Time Goes By

Fehér izzás (White Heat) 1949

2014. november 03. 14:38 - Time Goes By

A Fehér izzás több szempontból is különleges film noir krimi dráma, amit szerintem tévesen a gengszter filmek kategóriájába szoktak sorolni. A Fehér izzás több alkotóeleme miatt is híressé és klasszikussá vált: forgatókönyve Oscar-jelölést kapott, a film antihőse Cody Jarrett az AFI legjobb villain karakter listáján a 26. helyen áll, ráadásul a White Heat minden idők 4. legjobb gengszter filmje, valamint a film utolsó jelenetében elhangzó "Made it, Ma! Top of the World" mondata pedig a 18. legjobb filmidézet. Mindezek ellenére a film sikerének legfontosabb része azonban főszereplője James Cagney, akiről úgy tűnt a '40-es években, hogy sikerült kitörnie a '30-as évek gengszterszerepekbe való beskatulyázásából, de csak azért, hogy visszatérhessen ebbe a filmbe, ahol élete alakítását nyújtotta.

Az Ödipusz-komplexusos pszichopata bűnöző Arthur "Cody" Jarrett (James Cagney) és bandája kirabol egy vonatot, amely során több embert is megölnek. Codyt szokatlanul erős szálak fűzik anyjához, Ma-hoz (Margaret Wycherly), ő az egyetlen személy, aki igazán fontos számára és akiben meg is bízik. Felesége, Verna (Virginia Mayo) is érzékeli ezt, és hogy megszabaduljon Codytól, annak egyik helyettesével Eddel (Steve Cochran) flörtölget. Cody azért, hogy elkerülje a rablásért és gyilkosságokért járó halálos ítéletet, feladja magát egy kisebb bűncselekményért, amit nem ő követett el, de mivel ez az esemény egy időben történt a vonatrablással, ezért alibihez jut pár börtönév árán. Amíg Cody börtönben van, anyja figyelmezteti, hogy Ed és Verna meg akarnak szabadulni tőle. Az ellene irányuló gyilkossági kísérlet nem sikerül, mert egy beépített rendőr, Hank Fallon alias Vic Pardo (Edmond O'Brien) megmenti, aki ezáltal elnyeri bizalmát és barátságát. A rendőr megpróbálja kideríteni, hogy hol van a vonatrablásból szerzett pénz. Amikor Cody meghallja, hogy anyját megölték, megszökik a börtönből pár másik bűnözővel és Hankkel, hogy leszámoljon Eddel és végrehajtsanak egy újabb nagy rablást...A '30-as évek gengszterfilmjei (leghíresebbek a Little Caesar, The Public Enemy és a Scarface) megalapozták a későbbi film noir műfajához tartozó alvilágról szóló filmeket, valamint kijelölték az utat a modern gengszter filmek számára is a lendületes történetvezetéssel és stílusos látványvilágukkal. Ugyanakkor a noirok sokkal összetettebbek voltak a karaktereik terén és a társadalmi környezet bemutatásában is (már a jobbak legalábbis), mint '30-as évek gengszter filmjei. A White Heat egyesíti a két műfajt és stílust: az árnyékos fényképezése, a mentális problémákkal küzdő antihős főszereplő és a femme fatale karakterei miatt sokkal inkább film noirhoz áll közelebb, ugyanakkor a gyors üteme és akciójelenetei pedig inkább a gengszter filmekkel teszik hasonlóvá.

Noiros jellegét erősíti a főszereplő pszichés problémái, ami gyakorlatilag meghatározza a filmet. A szimpla őrület általában a '30-as évek horror filmjeire volt jellemző, amit egyes noirok a '40-50-es években már sokkal komplexebben használtak és ábrázoltak, köszönhetően a pszichológia fejlődésének. A Fehér izzást ez az összetevője teszi unikummá a gengszter filmek között, és válik egy nagyon ellentmondásos és okos noir bűnügyi drámává. A film 1949-ben nagyon provokatívnak számított, nemcsak a főszereplő erőszakos pszichopatasága, de elsősorban Ödipusz-komplexusa miatt. Anya és fia csak egymásban bíznak, és érzelmileg szokatlanul erősen függnek egymástól, és nem utolsósorban erejüket is a másiktól nyerik. A film során megtudjuk azt is, hogy Cody gyerekkorában fejfájást színlelt, csakhogy elnyerhesse anyja figyelmét. Felnőttkorában meglévő valódi fejfájásokat is Ma gyógyítgatja, miközben megsimogatja a gengszter vezér buksiját. A film már az elején megalapozza Cody karakterének Ödipusz-komplexusos tulajdonságát, amikor a végtelenül erőszakos gyilkos még anyja ölébe is beleül. A rendező Raoul Walsh maga is csodálkozott azon, hogy ez a jelenet átment a cenzúrán. Mindenesetre a White Heat inspirált olyan későbbi filmeket, amiben problémás és természetellenes anya-fiú kapcsolatokat láthatunk (pl Hitchcock Pszichóját).Ez az erős anya-fiú érzelmi szál meghatározza az összes többi kapcsolatot is a filmben, erősen kihat Cody és felesége kapcsolatára is. Verna érti férje és anyósa szokatlanul szoros szövetségét, ami miatt nem lát más kiutat, minthogy szövetséges keressen Ed személyében, hogy kitörhessen házasságából. Cody nemcsak a többi embert idegeníti el maga körül Ödipusz-komplexusa miatt, de ez az oka annak, is, hogy végzetes hibákat is elkövet. Anyja halála után Cody magányossága miatt bízik meg annyira a beépített rendőrben, akiben új támaszát és barátját látja. (Kár, hogy az anya karakterét elég hamar kiveszik a filmből, hiszen Cody és Ma jelenetei a film legérdekesebb részei.)

Mindazonáltal James Cagney a film sztárja, ő áll mindig a központban, még akkor is amikor éppen nincs benne az adott jelenetben. Nemcsak azért mert mindig mindenki róla beszél, de Cagney karizmatikus játéka miatt is. Sajnos Cagney elég sok jelenetben nem látható, mert nagyon sok időt tölt a film a rendőrséggel, mivel a bűnüldözés világát is részletesen akarta ábrázolni. A rendőrségi procedurás szál egy részét az akkoriban modernnek számító technika bemutatása jelenti, többek között látható a rádió jelekkel történő követés (GPS majd 50-60 év múlva jelenik meg), azonban ezek a részek elég laposak, szinte dokumentarista jellegűek lettek, ami miatt veszít a film a tempójából, izgalmából. A rendőrségi szálat vagy érekesebbé kellett volna tenni, vagy jelentősen lecsökkenteni a jeleneteiket, mert így csak Cagney idejét rabolták el tőlünk.James Cagney szerencsénkre volt annyira bátor, hogy elvállalta Cody Jarrett anyuci kicsi fia szerepét, mert ezzel valami egészen új fajta gengszter karaktert alkotott. Ezt megelőzően Cagneynek volt több jelentős és ikonikussá vált gengszter figurája, mint Tom Powers a The Public Enemyből, vagy Rocky Sullivan az Angels with Dirty Faces-ből, azonban Cody Jarrett sokkal extrémebb, mint az előzőek. A filmben kiderül, hogy apja őrültek házában halt meg, ezért attól fél - főleg fejfájásos rohamai után -, hogy ő is ugyanúgy végzi. Csak a domináns anyja tudja vigasztalni, bármiféle jó érzéssel eltölteni, erőt adni neki, akinek tanácsaira folyamatosan szüksége van. Minden más embert paranoiás bizalmatlansággal kezel - kivéve Hanket, a rendőrt, ahol viszont jól jött volna neki egy kicsi ebből a bizalmatlanságból. Pszichopata és szadisztikus jellegű agresszivitása ellenére nagyon törékeny, nem véletlenül állapított meg nála öngyilkos hajlamokat a börtön pszichológusa. Nagyon szembetűnő karakterében a hidegvérű, pszichopata gyilkos és a törékeny anyuci kicsi fiacskájának kettőssége, amit James Cagney nagyszerűen jelenített meg a maga végtelenül energikus stílusában. 

Margaret Wycherly is kiváló volt Ma szerepében, aki fia fölötti hatalmán keresztül a gang valódi irányítója. Ő mindent megad fiának, amit csak egy anya megadhat, a végsőkig lojális hozzá, önbizalmat ad neki, még felnőtt korában is dajkálgatja, na és persze biztatja a további bűnözésre. Persze ezt nemcsak a fiáért teszi, hanem önmagáért is, hiszen kölcsönösen függnek egymástól. Hiába ő az ész és az erő, ezt csak fián keresztül fejtheti ki. Ő Codyhoz hasonlóan csak a saját vérében bízik meg, és szemmel láthatóan különösen utálja menyét Vernát. Mrs. Jarrett esetében is nyilvánvaló, hogy szeretete túlnő az egészséges anya-fiú érzéseken. Nyilvánvaló, hogy a versenyt ő nyeri, hiszen Cody szeretetéért senki más nem rúg labdába rajta kívül. Tulajdonképpen mindegy melyiküket sérti meg valaki, a másikuk ezt megtorolja. Amikor fia börtönbe megy, őrá bízza a banda irányítását. Ma fölött ugyan már elszálltak az évek, azonban erejét, eszét és bátorságát még megmutatja, amikor a rendőrségen tesz "vallomást". Lojalitása és fia iránti kötödésében odáig megy, hogy Cody ellenkezése ellenére meg akarja ölni Edet és Vernát fia védelmében, mielőtt azok öletnék meg a fiát. Margaret Wycherly Cagney után a legjobb a filmben, őtőle is legalább annyira libabőrös lesz a néző, mint filmbeli fiától.A többi karakter már közel sem annyira érdekes, vagy összetett, mint anya és fia, és általában nincs is annyi idejük a színészeknek, hogy jobban kibontakozhatnának szerepeikben.

A film pozitív hősét, a beépített rendőrt Edmond O'Brien játssza, azonban karaktere és a színész is elhalványul James Cagney és Cody Jarrett mellett. Edmond O'Brien nem volt rossz színész, nagyon sok remek noirban játszott jól, ugyanakkor nem véletlenül nem lett soha igazán ismert és elismert színész: hiányzik a karizmatikusság belőle. Ezért van néha olyan érzése az embernek, hogy ő csak egy mellékszereplő, és Cagney a hős, pedig közel azonos időt töltenek a vásznon. Ráadásul a karaktere sem egy igazán hálás szerep, mert hát melyik érdekesebb, az Ödipusz-komplexusos pszichopata gyilkos anyuci kicsi fia gengszter, vagy a rádiós adóvevőt a teherautóra szerelő rendőr? Na ugye.

Virginia Mayo korlátozott színésznői képességei ellenére is jó Verna szerepében, aki  - bár a film nem mondja ki, de érezteti, hogy - mielőtt Cody felesége lett, prostituáltként dolgozott. Ő tipikus femme fatale, aki nyilvánvalóan nem a szerelem miatt ment Codyhoz, hanem a pénze és hatalma miatt. Verna tisztában van férje és anyósa kapcsolatával, és annak reményében, hogy megszabadulhat kényelmetlen és nagyon hálátlan helyzetéből, megpróbálja Edet jó femme fatale módjára szexuálisan elcsábítani és manipulálni. Az, hogy Verna nem egy tehetségtelen végzet asszonya, kiderül abból, hogy ő megússza anyósa megölését, és Ed viszi el a balhét Cody előtt. Az ő karaktere O'Brienével ellentétben elég érdekes, neki mindenképpen több időt kellett volna kapnia.

Steve Cochran ideje és lehetősége is meglehetősen korlátozott volt Big Ed karakterében, aki úgy gondolja, hogy neki kellene a bandát vezetnie. Sokkal okosabbnak hiszi magát, mint amilyen, hiszen nemcsak Ma és Cody lát át rajta, de Verna is fel tudja használni a saját céljaira.  A film operatőre Sidney Hickox nagyon sok híres filmet köztük, Humphrey Bogart klasszikusait (The Big Shot, To Have and Have Not, The Big Sleep stb) is fényképezte. Hickox realisztikus stílusa jól látható ebben a filmben is, aminek legfontosabb részét, a karaktereket követi a kamera állandóan, kevésbé "nyomja" el őket a noiros árnyékolás, ami azonban ez nem jelenti azt, hogy ne lenne stílusosan fényképezve a film. 

A rendező Raoul Walsh készített egy remek, bár korántsem hibátlan filmet. A film hibáját már említettem, ez a nem megfelelő idő és jelenet elosztás az érdekes és kevésbé érdekes karakterek és történetszálak között. És bár a forgatókönyv emiatt nem tökéletes, azonban annak alapjául szolgáló történetért Virginia Kellogg Oscar-jelölést kapott. Ezt az aránytévesztést leszámítva azonban a film unikum a maga műfajában, amihez nagyban hozzájárult a gyors üteme, természetesen James Cagney energikus játéka és érdekes karaktere, valamint pár híres/hírhedt jelenete. Az egyik, amikor Cody beleül anyja ölébe, a másik a börtönös jelenete, amikor megtudja anyja halálát, valamint a film vége, és az ott elhangzó "Made it, Ma! Top of the World" mondata. 

Összességében a White Heat egy remek, freudi alapokon nyugvó, gengszter filmek és a noir műfajának keresztezéséből származó krimi és melodráma, egy kiválóan elmebeteg és pszichotikus James Cagneyvel. Kár kihagyni.

Értékelés: 9/10

 Az alábbi videóban összevágtam négy remek jelenetet: az első mikor anyuci dajkálgatja kicsi fiát, majd 1:55-től az epres jelenet, amikor felesége gúnyolódik anyósán, amit Cody nem hagy annyiban, 2:34-től a börtön jelenet, amikor megtudja anyja halálát, majd 4:13-től a vége, a híres  "Made it, Ma! Top of the World" mondattal:

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr106849341

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.