Time Goes By

A tűz háborúja (Quest For Fire) 1981

2014. október 22. 10:36 - Time Goes By

Nem túl magas az őskorban játszódó filmek száma, főleg az olyanoké, amelyek tényleg működnek és nem válnak nevetségessé vagy nagyon gagyi giccsé. Persze nem egyszerű ebben a kategóriában jó filmet készíteni, nemcsak azért mert tudományos ismereteink is meglehetősen hiányosak, amiket fantáziával kell kiegészíteni, de a dialógusok hiánya miatt sem. Ősemberek főszereplésével játszódó értelmes - érthető - beszédet és dialógusokat produkáló film már eleve röhejes. Ezek hiányában a filmnek viszont más veszélyekkel kell szembenéznie: ilyen az unalom és a színészeknek az a kényszere, hogy akár mimikával, akár testbeszéddel túljátsszák szerepeiket és ezáltal váljon nevetségessé. A tűz háborújának készítői arra a nem kis feladatra vállalkoztak, hogy a fenti problémákat és valószínű lehetőségeket kikerülvén egy szórakoztató és egyben elgondolkodtató filmet produkáljanak. Azt hiszem a francia-kanadai koprodukcióban készült Quest For Fire az egyetlen őskorban játszódó film, aminek összességében sikerült a fenti csapdákat kikerülnie, annak ellenére, hogy mai ismereteink szerinti történelmi tényeknek sok esetben ellentmond.

A történet 80 ezer évvel ezelőtt játszódik, amikor még több ősember faj élt egymás mellett, és amelyek különböző fejlettségi fokon állnak. A film középpontjában a neandervölgyi jellegű Ulam törzse áll, akik ismerik és használják a tüzet, sőt megőrizni is képesek, azonban tüzet csiholni még nem tudnak. Amikor a még elég majomszerű Wagabu törzs megtámadja őket, kénytelenek elmenekülni barlangjaikból, aminek során a tűz kialszik. Mivel ez élet-halál kérdése számukra, ezért elküldik három fiatal és erős vadászukat, hogy szerezzenek tüzet. Naoh (Everett McGill) vezetésével Amoukar (Ron Perlman) és Gaw (Nameer el-Kadi) elindulnak kalandos útjukra, ahol összetalálkoznak a kannibál Kzamm törzzsel, akinek fogságából kimentenek egy fiatal homo sapiens lányt, Ika-t (Rae Dawn Chong). Noah, szerelmes lesz Ikaba és a lány után megy annak törzséhez, amely nemcsak tüzet képes előállítani, de már agyagedényeket is készít, és nyílvetőt is használ. Noaht annyira lenyűgözi a fejlettebb eszközöket és technológiákat használó törzs könnyebb élete, hogy náluk marad. Amoukar és Gaw utánamegy, hogy hazavigyék saját törzsükhöz...A történet teljes mértékben a fantázia műve, már csak azért is, mert az antropológusok sem tudják pontosan, hogy különböző fajbeli őseink hogyan, miként és mikor éltek együtt, de egyre több bizonyíték kerül elő arra vonatkozóan, hogy a mai ember genetikai felépítésében nem csak a homo sapiens, hanem a neandervölgyi és más fajok génjei is megtalálhatóak. Hivatalosan a filmbeli Naoh az Ulam törzsből és Ika is homo sapiens, csak Noah törzse az északi fajtából, a mai Skóciából való, addig Ika az Afrikából Európába érkezett homo sapiens törzsből származik. A filmbeli többi törzs pedig a neandervölgyiek különböző kisebb csapatai, akik végtelenül primitívek a filmben. Azonban mai kutatások már azt bizonyítják, hogy a neandervölgyiek a vaskosabb testfelépítésük ellenére egyáltalán nem voltak annyira primitívek, mint ahogy a tudósok eddig feltételezték, ezért nekem inkább Naohék tűnnek neandervölgyinek, a többi majomszerű törzs pedig valami más faj. De ez tulajdonképpen nem is lényeges, mivel ahogy már említettem, az egész fikció.

A film lényege, hogy nem kevesebbre, mint az egész emberiség soha véget nem érő technológiai, érzelmi, intellektuális fejlődéstörténetének bemutatására vállalkozott, amely az emberiség életét könnyebbé, biztonságosabbá, kellemesebbé és kényelmesebbé teszi, és amely folyamat kiindulópontjára: a tűz használatára összpontosít. A rendező, a francia Jean-Jacques Annaud nagyon sok szakértő véleményét is felhasználta, hogy filmje a lehetőségekhez képest realisztikus legyen, vagy legalábbis annak tűnjön. A filmbeli különböző "ősember nyelveket" Anthony Burgess nyelvész fejlesztette ki, amelyek érthetetlenek ugyan, de jól jelképezik az adott törzs fejlettségét. Némelyik éppen csak makog, Noah törzse már használ szavakat, míg Ika törzse összefüggő mondatokban beszél. A zoológus Desmond Morris pedig a mozgásuk megkoreografálásában segített, és ezek miatt a film nagyon realisztikussá vált, még ha egyes tudományos felfedezéseknek ellent is mond a film. A Quest for Fire technikai kivitelezése is kiváló, hiába 1981-es, a mai napig fantasztikusan néz ki, ami leginkább Claude Agostini operatőrnek köszönhető, de a lélegzetelállító tájak már önmagukban is hozzájárultak ehhez. A film maszkosai és sminkesei Sarah Monzani és Michele Burke Oscar-díjat nyertek A tűz háborújáért.A film jól egyensúlyoz az inspiráló emberiség fejlődés története és egy kalandfilm között, némi humorral fűszerezve. Az első felében inkább az akció/kaland dominál, míg a második fele a fejlődéstörténet, amiben szerintem erősebb és érdekesebb, és ami a nézőt - sokszor annak minden előzetes várakozása ellen - teljesen magába szippantja.

A kaland és akció részekben állatokkal (oroszlán, medve, mammut) küzdenek, menekülnek előlük, vagy éppen együttműködnek velük, és természetesen más törzsbeliekkel harcolnak a túlélésért, amit a filmben a tűz megszerzése szimbolizál. Ezek a jelenetek egy része nem is feltétlenül klasszikus akció jelenet, hanem inkább viccesek, kicsit paródiára hajazóak. Ilyen amikor az oroszlán elöl a fára menekülnek, és három napig leveleket rágcsálnak, miközben egyikük alatt letörik az ág. Az egyetlen kissé cikis dolog a filmben a mammutos jelenet, amit jobb lett volna kihagyni. Egyrészről a mammut sikerült a legkevésbé élethűre (cirkuszi elefántokat "öltöztettek be"), másrészről a mammut "megszelídítése" a leginkább gagyi kategória a filmben. A többi különböző emberfajjal való küzdelmek bemutatása végtelenül kegyetlen és véres, de valahogy előszörre nem is tűnt fel, pontosabban szólva nagyon is feltűnik, de az ember jobban túlteszi magát ezen, mert a filmnek van egyfajta tudományos jellegű kordokumentum fílingje, a történet nyilvánvalóan fikciós volta ellenére.

A második szakasz már a fejlődéstörténetre összpontosít, aminek része a technikai, technológiai haladás, amelyet a szétszórtan élő törzsek egymástól szereznek meg, lopnak el vagy éppen tanulnak meg. Kezdődik az egész a tűz megszerzésével, amelyet az Ulam törzs ugyan már birtokol, de még nem tudja előállítani, ezért végtelenül kiszolgáltatott nemcsak az ellenséges törzseknek, de az elemeknek is: egy csepp vízen vagy egy szélfuvallaton múlhat az egész törzs élete, bármennyire is vigyáznak a tűzre.A sámánjuk legfőbb és legfontosabb feladata a tűz állandó figyelése és táplálása. Ha elvesztik, akkor csak erővel, életük és tesi épségük kockáztatásával tudják visszaszerezni, ami a történet szerint hetekig (hónapokig?) eltartott, miközben a törzs otthon maradott tagjai éheztek és fáztak. A film legjobb jelenete, amikor a tűz megszerzéséért nagyon sok nehézségen keresztülment Naoh meglátja, ahogy Ika tűzet csihol pár perc alatt, és aminek a végén elsírja magát. A tűz teremtésének technológiáján kívül Noah találkozik agyagedényekkel is Ika falujában és az addig barlangban élő neandervölgyi kényelmesen heverészik az agyaggal és fűvel borított kunyhók padlóján. Ami pedig más agresszív és vérszomjas törzsek elleni túlélésben a legnagyobb hasznukra van, az a haditechnikai fejlődés, amit a filmben a hajító nyilak reprezentálnak a dorongot és követ használó primitív törzsekkel szemben.

A fejlődéstörténet részben azonban az emberiség érzelmi előrehaladása a legjobb és legérdekesebb, amit a nőknek köszönhetünk. A filmben látható, ahogy Naoh törzsének tagjai egy-egy gyors hátulról történő (manapság ismét nagyon népszerű kutyapóz) numerával biztosítják a fajfenntartást, ami sokszor más tevékenységek (evés, ivás, alvás stb) végzése közben történik. Ika mutatja meg neki a "misszionárius pózt", ami a filmben az érzelmi alapú szexualitást és monogámiát szimbolizálja, ami már mindkét félnek kellemes időtöltést jelent. A póz érzelmi alapja elviekben az egymással arccal szemközti elhelyezkedésből fakad. A monogámiát nem ismerő Amoukar is szeretné Ikat Naoh után, azonban a szerelmes Naoh már elzavarja a másik férfit. Nagyon vicces, amikor a szexuálisan frusztrált Amoukar ezután barátja, Gaw felé fordul nyilvánvalóan szexuális közeledés szándékával, aki egy fogvicsorítással elutasítja.A nő azonban nemcsak szexre, szerelemre és a tűz használatára tanítja Naoht és később rajta keresztül az egész törzsét, hanem türelemre és a leendő gyerekükön keresztül a hosszabb távú gondolkodásra és gondoskodásra is. Az intellektuális fejlődés pedig a humor kialakulása illetve megértésén keresztül is látható. Ika nevetni kezd amikor egyikük fejére pottyan valami, azonban a három férfi értetlenül néz rá, mert fogalmuk sincs, hogy a nő mit csinál, és mit jelenthet az a hang, amit éppen kiad magából. Egy későbbi jelenetben, már Amoukar dob szándékosan egy követ Gaw fejére, nyilvánvalóan a humor szándékával, és amin mindenki nevet, még a vicc áldozata Gaw is becsatlakozik. Naoh törzséhez minden fejlődést jelentő újdonságot Ika visz, és persze itt rögtön felmerül mindenkiben a kérdés, hogy vajon hol tartana az emberiség a nők nélkül?

A film szerint a fejlődés másik fontos előmozdítója az elszigetelt törzsek keveredése illetve találkozása, ami által az információ áramlás és cserélődés megindulhat. Még a fejlettebb törzs is irigyel valamit az amúgy lenézett fejletlenebben, mégpedig az erős és izmos testfelépítésüket, ami (akkor még) fontos része volt a túlélésnek. Ezért van az a filmben, hogy Naohnak szó szerint végig kellett dugnia Ika falujának összes nőjét, és azok közül is leginkább a nagydarabokat, akikről nagyobb termékenységet feltételeztek akkoriban. A filmben a morális fejlődés is szóba, illetve képbe kerül, legfőképpen abban a jelenetben, amikor a kiéhezett főhőseink a kannibálok által otthagyott tűzben húst találtak, és amit el is kezdenek befalni. Amikor azonban egyikük észrevesz egy emberi koponyát a hamuban, akkor kiköpik a húst, annak ellenére, hogy rettenetesen éhesek. Az emberiség itt érkezett egy olyan pontra, miután már egyértelműen megkülönböztethető az állatoktól, és elültetett bennünk valamiféle alap morális kódot.A nő az, aki a szolidaritást is hozza kis közösségükbe, ugyanis a három férfi viselkedése nemcsak a nővel való interakciók (szex, szerelem, humor) során változik, de azáltal is, hogy a három férfi közötti bajtársiasság is erősebb lesz érzelmi (baráti) és szolidáris alapon. Ezt abból is lehet látni, ahogy a film elején még ellopkodják egymástól a kaját, míg a film végén ugyanaz a két ember már nem hagyja egymást a bajban, és az egyik sérülése után a másik a hátán hazacipeli.

A film további erőssége a színészi játék, ami értelmes szöveg híján mimikán és testbeszéden alapul, és amiben mind a négy főszereplő remekel. Ahhoz, hogy megértsük érzelmeiket, motivációikat, nem kell, hogy értsük nyelvüket. Everett McGill a szőkés-vöröses hajú északi ősember Naoh, aki kalandjai során megismerkedik és kapcsolatba lép más törzsekkel, ami saját törzsének fejlődését vonja maga után. Bátorságával, kíváncsiságával és nemességével tűnik ki törzsének többi tagja közül. Míg Rae Dawn Chong egy karcsú és ruganyos homo sapiens, aki már csak azért is nagyon bátor, mert a film nagy részében - a kis ágyékkötőt leszámítva - meztelen. Jelképezve afrikai eredetét, kicsit sötétebb a bőre, ami állandóan be van festve. Ő beszél a legtöbbet, mondhatnánk azt is, hogy fecseg a többiekhez képest, jelképezve ezzel egyrészt a fejlettségét, másrészt női nemét, ugyanakkor törékenyebb és érzékenyebb a három másiknál. Ő a film kulcsa, aki nélkül valójában film sem lenne, mert az, hogy néhány majomember husánggal gyepálja egymást, egy idő után unalmas lenne. Viszont mégis Ron Perlman az, aki ellopja a showt. Ő még a sminken, maszkon keresztül is remekül képes az érzelmeit kifejezni, és nagyszerű a csakis az ösztönei által vezérelt talán már ember, de mindenképpen elégedetlen és sokszor erőszakos Amoukar szerepében. Minden alapösztön és érzelem kifejezésében jó, de a legjobb, amikor mérges vagy szexuálisan frusztrált. A félénkebb és ideges Gaw kisebb szerepet jelent Nameer el-Kadi számára, akinek karaktere leginkább komikus, vagy történetvezetési célokat szolgál. A szövegnélküliség ellenére mindannyiuknak önálló és jó érzékelhető egyénisége van.

Ez a film Jean-Jaques Annaud rendező egyik korai darabja, aki a reklám műfajából nőtte ki magát, és a későbbiekben olyan filmeket rendezett, mint a Hét év Tibetben vagy éppen az  Ellenség a kapunál, egyszóval biztosak lehetünk benne, hogy ez a filmje is nagyon látványos és atmoszférikus. A tűz háborúja nem biztos, hogy mindenkinek működik, de minden kétség nélkül egy nagyon egyedi darab. Nem az egyetlen, de szerintem a legjobb film az őskorról és az emberiség hajnaláról, aminek a sztorija egyszerű, de látványos és elgondolkodtató, és amibe még némi humort is sikerült csempészni. Annak ellenére, hogy nem volt kis költségvetésű, eléggé ismeretlennek számít, pedig mindenképpen érdemes arra, hogy többen megismerjék.

Értékelés: 10/10

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr536768975

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dev/null 2014.10.23. 19:30:32

Csak könyvben olvastam, nem is tudtam, hogy van belőle készült film. Köszönöm az ismertetőt, meg fogom nézni!

Gringo 2014.10.23. 20:00:37

Baromi jó film! Annak idején még moziban láttam, nemrégiben megnéztem újra, és mondhatom semmit sem veszített az értékéből.

Fradista Utazó · https://rajnaikozepkor.blog.hu/ 2014.10.24. 10:37:37

Ezt a filmet kb. 25 évvel ezelőtt láttam, és már semmire nem emlékszem belőle. Na, majd utánanézek, be lehet-e szerezni most valahonnét, mert szívesen megnézném újra.

Takács Sándor hentes és mészáros (Hatvan) 2014.10.28. 10:14:09

"Ezért van az a filmben, hogy Naohnak szó szerint végig kellett dugnia Ika falujának összes nőjét, és azok közül is leginkább a nagydarabokat, akikről nagyobb termékenységet feltételeztek."

Érdekes, hogy én nem erre gondoltam a jelenet kapcsán, hanem arra, hogy a törzs három, kövér, csúnya asszonya, akinek a törzsből már nem jutott férfi, az mégis gyarapítsa valahogy a törzset egy-egy gyerekkel - így hogy egy idegen termékenyíti meg őket...

Ernoke 2015.08.05. 12:41:16

Ehhez jó későn szólok hozzá, de talán informatív lesz: nem láttam a kritika átfutása után sehol a szövegben azt, hogy ez egy 1911-ben írt regény megfilmesítése.

Egyébként szerintem ez az egyik legjobb film, ami valaha készült, soha nem lehet megunni.:)
süti beállítások módosítása