Time Goes By

A stoppos (The Hitch-Hiker) 1953

2015. január 19. 12:47 - Time Goes By

Ez a pszicho dráma és road thriller film noir arról (is) nevezetes, hogy egyike a két klasszikus noirnak, amit egy nő, Ida Lupino rendezett. (Az egész hollywoodi aranykornak (1930-1960) összesen két női rendezője volt.) Az ő filmjeire jellemző, hogy ellentétben a férfiak által rendezett noirokkal, amelyekben a nőket veszélyesnek és irracionálisnak ábrázolják, ő a férfiakat ruházza fel ezen tulajdonságokkal. Ida Lupino legjobb filmje egyértelműen a Hitch-Hiker, amiben két középosztálybeli férfit autóútjuk során túszul ejt egy pszichopata sorozatgyilkos, aki szép lassan pszichésen próbálja megtörni a férfiakat. A gyilkos karakterét egy valódi gyilkosról, William Edward Cook-ról mintázták. Idővel ez a low budget film is kult státuszt ért el a noir rajongók táborában.

Horgásztúrára induló két férfi Roy Collins (Edmond O’Brien) és Gilbert Bowen (Frank Lovejoy) felvesznek autójukba egy stoppost, Emmett Myerst (William Talman), akiről kiderül, hogy egy pszichopata sorozatgyilkos. Mivel a rendőrség azt gondolja, hogy Myers egyedül menekül Mexikó felé, ezért a gyilkos a két férfit túszként tartva próbálja elérni a határt, abban bízva, hogy hármójukat nem állítja meg a rendőség. Az autóút során a rádión hallgatja a rendőrségi híreket, és a két férfivel közli, hogy az útjuk végén megöli őket...Ida Lupino a ’30-’40-es évek egyik ismert hollywoodi színésznője volt, - akit a szegény ember Bette Davisének is neveztek - , nagyon sok remek noirban (On Dangerous Ground, Road House, Beware my Lovely stb) vagy noir elemekkel rendelkező egyéb filmben (They Drive by Night, High Sierra stb) játszott. A ’40-es évek második felében érdekelni kezdte a rendezés is, azonban sajnos nem sok lehetőséget kapott erre a filmstúdióktól, ezért a független a filmezés felé fordult. Megalapította a The Filmakers nevű független stúdióját férjével, Collier Younggal, amelyben összesen 12, főleg speciális, akár tabu témájú (nemi erőszak, egyedülálló anyák) low budget filmeket készítettek, és amelyek miatt a modern feminista filmesek példaképévé vált. A Stoppos már a Filmakers stúdió keretén belül készült.

A Hitch-Hiker egy nagyon hideg film noir thriller, ami annak ellenére a műfaj egyik legjobb low budgetes alkotása, hogy számos noir elem hiányzik belőle. A két legszembetűnőbb dolog, hogy nincs női szereplő, azaz femme fatale, így könnyebben elkerülhető volt, hogy egy nő legyen minden probléma oka. A klasszikus noirokkal ellentétben nem egy nagyvárosban, éjszakai mulatóban, sötét sikátorban vagy eső áztatta macskaköves utcákon játszódik, hanem kihalt utakon és egy hatalmas sivatagos területen a Mexikói határ közelében, ahol mindig süt a nap. A film alapvetően egyszerű, tulajdonképpen három férfiból, egy pisztolyból, egy autóból, kihalt sivatagi utakból, és fojtott párbeszédekből áll. A végeredmény azonban a tiszta, a film elejétől a végéig meglévő feszültség, ami folyamatosan képes a néző figyelmét lekötni.

A forgatókönyvet is Ida Lupino és ekkor már ex-férje Collier Young írta, ami nem túl összetett vagy bonyolult, így lehetőség volt a feszültség felépítésére ebben a nagyon hatékony 70 perces minimalista noir road movie-ban. A film remek tanulmány a stressz és félelem alatt álló emberi természetről, viselkedésről, amiben a gyávaság és megfontoltság, az ellenállás és az irracionalitás között elmosdónak a határok. A film két túsza, Gil és Roy feladata az életben maradás, akiknek meg kell győznie a pszichopata gyilkost arról, hogy többet érnek neki élve, mint holtan, miközben a gyilkos kegyetlen, életveszélyes játékokat játszik velük.A középosztálybeli túszok és az alsóosztálybeli gyilkos túlélési küzdelme látható, amely által a társadalmi osztályok összeütközése is megjelenik a filmben. Az alsóosztálybeli rab lenézi a másik kettőt, mert puhának tartja őket, és olyanoknak, akik másoktól függenek. Myers azt mondja egy ponton, hogy „ti puhák vagytok. Én nem. Soha senki nem adott nekem semmit, így aztán nem is tartozok senkinek semmivel.„ Ugyanakkor irigység is van benne a másik kettő könnyebb élete miatt, és az ebből fakadó rosszindulatát és szadizmusát ki is éli rajtuk. A pszichopata Myers meg akarja alázni a másik kettőt, hogy végre életében egyszer középosztálybeli emberek fölé kerekedjen, akik elismerik és félnek hatalmától. Ezért játszik velük beteges és veszélyes pszichológiai játékokat, amelyek egyáltalán nem a menekülését vagy a túlélését szolgálták, hanem csakis ezen vágyainak kielégítését. Annak ellenére, hogy ők hárman együtt töltenek pár napot, mégsem alakul ki közöttük igazából semmilyen kapcsolat, ami azt is szimbolizálja, hogy az osztályok között sem alakul ki semmilyen kapcsolat vagy átjárhatóság. Míg az alsóosztálybeli irigységből és keményebb életének megtorlásaként erőszakosan próbál a másik kettő fölé kerekedni, addig a középosztálybeliek inkább csak menekülni akarnak előle, hogy ne kelljen a közelében lenniük, mert az számukra életveszélyes.

A két túsz két teljesen átlagos középosztálybeli fickó, akik soha nem voltak hősök, és hiányzik is belőlük a hollywoodi filmek hőseinek tradicionális macsósága. A film nagy részében azt teszik, amit a fegyvert rájuk fogó gyilkos mond nekik. Bár nem teljesen passzívak és életben maradásuk érdekében hagynak jelet a rendőrségnek, de fizikailag nem veszik fel a harcot Myers-szel. Roy és Gil türelmesen várják az alkalmas pillanatot, amikor megszökhetnek, miközben Myers ezt nem adja meg nekik. A kemény, büszke és vagány főszereplőkhöz szokott néző akár még mérges is lehet ezekre a fickókra, akik nem igazán állnak ki magukért, és nem próbálnak meg harcolni vele az út folyamán. Az ő karaktereiken keresztül Ida Lupino leszámol a férfi nem hősiességének mítoszával. A két túsz karaktere ezáltal sokkal realisztikusabb lesz, mint kora hollywoodi hősei, így az átlag ember jobban is tud azonosulni velük. Mit is tudna tenni egy átlag ember, akire fegyvert szegeznek? Igazából nem sokat, azonkívül, hogy megpróbál életben maradni azáltal, hogy együttműködik a fogvatartójával, még akkor is, ha ez esetleg megalázó.A filmben nem láthatóak igazán erőszakos jelenetek, a rendező a feszültséget a túszok félelemre építi. A feszültség állandó szinten tartásához hozzájárul az is, hogy a rádión hallgatják a rendőrségi híreket. A rendőrségi karakterek szimpatikus figurák, ugyanakkor nem központi karakterek a a Hitch-Hikerben, annak ellenére, hogy a film bemutatja a rendőrségi embervadászat procedúráját is. Talán az első olyan hollywoodi film volt, amiben spanyolul is beszéltek, anélkül, hogy feliratozva lenne. A film hitelességét és realisztikusságát tovább növeli, hogy az igazi gyilkos Cook életének egyes elemeit is megismerhetjük.

A forgatókönyv egyetlen gyengesége, hogy a történetmesélés is egyszerű, amiben nincsenek meglepő csavarok, fordulatok, meglepetések. Másrészről viszont a viszonylag rövid játékidőhöz és az alapjában véve egyszerű filmhez lehet, hogy jobban is illeszkedik a lineáris történetvezetés, ugyanakkor nekem egy kicsit hiányzott a noirokban szinte kötelező csavar.

A film fényképezése is növeli a realisztikusságot, hiszen a helyszínen, a mexikói sivatagban forgatták, aminek kietlenségét is remekül használják fel, hiszen ezzel még hangsúlyosabbá válik a középosztálybeli túszok kiszolgáltatottsága és elhagyatottsága. Nicholas Musucara operatőr számos alkalommal bizonyította azt is, hogy mennyire érti a noiros világítást és árnyékok használatát (Out of the Past, The Spirál Staircase, The Locket stb), amit itt is láthatunk majd a film vége felé, főleg a dokkos jelenetben.

A színészi játékra sem lehet panaszunk, A stoppos mindhárom főszereplője jó volt, különös tekintettel William Talmanra.A pszichopata sorozatgyilkos Emmett Myers karaktere és az őt játszó William Talman a film motorja és ereje. Myers jobb szeme le van bénulva, amit nem tud becsukni, emiatt aztán a túszok soha nem tudják, hogy alszik-e vagy sem. Ez elsőre olcsó thriller fogásnak tűnhet, azonban nem az, mert a valódi gyilkos Cook szeme is ilyen volt. Mindenesetre ez egy nagyon furcsa és egyben leküzdhetetlen akadály a túszok számára ebben a történetben. Talman a rossz szemével, karcos hangjával fizikailag is nagyon ijesztő alak, aki nem egy hollywoodi értelemben véve harsány elmebeteg sorozatgyilkos, hanem a túszaihoz hasonlóan ő is sokkal reálisabb és életszerűbb. Kicsinyes, rosszindulatú és mentálisan beteg ember, akinek kezében fegyver van. Myers ismeri túszait és előre meg tudja mondani azok reakciót és lépéseit. William Talman remekül, hideg közömbösséggel játssza karakterét és nem próbál meg a nézőben szimpátiát kelteni.

Frank Lovejoy és Edmond O’Brien játssza a túszokat, Gilt és Royt. Kettejük között Gil tűnik a főnöknek, aki nagyon racionális és meggondolt férfi, ami ez esetben néha határos a fizikai gyávasággal. Ő az eszével küzd inkább, és minden passzivitásuk ellenére ő az, aki nyomot tud hagyni a rendőrség számára. Ugyanakkor ő merevebb az alapvetően hallgatag, de indulatosabb Roynál, aki könnyebben elveszti a fejét. Ő az, aki fizikailag először neki akar menni Myersnek, azonban ez a filmben nem a férfi bátorság jele, hanem irracionalitásé, ugyanis ez a halálát jelentette volna. Ezáltal a Stopposban - szemben többi film által pozitív tulajdonságokként ábrázolt - meggondoltság és fizikai bátorság ebben a filmben gyávasággá és irracionalitássá változik.

Ida Lupino késői, realisztikus noirja alapjában véve egyszerű, ugyanakkor mégis feszült és szórakoztató B movie, amiben pozitívnak nevezett, vagy vélt tulajdonságok értelmezése összetettebbé válik. A film folyamatosan képes lekötni a nézők figyelmét a jól felépített feszültség által. Ida Lupino mindent kihozott az alacsony költségvetéséből, amit csak ki lehetett hozni.

Értékelés: 8/10

A Stoppos angolul itt végignézhető:

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr677065251

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2015.01.20. 13:00:04

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Trashmann 2015.12.31. 01:15:20

Talman-nel és a filmmel kapcsolatban van is egy sztori, miszerint a film bemutatója után Talman
(ő játszott a Myers-t, a stopos gyilkost) L.A.-ben a kabriójával megállt egy pirosnál. A mellette lévő
kocsi sofőrje nézte egy darabig, majd megkérdezte: " Te vagy az a stoppos (hitch-hiker), ugye?",
Talman bólintott. A faszi kiszállt, megkerülte a kocsit és lekevert egy fülest Talman-nek, majd vissza-
ült a kocsijába és elhajtott.
Talman később ezt mondta: "Tudod, soha nem nyertem Oscar-t, de azt hiszem, akkor voltam
a legközelebb ahhoz, hogy kapjak egyet". :)
Szegény Talman világéletében antiszociális bűnözőket játszott, de ettől függetlenül, vagy épp ezért
nagy kedvenc.