Time Goes By

Top 10 John Huston rendezte film

2015. január 22. 14:46 - Time Goes By

John Huston (1906-1987) egyike volt Hollywood aranykorának legendás alakjainak, aki majd' 60 éves pályafutása alatt 15 Oscar-jelölést kapott forgatókönyvíróként, rendezőként, és színészként, aki mindemellett nagyon fontos szerepet töltött be Humphrey Bogart filmes karrierjében is. 

15 Oscar jelöléséből kettőt nyert meg a Sierra Madre kincse rendezéséért és forgatókönyvéért. A 15-ből: 5 legjobb rendező (The Treasure of the Sierra Madre, The Asphalt Jungle, The African Queen, Moulin Rouge, Prizzi's Honor), 1 legjobb férfi mellékszereplő színész (The Cardinal), 1 legjobb film (Moulin Rouge), 8 legjobb forgatókönyv (Dr. Ehrlich's Magic, The Maltese Falcon, Sergeant York, The Treasure of the Sierra Madre, The Asphalt Jungle, The African Queen, Heaven Knows Mr. Allison, The Man Who Would Be King)

Édesapja a szintén Oscar-díjas színész Walter Huston (eredetileg Houghston) volt, akinek színpadi munkájából fia nagyon sokat tanult. Középiskolát otthagyta és 15 évesen már amatőr kaliforniai boksz bajnok volt, akit azonban emellett számos más dolog is érdekelt, többek között az absztrakt festészet, balett, lovaglás, opera, angol és francia irodalom. A legtöbbjében ki is próbálta magát, és hollywoodi karrierje előtt volt porté festő Párizsban, lovas katona Mexikóban, író, riporter. Ezeket a tapasztalatait később számos filmjében felhasználta.Hollywoodi karrierjét 1932-ben forgatókönyvíróként kezdte, majd a legendás rendező, William Wyler vette a szárnyai alá, akitől megtanulta a filmkészítés fogásait. Karrierje azonban megtörni látszott, amikor autóval elütött egy fiatal nőt, aki a baleset következtében életét vesztette. Bár a börtönt megúszta, azonban az eset nagyon megviselte, ami után el is hagyta Hollywoodot. Európába ment, Londonban és Párizsban élt a következő öt évben. 1937-ben tért vissza Hollywoodba, ahol a Warner Bros.-nál kezdett el dolgozni, és olyan forgatókönyvek köthetőek a nevéhez ebből az időszakból, mint a Jezebel, Sergeant York vagy a High Sierra. Végül eljött 1941, amikor élete első rendezői munkája a Máltai sólyom nem csak kirobbanó siker, de egy új műfaj, a film noir korszakának kezdete is lett.

A '40-es évek végére a hideg háború elérte Hollywoodot is, aminek következtében a közismerten baloldali Huston 1952-ben elhagyta Amerikát és Írországban telepedett le, ahol 1964-ben az állampolgárságot is megkapta. Bár ebben az időszakban is készített pár jó filmet, azonban pályafutásának ez a szakasza (1952-1971) kevésbé volt sikeres. 1972-ben tért vissza Amerikába, ahol ezután még jó pár remek filmet készített a haláláig.

John Hustont ismerősei olyan embernek tartották, aki teljes és nagyon szenvedélyes életet élt, amibe a piálás és a szabados életvitel is beletartozott. Öt felesége és ugyanannyi gyereke volt, közülük a legismertebb Angelica Huston. Hustonék (Walter, John, Angelica) Coppoláék mellett a másik olyan család, ahol három generáció is Oscar-díjassá vált az idők folyamán. Apja és lánya is neki köszönheti a díjat: Walter Huston az általa írt és rendezett Sierra Madre kincse férfi mellékszerepéért kapta meg, míg Angelica pedig a Prizzik becsületének női mellékszerepéért nyerte el.

John Huston filmjei többsége az emberi természetet vizsgálja, amelyekben a karakterek általában a világ által felállított korlátokkal és akadályokkal küzdenek, küszködnek. Filmjei egy része a keserű hangvételéről is híres, amelyek azt sugallják, hogy az emberiség egésze bukásra ítéltetett. Huston irodalom szeretete filmjeiben is megnyilvánult, hiszen azok nagy része különböző regények filmadaptációi, olyan főleg angolszász íróktól, mint Rudyard Kipling, Herman Melville, Stephen Crane, James Joyce, C. S. Forster, Tennessee Williams. Rendező technikája alapjában különbözött kollégái többségétől. Míg a többiek nagyjából mindent felvettek, amit csak láttak maguk körül, majd a film végső kialakításában nagyban támaszkodtak az utómunkálatokra, addig Huston precízen megtervezett, felvázolt és lerajzolt minden jelenetet, amelyeket aztán nagyon céltudatosan vett fel. Micahel Caine nyilatkozta róla később, hogy "a legtöbb rendező nem tudja, hogy mit akar, ezért mindent lefilmeznek, ami csak az eszükbe jut, úgy használják a kamerát, mint valami gépfegyvert. John pedig mint egy mesterlövész puskát."1. A máltai sólyom / The Maltese Falcon 1941:

A film több szempontból is mérföldkőnek számít ez a 3 Oscarra jelölt noir a filmtörténelemben: egyrészről Humphrey Bogart sztárrá válása, John Huston rendezői karrierjének kezdete, és nem utolsó sorban az egész hollywoodi film noir korszak időszámításának kezdőpontja.

Sam Spade (Humphrey Bogart) magánnyomozót és társát megbízza Brigit O'Shaughnessy (Mary Astor), hogy kövessen egy veszélyes embert. Miután Spade társát lelövik, a rendőrség őt kezdi el gyanúsítani, ezért mindenképpen az ügy végére akar járni, nemcsak a csinos és rejtélyes hölgy kedvéért és védelméért, hanem a saját ártatlanságának bizonyítása miatt is. A nyomozás során kiderül, hogy az egész kavalkád egy bizonyos szobor, a Máltai Sólyom miatt van, amit nemcsak Brigit, de Joel Kairo (Peter Lorre) és egy Gutman (Sidney Greenstreet) nevű bűnöző is meg akar szerezni. Bármi áron.

A főszereplő Humphrey Bogart végtelenül örült az összetettebb szerepnek a sok egyszerűbb gengszter karakter után. Sam Spade egy becsületes, ámde öntörvényű és kissé kapzsi magándetektív, aki éles szemmel látja meg a részleteket, és semmi nem állíthatja meg, amíg ki nem deríti az igazságot. A szexis és manipulatív Brigit szerepében Mary Astor megalapozta a függetlenségéért bármire képes femme fatale karakterét. Peter Lorre ebben a szerepében hozta talán élete legjobbját, minden egyes jelenetében hozzátesz valami extrát a filmhez. Úgy tud vicces és gyáva lenni, hogy nem teszi nevetségessé a karakterét és a filmet. Gutman, a fat man szerepében Sidney Greentstreet szinte minden jelenetet dominált, amiben csak látható volt, akinek teljesen érthetetlen módon a Máltai Sólyom az első filmszerepe 62 évesen, és amiért teljesen megérdemelte az Oscar jelölését. A máltai sólyom a hollywoodi filmtörténelem egyik legmeghatározóbb és legfontosabb darabja.2. A Sierra Madre kincse / The Treasure of the Sierra Madre 1948:

Az AFI legjobb filmek 2007-es listáján a 38. helyen áll ez a 4 Oscar-díjra (3 nyert) jelölt dráma, kaland és neo-western film, amely Humphrey Bogart és John Huston újabb közös munkája a Máltai sólyom után. John Huston elnyerte a legjobb rendezésért és forgatókönyvért járó Oscart is. John Huston apja, Walter Huston kapta a legjobb férfi mellékszereplőnek járó díjat. A Sierra Madre kincse az elsők között volt, amelyet valóban a történet helyszínén - az USA-n kívül - Mexikóban forgattak, ezáltal a Warner Bros. filmstúdió addigi legdrágább filmje lett. A film egy klasszikus történet a kapzsiság pusztító hatásáról.

Dobbs (Humphrey Bogart) és Curtin (Tim Holt) Mexikóban találkoznak, ahol mindketten ugyanannak a szélhámos vállalkozó építkezésein dolgoznak, aki állandóan csak hitegeti őket a fizetéssel kapcsolatban. Végül betelik náluk a pohár, megverik, a járandóságukat pedig magukhoz veszik. Közben megismerkednek az öreg, tapasztalt aranyásóval Howarddal (Walter Huston) és hárman elindulnak a Sierra Madre hegyeibe aranyat ásni. Valóban megtalálják az aranyat, ám a kezdeti bizalmas barátság helyét szép lassan átveszi a bizalmatlanság. Dobbs egyre növekvő kapzsisága és paranoiája végül egymás ellen fordítja őket...

John Hustonnak nagy bátorságra volt szüksége a film elkészítéséhez, ugyanis első hallásra az ember nem gondolná, hogy 1948-ban egy olyan western film, amiben nincs nő, vagyis szerelmi szál, ráadásul nem happy enddel végződik, az sikeres lehet. És lehet. Walter Huston nem véletlenül kapott Oscart a mindig nyugodt "békefenntartó" szerepében, aki az első vitákat csitította a két fiatalabb társa között, amelyek Dobbs támadó agresszivitása és paranoia miatt alakultak ki. Bogartnak ez volt élete egyik legsötétebb karaktere, akit szép lassan felemészt a kapzsiság.3. Afrika királynője / The African Queen 1951:

Az Afrika királynője egy 4 Oscarra-jelölt romantikus vígjáték és kaland film, ami az AFI 1998-as legjobb filmek listáján a 17. helyen állt, a 2007-es listán már "csak" a 65. Bizonyos szempontból valóban kezd öregedni a film, na de két kedvenc színészem játszik végre együtt - mindketten eszméletlen jók -, ráadásul a film nagy részében (egy félórát leszámítva ) csak ketten vannak a képernyőn. Arról nem beszélve, hogy Bogart egyetlen Oscar-díjat nyert szerepe, amiben Katharine Hepburn, valamint John Hustont is jelölték, ez utóbbit két kategóriában is.

A film az első világháború kitörésekor játszódik Afrikában német gyarmati területen, ahol Samuel Sayer angol tiszteletes és húga Rose (Katharine Hepburn) nem kívánatos személy lett, és a missziójukat a németek felgyújtják. A tiszteletes beteg lesz és meghal, a már nem annyira fiatal, művelt, kissé merev és sznob Rose pedig várja az első lehetséges alkalmat, hogy elmenjen a kihalt misszióból. Az első - és egyetlen - lehetőség pedig nem más, mint az ápolatlan, elhanyagolt, iszákos és műveletlen Charlie Allnut (Humphrey Bogart) és az ő rozoga folyami gőzöse az Afrika királynője. Amikor útnak indulnak a folyón lefelé, át a német területen, nincs a földön két egymástól jobban különböző ember, mint Charlie és Rose. Aztán persze a kezdeti sértődések után, mindenféle kalandok közepette összecsiszolódnak, és még a németekkel is harcba szállnak Őfelsége hajóján az Afrika királynőjén...

Bár a film a többi romantikus kalandfilmre jellemző elemeket tartalmaz, mint a két, első látásra össze nem illő karakter, akiknek mindenféle akadályt le kell győzniük, miközben természetesen egy pillanatig sem kétséges, hogy egymásba fognak szeretni. A film fő karakterei azonban nem a szokásos fiatal, szerelemre éhes és flörtölős szereplők, hanem mindketten meglehetősen furcsa, és a film elején kifejezetten "anti-romantikus" középkorú emberek, akik tulajdonképpen egyáltalán nem keresik a szerelmet. Ennek, na meg a két színész remek játékának köszönhető a film igazi és bájos romantikája, már csak azért is, mert ezáltal az 51 éves Humphrey Bogart és a 45 éves Katharine Hepburn koruknak megfelelő karaktereket játszhattak, és nem kellett húsz évvel fiatalabbnak tettetniük magukat. A rendezőnek John Hustonnak köszönhetően pedig nem válik szentimentálissá és giccsessé, amiben a humornak is nagy szerepe van. A film kaland része igazából csak a két főszereplő átalakulásának a keretét adja, a lényeg, ahogy Allnut úrból és a kisasszonyból Charlie-vá és Rosie-vá válnak egymás számára. 
4. Aki király akart lenni / The Man Who would be King 1975:

Ez a 4 Oscarra jelölt film Rudyard Kipling novelláján alapul, aminek leforgatását Huston már az '50-es évek óta tervezte. Eredetileg Humphrey Bogartnak és Clark Gablenek szánta a főszerepeket, azonban a film állandóan csúszott, és a két színész is meghalt az '50-es évek második felében. Végül csak 1975-ben készült el ez az epikus old school kalandfilm, ami annak ellenére sikeres tudott lenni, hogy ennek a műfajnak már rég leáldozott a csillaga eddigre.

1885-ben Rudyard Kipling (Christopher Plummer) újságírót egy rongyos, sebhelyes arcú koldus látogatja meg az indiai gyarmatokon lévő irodájában, aki azt állítja magáról, hogy ő az író egyik régi ismerőse, Peachy Carnahan (Michael Caine). Kipling (és a néző) Carnahan visszaemlékezéséből ismerheti meg a történetét, ami Carnahan Daniel Dravottal (Sean Connery) közös kalandos vállalkozásáról szól. A két, angol gyarmatokon szolgált leszerelt katona elhatározza, hogy gazdagon tér vissza Angliába, ezért úgy döntenek, hogy szerencsét próbálnak Afganisztán ismeretlen területén, Kafiristanban. Mindenféle kalandon mennek át, mire elérnek Sikandergul szent városába, ahol még él Nagy Sándor legendája. A város lakói Nagy Sándort az istenüknek tartják, és akinek visszatérését várják. Danielről mindenféle félreértés miatt azt gondolják, hogy Nagy Sándor fia, ezért megteszik királyuknak, aki így már a város mesés kincsei felett is rendelkezik. Peachy szeretne már visszatérni Angliába a kincsekkel, azonban Daniel kezdi elveszíteni józan eszét, és egyre inkább hinni kezd saját halhatatlanságban és beleéli magát a királyi szerepbe...

A filmben remekül ötvöződik a látványosság, a csaták, a kalandok, a humor és az érdekes karakterek. A látványvilág a grandiózus epikus filmekre, a történet elbeszélése tragédiákra, a párbeszédek pedig a komédiákra emlékeztetnek, amely mellett a vallás illetve spiritualitás, valamint a nyugati és közel-keleti/keleti kultúrák összeütközése is helyet kap. Ugyanakkor a film valójában két barátról és szövetségesről szól, akik elhatározzák, hogy minden kaland közepette lojálisak lesznek egymáshoz. Mindezt csak John Huston tudta úgy egybeszőni, hogy az ne hulljon darabjaira, és többrétegűen is sikeres lehessen.
5. Aszfaltdzsungel / The Asphalt Jungle 1950:

Szintén 4 Oscarra jelölt film, ami a noir műfajának egyik elismert darabja, ami kijelölte a késői noirok indulásának az időpontját is, amelytől kezdve a realisztikusabb jellegű heist filmek szép lassan kiszorították a femme fatale és antihős kettősével operáló klasszikus és melodrámaibb noirokat. Persze a heist filmek - amiket mindig valamelyik bűnöző szemszögéből láthatunk -, sem nélkülözik feltétlenül a korábbi noirok meghatározó karaktereit, azonban általában nem egy femme fatale-antihős kapcsolat áll a középpontban, hanem inkább az alvilág és a társadalom, illetve sokszor ez utóbbi"igazságosságát" képviselő rendőrség vagy egyéb hivatalos figurák, akikről aztán általában kiderül, hogy nem kevésbé romlott alakok, mint a bűnözők maguk, sőt.

Amikor az intelligens bűnözőt Erwin "Doc" Riedenschneidert (Sam Jaffe) kiengedik a börtönből, azonnal összehoz egy találkozót Cobbyval (Marc Lawrence), a bukmékerrel, és Alonzo Emmerichhel (Louis Calhern) jól menő ügyvéddel, hogy összeszedjen 50 ezer dollárt annak érdekében, hogy felfogadjon leendő bandájába három specialistát, hogy összehozzon velük egy több millió dollárt érő ékszerrablást. Az ügyvéd finanszírozza a leendő rablást, és arra is ígéretet tesz, hogy a balhé után rögtön megveszi az ékszereket. Doc felfogadja a széfes Louis Ciaviellit (Anthony Caruso), a sofőr Gus Minissit (James Whitmore) és izomnak Dix Handleyt (Sterling Hayden), Gus barátját. Doc terve tökéletesen működik, azonban a rablás után a szerencsétlen véletlen, kölcsönös átvágások és árulások történnek, miközben a rendőrség is a nyomukban van...

Ez a film inkább arra kíváncsi, hogy hogyan is működik egy bűncselekmény, és legfőképpen hogyan és miért hullik egy remek terv a darabjaira. Egy racionálisan kitervelt akció - legyen az bármi - gyenge pontja mindig az ember illetve az emberi természet, amire nem csak az irracionalitás, de az önző érdekek által vezérelt ösztön is jellemző. Ehhez adódik még a véletlenekből fakadó bizonytalanság, ami a noirokban megfelel a "sors kezének", azaz az emberi tevékenységet erkölcsi szempontból megítélő felsőbb hatalomnak, ami megakadályozza, hogy ezek a bűnben fogant akciók sikeresek lehessenek.
6. Az iguána éjszakája / The Night of the Iguana 1964:

Az iguána éjszakája Tennesse Williams színművének egyik nagy sikerű filmadaptációja, ami 4 Oscar-jelölést tudott szerezni. Tennesse Williams darabjai legfőképpen a szexualitás körül forogtak, ami az író nehezen feldolgozott homoszexualitásából fakadt. Nem kivétel ez alól Az iguána éjszakája sem, ami a szexualitás mellett a hit, az élet értelme, és a szolgálat témáit érinti.

A film főszereplője az alkoholista Reverend Shannon (Richard Burton), episzkopális tiszteletes, akit helytelen szexuális kapcsolat miatt kiközösített a közössége, ezért jelenleg turistautak szervezéséből él Mexikóban. Amikor egy busznyi baptista tanárt visz túrára, azzal vádolják meg, hogy megpróbálta elcsábítani az egyik tanár unokahúgát, a 17 éves Charlotte Goodallt (Sue Lyon), holott valójában ez fordítva történt. A lány nagynénje Judith Fellowes (Grayson Hall) azonban megfenyegeti Shannont, hogy tönkreteszi. Shannon annak érdekében, hogy megakadályozza, hogy a nő felhívja a feletteseit, a csoportot egy olcsó hotelbe viszi, ami jelenleg egy csinos özvegy Maxine Faulk (Ava Gardner) tulajdonában van, mert tévesen azt gondolja, hogy ott nincs telefon. A tikkasztó környezetben mindenféle szexuális vonzalom támad Shannon, az unokahúg, az özvegy és egy másik vendég Hannah Jelkes (Deborah Kerr) között...

Az iguána éjszakája alapjában véve egy beszélgetésekből álló erkölcsi tanmese és érdekes karakter tanulmány, aminek főszereplője Shannon spirituálisan meghasonlott karaktere kétségbeesve keresi az egyéniségét és identitását. Shannon, Maxine és Hannah között kialakuló szerelmi háromszög sokkal több, mint egy romantikus kapcsolatrendszer, ugyanis ezek az élet különböző megközelítését is jelentik, amelyek segítségével Shannon ki tud szabadulni addigi ingoványos és kéjvággyal teli életéből. A filmben minden színész (Richard Burton, Deborah Kerr, Ava Gardner, Grayson Hall) remek alakítást nyújtott. 7. Key Largo 1948:

John Huston és Humphrey Bogart újra összeállnak egy film noirra, és ezúttal Bogart felesége Lauren Bacall is csatlakozik hozzájuk. A filmben Edward G. Robinson játssza Bogart karakterének ellenfelét, akiknek ez az utolsó az öt közös filmjük sorában. És az egyetlen, amiben Bogart a jó fiú és Robinson játssza a gengsztert, tehát végre Humphrey Bogart ölheti meg Edward G. Robinsont, aki keze által már annyiszor meghalt a '30-as években. Filmbeli alakításával Claire Trevor elnyerte a legjobb női mellékszereplő Oscarját.

Frank McCloud (Humphrey Bogart) Key Largo szigetére utazik, hogy meglátogassa egyik háborúban elesett bajtársa családját, a fiatal és csinos özvegyet Nora Temple-t (Lauren Bacall) és a tolókocsihoz kötött apját James Temple-t (Lionel Barrymore), akik saját hoteljüket vezetik itt. Melegen és tisztelettel üdvözlik a leszerelt őrnagyot, akinek bátorságáról annyit hallottak már férjüktől/fiúktól. Ők hárman azonban a hoteljük fogjai lesznek, egyrészről mert hurrikán közeledik, másrészről pedig mert a hotelbe befészkeli magát egy gengszterbanda. A maffiózók vezetője Johnny Rocco (Edward G. Robinson), aki valaha Amerika egyik leghíresebb/hírhedtebb gengsztere volt, manapság már inkább csak szimpla bűnöző, aki azon dolgozik, hogy visszajuthasson az USA szárazföldi területére. Az ő partnere az ex-énekesnő Gaye Dawn (Claire Trevor), aki nem mellesleg alkoholista, és aki ki van szolgáltatva Rocco kénye-kedvének, de mégsem elég erős ahhoz, hogy elhagyja. A film nagy része a hotelben összezárt emberek közötti interakciókból áll, amelyek törvényszerűen elhozzák a végső összeütközést Frank és Rocco között...

A Key Largo központi témája a hősiesség két különböző irányú megközelítésének vizsgálata, amelyek közül az egyiket a legtöbb ember először hajlamos összekeverni a gyávasággal. Azonban ahogy kibontakozik a történet, úgy jövünk rá a valódi üzenetre is: minden harcnak meg van a megfelelő ideje és helye. A film nagy része nagyon különböző személyiségű, összezárt emberek egymás közti interakcióiból áll, és leginkább a színészek teszik naggyá. A főszereplők mellett meg kell említeni Claire Trevort, aki Rocco alkoholista és valaha szép és tehetséges volt ex-barátnőjét játssza. A film egyik legjobb jelenetében egy pohár piáért végtelenül megalázza magát azzal, hogy Rocco kívánságára énekelni kezd. A jelenetet Humphrey Bogart harmadik felesége Mayo Methot "inspirálta".8. Bunyósok / Fat City 1972:

A Fat City egy 1 Oscarra jelölt neo-noir dráma, ami John Huston első hollywoodi filmje volt Európából való visszaköltözése után. Hustont mindig is lenyűgözték és vonzódott az olyan lúzerekhez, akik soha nem érik el azt, amire vágynak. Ez a séma ebben a filmjében is fennáll, aminek főszereplői bokszolók. Huston, aki maga is amatőr ökölvívó volt, ismerte a társadalmi helyzetüket, esélyeiket, lehetőségeiket és életkilátásaikat. A film nagyon realisztikus, nincs benne csúcspont, probléma megoldás, katarzis vagy happy end, csak pár ember életének egy rövid szakaszába kapunk betekintést, amiben felmerült számukra a kitörés lehetősége, azonban az nem volt annyira közel, hogy úgy igazán megpróbálják megragadni azt. 

Billy Tully (Stacy Keach) bokszolói karrierje csúcsán jóval túl elhatározza, hogy visszaszerzi régi formáját. A 18 éves tehetséges Ernie Mungerrel (Jeff Bridges) edz, akiben a jövő bajnokát látja, ezért összehozza korábbi edzőjével és managerével Rubennel (Nicholas Colasanto). Tullyt válása nagyon megviselte, azóta alkoholista, állásait sem tudja hosszú ideig megtartani, és gyümölcs és zöldségszedésből tartja el magát. Managerét hibáztatja karrierje (és ezáltal élete) tönkremeneteléért. Közben a fiatal Munger elveszti első meccsét, ráadásul terhes barátnője Faye (Candy Clark) össze akar vele házasodni. Ezután Munger is gyümölcsöt szed egy darabig néhány dollárért. Tully első meccse egy nagyon kemény mexikói ellen zajlik, amiben mindketten kiütik egymást, mielőtt Tullyt kihirdetnék győztesnek. Összesen 100 dollárt keres az egészen, ezért végleg megszakítja kapcsolatát managerével, és mehet vissza abba az állapotba, ahol az egészet elkezdte. Egyik este éppen egyik meccséről hazafelé tartván Munger meglátja a részeg és magányos Tullyt, akit próbál elkerülni, azonban végül mégis betér vele egy kocsmába, ahol hallgatagon kávéznak egyet.

A Fat City két főszereplője közül a fiatal tele van életerővel, önbizalommal, hatalmas vágyakkal, míg az idősebb nagyobb élettapasztalattal rendelkezik, és megtapasztalta már az élet árnyékosabb oldalát is. Manapság inkább csak ez utóbbit. Tully közel járt álmai eléréséhez, de mégsem sikerült megvalósítania azt. Mivel azonban - majdnem - sikerült, ezért állandóan a lehetőség elpuskázása gyötri, amit nem tud kiverni a fejéből. A film tele van remek alakításokkal.9. A bátorság vörös szalagja / The Red Badge of Honor 1951:

Ez a film is egyike volt Huston sokáig dédelgetett terveinek, aminek elkészítésébe azzal a reménnyel vágott bele, hogy ez lesz élete filmje. Nem az ő hibája volt, hogy végül még sem sikerült a terveit megvalósítania, mert mint annyiszor már Hollywood stúdiórendszerének korszakában, ebbe a filmbe is belenyúltak, ami miatt nem egészen azzá vált, ahogy azt a rendező eredetileg megálmodta és megtervezte. Az MGM filmstúdió átszerkesztette és legalább 20-25 percet, többek között a legjobb csatajeleneteket kivágták belőle. Mivel ezzel már a film érthetőségét is veszélyeztették, ezért narrációt tettek alá. A stúdió ezt azzal indokolta, hogy Huston eredeti filmje nem volt elég pozitív és optimista. Nagyszerű lehetett Huston eredeti verziója, mert még a stúdió által megvágott is jó.

A film az amerikai polgárháborúban játszódik, aminek főszereplője a fiatal újonc Henry Fleming, The Youth (Audie Murphy) akar is háborúzni, meg nem is, mert kétségei támadnak a saját bátorságát illetően. Az első véres ütközetében elmenekül, azonban elszégyenli magát halott és sebesült társait látván. Visszamegy alakulatához, ahol aztán túlteszi magát a halálfélelmen és elfogadja azt, hogy jöjjön, aminek jönnie kell...

A film egy szentimentális fiúból férfi válik típusú történet, amelyben Audie Murphy nagyon jól játssza a hatalmas érzelmi hullámzásokon keresztülmenő zöldfülű karakterét. A film nagyon látványos is, mert Huston a noirokban megszokott furcsa kameraállásokat alkalmazta, ami háborús filmekben nem volt megszokott.10. A Prizzik becsülete / Prizzi's honor 1985:

8 Oscar-díjra jelölt film, ami a '80-as évek egyik legbizarrabb, legcinikusabb és legsötétebb komédiája/paródiája volt, és aminek viccessége a nagyon száraz humorán alapul. Huston lánya, Angelica Oscar-díjat nyert a filmbeli alakításáért.

Charley Partanna (Jack Nicholson) a new yorki maffia bérgyilkosa, akit Don Corrado Prizzi (William Hickey) keresztapa szinte a fiának tekint. A család egyik tagjának esküvőjén Charlie találkozik Irene Walkerrel (Kathleen Turner), akibe szerelmes lesz. Irene adószakértőnek mondja magát, valójában azonban ő is bérgyilkos, akit a Prizzik béreltek fel egy gyilkosságra. Charlie és Irene összeházasodnak, azonban később Charlie rájön, hogy felesége elárulta a Prizziket és ellopta a pénzüket. Charlienak választania kell szerelme és a Prizzi család becsület kódja között...

A filmben a félreértések, régi neheztelések, és a romantika mozgatja a szálakat, amelyek átsző a fekete humor. A Prizzik becsületének hibája, hogy ezt a tónust nem sikerült végig megtartani, mert mintha az utolsó harmadra elkezdené magát komolyan venni, és átmegy egy valódi drámába, hogy aztán a legvégén visszahozza a komikus hangvételt. Prizzik híres becsület-kódjáról pedig kiderül, hogy azt mindenki úgy alakítja, amivel a legnagyobb profit érhető el. Remek színészi alakítások láthatóak: Nicholson és Huston mellett William Hickeyt és Robert Loggiat is meg kell említeni és dicsérni.

Részlet az Afrika királynőjéből, Bogart részeg jelenete, amiben fellázad a sznob Rose parancsolgatásai miatt:

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr387052933

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lisztes · http://www.facebook.com/LisztesMegmondjaATutit 2015.01.23. 13:47:09

"Hustonék (Walter, John, Angelica) az egyetlen olyan család, ahol három generáció is Oscar-díjassá vált az idők folyamán"

Van még egy: Carmine/Francis Ford/Sofia Coppola

Kösz a listát, van innen még mit pótolnom, sajnos...

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2015.01.23. 15:02:59

@lisztes: hoppá, Carmine Coppoláról lemaradtam, akkor ezt kijavítom.