Time Goes By

Dr. Clitterhouse (The Amazing Dr. Clitterhouse) 1938

2015. január 21. 08:52 - Time Goes By

A Dr. Clitterhouse egyike Edward G. Robinson és Humphrey Bogart 5 közös filmjének, aminek többségét a '30-as évek végén forgatták, és amelyekben mindig Robinson a jó (vagy legalábbis a jobb) fickó, míg szegény Bogart a rossz. Ez a leosztás csak az 1948-as Key Largoban fordul meg, amikor már Bogart volt a nagyobb sztár. A Dr. Clitterhouse egy helyenként fekete humorú krimi komédia, amiben Edward G. Robinson egy briliáns és menő doktort játszik, aki a bűnözők viselkedését tanulmányozva maga is azzá válik.

Dr. Clitterhouse (Edward G. Robinson) egy köztiszteletben álló professzor, aki a bűnözők viselkedésének kutatása közben a téma megszállottja lesz. Úgy gondolja, hogy igazi szakértővé csak akkor válhat, ha saját maga is kipróbálja a bűnözést, ezért társadalmi pozícióját kihasználva gazdag embereket rabol ki, miközben a tulajdonosok éppen partit adnak. Kapcsolatainak köszönhetően megtudja azt is, hogy egy Jo (Claire Trevor) nevű illető az alvilág leghíresebb orgazdája, ezért felkeresi, hogy az ellopott ékszerektől megszabaduljon. Jo-n keresztül megismerkedik Rocks Valentine (Humphrey Bogart) gengszterrel és bűntársaival, majd lassanként a banda eszévé válik. A bűnözést nagyon érdekesnek és izgalmasnak találja a professzor, aki persze alvilági tevékenysége közben sem feledkezik meg tudományos kutatásáról, ezért rablások közben méri a gengszterek vérnyomását, és ellenőrzi a pupillatágulásukat. Egyre nagyobb megbecsülést és tiszteletet vív ki a banda tagjai között, és úgy tűnik, hogy még Jo is beleszeret. Mindezekkel kiváltja Rocks féltékenységét, aki attól fél, hogy a professzor átveszi tőle a banda irányítását. A doktor is érzékeli az ebből fakadó veszélyt, ezért úgy dönt, hogy befejezi bűnözői pályafutását, és tudományos kutatásainak megírására koncentrál. Rocks azonban ellopja könyvét és megzsarolja, hogy tovább dolgozzon neki, természetesen elismerve Rocks főnökségét. A professzor kutatása és könyve érdekében megöli Rocksot, majd feladja magát. A bíróságon elmebetegségre hivatkozik védőügyvédje, azonban a professzor ezt nem engedheti, hiszen akkor tudományos kutatását és könyvét senki nem venné komolyan...A Dr. Clitterhouse egy nagyon furcsa film, amit nevezhetünk gengszter komédiának, vagy dráma-komédiának, de igazából egyik sem fedi teljesen. Valahol a száraz és/vagy fekete angol humor és a '30-as évek gengszter filmjei között áll, ami azonban mégis inkább fekete semmint komédia, ugyanakkor drámának nem lehet elég komolyan venni, annak ellenére, hogy komoly témákkal is foglalkozik. Többek között olyan kérdéseket vet fel, hogy mi a tudomány szerepe a modern társadalomban, és milyen messzire menjenek, mehetnek a tudósok, hogy feltevéseiket bizonyítsák. A filmben látható, hogy Dr. Clitterhouse a végsőkig, akár a gyilkosságig is elmegy kutatása során, miközben áldozata agóniájának minden rezdülését figyeli - persze kizárólag tudományos alapon -, racionálisan és teljesen érzelemmentesen. A Dr. Clitterhouse legnagyobb erőssége a forgatókönyv, a professzor összezavarodott és nevetséges karaktere, ami tulajdonképpen leginkább szatírává teszi ezt a filmet, na és a színészei, köztük is elsősorban Edward G. Robinson játéka.

A film forgatókönyvét Barré Lyndon rövid történetéből John Wexley és John Huston írták, ez utóbbinak ez volt az első közös filmje Humphrey Bogarttal, amit később olyanok követtek, mint A máltai sólyom, a Sierra Madre kincse, vagy az Afrika királynője. A történet nevetségesen irreális volta nem gyengíti, hanem erősíti a film szatíra jellegét, amely számtalan éles és évődő párbeszédet, beszólást tartalmaz. A film annyira jól egyensúlyoz a műfajok között, hogy nem tudjuk eldönteni, hogy mennyire vegyük komolyan. Ennek persze a professzor karaktere a legfőbb oka, aki meghatározza az egész filmet, hiszen minden és mindenki köréje épül. A jó szatírákban a szereplők nagyon komolyan veszik magukat, így van ezzel Dr. Clitterhouse amúgy nevetséges karaktere is, aki pont komolyságánál fogva válik viccessé.A film lineáris szerkezetű, amit nagyjából három (nem egyenlő) szakaszra lehet bontani. Az első részben megismerjük a professzor karakterét és tevékenységét, a másodikban - ez a leghosszabb - alvilági karrierjét, amiben számos kölcsönös átvágást láthatunk (például amikor Rocks bezárja a professzort az egyik rablás helyszínén egy fagyasztóba) valamint ennek végén a szükségszerű végső összeütközését Rocks-szal, amit ő a kutatása védelmével indokol. A gyilkosság nagyon racionális döntésnek tűnik, valójában azonban a bűnözést megízlelő és megszerető professzor leginkább csak ki akarja próbálni a létező legnagyobb bűntettet. A film harmadik része a bírósági tárgyalás, aminek - és az egész film - legfontosabb kérdése, hogy az intelligens professzor beszámítható-e vagy sem. Tényleg a tudomány nevében és érdekében tette, amit tett, vagy csak titkos bűnözői vágyait elégítette ki?

Spoiler következik:

Kivételesen elárulom, hogy mi lesz a történet vége, egyrészről mert annak ismerete nem ront a filmélményen, másrészről meg nem suspense vagy mystery filmről van szó, harmadrészről pedig a vége nagyon jól jellemzi a film egészét. A professzort elmebetegnek nyilvánítja az esküdtszék, ezért nem ítélik el a gyilkosságért. Na nem azért, mert a tudományos kutatásnak álcázza szociopata viselkedését és annak nevében embert ölt, hanem mert az ügyvédjét megcáfolva -  aki mindenáron elmebetegnek akarja bemutatni, annak érdekében, hogy ügyfele elkerülje a kivégzést - könyve és kutatása érdekében ragaszkodik ahhoz, hogy beszámítható. Az esküdtszék szerint pedig pont ez a beszámíthatatlanságának legfényesebb bizonyítéka, hiszen normális ember mindent megtenne azért, hogy beszámíthatatlanság címén megússza a halálos ítéletet.Ha a Dr. Clitterhouse komolyabbik oldalát nézzük, akkor kiderül, hogy a professzor egy kettős személyiségű pszichopata, akinek karaktere felfogható egyfajta Jekyll és Hydenak is, amiben Hyde egyáltalán nem őrültebb, mint Jekyll, inkább csak nem rendelkezik Jekyll lelkiismeretével és erkölcsével. Vagyis a tudomány szolgálhatja az emberiség javát és kárát is, attól függően, hogy etikus-e vagy sem.

A filmben számtalan remek jelenet van, az egyik legviccesebb, amikor rablás közben a bűnözők vérnyomását és pupillatágulását méri annak érdekében, hogy a viselkedésüket és lelkivilágukat tudományos tényekkel is alátámassza. A poszt végi videóban látható a jelenet.

Edward G. Robinson működteti leginkább ezt a filmet az adrenalin éhes tudományos kutató és professzor karakterében, akit teljesen lenyűgöz a rablók és tolvajok világa. Alig várja, hogy tesztelhesse a bűnözők (köztük a saját) fizikai reakcióit, ellenőrzi izzadásukat, idegességüket, vérnyomásukat, miközben lassan a bűnözők lángelméjévé válik, és egy idő után már ő terveli ki az akciókat. Bűnözői karrierje csúcsára akkor jut el, amikor megöli riválisát, a banda eredeti főnökét, Rocksot, akinek haldoklása közben minden sóhajtását feljegyzi, mert ő az az ember, aki a professzor szerint " Egy csodálatos példánya a tiszta rosszindulatnak. Mindenképpen megéri tanulmányozni." A professzor gondtalanul arrogáns és annyira nyugodt, mintha nem lennének idegei, azonban egy idő után még neki is sok lesz a bűnözéssel járó izgalom és veszély. A visszafogott és mindig mindent átgondoló professzor végül visszavonul elegáns irodájába, hogy megírja könyvét. Egy idő után rá kell ébrednie, hogy a bűntől és bűnözéstől nem olyan egyszerű megszabadulni, azonban úgy tűnik, hogy a professzort ez nem is bántja, sőt mintha örülne, hogy még utoljára saját magát is tesztelheti a létező legnagyobb bűncselekmény elkövetésével, a gyilkossággal. Edward G. Robinson minden szerepében remek volt, ez alól Dr. Clitterhouse sem kivétel.A gúnyos és szarkasztikus gengszter, Rocks szerepében Humphrey Bogart hozza a '30-as években tőle gyakran látható nem túl összetett gengszter karaktert. A professzor természetes vezetői képességei iriggyé és féltékennyé teszik Rocksot, aki nem akarja az irányítói státuszt ennek a könyvmolynak átengedni. Ő az egyetlen, aki érzékeli a bandából a professzorból fakadó veszélyt, azonban senki nem hisz neki. Igazából Rocks karakterében túl sok érdekesség vagy újdonság nincs, Bogart azonban még ezt is érdekessé és veszélyessé tudja tenni, csak azzal, ahogy ül, vagy beszél.

Claire Trevor játssza az ambiciózus bűnöző üzletasszonyt Jo-t, akiről Dr. Clitterhouse legnagyobb meglepetésére kiderül, hogy egy csinos nő. Ritkán játszottak nők gengszter vagy bűnöző karaktert a '30-as években, úgyhogy ez nem csak a professzornak volt meglepetés, hanem a közönségnek is. Trevornak sikerül úgy alakítania a kemény és okos bűnöző nőt, hogy nem ment át karikatúrába. Ráadásul még azt is hihetővé tudja tenni, hogy beleszeret a jóképűnek, vagánynak és fiatalnak nem mondható professzorba. Na igen, manapság fura, hogy egy filmben Edward G. Robinsonra bukik egy nő, és nem Humphrey Bogartra, na de 1938-ban Robinson volt a nagyobb sztár, és Hollywoodban inkább a sztárság mértékétől, semmint jóképűségtől függött az, hogy ki nyerte el egy filmben a főszereplőnő szívét..A Dr. Clitterhouse három főszereplője (Robinson, Bogart, Trevor) és John Huston 1948-ban újra összeállt a Key Largoban, ami Claire Trevor számára aztán Oscar-díjat hozott.

Bár a Dr. Clitterhouse néha kicsit teátrális, és a komédia része sem mindig működik, azonban ennek ellenére érdekes és meglepően szórakoztató. Persze a klasszikus státuszt soha nem éri el, erről szó sincs, azonban már csak furasága miatt is megéri megnézni, mert a maga idejében műfaji meghatározhatatlansága miatt különleges - és sikeres - filmnek számított. Na és persze Edward G. Robinson miatt is, aki a '30-as évek egyik legjobb hollywoodi színésze volt, aki később számtalan, köztük a legnagyobb noirokban is játszott, mint a Double Indemnity, a Scarlet Street vagy a Nő az ablak mögött.

Értékelés: 7/10

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr577022991

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.