Time Goes By

Hirtelen félelem (Sudden Fear) 1952

2014. szeptember 29. 23:19 - Time Goes By

Ez a 4 Oscar-díjra jelölt film noir thriller szintén a "ne bízz a férjedben" típusú filmek közé tartozik, és amit a "legjobb nem Hitchcock által rendezett Hitchcock filmnek" tartanak. Mivel a főszereplője Joan Crawford, ezért talán már sejthető, hogy ez a forgatás sem volt botránytól mentes. Crawford nem igazán jött ki a  film egyik mellékszereplőjével Gloria Grahame-mel, akivel a kettejük közötti feszültség egy alkalommal fizikai atrocitásba torkollott. Crawford egyik jelenetének felvétele alatt Grahame leült a díszlet szélére és nagyon hangosan nyalókát kezdett el szopogatni, hogy megzavarja Crawfordot. Grahame terve annyira jól bevált, hogy Crawford nekiesett és ütésváltás lett a vége. A filmkészítésében részt vevő férfiak ahelyett, hogy rögtön szétválasztották volna a küzdő feleket, inkább csak nézték az ezek szerint érdekesnek bizonyuló küzdelmet. Mindenesetre a film sikeres lett, és meghozta Joan Crawford harmadik és egyben utolsó Oscar-jelölését:

Myra Hudson (Joan Crawford) sikeres Broadway színdarab író, aki elutasítja Lester Blaine (Jack Palance) színész főszereplését az egyik darabjában, mert nem tartja elég jóképűnek és romantikusnak a szerepre. Később találkoznak a vonaton, ahol összebarátkoznak és a férfi annyira elbűvöli, hogy mire leszállnak a vonatról, a nő már fülig szerelmes Lesterbe, és nagyon gyorsan összeházasodnak. Myrat teljesen elvakítja a szerelem, nem látja, hogy férjét valójában csak a pénze és befolyása érdekli. Közben felbukkan a férfi előző barátnője Irene Neves (Gloria Grahame), akivel rögtön felélesztik a régi tüzet. Ketten eltervezik Myra megölését, aki viszont egészen véletlenül meghallja tervüket. Myra az első sokk után bosszút fogad, és ő meg a férje megölését tervezi oly módon, hogy Irene keveredjen gyanúba...A filmet nem véletlenül nevezik a legjobb nem Hitchcock által rendezett Hitchcock filmnek, ugyanis több olyan eszközt is használ, ami több Hitchcock filmben is feltűnik. A legfontosabb talán az, hogy a néző és a főszereplő nem ugyanazt a valóságot érzékeli és látja. Az elején ugyan a néző sem tudja, hogy Lesternek mik a szándékai a nővel, amikor a vonaton Myra bizalmába férkőzik, de az már sejthető, hogy nem teljesen tisztességesek a szándékai. Erősen valószínűsíthető, hogy nem bocsátja meg könnyen, hogy a nő miatt nem kapta meg a szerepet. Először még azt gondolhatjuk, hogy csak leckét akar adni Myranak, megmutatni neki, hogy igenis hihetően el tudja játszani a romantikus szerelmest. Aztán a néző egyre inkább szembesül a férfi valódi természetével, ahogy egyre nyilvánvalóbb lesz, hogy ennél jóval többről van szó, miközben a főszereplő mindezt nem látja. Teljesen vak. Nagyon hatásos feszültségnövelő eszköz ebben a filmben, hogy a Myra nagyon le van maradva a nézővel szemben, egészen addig, amíg sokkhatásszerűen szembesül a valósággal. Ezután viszont fordulat következik, mi nézők csak sejthetjük, hogy Myra kieszelt valamit, ugyanakkor egy darabig nem tudjuk pontosan, hogy a félelmen kívül mi jár a fejében, de itt is érezhető és tudható, hogy van valami terv, aminek a részleteit még nem ismerjük. Aztán a film vége felé a néző és Myra végre ugyanazt tudja és látja.

A második nagyon szembetűnő hitchcocki eszköz a főszereplő széles skálájú és extrém emocionális reakcióinak a bemutatása nagyon közel képekkel és furcsa szögű kameraállások segítségével. Az egyik leghatásosabb jelenet, amikor Myra megtudja a bekapcsolva felejtett diktafonról a férje és szeretője tervét. Itt nemcsak a félelmet kellett Crawfordnak bemutatni, de egy összetört szívű szerelmes nőt is, aki éppen szembesül azzal, hogy szerelme nem az, akinek gondolta. Utána pedig úgy kell tennie, mintha semmi sem történt volna. És amikor a néző már azt gondolná, hogy tudja, hogy merre megy a történet, akkor megint egy hitchcocki fordulattal teljesen más irányba indulunk.Mindezek mellett a film használ olyan eszközöket is, amelyeket akkoriban más filmben nem láthattunk a cenzúra miatt. Ilyen, amikor Myra szembesül imádott férje tervével, kirohan a fürdőszobába hányni. Ezt ugyan a néző nem látja, de a fürdőszoba ajtaja nyitva van, de hallja és nyilvánvaló, hogy mi történik. Eddig a filmig ilyet nem ábrázoltak Hollywoodban, és egy kicsit olyan jellegű "tabutörés" ez, mint amikor a Pszichoban memutatnak egy vécét, amiben éppen lehúznak valamit.

Myra Hudson karakterében Joan Crawford a film elején egy erős és független nő, aki fegyelmezi érzelmeit, és kontroll alatt tartja azok kifejezését. Ekkor egy felső- középosztálybeli nő, aki akaratlanul is bevonz egy fenyegető dolgot az életébe. Bár nem viselkedett kifejezetten provokatívan, de a néző érzi Lester reakciójából, hogy ennek lesz még folytatása. A későbbiekben Crawfordnak megadatott a lehetőség, hogy extrém érzelmek egész skáláját játszhassa el, és ő élt is ezzel a lehetőséggel. A film egyik legtöbbet emlegetett jelenete, amikor a szerelmes Myra diktafonról meghallja férje ellene irányuló gyilkossági tervét. Ekkor Crawford egyedül van a szobában, tehát az érzelmeit (sokk,  csalódás,  félelem,  düh stb.) szöveg nélkül, csak mimikával és testbeszéddel kellett bemutatnia egy több perces jelenetben.Első ránézésre ma már lehet, hogy azt mondanánk, hogy túljátszotta egy kicsit, de nem könnyű szöveg nélkül ennyire intenzív érzéseket némi túlzás nélkül hatásosan bemutatni. A szöveg nélküliségből következik, hogy Crawford visszanyúl némi némafilmes technikához is ebben a jelenetben. Nagyon szembetűnően használja például a szemeit (nemcsak itt, hanem az egész filmben). A néző ettől kezdve kezd igazán együtt érezni a főszereplővel, mert innentől érzékelhető Myra érzelmi és fizikális sebezhetősége. A gyilkossági terve ellenére Myra nem keserű vagy cinikus, és erkölcsileg nem ítéli el a néző, mert alapjában véve önvédelem miatt, a túlélés érdekében tervez gyilkosságot és nem feltétlenül a bosszú miatt. Joan Crawfordot sokan utálták a forgatás alatt, és Gloria Grahame elsőosztályú perszónának tartotta, de nem lehet elvenni tőle, hogy színésznőnek sem volt utolsó. 

Lester Blaine szerepében a nagyon karakteres, már-már fenyegető fizimiskájú Jack Palance-t láthatjuk, aki leginkább karakter színészként szerzett nevet magának. Lester, aki könnyed modorával lenyűgözi és leveszi a lábáról azt a nőt, aki nem tartotta elég romantikusnak színészként, miközben nézők nem csak érezzük, de látjuk is hogy az egész egy remek színjáték a férfi részéről. A film egyik kritikus pontján, amikor Myra várná a férfit egy partira, de ő nem megy, hanem ruháit összecsomagolva várja, hogy a nő hívja. Cigarettázva fekszik az ágyán, miközben a telefonja cseng. Miután nem veszi fel a telefont, a kétségbeesett nő partiját otthagyván rohan a férfi lakására, és szinte megkéri a kezét. Lester terve bevált, Myra bekapta horgot és összeházasodnak. Ahogy megy előre a film, úgy lesz egyre egyértelműbb, hogy a férfi a megtestesült gonosz.Ebbe folyamatba a Lester volt barátnője, Irene  is besegít. Gloria Grahame is remek a kapzsi és erkölcstelen Irene karakterében, aki felgyorsítja a folyamatokat és legfőképpen Lester gazdagság utáni vágyát. Ők ketten halálos kombinációt alkotnak. Mind a ketten antiszociális alakok, akiknek valódi érzelmi kapcsolata soha nem volt, ugyanakkor mindegyikőjük elég sármos ahhoz, hogy meg tudja téveszteni és ki tudja használni a környezetükben lévő embereket.  Lesternek arra a kérdésére, hogy miért randizik Irene most Kearney-vel, azt a cinikus választ adja, hogy "mert a lakbért ki kell fizetni, és szívesebben vacsorázok valamit, minthogy éhezzek."

A filmben nincs éles határ az erkölcs vagy erkölcstelenség között egészen addig, amíg Irene meg nem jelenik. Tisztában vagyunk azzal, hogy a férfi a gazdagság és befolyás miatt vette el Myrát, ugyanakkor boldoggá is tette feleségét. Igaz, hogy az egész csak illúzió volt, de nem okozott fájdalmat a nőnek. A Sudden Fear egy profin felépített és szórakoztató noir thriller David Miller rendezőtől, nagyon atmoszférikus fekete-fehér fényképezéssel, ami nagyon jól használta ki San Francisco dombos utcáit, és hangulatát Elmer Bernstein jazzes zenéje is erősít.

Ha szereted a noirokat, vagy Hitchcock filmjeit, azok közül is leginkább a '40-es évekbeli noirjait, amelyekre a Sudden Fear nagyon hasonlít, na és persze Joan Crawfordot, akkor ez a film is tetszeni fog.

Értékelés: 8/10

Itt látható az a sokat emlegetett jelenet, amikor Myra megtudja az igazságot:

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr186712605

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.