Time Goes By

Top 10 film noir antihős lúzer

2014. november 06. 22:21 - Time Goes By

A film noirokban nincsenek teljesen jó vagy teljesen rossz karakterek, még a legrosszabbaknak is vannak pozitív tulajdonságai, és fordítva: a legjobbaknak is vannak negatív vonásai, ezért aztán csak a szürke különböző árnyalatai láthatóak. A film noirok egyik ilyen ellentmondásos karakter típusa - a femme fataleok mellett - a gyengeségei miatt a vesztébe rohanó antihős. Na de kik is azok az antihősök? A noirok férfi főszereplői gyakran elidegenedett és szinte mindig egyedülálló férfiak, akik kemény fickók, sokszor kiábrándultak, cinikusak és szellemesek, még akkor is, ha esetleg nem túl kifinomultak vagy műveltek. Gyakran érzelmileg vagy pszichésen sérültek, sokszor nem követik a társadalmi szabályokat, törvényeket, ugyanakkor a legtöbbje rendelkezik egy nagyon erős saját morális kódrendszerrel. Alapvetően nagyon emberi karakterek, nem gonoszak vagy akár bűnözők, de mint mindenkinek, nekik is meg vannak a gyengeségeik, amelyek miatt elcsábulnak az őket körülvevő korrupt és kegyetlen világ vagy egy femme fatale szexuális manipulációja által. Ez utóbbi esetben a végzet asszonyainak férfiasnak nevezett domináns és irányító viselkedése miatt a férfi elveszti maszkulinitását, és ez okozza végül a megalázottságát és bukását. Szóval az antihős egy olyan valaki, aki rendelkezik a bűnözők vagy rossz fickók tulajdonságaival (erőszakos, cinikus), ugyanakkor a jó fickók vagy hagyományos hősök romantikus  motivációival és lelkivilágával - ez utóbbi persze csak a kemény fickóság felszíne alatt látható. E karakter típus legnagyobb királya Humphrey Bogart volt.

A legnagyobb balekok persze azok, akiket egy nő taszított a romlásba, ahogy ez a femme fatale listán is látható, ezért a Top 10 lúzer listáján is fenntartottam az első helyet egy ilyen pancsernek, de mivel ezt a típust már jobban ismerjük, ezért most inkább az olyan antihősökre koncentrálnék, akik nem a nők, hanem valami más ok miatt buknak el a filmek végén.

1. Christopher Cross - Edward G. Robinson - Vörös utca (Scarlet Street) 1945:

Christopher Cross minden olyan lúzert reprezentál, akit a nők taszítottak a mélybe. Első helyük teljesen megérdemelt, mert általában ők szívják a legnagyobbat, másrészről az ilyen típusú film noirok a legismertebbek és sok esetben a legjobbak. Közülük is a legnagyobb sucker Christopher Cross pénztáros.Jól megérdemelt szívását már önmagában azzal kiérdemelte, hogy ő végezte otthon a házimunkát, amit ráadásul még a fodros köténykéjével is tetézett. Ezek után az öregedő és vonzónak nem nevezhető férfi volt olyan hülye, hogy elhitte azt, hogy egy csinos, vonzó fiatal nő majd pont belé lesz szerelmes. Fodros köténye minden néző számára világossá tette, hogy akárkivel is hozza össze az élet, ő mindig a balek szerepét fogja betölteni. Megérzésünk helyesnek is bizonyult, ugyanis nemcsak számtalan esetben megalázta magát a nőnek tett szívességek közepette, ami által még bűnözővé is vált, és mindent elvesztett, ami valaha is fontos volt neki, de még csak szexet sem kapott ezért cserébe egy, - a butaságát többször is bizonyító - prostitól. Nem hiszem, hogy ezt lehetne fokozni.

Bukásának és a lúzer listán jól megérdemelt elsőségének legfontosabb oka a szelídsége, naivsága, pipogyasága, egyszóval a tökeinek teljes hiánya.

Chris Cross a film noirok legtöketlenebb lúzere.2. Frank Bigelow - Edmond O'Brien - Holtan érkezett (D.O.A.) 1950:

Frank Bigelow könyvelő végzetét egy teljesen ártalmatlannak és átlagosnak tűnő lekönyvelt számla okozta. Frank Bigelow minden akarata, tudomása, vagy bármilyen előny megszerzésének motivációja híján keveredik a végzetét okozó eseményekbe. Ő az a szerencsétlen vesztes, akinek még csak rossz szándéka sem volt, sőt mi több, bűne is csak annyi volt, hogy egy kicsit le akarta rázni barátnőjét az elköteleződéstől való félelme miatt. Ezért enyhén szólva is nagy büntetésben részesült, ráadásul semmilyen előnyt, még csak egy futó csókot, pár dollárt sem szerzett, vagy részesült volna valamiféle illúzióban. Még csak átmenetileg sem. Na igen, az élet már csak ilyen, Babolcsai néni.

Előkelő második helyezését a listán az alapvetően bűntelen ember ok nélküli totális veresége okozta, aki még csak egy kis rosszindulatot, kapzsiságot, vagy tiltott erotikus vágyat sem tud felmutatni. Ennél szerencsétlenebb baromnak nehéz lenni.

Frank Bigelow a film noirok legártatlanabb és legunalmasabb lúzere, aki már csak ezen tulajdonságai miatt is megérdemli a halált.3. Al Roberts - Tom Neal - Terelőút (Detour) 1945:

Al Roberts zenész megtestesíti azon típusú átlag embereket, akik mindig a körülményeket, a sorsot, a szerencsétlenséget vagy másokat okolnak saját tehetetlenségük, cselekvőképtelenségük, döntésképtelenségük vagy éppen rossz döntéseikért, egyszóval sikertelenségük miatt. Ráadásul eközben teljesen elmerülnek az önsajnálatban. Ez a típus megérett a büntetésre, amit Al Roberts meg is kap, had okolja csak a rossz szerencséjét, miközben az teli szájjal, gúnyosan röhög rajta.

Harmadik helyét típusának elterjedtsége és veszélyességének mértéke indokolja, aki megérdemli sorsát, és a filmben - szerencsére - meg is kapja.

Al Roberts a világ leggyakoribb lúzer típusa, aki mindig mást okol a saját sikertelensége miatt.4. Dixon Steele - Humphrey Bogart - Magányos helyen (In A Lonely Place) 1950:

Dixon Steele sármos, szellemes, érzékeny és tehetséges forgatókönyvíró, aki azonban nagyon sérülékeny, és rejtőzik benne valami sötétség, ami önpusztító cselekedetekbe hajtja általa kontrollálhatatlanul. Ez a tulajdonsága szükségszerűen a mind szakmailag, mind a magánéletében gödörben lévő embert a kívülállóság helyzetében tartja. A változás legnagyobb akadálya pedig ő, saját maga. Megtestesíti azt az embertípust, aki számára minden adott a boldog és sikeres élethez, azonban önutálata miatt ez soha nem fog bekövetkezni.

Ez a típus majdnem olyan veszélyes és elterjedt, mint az előző. Dixon Steele reprezentálja azokat az embereket, akik jó dolgukban már nem tudják, hogy mit csináljanak, hogy ne kelljen sikeresnek és boldognak lenniük.

Dixon Steele az antihősök Jekyll és Hydeja. 5. Harry Fabian - Richard Widmark - Az éjszaka és a város (Night and the City) 1950:

Harry Fabian a piti csaló és szélhámos arról álmodozik, hogy egyszer majd lesz belőle "valaki". Azonban sem a lehetőségeit, sem a képességeit nem jól méri fel. Mentségére legyen mondva, hogy ő legalább próbálkozik, hogy kinője magát, és a csúcsra kerüljön. Azonban ehhez nincs meg se a tehetsége, sem egyéb kvalitásai, mert még a csúcs közelében is csak egy kis piti szélhámos marad. Hiába, senki nem léphet ki a bőréből.

Az ő típusa is nagyon elterjedt világunkban. Ők azok, akik ránéznek egy modern festményre és azon csak két vonalat meg egy pöttyöt látnak, majd azt mondják, hogy "hát ilyet én is tudnék". Harry Fabian is ezt gondolta. Szerintem még a megfojtott és a Temzében úszkáló holtteste is azt mondogatta magában, hogy "pedig de közel voltam hozzá". Valójában soha életében nem volt semmihez közel, maximum csak pitiáner agyának fantazmagóriájában.

Harry Fabian a film noirok "túl sokat akar a szarka, de nem bírja a farka" típusú legpitiánerebb lúzere.6. Arthur Cody Jarrett - James Cagney - Fehér izzás (White Heat) 1949:

Arthur "Cody" Jarrett, foglalkozására nézvén gengszter, nem csak egy kegyetlen és elmebeteg gyilkos, de ráadásul Ödipusz-komplexusos és öngyilkos hajlamai is vannak. Az az érthetetlen, hogy az ilyenek miért ölnek meg öngyilkosságuk előtt annyi embert, miért nem kezdik mindjárt magukkal. A Jarrett-félékre szokták mondani, hogy jobban járt volna a világ - de ő saját maga is - ha fogantatásának éjszakáján a szülei inkább moziba mennek.

Arthur Cody Jarrett az a típusú férfi, aki legszívesebben anyukáját venné feleségül. Egy cseppet sem lehet áruló femme fatale feleségét hibáztatni. Most őszintén, melyik nő dugna szívesen egy olyan gengszterrel, akiről tudja, hogy közben a mamira gondol? Még jó hogy nem orgazmus közben üvöltötte, hogy "Made it, Ma! Top of the World!". Teljesen megérdemelt a tűzhalála.

Arthur Cody Jarrett a film noirok és gengszterek anyuci kicsi fiacskája.7. Stanton "Stan" Carlisle - Tyrone Power - A sarlatán (Nightmare Alley) 1947:

Az önző, önhitt és szociopata Stanton Carlisle mentalista, úgy jut a "képessége" birtokába, hogy elcsábítja Zeenat, a médiumot, miután - véletlenül - megöli a totál alkoholista férjét. Miután a trükköt kiszedte a nőből, elhagyja és összeházasodik a fiatalabb és szebb Mollyval, akivel saját showt csinálnak. Azonban a telhetetlen férfinek ez nem elég, piszkos üzletbe kezd az etikátlan Lillith Ritter pszichológussal, aki anyagi haszonért cserébe kiadja Stannek a páciensei titkait, így a férfi "szakmája" csúcsára jut. Természetesen a végén a nő átvágja, így Stan szegényen és alkoholistán, minden büszkeségét elvesztve kénytelen a napi adag piájáért eladni magát a régi cirkuszának, hogy mindenki által megvetett geekként élő csirkéket ehessen. 

Stanton Carlisle tipikus példája azoknak a lúzereknek, akik mindenkit kihasználván sokkal magasabb csúcsot érnek el, mint amennyire - ha egyáltalán bármire is - hivatottak lennének, majd olyan mélységbe zuhan, ahol előtte még soha nem volt semmirekellő életében.

Stanton Carlisle a film noirok geekje.8. Richard Mason - Humphrey Bogart - Conflict 1945:

Richard Mason mérnök abban a reményben ölte meg feleségét, hogy elnyerheti annak húga, Evelyn szerelmét és kezét. Nemcsak abban nem volt vagy lehetett biztos, hogy sógornője szereti-e vagy sem, de ráadásul túl nagy önismerettel sem rendelkezett. A mindig racionális, előrelátó és magabiztos Richard nemcsak elvétett egy rém ostoba hibát, de idegei is felmondták a szolgálatot és rejtett paranoiája is előjött. Csak tudnám, hogy az ilyen ember miért is nem marad meg öregecskedő feleségénél?

Richard Mason teljesen megérdemelten vesztette el nem csak vágyai tárgyát, de egész addigi jól szituált és köztiszteletben álló státuszát, mert nem bírta a stresszt, és aki a végén már abban sem volt biztos, hogy valóban megölte-e feleségét.

Richard Mason a film noirok legösszezavarodottabb lúzere.9. Webb Garwood - Van Heflin - The Prowler 1951:

Webb Garwood rendőrnek annyira megtetszik egy házas nő, hogy leskelődik utána, majd elcsábítja a kezdetben vonakodó, ugyanakkor rossz házasságban élő nőt, majd önvédelemnek álcázva megöli annak férjét. Amikor már majdnem úgy tűnhet, hogy eléri álmait és családja, háza, vállalkozása lesz, akkor csúszik ki minden a markából. Amikor a nő megtudja az igazságot, akkor kiadja az immár ex-zsaru útját, akit végül saját kollégái lőnek le. Garwood kergeti az amerikai álmot, családot, saját bizniszt és házat akar, azonban mindezt bűncselekmények útján akarja elérni - mondjuk máshogy nem is igazán tudta volna -, ezért szükségszerűen meg kell halnia.

Webb Garwood jogosan kapja meg büntetését, amiért azt gondolta, hogy az amerikai álom mindenki számára elérhető lenne. Webb Garwood felnőtt ember létére hisz az álmokban, tehát legalább annyira idióta, mint amekkora lúzer.

Webb Garwood a film noirok álomkergetője.10. Tom Garrett - Dana Andrews - Kétségtelenül indokolt (Beyond a Reasonable Doubt) 1956:

Az esküvője előtt álló Tom Garrett író belemegy leendő apósa Austin Spencer hoaxába, aki a halálbüntetés helytelenségét akarja nagy nyilvánosság előtt azzal bizonyítani, hogy egy nagy port felkavaró és megoldatlan gyilkossági ügyben a gyanút Garrettre tereli, annak érdekében, hogy megvádolják és elítéljék a gyilkosságban azok alapján a közvetett bizonyítékok alapján, amit ők teremtettek, és amiket fényképekkel dokumentálnak. A tervbe azonban hiba csúszik: Spencer autóbaleset következtében meghal és Garrett ártatlanságát bizonyító dokumentumok elégnek, akit így halálra ítélnek. Az utolsó pillanatban Spencer végrendeletének végrehajtója talál egy levelet, amiben az elhunyt férfi leírja az egész hoaxot. Garrett kegyelmi kérvényét már éppen aláírná a kormányzó, amikor a férfi örömében figyelmetlenül elszólja magát, amiből kiderül, hogy ő volt a gyilkos. Mégiscsak meg lesz tartva a kivégzése.

Tom Garrett, aki foglalkozására nézvén sokkal inkább gyilkos semmint író, sokáig ügyesen manipulálta a manipulátort, azonban türelmetlensége és ostobasága megérdemeltem küldte a bitófára.

Tom Garrett a lúzer, aki túl korán ivott a medve bőrére.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr56830345

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

larry 2014.11.11. 23:47:44

+1: Manny Calavera. Még el se kezdődik a sztori, már halott. Pedig főszereplő.

Chaoyang · http://xiongyali.blog.hu 2014.11.12. 12:05:09

A Scarlet Streetet pont ket napja neztem ujra. Robinson az egyik kedvenc szineszem.
In A Lonely Place-ben Bogart nem annyira luzer.... hogy a vegen megszivja nem azt jelenti, hogy egy vesztes alkat lenne. Pechje volt vazzeg.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2014.11.12. 13:41:27

@Chaoyang: Neki pont nem volt pechje, hanem saját személyiségének, természetének köszönhette a szívását, az utolsó eséjéne elpuskázását.