvétel is látható volt, aminek más jelentőségét nem láttam, csak az időhúzást. Mintha a B filmes csökkentett műsoridőt is nehezére esett volna a rendezőnek kitölteni. (zongorázás mutatása az indokoltnál hosszabb ideig. Szinte musical-jellegű dalbetétek, stb)... aztán a film második része persze felveszi a kívánt tempót....

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2018.03.17. 08:47:01

Ez igaz, a zenés jelenet valóban töltelék, ezt leszámítva viszont feszes :) Lehet, hogy azért éreztem feszesnek, mert amint elkezdődik a road movie rész, onnantól kezdve viszont annyira "nincs megállás" és egy pillanatnyi szünet az izgalmakban és feszültségben, hogy el is feledkeztem erről.