Time Goes By

Top 10 Alfred Hitchcock film

2014. december 09. 20:26 - Time Goes By

A mára már kulturális ikonná vált Alfred Hitchcock (1899-1980) angol rendező és producer, aki a pszichológiai és suspense thriller filmjeiről és az azokban alkalmazott újító tevékenysége miatt a "The Master of Suspense", a  Feszültség Mestere nevet kapta. Filmjei számtalan Oscar-jelölést szereztek, őt magát ötször jelölték a legjobb rendezői díjra (Psycho, Rear Window, Spellbound, Lifeboat, Rebecca), azonban soha nem kapta meg. Az AFI 2007-es legjobb filmek listáján 4 filmje is megtalálható (9. Vertigo, 14. Psycho, 48. Rear window, 55. North by Northwest). A róla íródott posztok linkjei itt elérhetőek.

A '20-as években némafilmeket rendezett, valamint a '30-as években már a későbbi noirjait és thrillereit megalapozó mystery filmeket is készített. Igazán nagy nevet a '40-es évek elején szerzett, amikor elkészítette első hollywoodi filmjeit, a film noir jellegű Menderley-ház asszonyát, A gyanú árnyékában-t és az Elbűvölvét. A negyvenes években jellemző volt filmjeire a különböző technikai kísérletezgetés, hogy aztán innen egyenes út vezessen az '50-es évek legnagyobb sikereihez a Szédüléshez, a Hátsó szobához és a Pszichóhoz. Közben kialakult jellemző és egyedi rendezői stílusa, amit nagyon sokan próbáltak utánozni, nem sok sikerrel.Stílusjegyei közé tartozott tipikus kameramozgásai, amivel a néző egyfajta kukkoló szerepbe kényszerült, filmjeinek váratlan fordulatai, aminek felépítéséhez számtalan red herringet alkalmazott az elterelés és feszültség fokozása érdekében. Maximalizálni tudta a nézők szorongását, félelmét, meglepetését és akár az empátiáját is. Tudatosan alkalmazta a pszichológiát egyes filmjeiben, főleg azoknál a karaktereinél, akiknek nagyon furcsa és problémás kapcsolata van anyjával vagy az egész női nemmel. Filmjeiben a szexuális felhangok is nagyon erősek voltak, és előszeretettel jelenített meg valamilyen tabutémát, amelyekkel folyamatosan tágította az érvényben lévő hollywoodi cenzúrát. Szintén jellemző motívum nála a tévesen vádolt ember menekülése, miközben az ártatlanságát is be kell bizonyítania. Kedvenc témái közé tartozott a tökéletes gyilkosság megtervezése és kivitelezése, amelyek aztán valamilyen nem várt esemény, esetleg hiba miatt összeomlik.

Híres volt arról, hogy szívesen játszatta női főszerepeket csinos szőke színésznőkkel, ugyanakkor arról is, hogy színészeivel sokszor elég keménykezűen és lekezelően bánt. Alapvetően utálta a method actinget, vagyis a színjátszásnak azt a formáját, amiben a színész akár saját élettapasztalatait felhasználva éli bele magát a karakterébe. Ő ezt színházba valónak gondolta, és alkalmatlannak tartotta a kamera előtt, ugyanis azt vallotta, hogy a színésznek csakis azt kell eljátszania, amit ő és a forgatókönyvíró előzetesen minden részletre kiterjedően megtervezett és megalkotott a karaktereknél. Ugyanakkor neki is voltak kedvenc színészei és stábtagjai, akikkel több filmjében is együttműködött, ide tartozott nagy kedvencei Grace Kelly és Cary Grant, továbbá a híresebbek közül James Stewart és Ingrid Bergman. Hitchcock nagyon sokféle filmet csinált, és bár elsősorban a pszichológiai thrillerjei a legismertebbek, emellett készített vígjátékot, black comedyt, film noir jellegű mysteryt és melodrámákat is, aki imádott filmjeiben cameo szerepekben feltűnni.

1. Psycho 1960:

A 4 Oscar-díjra jelölt Psycho talán Alfred Hitchcock legismertebb és legnépszerűbb filmje, amit minden slasher és pszichológia thriller, horror film ősének tartanak, ami alapjaiban határozta meg ezeket a műfajokat. 2007-ben a 14. volt a legjobb filmek listáján és első a valaha készült legjobb thrillerekéén. 

Marion Crane (Janet Leigh) phoenixi munkahelyén ellop 40 ezer dollárt azért, hogy szeretőjével Sam Loomisszal (John Gravon) új életet kezdhessenek. Autóval elindul hozzá Kaliforniába, azonban fáradtsága miatt útközben meg kell állnia, hogy megszálljon egy motelban. A Bates Motel vezetője egy félénk és külvilágtól elzárkózott fiatalember Norman Bates (Anthony Perkins), akiről Marion azt érzékeli, hogy domináns anyja irányítása alatt áll. Kettejük beszélgetése után úgy dönt, hogy másnap visszaszolgáltatja az ellopott pénzt, lefekvés előtt azonban zuhanyozni megy, amikor brutálisan megölik. Norman azt gondolván, hogy szellemileg leépült anyja ölte meg a nőt, eltakarítja  a gyilkosság nyomait. Egy héttel később Sam munkahelyére érkezik Marion testvére Lila Crane (Vera Miles), aki nővérét keresi. Marion azonban nincs ott, és a férfinek fogalma sincs róla, hogy hol lehet. Kettejük beszélgetésének fültanúja Milton Arbogast (Martin Balsam) magándetektív, akit a nő főnöke bízott meg, hogy találja meg az ellopott pénzt. Ezután együtt kezdik el keresni Mariont, aminek során Arbogast el is jut a Bates Motelbe, ahol beszél Normannel. Tapasztalatairól beszámol Lilanak, azonban a nyomozóról nem hallanak többet. Ezután Lila és Sam is elindulnak a Bates Motelbe...

A Psycho egy sima thrillerként kezdődik, majd átmegy egy pszicho horrorba, aminek a rejtélye és titka csak a film legvégén derül ki. A történetben a főszereplőnő meghal, mielőtt a film a feléhez érne, felrúgván azt a jól bevált sémát, hogy a morálisan elbukott főszereplő a film végén kapja meg a büntetését, amivel Hitchcock teljesen elbizonytalanítja a nézőt, akinek innentől kezdve fogalma sem volt arról, hogy mi fog következni. Hitchcock nagyon jól manipulálja őket azáltal is, hogy számtalan red herringgel, azaz félrevezető jellel és szállal terelte tévútra a nézőt, aminek célja nemcsak a feszültség fenntartása és növelése volt, hanem az igazság elrejtése is. Ez az egyik olyan filmje, amiben meghatározó a főszereplő és az anyja enyhén szólva is problémás kapcsolata. 2. Hátsó ablak (Rear Window) 1954:

Ez a négy Oscarra jelölt mystery thriller volt talán Hitchcock legnagyobb sikere, ami költségvetésének közel negyvenszeresét hozta vissza. Egyike Hitchcock lakástrilógiájának (a Rope és a Dial M for Murder mellett), amely filmek egyik legnagyobb kihívása, hogy korlátozott környezetben és kevés karakterrel is izgalmas legyen. Nem Hitchcocknak hívnák a rendezőt, ha nem sikerült volna ezt a kihívást legyőzni.

L.B. "Jeff" Jefferies (James Stewart) fotóriporter egy korábbi kalandjában eltörte a lábát, ami miatt most ideiglenesen tolószékbe kényszerül, és az állandóan mozgásban lévő férfi saját lakásának fogja lesz. Unalmában a szemközti ház lakóit figyeli, köztük az újdonsült házasokat, az egyedülálló középkorú nőt, a ballerinát stb. Figyelmét különösen leköti Lars Thorwald (Raymond Burr) és ágyhoz kötött feleségének élete. Egyik esős éjszaka arra lesz figyelmes, hogy Thorwald többször is elhagyja a lakását bőrönddel a kezében, majd visszatér. Miután a férfi feleségét többet nem látja, ezért Jefferiesben felemerül a gyanú, hogy Thorwald megölte a nőt. Az esetről beszámol barátjának Doyle nyomozónak (Wendell Corey), aki azonban csak egy unatkozó elme fantazmagóriájának véli a dolgot. Jefferiest közben két ember látogatja: menyasszonya, a gyönyörű Lisa (Grace Kelly) és ápolónője Stella (Thelma Ritter). Doyle nyomozóhoz hasonlóan először ők sem hisznek neki, azonban a körülmények hatására, egy idő után már ők is hajlamosak osztani a riporter véleményét. A rendőrség meggyőzése érdekében azonban bizonyítékra van szükségük, aminek érdekében Lisa beoson Thorwald lakásába...

A Rear Window ereje nem a mai slasher thrillerek és horrorok olcsó meglepetéseihez és veszélyérzetéhez hasonló, hanem a nagyon tudatosan és apránként, finom részletek segítségével felépített feszültségben rejtőzik. Mai horrorokban egy árnyék hirtelen megjelenésére összerázkódunk meglepetésünkben, aminek azonban a hatása pár pillanat múlva elmúlik. Ezzel szemben Hitchcock a feszültséget folyamatosan szinten tartja és növeli. Hitchcock meg is fogalmazta a feszültség és a meglepetés közötti különbséget: "Ha egy bomba felrobban az asztal alatt, az meglepetés. Ha tudjuk, hogy egy bomba van az asztal alatt, de nem tudjuk, hogy az mikor fog felrobbanni, az feszültség."3. Szédülés (Vertigo) 1958:

2 Oscarra jelölt pszichológiai thriller, ami a karakterek pszichológiai vizsgálatán túl a technikai újításairól is híressé vált. A szédülés érzékeltetését azzal - az akkoriban újdonságnak számító - kameratechnikával oldották meg, amikor a kamera távolodik a tárgytól, viszont ezzel a mozgással egy időben és ellentétesen rázoomol. A film a maga idejében - sikere ellenére - vegyes kritikákat kapott. A közönség egy részének nem tetszett a film kettős felépítése, amiben kis túlzással élve két rejtélyes történet látható. Ők inkább az elsőt - a romantikusabbat - szerették volna bővebben és hosszabban kifejtve, önálló filmként látni.

Ex-nyomozó John "Scottie" Fergusont (James Stewart) régi iskolatársa Gavin Elster (Tom Helmore) felkéri, hogy kövesse feleségét Madeleinet (Kim Novak), mert a nő egyre zavartabban és furcsábban viselkedik, aki egy sok évvel ezelőtt meghalt nő reinkarnációjának gondolja magát. Scottienak tériszonya miatt kellett a rendőrség kötelékéből kilépnie, ami betegség miatt cselekvőképtelenné válik nagy magasságban. A férfi követi Madeleinet mindenhova, egyszer az életét is megmenti, amikor a nő öngyilkosságot követ el. Scottie beleszeret a rejtélyes és kissé elvarázsolt nőbe. Egyik találkozásuk folyamán egy régi templom tornyába megy a nő, ahova Scottie a betegsége miatt nem tudja követni, emiatt azt sem tudja megakadályozni, hogy kivesse magát a toronyból. A férfit nagyon megviseli a nő halála, és hónapokig az ágyat nyomja. Később találkozik Judy Bartonnal, aki Madeleine kiköpött mása. Scottie vele is randizgatni kezd, és mániákusan a meghalt szerelme stílusában kezdi a nőt öltöztetni, hogy minél jobban hasonlítson rá...

A történet bonyolult pszichológiai játék egy olyan férfiról, aki beleszeret egy nem létező nőbe, majd a rá hasonlító valóságos nőn éli ki megszállottságát, szenvedélyét és egy kicsit a bosszúját is. Az igazi nő pedig beleszeret a férfibe, akinek átvágása közben magát is átvágja. 4. A kötél (Rope) 1948:

A kötél nem egy szívet melengető darab, egyszerűsége ellenére szerintem a leghidegebben kegyetlen és leghátborzongatóbb Hitchcock pszichológiai thriller filmjei közül. A film technikai jellegű kísérlete abból állt, hogy Hitchcock a lehető leghosszabb felvételekkel csinálta meg a filmet, ami csak az akkori technikával lehetséges volt, és megpróbálta mindenáron eltakarni a filmcsere miatt szükséges vágásokat azáltal, hogy olyan helyekre irányította a kamerát, ahol könnyebben eltakarható a vágás, így az egész film egy jelenetnek tűnik. A Rope több, akkoriban tabunak számító területet is érintett, mint az intellektuálisan felsőbbrendű ember vagy a homoszexualitás.

Brandon Shaw (John Dall) és Phillip Morgan (Farley Granger) két tanult és kifinomult fiatal, akik együtt élnek egy new yorki lakásban, elhatározzák, hogy megölik egyik egyetemista társukat David Kentleyt a gyilkosság izgalma miatt. Ők a gyilkosságot egy intellektuális és művészi tettnek gondolják, amit Nietzsche felsőbbrendű emberének filozófiája és De Quincey Gyilkosság művészetének koncepciója inspirált. A gyilkosság után a holttestet egy ládába teszik a lakásban, amit elkezdenek előkészíteni az esti partira. Az összejövetelt Brandon David apjának Mr. Kentley (Sir Cedric Hardwicke) tiszteletére rendezi. A partira meghívák még David nagynénjét Mrs.Atwatert (Constance Collier), David barátnőjét Janet Walkert (Joan Chandler) és a lány Davidet megelőző szerelmét Kenneth Lawrencet (Douglas Dick). A partira hivatalos még Rupert Cadell (James Stewart), aki a fiúk tanára volt korábban, és aki egyben filozófiai példaképük is. A partin különböző párbeszédekből kiderül a fiúk és Rupert ideológiája is, ami szerint az - intellektuálisan - felsőbbrendű ember kiváltságai közé tartozik az alsóbbrendűek megölése. Azonban a két gyilkos fura viselkedése feltűnik a részletekre nagyon figyelő Rupertnek, aki a végén rájön, hogy a fiúk szó szerint vették tanításait.

A Rope abban (is) különbözik a többi filmjétől, hogy itt igazából nincs rejtély, hiszen a film a gyilkossággal kezdődik, aminek szemtanúi is vagyunk. A feszültséget arra építi Hitchcock, hogy a néző végig azt várja, hogy a mikor fedezi valaki fel a ládába rejtett holttestet, ami folyamatosan a szemünk előtt van. A feszültség megteremtéséhez nagyban hozzájárul az is, hogy soha nem hagyjuk el a lakást, ami ad egyfajta klausztrofóbiás érzést, valamint a remekül megírt forgatókönyv, amiben elképesztően éles, szellemes - és sokszor ugyancsak hátborzongató - párbeszédeket hallhatunk.5. Bajok Harryvel (The Trouble with Harry) 1955:

A Bajok Harryvel esetén nem egy szokványos hitchcocki mystery vagy thriller filmről van szó, hanem egy tőle elég szokatlan black comedyről, aminek humora leginkább a színészi játékban, a fényképezésében, és a szituációk abszurditásában rejlik. A Bajok Harryvel Európában sokkal nagyobb siker volt, mint az USA-ban, ahol a fekete humor nem annyira nyerő.

A történet idilli környezetben, egy álmos kisvároskában játszódik, ahova egyszer csak becsöppen Harry, a hulla. Először Captain Wiles (Edmund Gwenn) nyugalmazott hajóskapitány gondolja azt, hogy vadászgatás közben véletlenül lelőtte. Éppen a holttestet vonszolja az erdőbe, hogy elrejtse, amikor összetalálkozik Miss Ivy Gravelyvel (Mildred Natwick), a városka középkorú vénkisasszonyával. Az első meglepetést leszámítva kellemesen és megértően elcsevegnek, miközben Wiles még mindig a kezében tartja Harry bal lábát. Miss Gravely még egy délutáni teázgatásra is meghívja a kapitányt, ráadásul áfonyás sütit is ígér neki. Miss Gravely távozása után a kapitány folytatná a hulla elrejtését, ekkor azonban Jennifer Rogers (Shirley MacLaine az első filmszerepében) jelenik meg a kisfiával, aki rögtön felismeri a hullában férjét, Harry Worp-ot. A következő jelenetben megismerkedhetünk Sam Marlowe-val (John Forsythe), a nonkonformista festőművésszel, aki nagyon nagy érdeklődést mutat Jennifer iránt. Ahogy állandóan újabb és újabb információ birtokába jut a négy főszereplő, úgy ássák el és ássák ki Harryt. Négyszer. Ha jól emlékszem, de ezt a végén már nehéz számolni. 

Ebben a filmben betekintést nyerhetünk Hitchcock tökéletes társadalmába. Őszinték és kedvesek egymáshoz az emberek, nem akarják úgy megúszni a kellemetlen helyzetet, hogy a másikra kennék a dolgot, hanem összedolgozva, szép csöndben akarják a problémát megoldani. Ami esetükben Harry, a hulla, akiről mindenki azt hiszi, hogy köze volt a halálához, ezért aztán szorgalmasan és összefogva egész nap ásnak, azonban Harry piros-kék zoknija újra és újra felbukkan.6. A Menderley-ház asszonya (Rebecca) 1940:

Ez a 11 Oscar jelölést begyűjtő film noir-jellegű pszichológia melodráma és thriller külsőségeiben Hitchcock film, azonban tartalma talán kevésbé hitchcocki. Ebben is van ugyan rejtély - nem is kevés -, azonban a legnagyobb feszültséget nem ez kelti, hanem inkább a kisebbségi érzésben és önbizalomhiányban szenvedő főszereplőnő és a fura házvezetőnő közötti kapcsolat.

Szégyenlős társalkodónő, a későbbi második Mrs. de Winter (Joan Fontaine)  Monte Carloban összeismerkedik a gazdag Maxim de Winterrel (Laurence Olivier), akivel összeházasodnak, amivel az alacsonyabb sorból származó Mrs. de Winter a Manderley-ház úrnője lesz. A ház lakóinak életét még mindig annak első úrnője Rebecca emléke határozza meg, ami miatt Mrs. de Winternek folyamatosan kisebbségi érzéseivel kell megküzdenie, ugyanis úgy gondolja, hogy ő nem tudja a ház úrnője szerepet és feladatot megfelelően ellátni, mert egyszerűen nem érhet fel a tökéletes Rebeccával. Ebben az érzésében erősíti többek között Mrs. Danvers (Judith Anderson) a házvezetőnő, aki az öngyilkosságba akarja hajszolni második asszonyát. A férj számára is nagyon érzékeny elhunyt felesége témája, nem igazán akar beszélni róla, ami megváltozik akkor, amikor megtalálják a hajóbalesetben elhunyt Rebecca holttestét...

Joan Fontaine tökéletes volt az ártatlan és naiv Mrs. de Winter szerepében, akinek jelentéktelenségét Rebeccahoz képest azzal is érzékelteti a film, hogy még a keresztnevét sem tudjuk. A filmben az ő szemszögén keresztül haladunk a rejtély, a félrevezetés, és fenyegetés labirintusában, miközben felfedezzük vele együtt a kastélyt, amellyel együtt mindig újabb és újabb rejtélyekbe botlunk. A film másik jelentős karaktere nem is annyira a férj, hanem inkább a házvezetőnő, aki mindig nagyon váratlanul és kísértetiesen tud felbukkanni, és akitől egy kicsit feláll a szőr a hátunkon.7. Idegenek a vonaton (Strangers on a Train) 1951:

Ez az egy Oscarra jelölt noir jellegű pszichológiai krimi thriller is számos más Hitchcock filmben látható elemet tartalmaz. Ilyenek a tökéletes gyilkosság elkövetésének vágya, szerepcsere és elfojtott homoszexualitás. A filmben központi jelentőségű a kettősség, ami legfőképpen a két főszereplő egymást kiegészítő jellegét határozza meg. (A kettősségre nagyon sok helyen utal Hitchcock: két nőnek van szemüvege, két nőnek tetszik a tökéletes gyilkosság gondolata, két csapat detektív dolgozik az ügyön két különböző városban stb.)

Guy Haines (Farley Granger) válófélben lévő tenisz sztár a vonaton beszélgetésbe elegyedik Bruno Anthonyval (Robert Walker), aki egy idő után felajánlja azt, hogy cseréljenek gyilkosságot. Ő megöli Guy feleségét, aki a válás során sok kellemetlenséget okoz a férfinek, míg Guynak az ő apját kellene megölnie. Mivel a gyilkosságok gyanúja először a legközelebbi hozzátartozókra terelődik, ezzel a cserével ezt ki tudnák védeni, főleg ha a gyilkosság idejére alibit teremtenek maguknak. Guy nem veszi komolyan Bruno ajánlatát, egészen addig, amíg egy vidám parkban meg nem ölik a feleségét. Bruno realizálja azt, hogy Guy nem akarja a "maga" részét végrehajtani, ezért Guytól a vonaton ellopott öngyújtóval akarja a férfire terelni a gyanút, akinek a leendő házassága, karrierje és még az élete is veszélyben forog...

A film legérdekesebb karaktere nem is Guy a főszereplő, hanem Bruno a pszichopata gyilkos, aki illeszkedik Hitchcock anyjukkal fura kapcsolatban lévő főhőseinek sorába: ő nagyon is szereti anyját, míg gyűlöli apját, ugyanakkor karakterének homoszexuális felhangja is van. Guy pedig a tipikus hitchcocki ártatlan fickó, akit valami olyannal vádolnak, amit nem követett el, és akinek bizonyítania kellene ártatlanságát....8. Téboly (Frenzy) 1972:

A Frenzy Alfred Hitchcock pályafutásának utolsó előtti filmje, amit már Angliába való visszatérése után rendezett, ami pályafutása késői szakaszának egyértelműen és kimagaslóan legjobb filmje. A Frenzy egy stílusos, jól összerakott, legtöbb elemében kiváló és szórakoztató modern thriller, amiben a Feszültség Mestere mintegy összefoglalja saját pályafutását és amiben a jól megszokott témáit végre cenzúra nélkül mutathatta be,

Londonban egy sorozatgyilkos, a "Nyakkendős Gyilkos" szedi áldozatait, aki megerőszakolja, majd nyakkendőjével megfojtja női áldozatait. Amikor a nyughatatlan és kissé heves vérmérsékletű Richard Blaney (Jon Finch) csapost főnöke kirúgja, a férfi meglátogatja volt feleségét, Brendát (Barbara Leight-Hunt), aki egy jól menő házasságközvetítő cég tulajdonosa. Brenda  titkárnője a zárt ajtók ellenére is fültanúja lesz az ex-házaspár veszekedésének, a férfi felcsattanásának, kitörésének, akit volt felesége nyugtatni próbál. Brenda titokban pénzt tesz a férfi kabátjába úgy, hogy az ne tudjon róla, mert nem akarja megsérteni. Mindeközben Richard barátja, Bob Rusk (Barry Foster) is meglátogatja Brendát a nő irodájában, ahol megerőszakolja és megfojtja. A körülmények szerencsétlen összjátéka miatt a rendőrség azt a téves következtetést vonja le, hogy Blaney a Nyakkendős Gyilkos. Richard ezután már csak barátnőjéhez, Barbarához (Anna Massey) fordulhat segítségért, aki azonban szintén a Nyakkendős Gyilkos áldozatává válik. Mindeközben az ügyön dolgozó nyomozónak, Oxford főfelügyelőnek (Alec McCowen) nem csak az üggyel kell megbirkóznia, de az egyébként jó nyomozói megérzésekkel rendelkező felesége (Vivien Merchant) főztjével is, aki ehetetlen és gusztustalan francia gourmet ételeket főz a munka után éhesen hazatérő férjének...

A Frenzy is az ártatlanul vádolt ember és a pszichológiai problémákkal rendelkező gyilkosos filmjeinek sorába tartozik, ugyanis a sorozatgyilkos idealizálja anyját, ugyanakkor gyűlöli a többi nőt. Hitchcock ezzel a késői filmjével visszatért a '40-es évekbeli gyökereihez, amiben hátborzongató részleteket láthatunk (pl a megfojtott áldozatok kilógó nyelve), a látszólag a filmbe nem illő humor, valamint a menekülő ember kétségbeesettségén keresztül.9. A gyanú árnyékában (Shadow of a Doubt) 1943:

Szintén 1 Oscarra jelölt noir pszicho thriller volt Hitchcock kedvenc saját filmje, amiben a gyilkos személyisége a legfontosabb, és amit Joseph Cotten (Citizen Kane) nagyszerűen játszott.

Charlotte "Charlie" Newton (Teresa Wright) kissé unatkozó lány, aki csendesen éldegél szüleivel és húgával, miközben arról álmodozik, hogy bárcsak valami izgalmas történne vele. Vágya teljesül, amikor az intelligens és tájékozott nagybátyja Uncle Charlie Oakley (Joeseph Cotten) váratlanul meglátogatja őket. Charlotte imádja Charlie bácsikáját, azonban egy idő után észreveszi annak furcsa viselkedését. Uncle Charlie ugyanis kivagdos minden Widow Murder sorozatgyilkosról - aki gazdag özvegyeket gyilkol - szóló cikket az újságból, ráadásul hátborzongató kijelentéseket tesz idősebb, gazdag özvegyekről. Egy idő után már két idegen is feltűnik a környéken, akik Uncle Charlie után érdeklődnek, és a lány már a legrosszabbat feltételezi imádott bácsikájáról... 

Ennek a filmnek is egy kissé elmebeteg férfi a sorozatgyilkosa, aki egyrészről egy sármos és intelligens ember, másrészről pedig egy nőgyűlölő pszichopata, aki nemcsak anyagi haszonért, de a gyilkosság öröméért is öl, és akinek bukását az okozza, hogy képtelen sötét vágyainak kielégítését abbahagyni.  

10. Észak-északnyugat (North by Northwest) 1959:

Az Észak-északnyugat egy kém thriller és vígjáték film, amiben Hitchcock inkább a kellemes és könnyedebb szórakoztatásra, semmint az izgalomra vagy feszültségre épített. Aki Psycho vagy Rope jellegű hátborzongatásra vágyik, lehet, hogy csalódik, ugyanakkor a rendező egyik legelismertebb és legnagyobb sikerű filmjeként tartják számon, és amelyet három (nem a fő) kategóriákban jelölték Oscar-díjra.

New yorki reklámcég vezetőjét Roger Thornhillt (Cary Grant) elrabolja egy csoport kém Phillip Vandamm (James Mason) vezetésével, mert összekeverik egy CIA ügynökkel, George Kaplannal, ráadásul a rendőrség is őt gyanúsítja egy gyilkosságért, amit nem ő követett el. Thornhillnek sikerül megszöknie, de hogy nevét tisztára mossa, mindenképpen ki kell derítenie, hogy ki a valódi gyilkos. Segítségére lesz egy gyönyörű, de nagyon rejtélyes nő, Eve Kendall (Eva Marie Saint). Vajon megbízhat-e benne?

Ebben a filmben is megjelenik a főszereplő és anyja problémás kapcsolata, valamint az ártatlanul vádolt és menekülő főszereplő sémája, azonban ez itt inkább vígjáték elemekben gazdagabb, semmint a feszültségben. A film mindazonáltal nagyszerűen egyensúlyoz a humor, a romantika és a látvány elemek között.     

A híres zuhanyzós jelenet a Psychoból:        

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr356960983

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lucretia/My Reflection 2014.12.10. 09:05:55

A listát alapvetően jó válogatásnak tartom, de nekem nagyon hiányzik róla a Gyilkosság telefonhívásra!

HgGina 2014.12.10. 09:05:58

Elég szubjektív lista. A Madarak simán beleférne 2-3 másik helyébe. A Londoni randevű is.
De Hitchcock esetén eleve lehetetlen 10 legjobbat találni, annyira egy szinten mozognak a rendezései.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2014.12.10. 09:12:27

@HgGina: Mint minden lista, úgy ez is szubjektív. Csak a Madarakat ne mondtad volna. Az egyik leggyengébb és legkevésbé időtálló filmje, ami nagyjából nézhetetlen ma már. The Lady Vanishes viszont tényleg jó, azon gondolkodtam is, de valahogy a film második fele már nem annyira frankó, mint az első, első nem tettem végül fel.

Leone_510 2014.12.10. 10:29:02

A szédülés és A kötél filmeket láttam pár hete , a filmek a nézhető kategória de számomra James Stewart játéka túl maníros. Mivel ezeket láttam nemrég más J.S. filmeket nem húzok le, lehet van amelyikben jól szerepel nekem ezekben nem tetszett.

Levente B. · kameraaltal.blog.hu 2014.12.10. 23:44:10

Szakadt függöny? Nekem az anno nagyon tetszett.

ford? 2014.12.12. 15:47:21

@Time Goes By: vagy a harveyban, es en a korai moziait mr smiths.. it's won.. szoval capra filmjeirt is rajongok

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2016.09.15. 10:27:18

ezzel a listával több bajom is van, egyrészt, nem értem a Hátsó Ablak ennyire felmagasztalt voltát, én nagyon untam azt a filmet, pláne a finálé banális voltát, nem létezik hogy jobb legyen mint akár az Észak-Északnyugat, hát még a Szédülés, és hol van a Londoni randevú?

a másik hogy alapvetően elhibázott a lista pozicionálása, mert az olvasó, föntről lefelé görget, vagyis rögtön az elején szembesül a legjobbal... nem jól van felépítve a suspense

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2016.09.15. 10:41:11

@scal: Az Észak-északnyugat és a Londoni randevú is tök jó film, de mindkettővel ugyanaz a bajom: a filmek első fele hatalmas, ugyanakkor a második felében leülnek, amikor elveszítik a ahumor és feszültség nagy részét és egyre inkább az akció jelleg kezd dominálni. Én ilyenkor szoktam megunni őket. A hátsó ablakot én nagyon bírtam, nem olyan izgalmas ugyan, mint a legjobb thrillerei, de valahogy mégis magába szív, a legvége tényleg kissé banális, főleg manapság, de Hitchcocknak egy csomó olyan filmje vagy film részletei, elemei vannak, amelyek a maguk idejében nemcsak, hogy betöltötte a maga funkcióját, de még kifejezetten újdonságnak is számított, manapság viszont már inkább csak mosolygunk rajta, és nem értjük, hogy ez miért volt olyan nagy szám annak idején. Ilyen például szerintem a Madarak, és a Vertigo egyes részletei, amelyek abszolút elavultak. Mindazonáltal az utóbbi azért tartozik mégis a kedvenceim közé, mert legjobb Hitchcock pszichéjének felfedésében.

Meg persze egy kicsit fel is akartam borítani a legtöbb helyen látható legjobb Hitchcock listát, amiket már mindenki kívülről fúj. Amúgy az én három Hitchcock szívem csücske a Pszicho, a Kötél és a Bajok Harryvel, amiből az utóbbi kettő ritkán szerepel bármilyen Hitchcock listán. Ez utóbbi angol fekete humora a mai napig ütős, ami nagyon ritka, hogy 60 évvel ezelőtti humor ennyire szórakoztató legyen manapság is.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2016.09.16. 23:51:17

@Time Goes By: akkor már értem, én is szeretem felborítani a megszokott listákat... a Londoni Randevút én inkább 3 részre bontanám, és az első harmad azzal a burleszk hülyeséggel nagyon idegesített, ott nagyon nem értettem mi a faszt akar az öreg :D

aztán a második harmad, egy akkora mindfuck, hogy lehidaltam, ilyet képes volt bárki csinálni 70-80 éve? nah és ez a része úgy eladta nekem a filmet hogy emiatt megbocsátottam a banális befejezést, annyira beringatja a nézőt a film, hogy nagyon nehéz lett volna még egy ennél is ütősebb lezárás

az Észak-Északnyugatnál nem éreztem a lezárást ennyire kilógónak, ott a könnyed humor palástolta a hiányosságokat, nekem Cary Grant spiritual successora George Clooney

az viszont hogy a Dial M for Murder miért nincs itt csak megsüvegelni tudom, ma megnéztem - szintén a blog hatására - és hát tényleg nem a legjobb, de korántsem középszerű

a Bajok Harry-velt nem akarom elhinni hogy ennyire jó legyen? :D de a blog miatt a hétvégén megnézem azt is