Time Goes By

Hollywood aranykorának pletykái és botrányai 9. rész

2014. december 03. 16:19 - Time Goes By

Thomas H. Ince rejtélyes halála, avagy isten nem veri bottal még William Randolph Hearst-t sem

Hivatalos jelentés szerint Thomas H. Ince, a western filmek atyja 1924. november 19-én halt meg szívinfarktusban. Halálának zavaros körülményei miatt szinte azonnal pletyka indult arról, hogy gyilkosság áldozata lett. 

Thomas H. Ince (1882-1924), amerikai némafilm producer, rendező, forgatókönyvíró és színész volt az első stúdió filmmogul, aki több, mint 600 film készítésében vett részt. Nemcsak a western filmek atyja volt, de neki köszönhető a hollywoodi filmkészítés mechanizmusának az a formája, ahogy azt ma is ismerjük.

1898-ban debütált 15 évesen a Broadwayn, ahol feleségét Elinort is megismerte, akivel 1906-ban házasodtak össze. Mivel színpadi színészi karrierje nem volt túl sikeresnek mondható, 1911-ben Hollywood felé vette az irányt, ahol rendezőként kezdett el dolgozni, majd egy évvel később megalapította első filmstúdióját az Incevillet. Itt kezdte el újító tevékenységét, amely folyamat végén kialakult a film készítésének előzetes aprólékos, minden részletre kiterjedő megtervezésének gyakorlata. Ő használt először forgatókönyvet, amely tartalmazta nemcsak a jelenet történetét, de a szereplők listáját és a forgatási belső és külső helyszínek pontos tervét és leírását. Ő állt elő az előzetes költségtervvel is, valamint a forgatási napok tervével is, amelyben egy film több jelenetét egymással párhuzamosan is lehetett forgatni különböző rendező asszisztensekkel. Inceville stúdió volt az első, ahol színpadok, irodák, laborok, étkező, öltözők, díszlet és kosztüm raktár, és minden egyéb rendelkezésre állt, ami egy film forgatásához kellett. Egyszóval az ő stúdiója volt az első modern filmgyár. Ő volt az, aki a producer pozícióját minden más elé helyezett: előtte a rendező és/vagy operatőr feladata volt a film készítés folyamatának ellenőrzése, irányítása, amit ő változtatott meg. Ő volt az első, aki külön rendezőt, forgatókönyvírót és vágót alkalmazott, amely munkaköröket eddig egy ember, a rendező végzett. 1915-re Hollywood egyik legbefolyásosabb alakjává vált.

Ince rejtélyes és számtalan találgatásra okot adó halála William Randolph Hearst sajtómágnás hajóján következett be, azonban annak körülményeit a visszaemlékezők ellentmondásosan beszélték el, és még az sem egészen tisztázott, hogy kik is voltak jelen azon a bizonyos hajókázáson. A források azonban általában megegyeznek abban, hogy  Incen kívül az ügy főszereplői ott voltak - bármit is állítottak később -: William Randolph Hearst, Marion Davies, Charlie Chaplin, Louella Parsons, Margaret Livingstone és Dr. Daniel Goodman.

William Randolph Hearst (1863-1951) nagy hatalmú és befolyásos amerikai sajtómágnás volt és az ő nevéhez fűződik a "sárga újságírás" kialakulása. Ez az újságírás azon formája, ahol a cikkek nem tényeken és kutatáson alapulnak, hanem csak figyelemfelkeltő szalagcímeken és a valóságot elferdítő, vagy azzal akár szöges ellentétben álló szenzációhajhász sztorikon. Hearst lapjai több hollywoodi eseményt is elferdítve tálaltak, amelyek így sok ember életének tönkretételéért voltak felelősek, amire a legjobb példa Fatty Arbuckle. Hearst nős volt, ugyanakkor 1919-től Marion Davies színésznő volt a szerelme és szeretője, akiért bármit megtett volna. Kapcsolatukról mindenki tudott, hiszen együtt éltek Kaliforniában, míg Hearst felesége New Yorkban élte független életét. Orson Welles róla mintázta az Aranypolgár főszereplőjét Charles Foster Kane-t, ami miatt Hearst meg akarta akadályozni a film elkészítését és forgalmazását. Nem sokon múlt, hogy nem sikerült teljesen a terve, csak az RKO stúdió és Welles elszánt ellenállása akadályozta ezt meg. Ugyanakkor a filmet csak korlátozott számú moziban mutatták be, ráadásul komoly károkat okozott Welles karrierjében, annak ellenére hogy az utókor az Aranypolgárt tartja a valaha készült legjobb filmnek. Hearst nemcsak sajtómágnásként volt elképesztő hatalma, de politikai kapcsolatai révén is. A század elején demokrata képviselő volt, később nem sokkal maradt le New York főpolgármesteri tisztéről sem, később pedig Roosevelt egyik legnagyobb (politikai és anyagi) támogatójává is vált. 

Marion Davies (1897-1961) színésznő, akire az utókor sokkal inkább Hearst szeretőjeként emlékezik, semmint filmszerepeiről. 1919-től kezdve Hearst teljes egészében dominálta az életét. Minden hatalmát és befolyását felhasználta, hogy szertőjének szerepeket szerezzen. Újságaiban nagyon erősen népszerűsítette a színésznőt, finanszírozta filmjeit, és nyomást gyakorolt hollywoodi producerekre, hogy bizonyos szerepeket adjanak Marionnak. Azonban ezzel szinte többet ártott, mint használt Davies karrierjének, mert olyan szerepeket (drámai) szerzett neki, ami egész egyszerűen nem a színésznőnek valóak voltak, aki inkább vígjátékokban mozgott otthonosabban, ezért aztán 1937-ben vissza is vonult. Bár a valóságban soha nem házasodtak össze, ennek ellenére az Aranypolgárban Kane második feleségét róla mintázták.  Hearst halála után 1951-ben pedig máshoz ment férjhez. Ő maga mondta, hogy az ő sztársága "5% tehetség és 95% PR"-ból állt.

Charlie Chaplin (1889-1977) színész, akit nem tudom, hogy mennyire kell bemutatni: a legnagyobb hollywoodi sztárok listájának 10. helyezettje. Nem sok ember van, aki ne ismerné a nevét, kisember figuráját, kalapját, bajuszkáját és sétabotját. A legikonikusabb némafilmsztár, aki ráadásul a hangosfilmek korában is sztár tudott maradni. Alapító tagja volt a United Artist filmstúdiónak, amelyet abból a célból hoztak létre, hogy a színészeket és rendezőket kizsigerelő nagy stúdiók ellenében a saját érdekeiket képviseljék. Magánélete nagyon bonyolult és sok esetben viharos volt, rengeteg roppant fiatal szeretővel. (A jobboldali képen Gloria Swanson, Chaplin és Marion Davies látható)

Louella Parsons (1881-1972) (baloldali képen) újságíró, aki "feltalálta" a sztárpletykákon alapuló bulvárújságírást. 1923-ban a New York Morning Telegraphnál dolgozott, amikor Marion Daviesről írt egy roppant kedvező cikket - sokak szerint azzal a szándékkal, hogy bevágódjon Hearstnél. Terve sikerült, ugyanis a sajtómágnás állást ajánlott neki a New York American nevű kisebb lapjában. Hearst invitálta meg a hajójára Ince szülinapi bulijára, majd utána élete végéig szóló szerződést és ezzel együtt állandó rovatot kapott Hearst egyik lapjánál a Los Angeles Examinerné. Köztudott volt róla, hogy egy celebről szóló kedvezőtlen hírt sokkal rosszabbá tudott tenni, mint amilyen az eredetileg volt, amivel akár karriereket tudott kettétörni. nem véletlenül örvendett közutálatnak hollywoodi körökben. Parsons nagyon "jól" használta eme kétes hírnevét, ugyanis ezáltal könnyedén tudott kellemetlen helyzetbe került sztárokat zsarolni, akik így bennfentes információkat szállítottak neki cserébe a karrierjükért. Ráadásul ha kedvelt valaki, akkor még akár kedvező képet is festett róla. Emiatt aztán bármennyire is utálták valójában, mégis sokan akartak vele barátkozni. Ő volt Hearst "láncos kutyája", aki mindig Hearst érdekeit védte. Parsons volt az - még az Aranypolgár megjelenése előtt -, aki a film ellen megindította a hadjáratot.1924. nov. 15-én William Randolph Hearst sajtómágnás hajóján, a 85 méter hosszú Oneida fedélzetén egy nagyobb hollywoodi társaság hajókázni indult San Pedroból San Diegoba. Ince, akinek 42. születésnapi bulijaként szerveződött a parti, lekéste a hajót, és csak másnap csatlakozott a társasághoz San Diegoban, amikor el is kezdődött a buli. Az ilyen partik nagyon nagy eséllyel csaptak át féktelen orgiákba, ami Hollywoodban nemcsak a karrier előmozdítását jelentette különböző szereposztó díványokon keresztül, de vadságot és sok esetben veszélyességet is. Thomas H. Incenek a hivatalos verzió szerint még aznap éjjel emésztési zavarai támadtak, és mivel nagyon rosszul volt, ezért másnap, nov. 17.-én vonattal Los Angelesbe szállították Dr. Goodman, egy nem praktizáló orvos társaságában. Mivel Ince állapota rosszabbodott, ezért leszedték a vonatról és először egy hotelbe, majd később hazaszállították, ahol 19.-én halt meg. Orvosa Dr. Ida Cowan Glasgow írta meg a halotti anyakönyvi kivonatát, amiben szívbénulást tüntetett fel a halál okának. A reggeli Los Angeles Timesban (ez nem Hearst lapja volt) azonban haláláról már a "Film producert lelőtték Hearst yachtján!" szalagcímmel tudósított, ami azonban az esti kiadásban már eltűnt. A holttestet minden további vizsgálat nélkül elhamvasztották, és 21.-én már el is temették. Hearst lapjainak verziójában már meg sem említették a hajót, hanem az esetet úgy tálalták, hogy Ince Hearst-t látogatta meg vidéki birtokán San Simeonban, ahol rosszul lett, és ahonnan a kórházba, majd hazaszállították. Ezután a nyilvánvaló hazugság után hágott a pletyka a tetőfokára: William Randolph Hearst lőtte le Thomas H. Ince-t. A pletyka elterjedéséhez hozzájárult Charlie Chaplin japán származású sofőrje és asszisztense, Toraichi Kono is, aki azt állította, hogy látta Ince-t, amikor a hajóról a szárazföldre vitték, aki egy fejlövés okozta seb miatt vérzett. Több verzió is elterjedt arról, hogy mi volt Ince halálának igazi oka és annak körülménye, azonban a legtöbb és legvalószínűbb verzió a sajtómágnás bűnösségéről szól.1. William Randolph Hearst azt gyanította, hogy Davies és Charlie Chaplin között szerelmi/szexuális viszony alakult ki, és Chaplint azzal a szándékkal hívta meg a hajóra, hogy kiderítse, hogy mi igaz a pletykákból. Hearst őrülten szerelmes volt Marion Daviesbe és volt egy pisztolya is, amivel felszerelkezve kereste éjjel Chaplint a hajója fedélzetén. Mindeközben Davies belefutott Incebe, aki Hearstnek próbált információt szállítani, és beszélgetni kezdtek. Ince közben egy olyan kalapot viselt, amilyet Chaplin szokott. A színésznő azt bizonygatta a producernek, hogy mennyire szereti Hearst-t és Chaplinről pedig azt mondta, hogy már megbánta a vele való viszonyát, mert "soha nem szerette". Hearst ekkor ért a közelükbe, és azt hitte, hogy az utolsó pár szó rá vonatkozik, és Marion éppen Chaplinnel beszélget.

1/a.) Ekkor lőtt abban a hitben, hogy Chaplinre lő, aminek szemtanúja volt Louella Parsons is. Hearst, miután rájött a tévedésére, megszervezte a súlyosan sérült Ince elszállítását, és a hajón lévőket pedig titoktartásra kényszerítette. Ezután felhívta Ince feleségét azzal, hogy férje öngyilkosságot akart elkövetni, mert szeretője Margaret Livingston színésznő szakítani akart vele. Majd biztosította arról, hogy az eset nem kerül nyilvánosság elé, ha együttműködik. 1/b.) Ugyanennek a sztorinak van olyan változata is, miszerint Chaplin és Ince együtt beszélgettek Davies-szel, amikor Hearst odament hozzájuk és fegyverrel fenyegetőzött. Ince békebírót akart játszani, azonban pont belelépett a golyóba c.) dulakodás közben a fegyver elsült.

2. A másik verzió(k) már sokkal valószínűtlenebb, amiben nemi erőszak, önvédelem, és egy bizonyos Abigail Kinsolving játssza a főszerepet. A hölgy Davies titkárnője volt, aki azt állította, hogy: a/2.)  Ince megerőszakolta a hajón, és ő önvédelemből lőtte (vagy szúrta valamivel) fejen. 2/b.) Ince megerőszakolta, de nem említ semmit az önvédelemről, vagy hogy ennek bármi köze lenne Ince halálához. Esetleg 3/c.) ő is Ince szeretője és terhes is volt, azonban a férfi nem akarta ezt elismerni, és ezért lőtte le. Miután Kinsolving megszülte a gyereket - források nem egyeznek abban, hogy mikor is, van amelyik 9 hónapot, más pedig néhány (?) hónappal későbbre teszi ezt az eseményt - egy rejtélyes autó balesetben meghalt Hearsték rancha közelében. Az eset cifraságát fokozza, hogy a holttestet Hearst két testőre találta meg egy gyanús búcsúlevéllel együtt. A gyerekét árvaházba adták, azonban ellátását Davies támogatta anyagilag.Hearsték "ranch"-át (felül a képen) igazából úgy kell elképzelni, hogy 165 szobája volt tele értékes műalkotásokkal, többek között eredeti antik görög és ókori római szobrokkal. A kis farmhoz tartozott még egy magánállatkert, golf pálya, istállók és 970 km2 földterület. 

Mindenesetre az ügy főszereplői érdekes módon nagyon jól jártak Ince halála után, akik később össze-vissza beszéltek (és hazudtak) az esetről. Parsons élete végéig szóló szerződést kapott Hearst egyik újságjánál. Louella Parson tagadta, hogy a hajón lett volna, azt állította, hogy New Yorkban tartózkodott azokban a napokban. Őt azonban Vera Burnett, Davies beugrója látta Marionnal a stúdióban. Davies sorban kapta a főszerepeket, amelyek a nagyobbik részét Hearst finanszírozott. Ő azt állította, hogy Ince felesége hívta fel és közölte vele férje halálhírét hétfőn. Nos, ez lehetetlen, mert Ince szerdán halt meg. A következő hétfő meg azért nem jó, mert előtte pénteken már el is temették a producert. Csak remélni merem, hogy akkor már halott volt. Chaplin 1925-ös Aranyláz című filmje remek publicitást kapott és hatalmas sikert aratott, ráadásul botrányos kapcsolata második feleségével Lita Grey-jel, aki 16 évesen lett tőle terhes - és akivel 13 évesen találkozott a The Kid c. közös filmjükben -, nem került az újságokba címlapjára. Chaplin is tagadta, hogy a hajón lett volna, valamint azt állította, hogy egyszer meglátogatta Incet otthonában miután "beteg lett", és arra két hétre halt meg. Chaplin ott volt Ince november 21.-i temetésén, 4 nappal azután, hogy a hajóról levitték. Livingstone fizetése - annak ellenére, hogy nem számított sztárnak - hirtelen 300-ról 1000 dollárra emelkedett. Ince (aki ekkor már karrierjében és anyagilag is leszálló ágban volt) felesége Elinor bőkezű "nyugdíjalapot" kapott Hearsttól, ráadásul egy fél év múlva Európába utazott, hogy elkerülje a riporterek figyelmét. Azt is pletykálták, hogy két drága épületet (a Villa Carlotta és Chateau Elysee) is Hearst vette neki.

Mivel a pletykák nem csillapodtak, a kerületi ügyész Chester Kemply kénytelen volt vizsgálatot indítani. Ez azonban csak látszat nyomozás volt, mivel a hajón tartózkodók közül egyedül Dr. Goodmant kérdezték ki, majd utána le is zárta az ügyet, ami alatt még az sem derült ki, hogy szív vagy gyomor problémái voltak-e Incenek. "Elégedett vagyok azzal, hogy Thomas H. Ince halálának oka szívelégtelenség volt, ami emésztési problémákból fakadt...minden ok meg van arra, hogy elhiggyük, hogy halálának természetes okai voltak, nincs rá ok, hogy a nyomozást folytassunk." D.W. Griffith a némafilm korszak talán legnagyobb rendezője mondta később azt, hogy "All you have to do to make Hearst turn white as a ghost is mention Ince's name. There's plenty wrong there, but Hearst is too big." "Ahhoz, hogy Hearst fehér legyen, mint a fal, elég volt, ha csak megemlítetted Ince nevét. Nagyon sok minden nem stimmelt ott, csak Hearst túl nagy volt."

Az eset mai kutatói szerint azonban Thomas H. Ince - valószínűleg - természetes halállal halt meg, azonban William Randolph Hearst, aki élete folyamán újságaival számtalan embert tett tönkre és nagyon sok ellenséget szerzett, soha nem tudta ezeket a vádakat lemosni magáról. Ez volt a korszak szinte egyetlen botránya, ami felett nem tudta a kontrollt átvenni. Az eset felfogható úgyis, mint Hollywood bosszúja Fatty Arbuckleért és  még sok más emberért, avagy isten nem ver bottal.

Az esetről film (The Cat's Meow 2001) és könyvek is készültek, pl: Murder at San Simeon (1996). A könyv írója pedig nem más, mint Patty Hearst, a sajtómágnás unokája. Brian Taves is összeállított egy könyvet Ince haláláról Thomas Ince: Hollywood's Independent Pioneer címmel korabeli újságok anyagai alapján. Sajnos az ügy annyira híres volt, hogy Thomas H. Ince életének fontos és a mai Hollywoodot is meghatározó tevékenységét teljesen elhomályosítja, így nem a modern filmipar alapjait lerakó munkájáról emlékezünk rá, hanem rejtélyes és botrányt kavaró haláláról, pedig Hollywood neki köszönheti a modern filmkészítés mechanizmusát.

Az esetről számtalan hosszabb-rövidebb dokumentumfilm is készült:

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr496932903

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.