Sok klasszikussá vált filmhez hasonlóan az Ez történt egy éjszaka forgatása sem úgy kezdődött, hogy az abban résztvevők valami fenomenális nagy eredményt vártak volna tőle. Először is nehezen találták meg a film két főszereplőjét, mert nagyon sok színész, de főleg színésznő visszautasította a szerepet. Claudette Colbert csak sokadik jelölt volt, és ő is csak azután vállalta el, amikor megduplázták a fizetését, mert nem találta a forgatókönyvet elég jónak. Clark Gable is, aki a '30-as évek második felének vezető férfiszínésze volt, sem az első választása volt a film készítőinek, mert ő nem volt igazán komikus színész. A film azonban nem várt módon hatalmas és kirobbanó sikert aratott, mégpedig akkorát, hogy sikerült mind az öt fő kategóriában (legjobb film, rendező, férfi, női színész és forgatókönyv) Oscar-díjat nyerni, amit nem is tudott egyetlen film sem megismételni az 1975-ös Száll a kakukk fészkére és a '91-es Bárányok hallgatnakon kívül. Az Ez történt egy éjszakának nemcsak a kritikai, de a közönség sikere is akkora volt, hogy majdnem bedöntötte a férfi atléta trikó gyártó ipart. Ennek olyan egyszerű oka volt, hogy Clark Gable a vetkőzős jelenetében nem viselt trikót az inge alatt. A film az AFI 2007-es legjobb amerikai filmek listájának 46., a legjobb vígjátékok listáján pedig a 8. helyen áll, aminek további érdekessége, hogy nemcsak a Columbia Pictures legnagyobb sikerei közé tartozik a mai napig is, de olyan rajongói is voltak, mint Hitler és Sztálin, akik mind a ketten a kedvenc filmjeik közé sorolták. Hitler kedvenc színésze Clark Gable volt, akinek - sértetlenül való -  elfogására külön díjat tűzött ki, amikor a színész bombázó tisztként szolgált a Légierőnél a 2. világháborúban. De nm kell a filmtől megijedni, ugyanis ez egy könnyed romantikus komédia, némi screwball comedy és road movie beütéssel, ami bármilyen hihetetlen, de 80 évesen is szórakoztató, annak ellenére, hogy a vígjátékokra általában nem jellemző az időtállóság.

Az elkényeztetett gazdag lány Ellie Andrews (Claudette Colbert) férjhez megy a hozományvadász pilótához King Westleyhez (Jameson Thomas), azonban bankár apja (Walter Connolly) érvényteleníti a házasságot. Ellie megszökik és buszra száll, hogy újra együtt lehessen Westleyvel. Miközben apja magánnyomozókkal keresteti, a buszon megismerkedik Peter Warne (Clark Gable) cinikus újságíróval, aki éppen elvesztette állását. Mivel pénztárcáját közben ellopják, ezért ki van szolgáltatva az újságírónak, aki megzsarolja, hogy írhasson a Westleyvel való kalandjáról. Az út során persze egymásba szeretnek a sok veszekedés és szájkarate közepette, azonban Peter eltűnik az egyik reggel, azután, hogy előző éjjel a lány megvallotta, hogy szerelmes belé. Peter pénzt akar a szerkesztőjétől kérni, hogy elvehesse Elliet, a lány azonban azt hiszi, hogy Peter elhagyta, ezért felhívja apját és hazamegy. Az örömében, hogy megkerült a lánya, beleegyezik Westleyvel való házasságába. Ellie ekkor már nem szereti a pilótát, de bánatában elhatározza, hogy mégis hozzámegy. Aztán persze a félreértések tisztázódnak a szerelmesek közt, és minden jó, ha a vége jó.A film története nem hangzik túl eredetinek vagy különlegesnek, azonban ez annak is köszönhető, hogy az Ez történt egy éjszaka hatalmas sikere utáni évtizedben tucatszámra gyártották az ehhez hasonlító romantikus és screwball vígjátékokat. Jóképű férfi és csinos nő a kezdeti veszekedések után szerelmesek lesznek, aztán ideiglenesen elválasztódnak büszkeségükből és osztálykülönbségből fakadóan, de aztán a félreértések tisztázódnak, és a pár egybekelhet. Hogy mi különbözteti meg ezt a filmet az őt követő hasonlóaktól, és ez mitől tűnik sokkal frissebbnek mégis? Alapvetőn két dolog miatt: egyrészről a rendező Frank Capra filmjeire jellemző spontaneitás, de leginkább a két főszereplő Clark Gable és Claudette Colbert nagyszerű és könnyed játéka miatt.

Frank Capra a harmincas évek második felének egyik legelismertebb rendezőjének volt, akit 1934 és 1940 között ötször jelöltek Oscar-díja, amiből háromszor meg is nyert. A filmjeire mindig is jellemző volt az egyszerű történet, aminek az előnye, hogy nagy mozgásteret ad a színészeknek, és ezáltal karakter központúvá válik a film. Persze ennek az előnynek a kiaknázásához remek színészekre is szükség volt.

Clark Gable-re - a '30-as évek Hollywood királyára - elsősorban a Lázadás a Bountyn Fletcher Christianaként, de leginkább az Elfújta a szél Rhett Butlereként emlékezünk. Gable nem volt komikus színész, ezért nem az első jelölt volt a Peter szerepére, őt állítólag a filmstúdiója, az MGM büntette azzal, hogy kölcsönadta a Columbiának, mert megtagadott egy filmszerepet náluk. Ennek megfelelően a filmhez való hozzáállása kezdetben nem volt túl lelkes, amit a "csak legyünk túl rajta" legyintéssel fejezett ki, a forgatás alatt azonban egyre inkább megkedvelte szerepét és belemelegedett a filmbe. Vele ellentétben Claudette Colbert finoman kifejezve végig szkeptikus volt a film minőségét és sikerét illetően, amit sokszor kifejezésre is juttatott a forgatás során. A film elkészítése után azt mondta az egyik barátjának, hogy "most fejeztem be a világ legrosszabb filmjét", és még akkor is kétségei voltak, amikor Oscarra jelölték. Annyira nem hitt a sikerben, hogy meg sem akart jelenni díj átadásánál, és egy utazást tervezett arra az időpontra. A vasútállomásról rángatták vissza, ezért nem estélyiben, hanem egy utazó kosztümben vette át a díjat. A ceremónia után bocsánatot kért Caprától a viselkedése miatt.

Peter, az öntudatos és határozott újságíró, aki senkitől nem tűri el a lekezelést, legalább annyira gyerekes, mint Ellie. Ennek legjobb bizonyítéka, amikor részegen beolvas főnökének az ismerősei előtt, aminek eredményeként elveszti munkáját a gazdasági válság közepette. Ezt azonban sokkal inkább az őt körülvevő emberek elismerésének megszerzése miatt teszi, semmint igazi felnőtt öntudatból.Ellie egy elkényeztetett milliomos örökösnő, akinek fogalma sincs arról, hogy a világ hogyan működik, ugyanakkor ebből nem következik az, hogy alapvetően ne lenne jószívű. Apja nagyon szereti Ellit, akit végtelenül elkényeztetett, ezáltal a lánynak nem igazán kell felnőnie, és aki emiatt megragadt valahol a gyerek felnőtté válás folyamatában. Ráadásul hajlamos a lekezelésre és leereszkedésre másokkal, természetesen elsősorban Peterrel szemben. Colbert tökéletes gazdag, unott és leereszkedő lányként, és miután szerelmes lesz, a kissé szomorkás és vágyakozó nő szerepében is. Azonban Ellie és Peter minden különbség ellenére nagyon hasonlítanak egymásra: mindketten meg vannak győződve arról, hogy mindent tudnak a világról, és mindenben nekik van igazuk. Az osztálykülönbségből is fakadnak problémák, de nem ez a konfliktus legfőbb forrása, hanem ellenkezőleg: a hasonlóságuk, gyerekes mindent tudó természetük miatt vitatkozzák végig az együtt töltött időt, ami egyébként nem egy éjszaka, hanem 3-4 nap. Mindegyikőjük bármit megtenne azért, hogy neki legyen igaza, néha, főleg útjuk elején undokok is egymással, és egyfajta gyerekes versenyszellem hajtja őket abban, hogy a másik fölé kerekedjenek. Ráadásul mindketten büszkék, illetve sok esetben inkább ez is csak egyfajta gyerekes dacosság, ami további problémákat okoz. Utazásuk és kalandjaik közepette aztán persze jön az elkerülhetetlen szerelem, ami által mindketten felnőnek.

A későbbi hasonló műfajú filmekben sokszor próbálták Gable és Colbert interakcióit utánozni - nem sok sikerrel. Náluk minden a helyén volt: a mimikától és testbeszédtől a jelenetek energikusságán át a játékosságig. Mivel mindketten szellemesek, és a nyelvük jól fel van vágva, ezért a jeleneteik nagyon dinamikusak, amit azzal is fokoznak, hogy mindketten, de főleg Gable a normálisnál kicsit gyorsabban beszél. Mivel a forgatókönyv nem túlságosan zsúfolt, ezért van idejük és terük is a szó klasszikus értelmében vett játékra, amivel mindketten remekül élnek. Clark Gable meglepően játékos és laza, ami nem feltétlenül volt jellemző a karaktereire.És hát mindketten nagyon szexisek voltak. Persze 80 évvel ezelőtt egészen más volt az emberek ingerküszöbe ezen a téren, de még ma is átjön és átérezhető, hogy ez 80 évvel ezelőtt mit jelenthetett. A filmet pár hónappal a Hays code (ami 25 éven keresztül cenzúrázta a hollywoodi filmeket) bevezetése előtt készítették, emiatt maradhatott benne az akkori idők két legszexisebb jelenete. Az egyik amikor Gable levetkőzik, és látható a felsőteste, a másik pedig a stopppolásos jelenet, amikor Ellinek úgy sikerül egy autót megállítania, hogy jó combközépig felhúzza a szoknyáját. Először nem akarta ezt a jelenetet elvállalni, de aztán úgy gondolván, hogy neki szebb lába van, mint a dublőrnek, mégiscsak ő maga csinálta meg. Bár ez így leírva már kicsit megmosolyogtatónak tűnik, de tényleg átjön a szexisségük, és átérezhető, hogy az emberek miként reagáltak erre 1934-ben. Mindkét színészt háromszor jelölték Oscar-díjra, de mindketten csak ezért a szerepükért kapták meg. Itt is az történt, mint nagyon sokszor a film történelemben: a két színész helyett, akik mindketten csak sokadik jelöltjei voltak szerepeiknek, ma már elképzelni sem lehetne másokat. 

Az is látható, hogy a film a nagy gazdasági válság időszakában készült, ami meg is jelenik benne, többek között akkor, amikor az utolsó tíz dollárosukat odaadják az éhező gyereknek és anyjának. A közös útjuk folyamán, főleg miután már nincs egy vasuk sem, mindketten répát rágcsálnak, de nem adják fel az útjukat (és céljaik elérését) pénzhiány miatt. Az emberek ebben az időszakban inkább vidám filmekre vágytak, talán ez is közrejátszott az Ez történt egy éjszaka sikerében, amiben a réparágcsálás kényszerű, de mégis büszke dolog, amit a filmben nagyon viccesen prezentálnak ők ketten. Az Ez történt egy éjszaka elképesztő hatással volt az amerikai popkultúrára. Megszámlálhatatlan filmet, jelenetet és karaktert inspirált, még olyan meglepőeket is, mint a rajzfilm figura Bugs Bunny, aki egy jelentben ugyanolyan gyorsan beszél, és ugyanúgy rágcsálja a répát, mint Gable a stoppolást megelőzően.

Capra elképesztően sármos, bájos, energikus és vicces filmet hozott össze, amiben komolyabb téma, a szegénység is megjelenik. A film a screwball komédiák egyik kiindulópontja, ugyanis jelentős hatással volt annak stílusjegyeire. Viccessége nem annyira a szövegben, mintsem inkább a a két színész játékában rejlik, bár sokszor a kettejük közti párbeszédek is csípősek és szellemesek. Persze manapság már nem kacagunk hangosan a  filmen, de hogy végig ott van egy mosoly a szájunk közelében, az biztos, amiért köszönettel tartozunk a film két főszereplőjének.  

Értékelés: 10/10 1934-ben és 8/10 2014-ben

A sokat emlegetett stoppolásos jelenet: