Time Goes By

Nő az ablak mögött (The Woman in the Window) 1944

2014. december 14. 08:00 - Time Goes By

A Máltai Sólyommal, a Gyilkos vagyokkal és a Laurával együtt ez a Fritz Lang rendezte suspense film noir is nagyban hozzájárult a noir műfajának kialakításához. A Nő az ablak mögött az egyik legizgalmasabb klasszikus noir, amiben a rendező az egész film folyamán képes növelni feszültséget, amiben még egy olyan meglepő csavar is látható a végén, ami meglehetősen szokatlan a műfajban.

A főszereplő Richard Wanley (Edward G. Robinson) egy tisztességes és tiszteletreméltó kriminalisztika professzor, akinek a szakmai karrierje mellett a családi élete is rendezett. Mivel családja éppen nyaral, úgy dönt, hogy beugrik a klubba egy italra barátaival, ahol egy festményről beszélgetnek, ami egy gyönyörű nőt ábrázol. Amikor hazaindul, összetalálkozik a festményen látható vonzó nővel Alice Reed-el (Joan Bennett). Rövid beszélgetés után meghívja egy italra, amit aztán nő lakásán folytatnak. Későbbiekben kiderül, hogy ez volt a professzor életének legnagyobb hibája. Az események ugyanis erőszakba, gyilkosságba, és zsarolásba torkollanak: a nő lakásába váratlanul beállít gazdag szeretője Claude Mazard (Arthur Loft), aki a professzornak támad. Ő önvédelemből megöli a férfit egy ollóval. A professzor a nővel közösen elhatározzák, hogy elrejtik a holttestet, mert nagyon kényelmetlen lenne a férfi számára, ha az eset nyilvánosságra jutna, ezért egy elhagyatottabb, erdős részre viszi a hullát. Wanley klubbeli baráti körébe tartozik Frank Lalor (Raymond Massey) ügyész, akinek tudomása van a nyomozás részleteiről, és elhívja Wanleyt a helyszínre (nem mint gyanúsítottat, hanem mint barátját és kollégáját). Ott Wanley folyamatosan szembesül azzal, hogy mennyi nyomot hagyott maga után. Később felbukkan Heidt (Dan Duryea), Mazard testőre, aki megzsarolja a nőt. A professzor és a nő elhatározza, hogy Alice megmérgezi Heidt-t, amikor az legközelebb felmegy a lakására....ami után még számtalan nagyon meglepő és váratlan fordulatot hoz még a történet.A filmről első ránézésre azt gondolhatnánk, hogy Fritz Lang egyik legszelídebb filmje, azonban ez roppant megtévesztő. Az igaz, hogy alapvetően nem problémás és nem velejéig gonoszak a főszereplők, azonban ennek ellenére (vagy pont emiatt), az egyik legfeszültebb film noir, amit valaha készítettek. Fritz Lang ebben a filmjében nem annyira az emberi természet gonoszságát akarta megmutatni, mintsem inkább egy freudi történet az elnyomott tudatalatti szexuális vágyakról. A történet váratlan fordulatai nemcsak a főszereplőket, de a nézőt is állandó, soha nem szűnő és növekvő nyomás alá helyezi, aminek következtében a végére Wanley professzorral együtt már nagyon frusztráltak leszünk. Ez a feszültség a film legnagyobb erőssége, és annak ellenére, hogy nem ez a legösszetettebb vagy legokosabb noir, mégis garantáltan a képernyő elé szegezi a nézőt.

Azok miatt, akik esetleg nem látták a filmet, próbálom spoiler mentesen elemezni, ugyanis az első megtekintésének élménye nagyban függ a végén lévő egyik csavartól. Emiatt a karakterek és motivációk részletezésénél visszafogottabb leszek.

A forgatókönyvet Nunnally Johnson írta James Harold Walls Once Off Guard c. regényéből. Johnson a kor egyik legbefolyásosabb és legsikeresebb forgatókönyvírója és producere volt, akire jellemző, hogy bűnözőinek karaktereit gyakran szimpatikusra formálta. A nő az ablak mögött története és karakterei nagyon jellemzőek rá, amelyben felhasználta Austin Freeman angol krimi író stílusjegyeit is, aki megalkotta az úgynevezett "fordított detektív" történet sémáját. Ebben a sémában először láthatjuk, hogy valaki elköveti a bűncselekményt, amit aztán megpróbál elfedni, annak érdekében, hogy a lebukást elkerülje. A filmben csak ezután jelenik meg a rendőrség vagy egyéb hatóság valamilyen beosztottja, aki próbálja a bizonyítékokat összegyűjteni és a gyilkost elkapni. Akárcsak pár évtizeddel később Columbo.Freeman és Johnson fordított detektív történeteinek sémája tisztán felismerhető ebben a filmben is: a gyilkosnak mindig akad valamilyen nem várt problémája, miközben a holttestet próbálja eltüntetni, amit jellemzően városon kívül, valamilyen elhagyatottabb helyen tesz meg. Persze közben mindenféle apró nyomot hagy maga után, amelyeket a rendőrség megtalál, ráadásul később általában felbukkan egy zsaroló is, aki rájön arra, hogy a főszereplő mit tett. Innentől kezdve hősünknek/antihősünknek két frontos háborút kell vívnia annak érdekében, hogy megússza a büntetést. Johnson bűnözői gyakran középosztálybeli és megbecsült emberek, akik a bűneiket, ahogy ma mondanánk, a családi értékek megvédése miatt követik el, amely pontokkal a nézők hajlamosak voltak szimpatizálni.

Ilyen Wanley professzor karaktere is, aki a bűncselekményt önvédelemből követi el, amit nagy valószínűséggel meg is úszna mindenféle büntetés nélkül. Azonban a hatóságoknak és legfőképpen a feleségének számos, kényelmetlen kérdésre kellene felelnie. Legfőképpen: mit keresett egy fiatal és gyönyörű nő lakásán éjszaka, miközben a családja elutazott? Bár a forgatókönyv fontos eleme a párbeszéd, az azonban nem tartalmaz annyira élesen szellemes dialógust, mint sok más klasszikus noir, de azért így sem panaszkodhatunk erre az összetevőre. A történet legfontosabb kérdése, hogy főhőseink vajon megússzák-e a bűntényt vagy sem. A kor hírhedt cenzúrájának egyik alapköve volt, hogy bűncselekmény elkövetése nem maradhat büntetlenül. Kérdés, hogy sikerül-e ezt kijátszania a film készítőinek vagy sem, ha igen, akkor hogyan, ha pedig nem, akkor mi lesz a büntetés?

A film karakterei egyszerre jellemzően noirosak, ugyanakkor különböznek is az átlag antihőstől és femme fataletól.Wanley professzor mindig szilárdan állt az erkölcsösség talaján, akiről senkinek eszébe sem jutna, hogy bármilyen bűncselekménybe keveredik. Ez persze egészen addig igaz, amíg fel nem bukkan az életében a végzet asszonya. Innentől kezdve utoléri a noirok antihősének sorsa, akinek élete ezennel megállíthatatlanul rohan a katasztrófába. Egyik végzetes eseményt rögtön egy másik követ, amely folyamatnak csak a totális bukás lehet a vége...

Szerencséjére azonban a mostani femme fataleunk nem a szokásos kegyetlen csábító nő, akit egyszerű lenne ezért a folyamatért hibáztatni. Ő ugyanis karaktertársaival ellentétben nem akar rosszat a professzornak, sőt még csak fel sem akarja használni semmire. Persze gyanakvóak vagyunk a karakterével szemben annak ellenére, hogy a filmben nem tapasztalunk semmi ilyen jelet tőle, de hát a megszokás ugye. Mindazonáltal mégiscsak ő az, aki az antihőst elindítja a szenvedés útján, annak ellenére, hogy ő legalább annyira kiszolgáltatott és sérülékeny, mint Wanley. A kapcsolatuk ennél fogva kevésbé illeszkedik a szokásos femme fatale - antihős sémába, ami esetükben végén már inkább csak a szövetségükről szól, semmint a kezdeti szexuális vonzalomról, amit megismerkedésükkor a rendező annyira remekül érzékeltetett.

A film 1944-es, ezért a szexuális jellegű dolgokat a cenzúra miatt csak nagyon finoman sejtetően lehetett ábrázolni. A nőnek megtetszik, ahogy Wanley professzor visszafogottan és udvariasan, de mégis csodálóan beszél a szépségéről, ezt jutalmazva hívja meg egy italra majd a lakására, tisztázván azt, hogy csak egy italról van szó. Ekkor nem odakint még nem esik, és a járda száraz. A lakásban azonban már a nőről készült meztelen szobrot láthatunk, amit a professzor megcsodál, majd a nő további képeket mutat magáról, amiket nem véletlenül nem lát a néző, csak sejthetjük, hogy akt képek. Rögtön ezután a kamera az utcát mutatja, ahol esik az eső, és az eddig száraz utca nagyon nedves. Az először ártatlannak álcázott meghívásról rögtön kiderül, hogy korántsem volt  - vagy lett - annyira ártatlan.A bűncselekmény után a legkisebb gondjuk is nagyobb a szexnél, innentől kezdve már a gondolkodás veszi át náluk a főszerepet. Ahogy az események zajlanak, folyamatosan azon törik a fejüket, hogy hogyan úszhatnák meg együtt a szituációt. Velük együtt a néző is ösztönösen azon gondolkodik, hogy mi lenne a legjobb megoldás a jelenlegi és az esetleg később felmerülő problémák megoldására illetve elkerülésére. A film határozottan aktív figyelővé teszi a közönséget.

A főszereplő a film során jelentős mentális tortúrának van kitéve, azonban a femme fatale antihőst kínzó "szerepköre" a filmben áttevődik az ügyész karakterére, akinek ez a tevékenysége szintén nem szándékos barátjával szemben. Ő folyamatosan az ügyről beszél Wanleynek, miután megtalálják a holttestet, aki általa tudja meg, hogy mennyi hibát követett el, amelyek persze egyre csak tornyosulnak. Fritz Lang úgy tudja a főszereplőit feszültség alá helyezni, mint senki más. Minden új jelenettel és csavarral fokozza a pszichikai nyomást a karaktereken, na meg persze a nézőn. Az egyik legjobb jelenet, amikor az ügyész elhívja a professzort a helyszínre, ahol a holttestet megtalálták. Wanley, bármennyire is meggondolt és elismert kriminalista, nem képes a izgalom és a lelkiismeret-furdalás okozta nyomást elviselni, amikor szembesül az óvatlansága, de legfőképpen a gyakorlatlansága okozta bűnjelekkel. Szinte folyamatosan elárulja érintettségét, azonban ez barátjának - aki nyilvánvalóan valami "bűnözőt" keres- , meg sem fordul a fejében, hogy Wanleyre gyanakodjon, minden áruló jel ellenére. A filmben kapunk némi társadalomkritikát is, egyrészről azáltal, hogy a középosztály tagjaival szemben senki nem olyan gyanakvó, mint Heidt, a piti zsaroló karakterével szemben.A Nő az ablak mögöttet gyakran összehasonlítják Fritz Lang egy évvel későbbi Vörös utca c. filmjével. Mind a kettő pszichológiai jellegű suspense noir thriller, a rendező mellett ugyanaz az operatőr, és a három főszereplő is (Robinson, Bennett, Duryea). Edward G. Robinson mindkettőben egy házas férfit játszik, aki bűncselekményekbe keveredik, amikor megismerkedik vágyai tárgyával, a gyönyörű Joan Bennettel, akivel egy párhuzamos és rejtett életet alakít ki, ráadásul mindkét filmben Dan Duryea keseríti meg az életét leginkább. Robinson karaktereinek motivációi is hasonlítanak, függetlenül attól, hogy az egyik filmben kiegyensúlyozott, míg a másikban egy elviselhetetlen házasságban él: középkorú férfi kapuzárási pánikja és szexuális frusztrációja. Azonban ebben a filmben a két főszereplő korántsem annyira problémás vagy hibás, ellentétben a Vörös utcával, ahol egyik rosszabb, mint a másik. Még Duryea karaktere is "normálisabb" itt egy fokkal, mert legalább nőgyűlölet nincs benne. A filmben - a Vörös utcához hasonlóan - kiváló alakításokat láthatunk:

Edward G. Robinson egészen remek, mint a kissé konzervatív, intelligens, udvarias középkorú nős férfi Richard Wanley professzor. Wanley egy illedelmes és erkölcsös férfi, aki egyetlen rossz döntés miatt katasztrofális eseményekbe keveredik. Kapuzárási pánikjáról mindjárt a film elején tudomást szerzünk, amikor a klubban a barátainak arról panaszkodik, hogy mennyire utálja a gondolatot, hogy nincs már izgalom és kaland az életében, amikor az ügyész figyelmezteti, hogy a hivatalában nagyon sokszor látta azt, hogy milyen következményekkel járhat egy ilyen kaland az ő generációjuknak. Ez pont azelőtt történik, hogy Wanley megismerkedik Alice-szel. A szalmaözvegy Wanley nem tud a kísértésnek és elfojtott szexuális vágyainak ellenállni. Wanley, akiben kezdetben semmi gonosz vagy ördögi nincs, először önvédelemből öl, azonban később már tiszta fejjel és racionális alapon győzi meg a nőt, hogy a zsarolótól örökre meg kell szabadulniuk. Ez már előre eltervezett gyilkosság. Még a legártatlanabb és legártalmatlanabbnak látszó ember is képes a legnagyobb bűnökre. A körülmények okozta végzetes folyamat azonban előhozza személyiségéből a rejtetten benne lévő potenciális bűnözőt, azonban terveibe mindig apró hibák csúsznak, aminek következményeit ő szenvedi meg a legjobban. A film sejteti Wanley mazochizmusát is, nemcsak a lelkit, de a fizikait is: többször megsérti magát (hol a pezsgős üveg, hol egy szögesdrót, hol a fertőzött szömörce miatt), miközben a férfin szép lassan úrrá lesz a félelem és a reménytelenség is.Joan Bennett karaktere Alice Reed egy érdekes és nem tipikus femme fatale. Annak ellenére, hogy ő is szexis, és a film sugalmazza erkölcsiségének megkérdőjelezhetőségét, már csak azáltal is, hogy az idős és gazdag szeretője, a későbbi áldozat feljár a lakására, és még csak a nevét sem tudja. Azonban soha nem állt szándékában, hogy bárkinek rosszat okozzon. Az, hogy belemegy abba, hogy megmérgezze Heidt-t, is inkább a professzor érdekében történik. Ellentétben a többi végzet asszonyával, nem ő az események irényítója, hanem inkább csak Wenley vágyainak tárgya, és a  film középpontjában Wanley indítékai és motivációi állnak, nem a nőé.

Dan Duryea Bennetthez hasonlóan remek karakterében, a tenyérbemászó zsaroló Heidtként. Ő mindig tökéletes volt irritáló piti bűnözőként, akiről rögtön látod, hogy mindenkire csak bajt hoz, ahogy megpillantod az állandóan az arcán lévő visszatetszően gúnyos mosolyt.

Raymond Massey Frank Lalor ügyész karaktere sem a noirokban megszokott karakter. Ő nem utál senkit, mindenkit egyformán kezel és egyáltalán nem intrikus, nem szándékozik senkit manipulálni, hogy számára megfelelő vallomást tegyen és nem akar ártatlan embert lecsukatni, hogy a karrierjét előmozdítsa, ami pedig elég gyakori az ügyész karaktereknél. Ő egészen egyszerűen a bizonyítékokat keresi, és azok alapján akarja az ügyet megoldani. Tulajdonképpen a film noir krimik legpozitívabb hivatalos közege, aki ennek ellenére az egyik legnagyobb szenvedést okozza az antihősnek.A film rutinos operatőre Milton Krasner itt is elegáns munkát végzett, különösen a sötét és esős utcajelenetek nagyon stílusosan noirosak. A film egyik jellegzetessége a tükrök fokozott használata, amely a szereplő személyiségének kettősségét is kifejezi azáltal, hogy egyszerre két különböző szögből láthatjuk.

Fritz Lang rendező soha nem engedi, hogy a néző a bűncselekmény elkövetése után bármikor is kiengedjen és egy pillanatra is ellazuljon, a feszültség végig fennmarad. A film legfontosabb csavarát szokták kritizálni, azonban cenzúrás időkben az alkotói szabadság nyilván korlátozott volt, és Fritz Lang így is mindent kihozott a filmből, amit a témájánál fogva ki akart. A The Woman in the Window központjában a bűntudat, az elfojtott szexuális vágyak, paranoia, a rejtett erőszakosság áll, amely végig leköti a nézőt, aki ugyanazt a nyomást éli át, amit a film főszereplője. Nem véletlen, hogy a noir rajongók egyik nagy kedvence a mai napig.

Értékelés: 10/10

A film angolul itt végig megnézhető:

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr356939259

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.