Time Goes By

Furcsa pár (The Odd Couple) 1968

2014. november 07. 10:41 - Time Goes By

A két Oscar-díjra (forgatókönyv, vágás) jelölt Furcsa pár Jack Lemmon - Walter Matthau páros talán legismertebb és legnépszerűbb vígjátéka, ami tíz közös filmjük második tagja,  A film hatalmas közönségsikerét bizonyítja az a tény, hogy az 1968-as év negyedik legnagyobb bevételét produkálta, úgy, hogy viszonylag alacsony budgetjének negyvenszeresét hozta vissza. A Furcsa pár fura, de szerethető és ellentétes személyiségű karakterei számtalan további filmet, tévé műsort inspirált, amelyekben a színészek próbálják Lemmon és Matthau párosának varázsát visszahozni - sikertelenül.

Felix Ungar (Jack Lemmon) bánatában, mert felesége elhagyta, meg akarja ölni magát, azonban barátja Oscar Madison (Walter Matthau) megmenti, és befogadja lakásába. A két férfi együttélése azonban nem probléma mentes, ugyanis Felix kényszeresen pedáns háziassága és tisztaság mániája az őrületbe kergeti a laza, lompos és rendetlen Oscart, ráadásul még a szokásos heti pókerpartijait is tönkreteszi a söralátétjeivel és légfrissítőivel...A Furcsa pár a mai napig is az egyik legjobb vígjátéknak számít, aminek filmtörténetben elfoglalt fontos helyét az általa inspirált filmek tucatjai jelzik. A történet nagy része egy helyen, Oscar lakásában játszódik, viszonylag kevés szereplővel, amelyben természetesen a két főszereplő dominál. A Furcsa pár legfőbb humorforrása a két főszereplő totálisan különböző személyiségéből fakad. Az ilyen típusú filmek két kulcsfontosságú eleme a forgatókönyv, azon  belül is elsősorban a jól megírt egymással totálisan ellentétes karakterek és a jó színészi játék. A Furcsa pár esetében mindkettő fennáll.

A film forgatókönyvének alapja az azonos című 1965-ös Broadway színdarab volt, amit a forgatókönyvhöz hasonlóan Neil Simon írt. A történet egyszerűségéből fakadóan a darab filmre történő átírása nem volt túl nehéz feladat. A történet  a két középkorú barát súrlódásokban gazdag együttéléséről szól, amelyben a veszekedések és viták okozója kettejük végletesen különböző személyisége. Tulajdonképpen túl sok minden nem történik benne, mert az szinte teljes egészében kettejük személyéről és kapcsolatáról szól. Bár a filmben van néhány jelenet, ami a külső környezetben játszódik, azonban ezek a kevésbé jól sikerültek, és van olyan érzése a nézőnek, hogy csak azért kerültek a filmbe, hogy az ne legyen túlságosan színpadszerű és zárt. Eltelik egy jó húsz perc, mire végül a film erejét adó két színész végre egy jelenetbe kerül, azonban innentől kedve nem lehet nem imádni a Furcsa párt. Nemcsak azért, mert a film tele van remek egy mondatos nagyon szellemes és éles dumával, amelyek többségét Matthau karakterének szájából hallhatunk, de a két színész lenyűgöző és egymással összhangban lévő játéka miatt is.

A filmtörténetben nagyon sok híres páros volt, de Lemmon és Matthau a legjobbak között található. Ők először az 1966-os Sógorom a zugügyvéd (The Fortune Cookie) c. Billy Wilder filmben játszottak együtt, ahol azonnal egymásra hangolódtak, és egy életre szóló jó barátokká váltak. Oscar karakterére Walter Matthau adott volt, ugyanis ő játszotta a színdarabban is ezt a szerepet, azonban Felix karakterére Art Carneynál, aki a Broadwayn játszotta ezt a karaktert, ismertebb és népszerűbb színészt szerettek volna, és szerencsére ezt meg is találták Jack Lemmonban. Az életben előfordul, hogy egymással ellentétes személyiségű emberek jó barátokká válnak, mert kiegészítik egymást, és látnak valami olyan tulajdonságot a másikban, ami imponál nekik. Velük is nagyjából ez volt a helyzet. Ugyanakkor ellentétben az élettel, a filmjeikben pont ez az különbözőség okozza a kalamajkákat és problémákat:Jack Lemmon Felix szerepében egy fontoskodó és öngyilkos hajlamokkal megáldott kényszeres viselkedésű és takarítási mániás, neurotikus hírszerkesztő, akit rendkívül megvisel, hogy felesége el akar válni tőle. Felix a neurotikusságának minden nap új értelmet tud adni, és azt minden nap újabb és újabb csúcsokra fejleszti. Lemmon elképesztően jó, ahogy félelem nélkül tud úgy feminim jellegű lenni, hogy közben nem lesz sztereotipikus vagy válna meleggé a karaktere, miközben nagyon finoman tud Matthau élesebb akcióira reagálni. Egy fejmozdulattal többet tud mondani, mint más öt oldal szöveggel.

Walter Matthau Oscar szerepében egy jól fizetett laza, rendetlen, szivart rágó szerencsejátékos sportújságíró, akinél a konyha tele van romlott étellel és nem bánja, ha a lakása cigaretta füstös a pókerpartik után. Oscar kezdetben sajnálja és félti Felixet és értékeli annak szakács tudományát, azonban ezért nem mutat különösebb hálát. Ráadásul nagyon hamar irritálni kezdi Felix megszállott tisztaság mániája. Akármennyire is szereti barátját, tudja, hogy ez így nem fog működni. Walter Matthau is tökéletes Oscar szerepére a természetesen mogorva, laza, nem törődöm és hanyag sármjával, aki egyébként maga is nagy szerencsejátékos volt. Minden megnyilatkozásában van egyfajta bohókás lemondás, ráadásul ő kapta a legjobb szövegeket is a filmben. Pl. amikor azt gondolják, hogy Felix gyógyszerrel túladagolta magát, Oscarnak eszébe jut, hogy "lehet, hogy csak vitaminok voltak, és most ő a legegészségesebb ember a szobában." Összeférhetetlenségük egyre élesebben válik egyre nyilvánvalóbbá. Már kapcsolatuk elején gyanakodik a néző, hogy ők ketten nem fognak tudni hosszútávon együtt élni:

Felix elsorolja barátjának, hogy felesége miért is hagyta ott. Allergiája miatt párja nem viselhetett parfümöt, minden ételt újból elkészített, mert ő jobban főz, mint az asszony, miután a takarítónő kitakarított, ő újból megcsinálta ugyanazt, minden kiadást fillére pontosan feljegyeztetett vele, és még a házassági tanácsadó is kirúgta az irodájából, mert javíthatatlannak találta.

Felix tudja, hogy ezek miatt ment tönkre házassága, azonban Oscarral ugyanezeket a hibákat fogja elkövetni:

Először csak felszedeget mindent a földről, amit Oscar eldobál, a póker parti résztevőitől állandóan számon kéri a poháralátét használatát, és még a kártyalapokat is fertőtleníti. Oscar lakásába költözése után az addig teljesen elfeledett konyha hirtelen nagy jelentőséget kap. Először csak remek illatok jönnek onnan, később azonban veszekedéseiknek egyik legfontosabb csataterévé válik. Bár Oscar kezdetben élvezi Felix főztjét és azt, hogy van valami rendszeresség az életében, azonban tudható, hogy ez a morgós, rendetlen ember, aki barátait egy zöld vagy barna szendviccsel kínálja, amiket ő "vagy új sajtos vagy régi húsos"-nak nevez, nem sokáig fogja elviselni Felix pedánsságát. Egyikük sem kompromisszumképes, mindketten azt gondolják, hogy csak egyfajta módja lehet mindennek. Felix hatására a heti pókerparti egy idő után inkább tűnik egy nőies teadélutánnak, mintsem férfias szórakozásnak, de a csúcspont, amikor Oscar dupla randit szervez maguknak a Pigeon testvérekkel. A randi többé-kevésbé jól működik, amíg ő viszi a szót, a nők nevetgélnek és jól érzik magukat, ám amikor kimegy a konyhába, hogy italokat készítsen, Felix pár perc alatt az ellentettjére fordítja a hangulatot azzal, hogy elromlott házasságáról beszél. Neurotikussága annyira ragályos, hogy mind hárman együtt sírnak mire Oscar visszatér az italokkal. A veszekedéseiknél olyan érzése van az embernek, mintha egy húsz éve együtt élő házaspár szópárbaját hallgatná. Semmi közös nincs bennük, leszámítva mindkettejük tönkrement házasságát, azonban kezdetben úgy gondolják, hogy szükségük van a másikra.

Felix állandóan feszült, aki irigyli barátja lazaságát és nem törődömségét, Oscar pedig tudja, hogy szervezetlen életvitele komoly hátrányokkal jár. Hiába keres jól, de így sem tudja fizetni a tartásdíjat. A kezdeti szimbiózisnak, mindkettejük számára hasznosnak tűnő kapcsolatuk azonban hamar egymás kölcsönös irritálásába fejlődik. Felix kényszeres háziassága, hipochondriája, valamint Oscar lompossága éles szóváltásokhoz és veszekedésekhez vezet, amelyekben jól látható kettejük karakterének különbsége például azáltal is, ahogy Oscar a mérgét hirtelen és gyorsan kiadja magából, míg Felix nőiesnek nevezett passzív-agresszív módon sértődik meg. Az ilyen párokat látván szokta az ember magában megkérdezni, hogy ezek tulajdonképpen minek is vannak együtt, ha állandóan csak egymás idegeire mennek? A válasz itt is az, ami az ehhez hasonló házasságoknál: kiegészítik és hatnak egymásra, ugyanakkor a film végére egyértelművé válik és megérik a döntés, hogy tovább nem lehet az együttélést folytatni, mert esetleg megölnék egymást.

Felix és Oscar  a csődöt mondott együttélési kísérletük és megpróbáltatásaik alatt és ellenére is jó barátok maradnak, ellentétben nagyon sok házaspárral. Mindkét színész remek, én őszintén szólva nem tudnám megmondani, hogy melyikük a jobb, mindketten hitelesek karaktereikben, amelyek amúgy a humor kedvéért elég kiélezettek és túlzóak, azonban általuk mégsem válnak önmaguk karikatúrájává.

A rendező Gene Saks rendező sokszor engedi a hosszú jeleneteket, ami által a két színésznek lehetősége van karaktereiket mélységében is kibontani, miközben tökéletes összhangban tudnak együttműködni.

A Furcsa pár egy első osztályú vígjáték, amit látván azt gondolja az ember, hogy bárcsak napjaink vígjátékai is ennyire viccesek, jól megírtak és eljátszottak lennének.   

Értékelés: 9/10

Egyik veszekedésük:

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr726844693

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sobrijoska10 2014.11.07. 23:57:03

Sajnos újraszinkronizálták és pár poént is átírtak az újabb kiadásban. Kár volt. Szerencsére nekem megvan még a régebbi.

Crip Lee 2014.11.08. 11:36:11

Ami szörnyű, hogy a mai filmekhez nem kellenek ilyen színészi kvalitások. Elég a CGI.