Time Goes By

Nem vagyunk angyalok (We're no Angels) 1955

2014. december 23. 11:51 - Time Goes By

Azért választottam ezt a karácsonyi vígjátékot mára, hogy az ünnep se teljen el teljesen Humphrey Bogart nélkül. A Nem vagyunk angyalok ritka komédiáinak - és színes filmjeinek - egyike, amiben igazán remek szereposztás látható, a film rendezőjéről Kertész Mihályról nem is beszélve, akivel már a Casablancában is együtt dolgozott. A Nem vagyunk angyalok magában hordozza a karácsonyi filmek műfajára jellemző szívmelengető hangulatot, ugyanakkor még sem nevezhető konvencionális karácsonyi filmnek ez a kissé morbid komédia.

Három rab, Joseph (Humphrey Bogart), Albert (Aldo Ray) és Jules (Peter Ustinov) megszöknek a hírhedt Ördög Szigeten lévő börtönből, és azt tervezik, hogy kirabolnak egy boltot, ahol ruhát és pénzt szereznek, hogy elhajózhassanak egy másik helyre. Tetőjavítóknak adják ki magukat annak érdekében, hogy tervüket megvalósítsák, azonban szembesülniük kell azzal, hogy a boltot működtető Ducotel család koránt sincs anyagilag kedvező helyzetben. A három rab a karácsonyt a családnál töltik, ahol annyira jól érzik magukat, hogy elhatározzák, inkább mégsem rabolják ki és ölik meg őket, hanem inkább segítenek a problémáik megoldásában. A Ducotel házaspár, Amelie (Joan Bennett) és Felix (Leo G. Carroll) 18 éves lánya Isabelle (Gloria Talbott) Paul Trochardba (John Baer) szerelmes, aki azonban egy másik lányt akar feleségül venni. A bolt tulajdonosa Anrdé Trochard (Basil Rathbone), Paul nagybátyja ráadásul egy teljes ellenőrzést akar tartani a boltban azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy a családot kitehesse a házból és az üzletből...A We're no Angels egyszerre egy tipikus karácsonyi csoda jellegű film, annak számos kliséjével együtt, azonban mégis kitűnik a műfaj darabjai közül számos kissé extrém tulajdonságával. A film története ugyan karácsonykor játszódik, de sem a helyszíne, sem a főszereplői nem mondhatóak éppen megszokottnak egy karácsonyi filmben. Itt ugyanis nem takar mindent hó vagy látható hóvirág az ablakon, ráadásul a főszereplői elítélt bűnözők. Ugyanakkor pont ebből fakad a karácsonyi filmek általános mondanivalója, miszerint a jóság ott is jelen van, ahol ezt a legkevésbé várnánk, és onnan kaphatunk csodaszámba menő segítséget, ahonnan nem is számítunk. A film bájossága és témája ellenére nem megy át nagyon émelyítő édességbe, és a bűnözők sem válnak szentekké miközben megmutatják a bennük lévő jóságot. Ez többek között a film humorának is köszönhető, ami helyenként száraz, helyenként morbid és fekete, néhol pedig screwball comedy jellegű, amelyek által nagyszerűen egyensúlyoz a klasszikus karácsonyi valamint a black comdeyk határán, úgy, hogy megmarad egy igazi családi filmnek. Nincs benne erőszak, vulgáris beszéd, szex vagy meztelenség, speciális effektek, amelyek nélkül ma már egyetlen film sem képzelhető el, még a karácsonyiak sem nagyon, és mégis remek kikapcsolódást nyújt. A film két legnagyobb erőssége a forgatókönyv, na és persze legfőképpen híres színészei.

A forgatókönyvet Ranald Macougall írta Samuel és Bella Spewack azonos című színművéből, ami pedig Albert Husson La Cuisine Des Anges c. színművéből jött. A szövegben számtalan szellemes és fekete humort tartalmazó sor található, amelyek többségét persze a három bűnöző szájából halljuk. Ők hárman egy nagyon különös triót alkotnak, akik nagyon különböznek külsőleg és belsőleg is egymástól, azonban baráti és "kollegiális" kapcsolatukat végig fenntartják a néha kialakuló egyet nem értések ellenére is. Mindhárman képesek a jóra, ugyanakkor soha nem bánták meg, vagy éreznek lelkiismeret-furdalást az elkövetett bűncselekmények miatt. Sőt valójában a sors igazságtalanságát, és az áldozat hibáztatják a bűneikért, mint Albert, amikor elmondja, hogy "bárcsak a nagybátyám igent mondott volna, amikor pénzt kértem tőle. Minden máshogy alakult volna, és nem kellett volna kalapáccsal fejbe vernem." Joseph pedig naivan és csodálkozóan említi meg, hogy szökésüket az őr túlélte.Miután azonban megszeretik a családot, és eldöntik, hogy megoldják a problémáikat, egyre inkább olyan érzésünk van, mintha ők a család védőangyalai lennének. Erre utal a film (és a poszt) elején látható kép, amikor - fentről - benéznek a család házába. A küldetésük végrehajtásában persze "szakmájukban" szerzett tapasztalataikat és tudásukat használják fel: Joseph a kreatív könyvelésben, Jules széfek és zárak kinyitásában járatos és gyilkos, a tetovált kigyúrt Aldo pedig ért a nőkhöz, és nem utolsó sorban szintén gyilkos. Személyiségük kettőssége végig érezhető: minden segítőszándékuk ellenére a sötétebbik oldaluk fenyegetése folyamatosan jelen van a filmben. Ennek két oka is van: egyrészől ez a komikus jelenetek és dialógusok további forrása, másrészről a teljes cukiság elkerülése érdekében alkalmazott eszköz. "Azért jöttünk ide, hogy kiraboljuk őket, és ezt is fogjuk tenni: beverjük a fejüket, kivájjuk a szemüket, elvágjuk a torkukat. Amint elmosogattunk." - mondja Joseph a másik kettőnek. Ráadásul Albertnek van egy kis házi állata is, ami persze esetében nem egy cuki cica vagy kutyus, hanem Adolphe, a mérges vipera. A film végére azonban már mindenki számára világos, hogy a gonoszság nem bennük rejtőzik, hanem sokkal inkább a köztiszteletben álló Trochardékban, a Ducotel család rokonságában, akiket csak a pénz érdekel és a kapzsiság mozgat.

A vígjáték műfajára általában nem jellemző az időtállóság, azonban ez a film ez alól a szabály alól is kivétel, ami nagyrészt a három főszereplőnek köszönhető. Bogart, Ustinov és Ray remekül alakítják a három rossz fiús védőangyalt, miközben aluljátszák a szerepeiket, ezzel is növelve a száraz és fekete humor hatását, és egyben a film időtállóságát is. Hármójuk közötti összhang és együttműködés is kiváló a filmben, amiben sokszor kisebb szünetekkel és egy-egy pillantással is remekül érzékeltetik egymással (és persze a nézővel is) a véleményeiket, gondolataikat. Az ő tiszteletlen és arcátlan hármasuk a We're no Angels sikerességének a kulcsa.Joseph az ész a hármójuk között, ő áll a csapat működésének hátterében. Sima beszédű csaló, aki ráadásul nagyon tehetséges eladónak is bizonyul a boltban, hiszen olyan árukat is el tud adni, amelyek már évek óta a polcokon porosodnak. Humphrey Bogart nem sok vígjátékban játszott, ugyanakkor ezek mindegyikében megmutatta komikusi képességeit. Szerepét nagyon jó érzékkel játssza alul, amivel tovább fokozza a karakterére jellemző száraz humort, és egyszerre lesz kiváló a fenyegető bűnöző és rózsaszín köténykés aranyszívű és segítőkész Joseph karakterében.

Peter Ustinov Jules, a feleséggyilkos szerepében a csapat lelkiismerete és erkölcsi iránytűje. Talán ő a legjobb a hármójuk között, a legtöbb vicces mondatot az ő szájából halljuk, de az is lehet, hogy csak ő hozza ki a legtöbbet a mondataiból, többek között a szomorkás szünetek remek alkalmazásával.

Aldo Ray a csapat fiatalsága és fizikai ereje, akinek a gyenge pontja a női nem, és Isabelle bájosságának hatása alól sem tudja kivonni magát.

A többi színész is remek alakítást nyújtott, köztük a kapzsi Trochardot - akiről kiderül, hogy sokkal, de sokkal gonoszabb, mint akármelyik bűnöző - játszó Basil Rathbone, vagy Joan Bennett, a körültekintő anya szerepében.A színésznő a férje és szeretője közötti lövöldözés után kitaszított pária lett Hollywoodban, és ettől a filmtől remélte a nagy visszatérést, amit régi barátja, Humphrey Bogart segítségével kapott meg. A film sikere és az ő jó játéka ellenére sem sikerült neki a nagy visszatérés, és a Nem vagyunk angyalok az egyik utolsó filmje lett. Gloria Talbott is meggyőző volt a már szinte felháborítóan naiv Isabelle karakterében.

Michael Curtiz annak ellenére érdekessé teszi a filmet, hogy érződik annak színpadi eredete. Majdnem az egész film a család házában játszódik, azonban a mai szemmel nézve kicsit lassú ütem ellenére sincs klausztrofóbiás érzésünk, és nem is tűnik fel, hogy szinte végig házon belül vagy annak környékén vagyunk. A film színpadi jellegét azonban erősíti a kameramozgás, pontosabban szólva annak hiánya, ugyanis ez mintha nem létezne. Állandóan közepes távolságról látjuk a jeleneteket, nagyon kevés igazán közeli vagy távoli kép van a filmben. Ez nyilvánvalóan nem Loyal Griggs operatőr legjobb munkája, ami elmondható a híres rendezőről is, ugyanakkor ez semmit, vagy legalábbis nem sokat von le az összhatásból.

A Nem vagyunk angyalok összességében egy bájos és könnyed fekete vígjáték, ami számomra messze jobbnak tűnik, mint az 1989-es remakeje Robert de Niroval és Sean Penn-nel. Egyik karácsony délután bátran meg lehet nézni a Reszkessetek betörők helyett.

Értékelés: 8/10

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr896983843

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Skeez 2014.12.24. 23:08:17

off: Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet Kívánok!
ZsÁ

Marostea96 2015.12.13. 07:47:33

Nálam már hagyomány, hogy lemegy az ünnepek alatt. Zseniális!!