Time Goes By

Életünk legszebb évei (The Best Years of Our Lives) 1946

2015. február 03. 12:06 - Time Goes By

Ez a 8 Oscarra jelölt (7 nyert) dráma nagyon gyorsan hatalmas szakmai és közönség sikert aratott, megjelenésének évéig a legnagyobbat az Elfújta a szél óta. A film az AFI legjobb filmek listájának 37. és a leginspirálóbb filmek 11. helyén áll. A második világháború alatt Hollywood futószalagon gyártotta a háborús propaganda filmeket, amelyek központi témája a hazafiság és hősiesség volt. A megnyert háború után William Wyler rendező elérkezettnek látta az időt, hogy ennek az árnyoldalait is bemutassa három, a háborúból hazatérő katona visszailleszkedési nehézségein keresztül.

A háború befejeztével Fred Derry (Dana Andrews) bombázó tiszt, Homer Parrish (Harold Russell) haditengerész és Al Stephnson (Fredric March) gyalogsági őrmester városukba, Boone Citybe hazafelé tartván találkoznak és gyorsan összebarátkoznak. Al a legidősebb közölük, aki egy bankban dolgozott a háború előtt. Gyerekei ekkora már felnőttek, Alnek és feleségének Millynek (Myrna Loy) pedig kezdetben nem igazán sikerül kapcsolatukat újra bensőségessé tenni. Munkahelyén előléptetik, de Al már nem tud olyan keményszívű bankos lenni, mint a háború előtt, és olyan veteránoknak is hitelt nyújt, akiknek erre nem lenne fedezetük. Fred Derry hiába szolgált az Air Forcenál századosként, realizálnia kell, hogy nincs a birtokában a munkaerő piacon keresett végzettség, képesség. A háború előtt üdítőket árult és bár jobbat szeretett volna, de kénytelen régi állásába visszatérni. Fred túl gyorsan fejest ugrott a házasságba alig pár hetes ismertség után Marievel (Virginia Mayo), aki a tisztbe szinte rögtön beleszeretett, míg civil lúzerként már nincs annyira oda érte. Homer amerikai focizott a háború előtt mielőtt belépett volna a Haditengerészethez és eljegyezte Wilmat (Cathy O’Donnell). A háborúban azonban elvesztette mindkét kezét, és hazatérvén a családja nehezen birkózik meg a sérülésével. Homer nem akarja, hogy Wilma szánalomból egy nyomorékhoz kösse az életét, ezért megpróbálja eltaszítani magától a nőt, annak ellenére, hogy az így is hozzá akarna menni. Kapcsolatukat bonyolítja, hogy miközben Fred házassága tönkremenőben van, beleszeret Al lányába Peggybe (Teresa Wright), azonban Al nem helyesli a dolgot. A film végére mindhárman tovább tudnak lépni nehéz helyzetükből és új életet kezdenek.Az Életünk legszebb évei az a típusú háborús film, amely egyetlen egy csata jelenetet sem tartalmaz, ugyanis ennek története már a háború befejezése után játszódik, amelyben a veteránoknak már egy másfajta csatát kell megvívniuk. Ez a csata nem a hazájukról szól, hanem saját magukról, amiben még nehezebb lesz hősökké válniuk, mint a háborúban. Ez volt az első olyan hollywoodi háborús film, ami nem a katonák hősiességéről és bátorságáról, hanem a háborúból visszatérő veteránok visszailleszkedési nehézségeiről szólt, amit realisztikusan, ugyanakkor optimistán ábrázolt. A film talán azért is aratott hatalmas sikert, mert az akkori amerikai társadalmat és annak egyik legfontosabb problémáját mutatja be.

Az Életünk legszebb évei nagyszerűsége abban áll, hogy annak ellenére, hogy az a 2. vh után játszódik, annak témája a mai napig aktuális, hiszen a katonáknak ezekkel vagy ezekhez nagyon hasonló problémákkal kellett szembesülniük Vietnam vagy Irak után is. Bár azok a katonák talán még rosszabb helyzetben vannak a film főhőseihez képest, ugyanis nekik még azzal is meg kellett küzdeniük, hogy a társadalom többsége elítélte azokat a háborúkat és ezért az abban szolgálatot teljesítőket is bűnösnek nevezték. Igaz, hogy ez a vonal megjelenik itt is, de az ilyen jellegű támadás csak egy embertől jön, és nem az egész társadalomtól, amelyben a 2. világháború alapvetően népszerű háborúnak számított. Mai szemmel nézve a filmet, már talán kicsit puhának, melodramatikusnak és túl optimistának tűnhet, azonban az Életünk legszebb évei a maga korában, az 1946-os megjelenésekor szinte sokkolta a győzelmi mámorban úszó amerikai közvéleményt, aki katonákat csak zászlókat lengető erős, egészséges hősökként látott korábban hollywoodi filmekben, szemben a The Best Years of Our Lives kezetlen, alkoholista, anyagilag kiszolgáltatott és megalázott hőseivel szemben, akiknek nemcsak egy megváltozott társadalomhoz kell tudni alkalmazkodniuk visszatérésük után, de azzal is szembe kell nézniük, hogy szeretteik és ők maguk is megváltoztak időközben.A film forgatókönyvét Robert E. Sherwood írta MacKinlay Kantor Glory for me című regénye alapján, ami a film sikerének kulcsa volt. Az Életünk legszebb évei ugyanis nem használ semmilyen igazán látványos eszközt, szinte teljes egészében a történet erősségére hagyatkozik. A film szándékosan nem akarta hősnek vagy különlegesnek bemutatni a főszereplőket, hiszen a lényeg az, hogy milliónyi hozzájuk hasonló átlag ember tért vissza a háborúból és hasonló problémákkal találták szemben magukat. A film hatásossága és ereje a karakterek realisztikus jellegéből fakad, és ez az oka annak is, hogy a mai napig élvezhető és aktuális a film.

Ezek a karakterek nem hősök, hanem nagyon emberiek, akik civilként ugyanúgy félnek, mint katonaként, csak a félelmük jellege más. Sőt, mintha a civil életük még félelmetesebb és bonyolultabb lenne, mint a háborús évek, amikor nyilvánvaló volt a cél, és ennek eléréséhez a hadseregtől és a társadalomtól minden segítséget megkaptak. A háború után azonban ugyanez a társadalom már elengedi korábbi hőseinek kezét, akiknek immár egyedül, nemhogy segítség nélkül, de néha mintha ellenszélben kellene megállniuk a helyüket az életben. Van akinek a magánélete, van akinek a munkája, és van akinek mindkettő hatalmas problémákat okoz civil életében.

Ezeket látjuk a film három főszereplőjének karakterén keresztül, akiknek próbáltak nagyjából ugyanannyi időt és lehetőséget adni karakterük és problémáik bemutatására, és emiatt a film majdnem három órás lett. Ugyanakkor a cenzúra miatt a katonák néhány problémája kibontatlanul a háttérben marad, ami miatt kicsit „puhának” és ártatlannak tűnhet az Életünk legszebb évei. Azonban ez nem a készítők hibája, akik a cenzúra ellenére beletették ezeket a témákat is a filmbe, csak egy mai nézőnek sokkal nyitottabb szemmel és füllel kell a régi filmeket - köztük ezt is - néznie, hallgatnia, hogy ezeket észrevegye. Ilyenek például Al alkoholizmusa és Homer szexuális jellegű félelmei, problémái. Mindezek ellenére a film a maga korában legalább annyira hatásos volt, mint a későbbiekben a Szarvasvadász, ami ugyanezt a témát dolgozza fel sokkal sokkolóbban – ezt a filmet már nem sújtotta a cenzúra - , ami után az Életünk legszebb évei sajnos kicsit feledésbe merült.Al, aki hármójuk között a legidősebb és családos ember, arra érkezik haza, hogy gyerekei felnőttek nélküle, akik tanultak, és úgy tűnik, mintha az iskola és a könyvek révén többet tudnának a világról, mint ő, akinek első kézből vett információ és tapasztalatai vannak róla. Feleségének sem igazán tud megnyílni, aki pedig mindent elkövet ezért. Ő korábban bankban dolgozott, amely állását vissza is kapja, sőt még elő is léptetik, és új munkakörében a háborús veteránok kölcsön igényeit kell elbírálnia. Mivel ismeri a veteránok problémáit és nagyon empatikus bajtársai iránt, ezért olyan kölcsönt is jóváhagy, aminek nincs fedezete, és amit a háború előtti önmaga nem hagyott volna jóvá, amit felettesei meg is jegyeznek. Most már azonban úgy érzi, hogy az emberek többet jelentenek egy-egy papírra írt számnál, és ezek a veteránok, akiknek ismeri a tapasztalatait, többet érdemelnek ennél. Kiábrándultságát alkoholba kezdi fojtani, és bár nem látjuk további sorsát, de felmerül esetében a kérdés, hogy vajon meddig tudja állását megőrizni, és felesége meddig viseli el az új Al-t.

Frednek, a volt bombázó tisztnek rá kell jönnie, hogy repülője és a háború nélkül lényegében egy senki, a társadalom legalján lévő üdítőárus, mivel semmi olyan végzettséggel és képzettséggel nem rendelkezik, amire a munkaerő piacon kereslet lenne. Hiába kapott bátorságáért többször is kitüntetést, ez vajmi keveset számít a civil életben. Apján kívül nem is érdekel senki mást, így Frednek nagyon hamar és gyorsan rá kell jönnie, hogy a háborús hősiesség gyorsan elfelejtődik a háború utáni békében. Házassága, ami tipikus rövid ismeretség utáni háborús házasság volt, is válságba jut, miután a háború után elveszti a tiszti egyenruhával együtt járó társadalmi és anyagi megbecsülést, ugyanis felesége csakis ezek miatt ment hozzá feleségül. A film egyik legjobb jelenete, amikor a repülőtéren meglátja a sok bontásra ítéltetett katonai repülőgépet, és bemászik az egyik – hozzá hasonlóan - kiselejtezett bombázóba, amikor először azt látjuk rajta, hogy mintha visszavágyna a háborúba, amikor még volt valaki. Aztán persze újra átéljük vele a háborús borzalmakat, majd jön utána a megoldás a munkaproblémáira: a repülőgépek szétszerelésén fog dolgozni, amelyek alkatrészeit a civil életben fogják hasznosítani.Homernek, a mindkét kézfejét elvesztő tengerésznek a legnagyobb problémája, hogy az emberek nem megfelelően kezelik a sebesülését. Kézfeje helyein két kampó van, amiket a körülményekhez képest egész hatékonyan tud használni. Azonban az emberek vagy egy kriplinek látják, vagy szánakoznak rajta, és próbálják nem észrevenni a kampókat. Homernek pedig egyetlen vágya az, hogy ugyanolyan emberként kezeljék, mint amilyennek a háború előtte. Ugyanakkor persze ő is tele van félelmekkel, aminek a legfőbb oka a menyasszonya. Nagyon szeretik egymást, azonban Homer azzal az indokkal, hogy nem szeretné, ha a nő szánalomból menne hozzá, és nem szerelemből, megpróbálja eltaszítani magától. Mivel a film a cenzúra idején készült, ami miatt a szexuális témákat csak sejtetően és sugalmazva lehetett a hollywoodi filmekben megjelentetni, ezért bár nincs konkrétan kimondva, de Homer valódi és legnagyobb félelme szexuális eredetű. Igazából a szövegben egyetlen mondat érinti ezt, amikor az őrmester jegyzi meg azt, hogy „azt nem tudta a Tengerészet megtanítani neki, hogyan simogassa meg az új kezeivel a barátnője haját.” A film másik klasszikussá vált jelenetében Homer megmutatja Wilmának, hogy kezei elvesztése miatt mennyire kiszolgáltatott és mennyi segítségre van szüksége - főleg este -, amikor a keze helyén lévő kampókat lekapcsolja karjáról.

A férfi karakterekkel együtt természetesen a velük kapcsolatban álló nők élete is megváltozik.Al felesége Milly, talán mindenki közül a legerősebb karakter, azonban bármennyire próbálkozik, mintha nem tudná elérni Alt. Látja férje alkohollal vívott vesztesnek tűnő csatáját, aki ennek ellenére ott van mellette, de már nem tudnak úgy összekapcsolódni, mint a háború előtt. Myrna Loy nagyon jó volt a támogató, ugyanakkor kettejük jövője miatt aggódó feleség szerepében.

Peggy esetében, aki Al lánya és Fred új szerelme, inkább a Fredhez való viszonyára fókuszál film, semmint az apjáéhoz, aki mellett végül Fred megtalálja a boldogságot, miközben Peggy is felnő.

Fred felesége, az önző, nemtörődöm és kicsit cafka Marie csak azért ment a férfihoz nagyon rövid ismeretség után férjhez, mert tetszett neki a tiszti egyenruha és az azzal járó megbecsülés és társadalmi helyzet, azonban amint ez megváltozik, szinte abban a pillanatban otthagyja férjét, és lelép egy másik férfivel.

Wilma, aki Homer szerelme már a középiskola óta, próbálja megértetni a férfivel, hogy érzései változatlanok, de a férfi saját félelmei kezdetben erősebbnek bizonyulnak szerelménél, ugyanakkor a végén sikerül legyőznie Homer félelmét.

A film minden szereplője megszenvedi a három veterán visszailleszkedési folyamatát, azonban végül mindannyian elég erősnek mutatkoznak ahhoz, hogy minden happy enddel végződjön. Talán az egyetlen kicsit lógva hagyott karakter Al, aki a félig-meddig bemutatott alkoholizmusával és a megváltozott – foglalkozásával már nem igazán kompatibilis - gondolkodásmódja okozhat még problémát számára a jövőben, azonban ennek már nem leszünk szemtanúi.A színészek általában remek munkát végeztek a filmben, talán a nők között páran, főleg Cathy O'Donnell, aki Wilmát játszotta, mai szemmel nézve már kicsit túl teátrálisnak és túl naivnak tűnik, azonban a Homert játszó Harold Russell és Alt alakító Fredric March Oscar-díjat nyert. Sőt, Harold Russell kettőt is. Ő nem volt színész, hanem egy valódi második világháborús veterán, aki tényleg elveszítette a kezeit szolgálat közben, ezáltal lényegében saját magát játszotta a filmben. Emiatt persze érződik amatőrsége szövegmondás közben, azonban az Academy Award bírái mindenképpen szerettek volna neki Oscar-díjat adni, és először úgy gondolták, hogy nincs esélye a profi színészekkel szemben, ezért neki ítélték a Speciális Oscar-díjat, majd később megnyerte a legjobb mellékszereplőnek járót is. A Fredet játszó Dana Andrews, akit sokan nagyon unalmas színésznek tartottak, is remek volt itt szerintem.

A filmben talán elkelt volna egy kicsit szigorúbb szerkesztés is, hiszen a több, mint két és fél óra játékidő kicsit hosszúnak tűnik, ugyanakkor ennek és a viszonylag lassú ütem ellenére sem válik unalmassá a film.

A film zenéje, mint általában a régi filmeknél inkább az elöregedett alkotórészek közé tartozik, de csak néha válik zavaróvá a giccsessége. 

A film operatőre az a Gregg Toland volt, aki nevét az Aranypolgár fényképezésével halhatatlanná tette már korábban. A Citizen Kanehez hasonlóan itt is alkalmazza a mély-fókusz technikát, azonban itt a film realisztikusságának megfelelően a fényképezés sem annyira látványos vagy expresszionista, mint az Aranypolgárban, ugyanakkor itt is remek.

William Wyler mára kicsit elfeledett filmje elképesztően nagyot szólt 1946-ban, ami egyben megnyitotta a veteránok visszailleszkedéséről szóló – általában sikeres – filmek sorát, és amely nyomdokában haladva készült el (többek között) a vietnami háború idején játszódó Szarvasvadász. Az Életünk legszebb évei is bizonyította a maga idejében, hogy nem kell iszonyatosan sok pénz, hatalmas díszlet és látvány, vagy bármilyen sokkoló jelenet ahhoz, hogy egy jó film készülhessen. Talán itt tükröződik leginkább William Wyler hitvallása a filmkészítésről, aki azt mondta, hogy a film sikere 80 százalékban a forgatókönyvön és 20 százalékban pedig a remek színészeken múlik.

Értékelés: 10/10  

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr597125605

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TheRminator 2015.02.05. 11:33:34

Na le is szedem, megnézem

mojoking77 2015.02.11. 14:26:11

megneztem tegnap.
Jo volt, tenyleg felboritotta a kliseket (es rengeteg ujat hozott be), csak BORZASZTOAN lassu volt. Ezmost tenyleg. Meg a ne bantsatok a feketerigot-nal is sokkal lassabb. 2:43 perc egy olyan tortenetre, amit pontosan ugyanigy, ugyanezeket az erzelmeket keltve max 1:15 alatt lezavarnak. Tenyleg gyorsul a vilag :)

Viszont.

Megneztem tegnap elott az Itelet Numberg-bent. Na AZ iszonyuat utott. It tsem kell a Crank sebessegere szamitani, viszont az allamat keresgeltem a szineszek jatekan (es milyen szineszek, basszus - Spencer Tracy, Burt Lancester, Marlene Dietrich, Maximillian Schel, Judy Garland, Montgomery Clift, William Shatner (kb 20 evesen Kirk kapitany)).

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2015.02.11. 14:37:16

@mojoking77: Igen, kicsit hosszú a majd három órás játékidő erre a filmre, ez szerintem azért volt annak idején, hogy súlyt adjanak a fontosságának. Ma már valóban lassú egy kicsit, de én ennek ellenére nem untam.
Az Ítélet Nürnbergeben nekem is tetszett, és remek színészek játszanak bennük, Spencer Tracyt imádom egyébként is, de itt talán Maximilian Schell még nála is jobb volt. Majd egyszer erről is írok, csak idő kérdése. :)

mojoking77 2015.02.11. 15:26:24

@Time Goes By: nagyjabol teljesen egyet ertunk mind a ket film eseten. Nem veletlenul kaptt emberunk Oscart a szerepeert, nagyon eros volt. Akimeg ilyeszto volt, az Montgomery Clift az enyhen serult aldozat szemelyeben. A hideg razott mikozben neztem, a polgar zseni volt.