Time Goes By

Római vakáció (Roman Holiday) 1953

2015. január 26. 00:15 - Time Goes By

A Római vakáció egy 10 Oscar-díjra jelölt romantikus komédia, ami a maga korában szintén hatalmas sikert aratott 1934-es It Happened One Night c. film remakeje. Ellentétben a legtöbb feldolgozással a Római vakáció nem csak megáll a saját lábán, de méltó utódja neves elődjének és nem véletlenül nevezik az egyik legjobb valaha készült klasszikus romantikus komédiának. Azonban a hatalmas közönség siker mellett a műfaj szinte kötelező teljes happy endes végződéséhez szokott közönség egy része kifogásolta, hogy ez ennél a filmnél nem áll fenn. Szerencsére. Mert ez így volt tökéletes.

Ann hercegnő (Audrey Hepburn), egy meg nevezett királyi család sarja, különböző fővárosokat látogat meg európai útja során, azonban mire Rómába érnek, már elege van a sok hivatalos eseményből és fellázad. Egyik éjjel kisurran a szobájából, azonban elalszik a város egyik padján, mert szökése előtt még beleerőltettek egy altatót. Ekkor veszi észre a lányt Joe Bradley (Gregory Peck) amerikai újságíró, aki nem ismeri fel a hercegnőt, és azt gondolván, hogy a lány részeg, a biztonsága érdekében a lakására viszi, hogy ott töltse az éjszakát. Joe csak másnap jön rá a lány valódi személyazonosságára, és ekkor fogadást köt a szerkesztőjével (nem elárulván azt, hogy a hercegnő éppen a lakásában alszik), hogy exkluzív interjút készít 5000 dollárért Ann hercegnővel. A lány előtt eltitkolja foglalkozását, és felhívja fényképész barátját Irving Radovichot (Eddie Albert), hogy titokban készítsen Annről fotókat. Ann és Joe együtt töltenek egy vidám napot Rómában, ami alatt egymásba szeretnek, azonban másnap életük visszatér a szokásos medrébe, és az újságírónak el kell döntenie, hogy megírja-e a cikket, és megjelenteti-e a titokban készített fényképeket...Frank Capra Ez történt egy éjszaka c. 1934-es romkomjában egy gazdag örökösnő megszökik otthonról, majd útközben megismerkedik egy újságíróval, aki felismeri a nő valódi személyazonosságát, és a nő társaságában marad annak érdekében, hogy egy exkluzív cikket írjon róla. Aztán persze olyan nem várt komplikációk merülnek fel, mint a szerelem. Tulajdonképpen a Római vakációban is ez a felállás látható, csak még romantikusabb karakterrel (hercegnő) és helyszínnel (Róma), amiben nem csak egymásba, de a városba is beleszeretnek.

A film forgatókönyvét Dalton Trumbo írta, ami a műfajnak megfelelően nem túl realisztikus, na de nem is ezt várjuk egy romkomtól. A lényeg, hogy a történet bájossága tökéletesen passzol annak helyszínéhez, ami a világ egyik legromantikusabbnak nevezett városában, Rómában játszódik. William Wyler rendező tökéletesen ki tudta használni és be tudta mutatni a város hangulatát, aminek atmoszféráját egy sima turistaút alkalmával vagy fényképekről nem érzékelnénk ennyire tisztán és áthatóan, mint a Római vakációban. A város szinte egy önálló, élő karakterré válik ebben a filmben, amihez persze hozzájárulnak a főszereplőkkel különböző interakciókba kerülő helyi karakterek (a fodrász, a virágárus, az újságíró főbérlője stb..)

A filmben a romantikán és szerelmen kívül két fő téma látható.

Az egyik a mindenkit agyonnyomó, munkájából és/vagy pozíciójából fakadó felelősség, ami szinte bebörtönzi az embert egy életre, és aminek fogságából néha annyira jól esik megszökni. Nem kivétel ez alól a hercegnő sem, sőt, mintha az ő, kívülről előkelőnek és könnyűnek látszódó élete lenne a legembertelenebb az állandó kötelezettségekkel és hivatalos programokkal.

A másik ennél játékosabb, a filmben állandóan visszatérő motívum a szándékos megtévesztés, amely segítségével szabadulhatunk meg egy időre az előbbi felelősség alól, és válhatunk egy rövid időre önmagunkká. Aztán persze szerepet játszik még a romantikus komédiák egyik legfontosabb eszköze, a félreértés is a sztori és a szerelmesek kapcsolatának alakításában.A filmet alapvetően négy szakaszra lehet bontani, amelyek mindegyikében láthatóak ezek a szándékos megtévesztések (vagy félreértések). A kisebb-nagyobb hazugságok és elhallgatások többsége azonban ártatlan, főleg a hercegnő részéről, mert nem rossz szándékkal akarja a környezetében lévő embereket félrevezetni, mint inkább csak egy szusszanásnyi pihenőt szeretne nyerni, megszabadulni egy rövid időre a börtönnek érzett életétől, és beleszagolni egy kicsit a szabad, kötöttségektől mentes életbe.

Az első szakaszban Ann hercegnő megérkezik Rómába, és megismerjük örömtelen, csak a hivatalos kötelezettségekről szóló életét, aki hiába járja végig Európa fővárosait, azokat egy pillanatra sem élvezheti, mert minden perce be van táblázva, és hercegnők amúgy sem császkálhatnak csak úgy az utcán. Ezáltal nem csak a „munkájából” fakadó kötelezettségei, hanem társadalmi pozíciója miatt is börtönben érzi magát. Az egész történetet az ő első megtévesztése indítja el: beveszi az altatót, amivel elhiteti a környezetével, hogy már nem kell rá vigyázni, majd megszökik.

A második szakaszban Ann találkozik Joeval, az amerikai újságíróval, aki állandóan pénzt kér kölcsön mindenkitől. Az első félreértés mindjárt az első találkozásukkor megtörténik, ugyanis Joe azt hiszi, hogy a lány azért dől el mindig nagy álmosságában, mert részeg. Ez a félreértés aztán végig is kíséri az első éjszakát, hiszen azért viszi fel a lakásába a lányt, hogy biztonságban kialudja a részegségét.

A harmadik a leghosszabb és legfontosabb szakasz, amiben megismerhetjük Joe munkahelyét is, majd az együtt töltött vidám napjukat. Joenak elvileg a hercegnő sajtókonferenciájára kellett volna mennie, azonban azt lekéste, mivel egyszerűen túl későn ébredt fel. Főnökének persze azt hazudja, hogy részt vett a sajtókonferencián, azonban ekkor nagyon gyorsan lebukik, hiszen a hercegnő hiányában a sajtókonferenciát is le kellett mondani. Ez csak egy gyenge megtévesztési próbálkozás volt Joetól, de nem baj, lesz ennél jobb is. Amikor Joe észreveszi az egyik újság címlapján a hercegnő fényképét,rájön, hogy ki is az éjszakai szállóvendége. Joe ekkor fogadást ajánl a főnökének, hogy 5 ezer dollárért exkluzív interjút készít a Ann-nel. A főnöke persze belemegy a fogadásba, nem tudván, hogy a lány jelen pillanatban is Joe lakásában tartózkodik. Ez már egy jobban sikerült megtévesztés Joe részéről.A nap folyamán Ann betér egy fodrászatba, hogy levágassa hosszú haját, amivel nem csak kevésbé válik felismerhetővé (nyilvánosság megtévesztése), de már tett egy lépést arra nézve, hogy önmaga lehessen. Joe mindeközben a lánynak nem árulta el, hogy újságíró, nehogy elrémissze, hanem inkább azt hazudja, hogy egy sikeres üzletember. Ez a megtévesztés talán a legönzőbb az összes közül, hiszen ez a másik személy kihasználhatóságát volt hivatott elérni. Ugyanakkor Ann nem tudván, hogy Joe ismeri a kilétét, ő is eltitkolja a férfi előtt, hogy valójában kicsoda. A lány részéről azonban ez sokkal ártatlanabb hazugság, mert nem a másikat akarja a kihasználni és felhasználni, hanem csakis azért, hogy végre normális, átlag emberként kezelje a férfi és a világ. Ugyanakkor mégiscsak ez a legfontosabb megtévesztés a filmben, hiszen ez szolgálja leginkább azt a célt, hogy végre szabad és önmaga lehessen legalább egy napra.

A film negyedik szakaszában mindenki visszatér a valódi életébe, és a valódinak nevezett személyazonosságába, még akkor is, ha mindketten inkább az ál-életükben érezték magukat jobban. De hát az élet sajnos már csak ilyen, ezzel minden felnőtt ember tisztában van, és a hercegnő is készen áll arra, hogy újra megfeleljen az elvárásoknak és a kötelezettségeinek, amire az egynapos vakációból tudott erőt meríteni. Ekkor váltanak még egy utolsó csókot, majd visszamegy a szállodájába, vagyis a börtönébe, ahonnan megszökött. A másnap megtartott sajtókonferencián legnagyobb meglepetésére viszontlátja Joet és fényképész barátját, akikkel udvarias idegenekként viselkednek, ami a körülöttük levő emberek megtévesztését szolgálja. A fotós diszkréten átadja az általa készített fényképeket, és Joe is lemond arról, hogy megírja a sztorit.Érte a filmet olyan kritika vagy még inkább panasz, hogy nem happy enddel ér véget, mert a szerelmesek nem maradtak együtt. A másik kritika meg az, hogy kiszámítható a történet. A kettő szerintem totálisan ellentmond egymásnak, ugyanis akkor lenne egy kiszámítható végű romkom, ha együtt maradnának. Azonban ha ez így történt volna, akkor a film forgatókönyvíróját Benedek Eleknek hívnák. Igaz, hogy a hollywoodi romantikus komédiák írói egyáltalán nem állnak messze tőle, de ez esetben teljesen elrontotta volna ezt a bájos, és a műfaján belül ízlésesnek számító filmet, amiben a lényeg amúgy sem a végkifejlet – annak ellenére, hogy remek az utolsó jelenet, gyengédebb és romantikusabb, mint akármelyik happy enddel végződő romkomé -, hanem az egy idegennel együtt töltött nap romantikája és vidámsága.

A forgatókönyv kevesebb dialógust tartalmaz, mint általában a hasonló típusú filmek, aminek kettős célja volt. Egyrészről ez is elősegítette, hogy a film és a város atmoszférája jobban átjöjjön, másrészről a két főszereplő testbeszéde, sokszor beszédesebb volt minden szónál. Mind emellett a filmben elhangzó dialógusok is jók, mert könnyedek és viccesek. Az egyik jelenetben Ann hercegnő aziránt érdeklődik Joe lakásában, hogy van-e a férfinek rózsabimbós selyem hálóingje, mire Joenak ki kellett ábrándítania a hercegnőt azzal, hogy „sajnálom, de már évet óta nem viselek hálóinget
Ann hercegnő szerepében Audrey Heburn láthatjuk, akinek ez volt az első amerikai filmje, és ami rögtön egy Oscar-díjat jelentett számára. A fiatal, unatkozó és hivatalos kötelezettségekkel leterhelt Ann valójában arra vágyik, hogy a korának megfelelő bohókás életet élhessen, de legalábbis megtapasztalja, hogy milyen is az. Szinte szomjazik az élet után, amit gyerekes örömmel fogad magába, miután megszökik. Audrey Hepburnt természetes ártatlansága, mosolya és bája tökéletes Ann hercegnővé tette, akiről aztán az is kiderül, hogy rengeteg élet és energia szorult belé, mint ahogy a színésznő is szinte kivirul és vibrál a Róma utcáin az életet kereső és élvező Annként. Annak ellenére, hogy a film első számú sztárja Gregory Peck volt, azt mégis inkább Hepburn működteti, és a film hatalmas sikeréhez Audrey Hepburn nagyban hozzájárult, aki egycsapásra sztár lett a film után.

Gregory Peck játssza Joe-t , az amerikai újságírót, aki először mögöttes szándékkal – ami esetében egy exkluzív cikket jelent – az inkognitóban lévő Ann hercegnővel tölt egy napot, azonban a lány annyira elbűvöli, hogy beleszeret, és a végén lemond a cikkről, hiszen egy ilyen együtt töltött nap emléke, annak ártatlansága és tisztasága többet ér 5 ezer dollárnál. A történet végén így se a lányt, se az pénzt, se a történetet nem kapja meg, és mehet vissza gályázni a szerkesztőségbe a nem túl szimpatikus főnöke irányításával, azonban ez a nap akkor is megérte neki. Gregory Pecknek a komédia nem igazán számított a saját terepének, ő inkább erős akaratú hősöket játszott drámákban, és háborús vagy western filmekben karrierje nagy részében. Ennek ellenére jól játszott ebben a romantikus komédiában, hozzá téve azt, hogy annak inkább a romantika részében volt meggyőzőbb, semmint a komédiában.A film legfontosabb mellékkaraktere Irving Radovich, Joe fotóriporter barátja, akinek alakításáért Eddie Albert Oscar-jelölést kapott. Az ő karakterének legemlékezetesebb vonása a kémfilmekbe illő öngyújtóba rejtett titkos kamerája, amivel a fényképeket készítette a hercegnőről. Ezenkívül a karakterének szerepe igazából csak annyi, hogy rajta sül el néhány vicc, és nem csak a két főszereplő van a filmben. Bár Eddie Albertre egy panaszszavunk sem lehet, ugyanakkor az ő jelölését nem igazán értem, mert ez a karakter és ez a szerep nem volt túl jelentős, fontos vagy túl nagy színészi kihívás.

A rendezőnek, William Wylernek sikerült a remek forgatókönyvből a szellemes és könnyed dialógusaival és romantikus jeleneteivel, lenyűgöző helyszínével egy nagyszerű, könnyed, szórakoztató és hangulatos filmet készítenie, amire mindezek ellenére leginkább a két főszereplő, Audrey Hepburn és Gregory Peck miatt emlékezünk.

Értékelés: 10/10

Jelenet a filmből:

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr167106375

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.