Az 1939-es Elfújta a szél a mai napig vezeti az inflációt figyelembe vevő amerikai jegyeladási és bevételi listát és 6. helyen áll az AFI legjobb amerikai filmek 2007-es listáján. A filmet hatalmas várakozás előzte meg, bemutatójára pedig egy millió ember ment Atlantába, ahol a történet játszódik az amerikai polgárháború időszakában és amit a Déliek szemszögéből láthatunk. A film előkészületei csak nagyon lassan haladtak. Clark Gable biztos jelölt volt a férfi főszerepére, de Scarlettet nagyon nehezen találták meg. Több, mint 1400 jelöltet néztek meg, amikor felfigyeltek Vivian Leigh angol színésznőre, aki végül tökéletes választásnak bizonyult. A rendezőt, George Cukort is lecserélték forgatás közben, végül három különböző rendező által forgatott jelenetekből szerkesztették össze a filmet. De ahogy ez már csak lenni szokott Hollywoodban, gyakran az ilyen problémás projectekből lesznek a legnagyobb sikerek: Amerika kedvenc filmje, ami 13 Oscar-jelöléséből nyolcat megnyert.

A majdnem négy órás film első része a polgárháború kitörése előtt kezdődik és főszereplője az önző, akaratos és élettel teli déli szépség Scarlett O'Hara (Vivian Leigh), egy gazdag déli ültetvényes lánya. Napjai legfőképpen flörtöléssel telnek, miközben titokban szerelmes a nagyon udvarias, de kissé gyenge és álmodozó Ashley Wilkesbe (Leslie Howard), aki viszont unokatestvérét a nagyon, néha túlzottan is jóhiszemű Melanie Hamiltont (Olivia de Havilland) veszi feleségül, annak ellenére, hogy Scarlett szerelmet vall neki. A vallomás fültanúja a cinikus, rossz hírű és öntörvényű Rhett Butler (Clark Gable), akinek rögtön megtetszik a tűzről pattant nőszemély. A háború kitörése után Scarlettnek nagyon gyorsan fel kell nőnie, mert hirtelen ezernyi felelősség szakad rá. Atlantában ápolnia kell a terhes Melaniet, mert megígérte Ashleynek, amikor a férfi elment a háborúba, hogy vigyázni fog rá. Atlanta ostromakor minden ismerőse elmenekül, így neki kell segítenie Melanienak a szüléskor, majd utána Rhett segítségével a magatehetetlen nővel és a csecsemővel elmenekülni a városból. Útközben azonban Rhett, aki eddig inkább csak az üzleti lehetőséget látott a háborúban, úgy dönt, hogy ő is beáll katonának, de előtte még szerelmet vall Scarlettnek. A nő ezek után úgy dönt, hogy visszamegy Tarara, a családi birtokra. Otthon azonban szembesülnie kell azzal, hogy anyja meghalt egy fertőzésben, az apja eszét vesztette, a rabszolgák többsége megszökött, nincs mit enniük, és minden pénzüket elvesztették. A film második része a háború után játszódik az újjáépítés időszakában. Scarlett irányításával túlélik a háborút, az éhezést, időközben Ashley és Rhett is visszatért, de közben meghal az apja. Azért, hogy Tara adóját be tudja fizetni, Scarlett elcsábítja testvére udvarlóját Franket, és összeházasodnak. Később fűrészüzemet hoz létre, aminek vezetésével Ashleyt bízza meg. Scarlettet egyszer egy erdős részen megtámadják az ott lévő csavargók és feketék, férje más klán tagokkal együtt bosszút akar állni, amely összecsapás végén Frank meghal. A gyászoló és titokban inni kezdő Scarlettet ekkor Rhett látogatja meg, aki annak ellenére megkéri a kezét, hogy tudja a nő még mindig Ashleyt szereti. Scarlett pedig igent mond, mert egy kicsit részeg, a férfi gazdag, és akihez ha bevallatlanul is, de vonzódik. Születik egy gyönyörű kislányuk Bonnie, akit az apja imád és nagyon elkényeztet, de Scarlett még mindig Ashleyről álmodozik, amelyet férje egy idő után már nem tolerál...

A film alapjául szolgáló regény egy romantikus és idealizált eposz a régi Dél eltűnt világáról, amelyért írónője, Margaret Mitchell Pulitzer-díjat nyert. A filmet jellemzi egyfajta kettősség, egyrészről nagyon sok eleme idejét múlt már, nem csak a rabszolgatartó déli társadalom romantikus ábrázolásmódja, de karaktereinek nagy része is, különös tekintettel a feketékre és nőkre, ami alól csak Scarlett karaktere üdítő kivétel. Persze minden filmet, így ezt is a maga korának és társadalmának ismeretében kell megítélni, nem a mai viszonyok alapján. Ugyanakkor az Elfújta a szél minden hibája ellenére a mai napig is nagyon hatásos, és még korunk nézőit is magába szippantja, aminek legfőképpen két oka van: Clark Gable és Vivian Leigh. Felépítése alapjában véve egyszerű és két, közel kétórás részből áll, amelyek között az első határozottan felülmúlja a másodikat. A történet legfontosabb részei és a lényeg az első részben látható, ami az esszenciája ennek a pazarul elkészített szappanoperának. Láthatjuk a Déliek nagyszerű és békés életét, ahol csak úriemberek és úrinők vannak, megismerjük a fő karaktereket és a köztük levő érzelmi viszonyokat, valamint a film legjobban fényképezett jeleneteinek többsége is ebben a részben láthatóak.

A második rész leginkább Scarlett Rhett iránt érzett ide-oda ugráló szeretlek-nem szeretlek érzéseiről szól, és a jelenetek egy része felesleges és túlnyújtott.

Megjelenésének időpontjában volt a filmnek jó néhány olyan eleme - különös tekintettel Scarlett karakterére és Rhettel folytatott párbeszédei nagyon modernek számítottak. Ennek a legfőbb oka, hogy Scarlett nem a polgárháború korának karaktere, hanem az amerikai '30-as évek közepének modern nő képéből jön, amikor a nagy gazdasági válság következtében egyre több nőnek kellett állást vállalnia, és lett egyre népszerűbb a dolgozó és saját akarattal vagy akár függetlenséggel rendelkező nő képe. Hollywood is nagyon ráérzett erre a témára, nem véletlenül ebben a korszakban kezdődtek és váltak népszerűvé a screwball vígjátékok, ahol a női-férfi karakterek tulajdonságai valamennyire felcserélődnek, de legalábbis a szájkaratékban a nő minimum egyenlő a férfivel. Mitchell ebben az időszakban írta meg regényét, és ezért lett a történet főszereplője Scarlett, az erős és önálló nő, aki nagyon tudja, hogy mit akar, és azt meg is szerzi magának. Köszönhetően a film ezen elemének, és a két színésznek, Vivian Leighnek és Clark Gablenek az Elfújta a szél nem vált teljesen idejét múlttá, még ha néha túl naivnak is tűnik.A film a gyönyörű, de veszélyes manipulátor Scarlett köré épül, az ő szemszögéből látjuk az eseményeket, ahogy az idilli békés déli élet szertefoszlik a polgárháború és a jenkik győzelme miatt. Ahogy a leigázott déliek élete változik, úgy alakul át Scarlett is egy gondtalan, flörtölős lányból egy erős akaratú nővé, akit a felelősség, a szörnyű és szenvedésekkel teli háború megkeményít. Egy dologban azonban nem változik: mindig az önzőség vezérli, még ha kezdetben a szerelem a legnagyobb motivációja, a hozzá nem illő Ashley megszerzése, addig a második részben már inkább a pénzszerzés mozgatja. Egyikben sem ismer se istent, se embert. Scarlett maga akarja irányítani és kontrollálni nemcsak az anyagi javait, de szerelmi/szexuális életét is, ugyanakkor Ashley iránti szerelme valójában csak egy gyerekes vágy, de nem tudja elengedni a gondolatot, aminek a legfőbb oka, hogy csak azért is kellene neki. Ezen a téren olyan, mint egy gyerek, aki a holdat akarja, de ha megkapná, akkor nem tudná, hogy mit kezdjen vele. Manipulatív, önző és néha kegyetlen természetén csak Rhett lát át igazán, ami idegesíti a nőt. Rhett, bár ismeri jól Scarlettet, mint a tenyerét, de ennek ellenére  - vagy még inkább éppen ezért - nem tud ellenállni neki. A többi meghódított férfi csak azt a felszínt látja Scarlettből, azt amit látni akarnak, és legfőképpen azt, amit Scarlett mutat nekik  Karakterének egyik legfontosabb kérdése, hogy mikor ismeri már fel, hogy valójában a hozzáillő Rhettbe szerelmes, és minden más, legfőképpen Ashley teljesen mellékes. Túl sokára, ami miatt persze bűnhődnie kell. Ráadásul ebben a korban még nem úszhat meg szárazon egy nő háromszori házasságot, nős férfi csábítását, gyilkosságot, még ha önvédelemből is történik, önzőségét, hiúságát, ezért a végén elveszti azt, amire a legjobban szüksége lenne, és amit vaksága miatt nem vesz észre: Rhettet, az egyetlen embert, aki ismeri, megérti, és aki boldoggá tudta volna tenni. Vivian Leigh angol színésznő, aki még elég ismeretlen volt ekkor Amerikában, végül tökéletes volt az élettel teli Scarlett szerepében, amiért el is nyerte az Oscar-díjat. Clark Gable, kora legnépszerűbb férfi sztárja, a 30-as évek Hollywoodjának királya, is remek a cinikus, okos, jóképű, és kalandos Rhett Butler szerepében, aki ugyanolyan önző kezdetben, mint Scarlett. Mivel ő hamarabb realizálja szerelmét Scarlett iránt, ezért önzősége is csökken, főleg miután megszületik közös gyerekük, akinek jövője érdekében hajlandó még álszentségre is, amit előtte annyira lenézett. Még ebben a gyarló tulajdonságban is nemeslelkűségről tesz tanúbizonyságot, hiszen mindezt gyereke érdekében teszi. A gyerek halála után és Scarlett Ashley iránti vonzalma miatti bánatában megkeseredett ember lesz, aki csak akkor lélegezhet fel újra, amikor elhagyja Scarlettet. Rhett és Scarlett is makacs és büszke, egyszerre taszítják és vonzzák egymást. Ahogy Scarlett mondja "Uram, ön nem úriember", amire Rhett könnyedén és mosolyogva válaszolja, hogy "ön pedig nem úrinő".

Karaktereik és a köztük lévő szeretlek és gyűlöllek kapcsolat hasonlít az ebben a korban népszerű romantikus vígjátékok szerelmi szálainak kapcsolatához, amelyekben a kezdeti utálat helyét átveszi a szerelem. Itt azonban nincs happy end köszönhetően az amúgy éles eszű Scarlett vakságának. Kettejük karaktere jól kidolgozott, több fázison és változáson is átmennek, amelyek mindig érdekesek, nem beszélve az őket játszó színészekről, akik tökéletesek voltak együtt. A filmvásznon semmi nem látszik abból az unszimpátiából, ami egyébként a két színész között a valóságban fennállt. Mindkettejük testbeszéde, pillantásai legalább annyira beszédesek, mint a szavaik. A másik páros karakterei, Ashley és Melanie korántsem ennyire érdekesek vagy három dimenziósok. Ők lényegében semmilyen változáson nem mennek át, inkább csak azt a célt szolgálják, hogy a főszereplőknek legyen min veszekedni. Ashley szerepében Leslie Howard angol színész kihozta azt, amit Ashleyből ki lehetett hozni. Ashley is vonzódik Scarletthez, de ez részéről inkább csak szexuális jellegű. Ashley mindezek ellenére mélyen szereti feleségét, akivel összeillőnek gondolja magát, ezért mindenki számára nyilvánvaló (kivéve Scarlettet), hogy soha nem fogja elhagyni a nejét. Még az egyébként nagyszerű Leslie Howard is elég haloványnak tűnt ebben a gyenge (és gyengén megírt) karakterben. 

Felesége, Melanie is nagyon statikus karakter, aki legalább ugyanilyen mértékban szereti férjét. Ami ennél meglepőbb, hogy Scarlettet is. Bár igaz, hogy ő, mint a film legártatlanabb "jóembere"  mindenkit szeret, és persze őt is viszontszereti a világ. Ő a tökéletes és megtestesült jóság, az igazi déli úrinő, akinek önzetlensége szöges ellentétben áll Scarlett önzőségével. Ő talán a leghihetetlenebb és ezért leghiteltelenebb karakter, aki mindezeken felül, legalább annyira vak, mint Scarlett. Melaniet azonban nem gyerekes vágyai vakítják el, mint Scarlettet, hanem a jósága. Olivia de Havilland túl sok mindent nem tudott statikus karakterébe vinni a nyájasságon és giccses "jóságon" kívül.A film mellékszereplői között a legérdekesebb és a legjobb Hattie McDaniel Mammy, a dajka szerepében, amiért az első afroamerikaiként Oscar-díjat nyert. Mammy tulajdonképpen az a személy, aki az összes szereplő között a legtisztábban látja a többi embert. Ő az objektív kívülálló. És bár az ő karaktere sem változik semmit a film során, de McDaniel legalább életet lehel belé, ellentétben Howarddal és de Havillanddel. Hettie McDaniel szinte az összes jelentet ellopja, amiben szerepel.

A filmet a későbbiekben sokszor vádolták rasszizmussal, mert a feketék karakterei nagyon sztereotipikusak: vagy ostoba és felelőtlen (Prissy), vagy lusta és nehéz felfogású (Pork) valamint azzal, hogy a rabszolgaság intézményét népszerűsíti. Ez látható azáltal, hogy a feketék még rabszolga korukban rendesen fel voltak öltözve és volt mit enniük, a rabszolgaság eltörlése után meg mind iszákos útonálló lett, akik nem tudtak mit kezdeni a szabadságukkal. Ugyanakkor a rasszizmusnak ellentmond Mammy karaktere, aki egy erős akaratú és éles szemű fekete dajka, az egyetlen karakter akinek a véleményétől még Scarlett is tart, sőt őt még Rhett is le akarja kenyerezni. Ráadásul a "white trashekről" (szegény fehérek) és legfőképpen az északi jenkikről még negatívabb képet fest a film, mint a feketékről. És ahogy már említettem, amúgy is felesleges a politikai korrektség szemszögéből vizsgálni az Elfújta a szelet, mert egyetlen filmet vagy regényt sem lehet kiragadni abból a környezetből és korból, amikor készült.  A '30 években még nem kezdődött el a feketék egyenjogúsítása, széles körűen és általánosan elfogadottak voltak a filmben látható elképzelések. Arról nem is beszélve, hogy Hattie McDanielt olyan vádak érték az Oscar-díja után a fekete közösség egyes tagjaitól, hogy "Tamás bátyja" lett, és ne nyilatkozzon a feketék nevében, mert sokkal világosabb bőrű, mint a többi afroamerikai. Szóval rasszizmusért senkinek sem kellett a szomszédba menni.Az Elfújta a szél esetében az a különleges helyzet áll fenn, hogy nem a rendező az, aki meghatározta a film művészi kialakítását, hanem a producer David. O. Selznick. Ez a film az ő szerelemgyereke volt, ő volt a film mögötti hajtóerő, és az a kreatív rész, ami az egységét kialakította. Ez egyáltalán nem volt egyszerű, miután vagy tucatnyi forgatókönyvíró, három rendező és több operatőr is dolgozott a filmen. Sidney Howard kezdte el a forgatókönyvet, ami túl hosszú lett, és amit később egy csomó más író próbált korrigálni. Többek között Ben Hecht, aki öt nap alatt újraírta az egészet, amiben részt vett Jo Swerling, Oliver H.P. Garrett és Barbara Keon is. A legjobb adaptált forgatókönyvért járó Oscar-díjat azonban csak Sidney Howard kapta. A film eredeti operatőrét Lee Garmest is lecserélte Selznick, mert szerinte túl sötétre fényképezte a filmet, ezért Ernest Haller és Ray Rennahan folytatták, akik végül megnyerték az Oscart.

A legnagyobb balhék és problémák a rendező személye körül adódtak. A filmet George Cukor, "a nők rendezője" kezdte el, ami viszont Clark Gable-nek nem tetszett, és aki minden befolyását bevetette, hogy eltávolíttassa Cukort, aki már két évet eltöltött a film előkészületein való munkálatokon. Gable sikerrel torpedózta meg személyét, így három héttel a film forgatásának megkezdése után elküldték.

Hollywood leghíresebb filmsora:A két női főszereplő Vivian Leigh és Olivia de Havilland teljes kosztümben rohantak be Selznick irodájába, hogy tiltakozzanak a döntés ellen, amikor meghallották a hírt, és ezután is George Cukorhoz jártak felkészülni és tanácsokért. Azonban a döntés nem változott, és Victor Fleming vette át a filmet. Ő azonban pár hétre kimerültség miatt ideiglenesen távozott, amíg Sam Wood helyettesítette. A filmbe végül ennek a három rendezőnek a jelenetei kerültek, de az Oscart egyedül Victor Fleming kapta meg. A film zeneszerzője Max Steiner volt, aki mellé öt segítőt is felvettek, de így is több, mint három hónapot dolgozott a filmen. A végén azonban elvesztette az Oscart a Óz, a nagy varázslóval szemben.

Manapság talán már egy kicsit idejétmúltnak tűnhet a film több szempontból is (folyamatos nagyzenekari zene, néhány esetben a színészi játék, a rendezés, ami nem mindig tudott a giccsnek ellenállni, a nagyon mesterségesnek tűnő háttér vetítések, stb.), de az is tisztán látható és érezhető, hogy miért a lassan 80 éves Elfújta a szél még mindig Amerika legimádottabb és legnépszerűbb hollywoodi filmje.

Értékelés: 10/10

Az eredeti 1939-es trailer: