Time Goes By

Fegyverbolondok (Gun Crazy) 1950

2014. október 13. 08:20 - Time Goes By

A film noirok következő igazi low budgetes független filmes és már egy kicsit új hullámos darabja a Fegyverbolondok, aminek eredeti angol címe Deadly Is The Female volt, azonban klasszikussá már Gun Crazy címen vált. A filmet Bonnie és Clyde, a '30-as évek híres/hírhedt rablópárosának története inspirálta, így nem meglepő, hogy a film egy vesztébe rohanó bűnöző szerelmespárról szól. A Gun Crazy olyan későbbi filmeknek adott ihletet, mint az 1967-es Bonnie és Clyde vagy a '94-es Született gyilkosok. 

Bart Tare (John Dall) amióta csak az eszét tudja, vonzódik a fegyverekhez, ugyanakkor soha nem volt agresszív természetű. Miután kíváncsiságból lelő egy csirkét, megfogadja, hogy soha többet élő dologra nem fog lőni. Amikor 14 éves lesz, annyira megtetszik neki egy pisztoly, hogy betöri egy bolt kirakatát, hogy azt megszerezhesse. A bíró nevelőintézetbe küldi, hiába megy nővére Ruby (Anabel Shaw) és barátai Dave és Clyde is tanúskodni mellette. A nevelőintézet után a hadseregben szolgál pár évet, mint lövész kiképző, azonban ezt megunván hazamegy szülővárosába, ahol két gyerekkori barátjával jár szórakozni. Egyik ilyen alkalommal megismerkedik a cirkuszi mesterlövész Annie Laurie Starr-ral (Peggy Cummins), akivel szinte azonnal szerelmesek lesznek, és összeházasodnak. Miután pénzük elfogy, a lány ráveszi Bartot, hogy bűnözés útján szerezzenek pénzt. Először "csak" benzinkutakat és kisebb boltokat rabolnak ki, de a végén már bankot is. Bartnak már elege van a rablásokból, azonban Annie ráveszi, hogy csináljanak meg egy utolsó nagy "munkát", aminek során a lány embert öl. Ezután már az FBI is bekapcsolódik az embervadászatba, és a pár nem kerülheti el a sorsát.Sokan vitatják a Fegyverbolondok film noir műfajába sorolását, mivel sem képi világában, sem atmoszférájában nem igazán noiros. Ugyanakkor nem feltétlenül kell a noir műfajának minden egyes klasszikus elemét tartalmaznia a filmnek ahhoz, hogy noir legyen. Mindazonáltal valóban felfedezhetőek benne olyan eszközök és stílusjegyek, amelyek egy évtizeddel később a francia új hullámnak nevezett stílusra voltak jellemzőek. Ide tartozik az, hogy a Fegyverbolondokban az operatőr hordozható eszközöket is alkalmazott a kameramunkánál, a szereplők néha improvizálták a szöveget, valamint a vágás és a jelenetek gyorsasága is inkább új hullámos, semmint noiros. Egyes jeleneteknél, főleg a film elején néha olyan érzése van a nézőnek, mintha a szövegét éppen mondó színész nem is a másik szereplőhöz beszélne, hanem közvetlenül hozzá. Ezt a technikát nevezték character asides-nak az új hullámban, amit a film elején a tárgyalás során láthatunk leginkább. A film új hullámos jegyei azonban inkább a technikai részletekben és látványvilágában nyilvánulnak meg, míg a tartalma és legfőképpen a karakterek egyértelműen film noirosak. A Gun Crazy messze megelőzte korát, és talán ez is az oka, hogy a maga idejében nem lett túl sikeres, a későbbiekben viszont noir kult filmmé vált - paradox módon - új hullámos jegyei miatt.

A film két főszereplőjének pszichológiája és a kettejük közötti kapcsolat a történet legérdekesebb (és legnoirosabb) része, aminek végkimenetelét szerintem mindenki tudja, aki hallotta már a Bonnie és a Clyde nevet együtt emlegetve. Annie a domináns femme fatale, aki nemcsak szexepiljével, de fegyverek iránti rajongásával és mesterlövészi képességeivel is megszerzi - és a végsőkig meg is tudja tartani - a megszállott fegyverrajongó Bart agyatlan vonzódását, szerelmét és lojalitását. Bartot ebben a filmben nemcsak a nem megfelelő nő iránti vonzalma teszi tönkre, hanem fegyverimádata is. Minden film noir hősnek/antihősnek van valamilyen egészségtelen vonzalma valamihez, vagy valakihez, de ezek között Bart Ture az, aki leginkább a saját, belülről fakadó szenvedélyének és ösztönének az áldozata. Ő a film noirok legnagyobb fegyver fetisisztája, ami szenvedély a gyengéd természete ellenére a romlásba, végül a halálba taszítja. Ő a "legjobb" antihős fickó, akinek természetében alapvetően semmilyen rosszindulat vagy rossz szándék nincs, mindenkivel barátságos és kedves, aki még a gyerekkorában meggondolatlanságból lelőtt kiscsirkét is megsiratta. Nem feltétlenül következik a fegyverimádatból az, hogy valaki emiatt bűnözővé válik, de a filmnek van egy ilyen felhangja is. A hadseregben nem elégítette ki az újoncok fegyveres kiképzése, amiből érezhető az, hogy neki ennél sokkal közelebbi kapcsolata kell, hogy legyen a fegyverekkel. A filmben nincs teljesen megmagyarázva az, hogy a bűnözés és főleg a fegyver emberekkel szembeni használata ellen berzenkedő Bart miért is olyan szerelmes a romlott Laurie-ba, akinek nem okoz semmilyen nehézséget a gyilkolás. Itt adja magát az a magyarázat, hogy a fegyverek iránti vonzalmát Laurie-n keresztül éli ki és meg, ami által nagyon könnyen és gyorsan a nő dominanciája és irányítása alá kerül. John Dall jól játssza Bartot, a film gyenge antihősét, aki nem is annyira a femme fatale szexuális csábítása, mintsem inkább saját fegyver fetisizmusa miatt rohan a végzetébe.

"Mi összetartozunk Annie. Nem tudom miért. Talán ahogy a fegyver és a töltény összetartozik."A domináns Annie egy született bűnöző, és bár ő is vonzódik a férfihez, sőt ahogy megy előre a film, ő is ugyanolyan szerelmes lesz, ugyanakkor manipulálja is Bartot különböző érzelmi zsarolásokon keresztül, például megfenyegeti a férfit, hogy elhagyja, ha az nem folytatja a bűnöző életmódjukat. Annie nagyon kapzsi és pénzéhes, mindent akar és azonnal, aminek érdekében bármire képes. Bár elhinti férjének, hogy képes és meg is akar javulni, azonban amíg szegény Bart ezt beveszi, a néző tudja, hogy ez csak manipuláció, Annie nem akar és nem is tudna megváltozni, még akkor sem, ha lenne elég pénzük, ugyanis mániákus és gátlástalan személyisége miatt ez lehetetlen. Kettejük karaktere közti különbséget jól szimbolizálja az, ahogyan a fegyverekhez viszonyulnak. Bart a fegyverrel tisztelettel és gyengéden bánik, amit mindig nagyon gondoskodóan, már-már szexuális élvezettel tisztogat. Számára a fegyver művészet és szerelem. Ezzel szemben a nő inkább csak céljai könnyű elérésének az eszközét látja benne. Mivel céljait mániákusan el akarja érni, ezért ő is a fegyver megszállottja, csak éppen érzelem nem fűzi hozzá. Annyiban azonban hasonlítanak egymásra, hogy egyikőjük sem átgondoltan és hidegen cselekszik és bűnözik: Bart szerelemből, Annie pedig ösztönből. Peggy Cummins is meggyőző karakterében, és amíg Bart a legjobb természetű rossz fiú, addig Annie az egyik legrosszabb rossz lány. Ő ellentétben a klasszikus végzet asszonyaival, akik szerették a férfivel elvégeztetni a piszkos munkát, már élvezettel vesz részt az akcióban és húzza meg a ravaszt.

"Bart, egész életemben belém rugdostak, de mostantól fogva visszarúgok."A film első része, amiben Bart gyerekkorát láthatjuk a gyengébb, de miután Annieval összeállnak, már egy gyors ütemű és feszültséggel teli filmmé válik. Azokat a technikai újításokat, amelyek miatt a Fegyverbolondok kult filmmé tudott válni, szintén a film második felében, legfőképpen a rablások során láthatjuk, amire a legjobb példa a bankrablás. Erre a jelenetre írt forgatókönyvet a rendező egyszerűen kidobta, a kamerát az autó hátsó ülésére tették, és az egész négyperces jelenetet egyben vették fel. A kamera ilyen jellegű használata miatt a néző is ott ül az autóban, és ezáltal részese lesz az akciónak. Annak ellenére az egyik legjobban fényképezett bankrablás a filmtörténelemben, hogy magát az eseményt nem is látjuk. Ugyanebben a jelenetben hallhatunk pár improvizálást is a színészektől, például amikor Dall azt mondja, hogy remélem találunk parkolóhelyet. Ezt tulajdonképpen félig komolyan és félig a film kedvéért mondta, ugyanis nem volt forgatási engedélyük, és tényleg nem volt túl sok üres hely. Nemcsak ezt, de a legtöbb autós jelenetet a helyszínen vették fel, és csak ritkán alkalmazták a vetített háttereket, amit ebben a korszakban a filmek döntő többségénél használtak. Russell B. Harlan operatőr kiváló és újszerű fényképezése jelentősen hozzájárul a film kult státuszához. 

Ugyanakkor a Fegyverbolondok több, mint a technikai újításai miatt kult filmmé vált noir és új hullám keverék. A Gun Crazy egy nagyon ambiciózus road movie is egyben, ami keresztülviszi a nézőt a háború utáni amerikai utakon és kisvárosokon, miközben a szereplőkkel együtt próbáljuk megtalálni és ellopni az amerikai álmot. Joseph H. Lewis rendező a maximumnál többet kihozott az alacsony költségvetésből, és bizonyos szempontokból a filmtörténet fontos részévé vált darabot hozott össze.

Értékelés: 7,5/10

Ez az a kocsi hátsó üléséről fényképezett bankrablásos jelenet:

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr536751617

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.