Time Goes By

Gettysburg 1993

2015. február 07. 11:48 - Time Goes By

A Gettysburg egy 4,5 órás epikus háborús film, amit eredetileg egy hat órás mini sorozatnak terveztek és írtak, azonban amikor Ted Turner, a Turner Pictures tulajdonosa látta az értékes alapanyagot, úgy döntött, hogy inkább mozi film legyen belőle. Így a Gettysburg lett az egyik leghosszabb valaha elkészült és bemutatott hollywoodi film, ami az amerikai polgárháború legnagyobb, legvéresebb és sorsfordító három napos csatáját dolgozza fel. A Gettysburg forgatásakor több ezer önkéntes statisztát használtak, akik ingyen, történelemrajongásuk miatt vállalták a szerepeket.

A film a gettysburgi csata három napjának krónikája, amiben mindkét oldal szemszögéből bemutatva láthatjuk az eseményeket annak legfontosabb szereplőin és összecsapásain keresztül. Az első nap eseményei a két hadsereg felfejlődése, pozícióinak elfoglalásából áll, ami alapvetően határozta meg a három napos ütközet végkimenetelét. Megismerjük a legfontosabb szereplőket is, mint Robert Lee tábornokot (Martin Sheen) és jobb kezét James Longstreet altábornagyot (Tom Berenger) a Déliektől. Első nap John Buford (Sam Elliott) lovassági dandártábornoknak köszönhetően az Északiaknak sikerül a legmegfelelőbb terepet elfoglalnia és megtartania, amíg a gyalogság is felzárkózik. A második nap következik a Little Round Top-i csata, amikor Joshua Chambarlain ezredes (Jeff Daniels) vezette Északi maine-i alakulat emberhátrányuk és kevés lőszerük ellenére vissza tudják verni a folyamatosan és hullámokban támadó Délieket. A harmadik nap pedig a Déliek számára katasztrófába torkolló Pickett támadását állítja a középpontba. Lee tábornok bízva hadseregében és kissé lebecsülvén az ellenfelet Longstreet tábornok tanácsa ellenére középen tervez három divízióval (kb.15000 emberrel) frontális gyalogos támadást az északi vonal ellen, amelyben George Pickett tábornok (Stephen Lang) divíziójának szánja a legfontosabb feladatot. Az ellenséges vonal azonban két kilométernyire van, amit nyílt terepen ellenséges ágyútűz alatt kell megközelíteni. Az ellenséges vonalat csak Lewis "Lo" Armistead dandártábornok (Richard Jordan) virginiai egysége éri el, amit át is tud törni egy helyen, annak ellenére, hogy korábbi jó barátja, az Északi sereg vezérőrnagya, Winfield Hancock (Brian Mallon) mindenre elszántan véd. Azonban utánpótlás nem érkezik, és így Armistead emberei is felmorzsolódnak az északi falon.A film nem akarja az egész amerikai polgárháborút, hanem csak annak egyik - a legfontosabb - csatáját bemutatni, amin keresztül egy kicsit azért a legfontosabb karaktereket és a háborút kiváltó okokat is megismerhetjük. Azonban a film mégiscsak a csatára összpontosít, annak stratégiai és taktikai részeire, ami miatt a Gettysburg kilóg a szokásos háborús filmek sorából, amelyek kliséi kevésbé jelennek meg. Ez a Gettysburg legnagyobb erőssége és egyben gyengesége is. A legtöbb háborús filmben a döntő ütközet előtt megismerjük a főszereplő katonák karaktereit, erősségeiket, gyengeségeiket, háttér történeteiket, személyes drámáikat, hogy aztán élve vagy halva hőssé váljanak. Ennek a filmnek a főszereplője azonban maga a Gettysburgi Csata, illetve három napjának minden mozzanata, és a katonai vezetők jó és rossz döntéseinek bemutatása. Mindemellett persze olyan régi katonaerények is megjelennek a filmben, mint a szolgálat, becsület, bátorság, hűség, bajtársiasság.

A Gettysburg kapcsán megkerülhetetlen a kor történelmi háttérének bemutatása, amelyre a film éppen hogy csak kitér. Ha az amerikai polgárháború kerül szóba, akkor a legtöbb embernek a rabszolgaság intézménye jut eszébe, és ezt tartja a háborút kiváltó oknak. Azonban olyan háború még nem tört ki ezen a világon, aminek oka csakis a humanizmus lett volna. Ezeket általában vagy a többi ok elpalástolására vagy az emberek pozitív motiválására használják. Ez a helyzet a rabszolgasággal is az amerikai polgárháború esetén, aminek elsődleges okai az Észak és Dél teljesen eltérő gazdasági, politikai és társadalmi struktúrájából fakadt. Észak iparosodott, városiasodott és kisebb farmokra épülő gazdasága és társadalma állt szemben a Dél hatalmas - elsősorban gyapot - ültetvényein, és azokon olcsó rabszolgák vagy szegény fehérek kézi munkáján alapuló feudális jellegű gazdaságával, társadalmával szemben. A Dél a gyapot exportjából származó bevételéből (az USA export bevételeinek 57%-t tette ki a gyapot ebben az időben) vásárolta meg a szükséges ipari felszereléseket, ezért a szabad kereskedelem mellett állt, míg az iparosodott Észak mindenféle védővámmal próbálta iparát óvni és fejleszteni.Ráadásul ebben az időben terjeszkedett az USA nyugat felé, és nagy kérdés volt, hogy az újonnan alapuló államok melyik fél gazdasági/társadalmi szerkezetét veszi fel, és melyik befolyása alá kerül. Nyilvánvaló volt, hogy két dudás egy csárdában nem fér meg, és előbb-utóbb az egyiknek el kell tűnnie. A rabszolgakérdés igazából csak a pontot tette fel az i-re, arról  nem beszélve, hogy az Északiak sok szempontból rasszistábbak voltak, mint a Déliek. Délen a fehér lakosság tíz százaléka rendelkezett rabszolgákkal, és ezen tíz százaléknak csak elenyésző része - a nagy ültetvényesek - rendelkezett sok rabszolgával. A déliek többsége ezért nem is a rabszolgaság intézményéért küzdött annyira elszántan, hanem az életformájukért az embertelennek tartott iparosodott Északival szemben, amit a Déliek szabadságharcnak tekintettek a minden téren jelentős túlerővel rendelkező jenkikkel szemben.

A feketékkel kapcsolatban az Északiak sokszor radikálisabban vélekedtek, mint a Déliek. Nem akartak ugyan rabszolgaságot, de feketéket sem. Elképzelni sem tudták, hogy egy fedél alatt éljenek afroamerikaiakkal, mint ahogy a Déliek tették mindezt, ahol a rabszolgák egy része, főleg a belső szolgák, kisebb helyeken a háziakkal egy épületben aludt. Ezt északon végtelenül gusztustalannak tartották, ahol olyan tervek is voltak, hogy a felszabadított rabszolgákat majd Haitire szállítják, és ott telepítik le őket. Mindezek ellenére a polgárháborús filmekben általában a rabszolgaságot állítják be, mint a legfőbb háborús okot, és ez alól a Gettysburg sem kivétel. Mindazonáltal a háború végkimenetele nem lehetett kérdéses a mind társadalmilag, mind gazdaságilag erősen növekvő és fejlődő Észak és a gazdaságilag, társadalmilag visszamaradott Dél között. Arról nem beszélve, hogy az ekkoriban ugrásszerű növekedést mutató bevándorlás is Északot erősítette, akikhez nagyon sok volt 1848-as magyar szabadságharcos is csatlakozott.A Gettysburg rendezője és forgatókönyvírója Ronald F. Maxwell egyik legfontosabb szempontja az volt, hogy a film minél hűbb legyen a forgatókönyv alapjául szolgáló Michael Shaara The Killer Angels c. könyvéhez, na meg persze a történelemhez. Egy-két apróságot leszámítva ez sikerült is. A film a csata ismert történelmi tényeit annyira betartja, hogy oktató filmként is használják amerikai középiskolákban.

A karakterkidolgozás és a történelmi háttér a hosszú játékidő ellenére elsikkad a három napos csata és a taktikai, stratégiai döntések mellett, de nagyon látványos csatajeleneteket is kapunk a történelem óra mellé. A legfontosabb szereplőkről azonban csak nagyon-nagyon keveset tudunk meg, és magáról a háborúról, annak okairól és a különböző társadalmakról sem mond túl sokat a film. Kivéve persze a rabszolgákról.

A dialógusok nagy része érdekes, főleg a déliek között zajlóak régies, néha szóvirágokba hajló, ugyanakkor mégis hitelesnek tűnő beszélgetések, amelyek inkább érdekesebbé, semmint unalmasabbá teszi a filmet. Bár szerintem nem volt szándékos, de a déli sereg vezetői (vagy legalábbis egy részük) szimpatikusabbak (Lee, Longstreet, Armistead), mint az északiak, már csak azért is, mert sokkal individualistábbnak és különcebbnek tűnnek, mint az északi tisztek, akiknek kevésbé domborodik ki az egyéniségük, leszámítva az egyetlen Chamberlain ezredest.

Ugyanakkor az is látható, hogy a két hadsereg katonái nem sokban különböznek, leginkább csak abban, hogy milyennek képzelik el hazájuk jövőjét. Azonban a csata kimenetelét nem a politikai, társadalmi vagy gazdasági környezet vagy háttér határozza meg, hanem a résztvevő katonák jónak vagy rossznak bizonyuló stratégiai és taktikai döntéseik, és néha egy kicsit a véletlen is. Lee tábornok téves elképzelése, hogy középen áttörhető az északiak vonala, Longstreet tábornok vacillálása, ami idő veszteséget jelentett, J.E.B. Stuart tábornok öncélú akciói, ami miatt Leenek vakon kellett támadnia stb. mind egy irányba mutatott, mégpedig a Déliek veresége irányába. Lee annak ellenére végzetes vereséget szenved Gettysburgnél, hogy a három napos csata összes vesztesége kiegyenlített volt a két fél között, azonban Délnek már nem volt számottevő anyagi/emberi utánpótlása, és az eddig támadó és sikereket elérő Dél Gettysburg után már inkább csak védekezik, és a támadó kezdeményezést Észak veszi át.A film első szakasza 1863. június 30.-án kezdődik, egy nappal az első napi ütközet előtt, és a második napi csatával a Little Round Top-pal ér véget, ahol Chamberlain ezredes kiadja a legendássá vált bajonett rohamra a parancsot. Ez a csatajelenet annyira látványos, hogy majdnem jobb, mint a film végén lévő Pickett Támadása.

A második része a harmadik napi Pickett's Charge előkészítésével kezdődik és magával a csatával végződik. Gettysburg volt egyike azon ritka csatáknak a Polgárháborúban, ahol körülbelül két azonos nagyságú sereg csapott össze (Észak 90 Dél 70 ezer fő), mert általában a Délieknek jelentős túlerő ellen kellett küzdenie.

Lee ezért is erőltette mindenáron az összecsapást az Északiakkal, akik ráadásul ekkor kaptak új vezetőt George Meade tábornok személyében, aki még tapasztalatlan és túlságosan is óvatos volt. Azonban John Buford tábornoknak köszönhetően az Északiak megszerzik a könnyen védhető pozíciókat, ezért a Déliek támadásai eleve nagy hátrányból indulnak. Ráadásul a nagyszerű és roppant népszerű hadvezér, Lee tábornok is elszámítja magát és tábornokai helytelen döntéseivel együtt végül vereséget szenved. A három napnak kb 50 ezer áldozata volt (halott, sebesült, fogságba esett), ami összességében minden harmadik csatában részt vett katonát érintett. Persze koránt sincs ennyi statiszta a filmben, csak kb. 3 ezer, azonban a film így is látványos.A filmet a Gettyburgi Nemzeti Parkban, a csata valódi helyszínén forgatták több ezer önkéntes statisztával, akinek még a ruhájuk gombja is autentikus volt. Számtalan katonai tanácsadó segítette a filmeseket, olyan részletekre menően, hogy a tábornokok lovai milyen színűek voltak. Munkájuk lényege azonban leginkább az volt, hogy napról napra mindenki számára érthetően bemutassák a felek stratégiai, taktikai céljait, miközben láthatjuk azt is, hogy milyen volt a háborúzás akkoriban. A szemben álló felek először ágyúkkal lőtték egymás állásait, majd a katonák felálltak egymással szemben, és amíg az egyik fél lőtt, a másik töltött, majd fordítva, mintha csak kivégző osztag előtt álltak volna a katonák. Majd ezután jött a bajonett és a kézitusa a még talpon maradottak között.

Remek csatajeleneteket láthatunk Kees Van Oostrum operatőrtől, aki a földrajzi környezetet is kihasználja látványos felvételeiben. A film zenéje, amit Randy Edelman szerzett, is kiváló, illeszkedik az epikus háborús film stílusához: diadalmas és inspiráló. A zene néhol - főleg a csatajelenetekben - katonai jellegű, ami a hősiességet és a tragédiát is kifejezi. Néhol kicsit pátoszos ugyan, de ez szinte kötelező háborús film zenéknél, amelyek között ez az egyik legjobb.A zeneszámok között szerintem a legjobbak: Main title, Fife and Gun, The First Battle, The Battle of the Little Round Top, March to Mortality, Armistead is Hit

A színészek között van pár ismert név, azonban ennek ellenére elmondható, hogy igazi húzónév nélkül készítették a filmet, aminek a budgeten kívül az is az oka volt, hogy nincs igazi főszereplő, hanem több, körülbelül egyformán fontos karakter van a filmben. A Gettysburg készítői nem szerették volna, ha egy főszereplő elvonja a figyelmet a film illetve a történelmi események egészéről, valamint azt sem akarták, hogy egy északi vagy déli főszereplő automatikusan annak a félnek az oldalára állítsa a nézőt. Igazából senkinek az oldalára nem akar a film állítani minket nézőket, mert nagyon kiegyensúlyozott ilyen szempontból. Mindazonáltal talán több érdekes és egyedi Déli karakter van, de ez sem a film "pártoskodásának" az eredménye, mintsem inkább annak a történelmi ténynek, hogy több Déli tiszt döntése játszott közre a csata végső kimenetelében, semmint Északié.Az egyik legfontosabb szereplő Robert E. Lee tábornok, akit Martin Sheen alakít. A színészek közül talán őt érte a legtöbb kritika, mert sokak szerint túl nyájas nagyapónak formálja Lee tábornokot, legfőképpen a puha, mézes-mázos beszédmódjával, ami miatt nem látható, hogy mennyire markáns katonai vezető volt ő. Szerintem egyáltalán nem volt rossz, már csak azért sem, mert pont ez volt az ellentmondás nemcsak a filmbeli, de a valóságos Lee személyében is, és többek között ez volt népszerűségének egyik pontja. Nem kell bunkó Pattonnak lenni ahhoz, hogy valaki erős akaratú katonai vezető is legyen egyben. Népszerűségének másik pontja a kora volt. Látszólagos puhasága és kora miatt kezdetben "nagyanyónak" csúfolták, azonban akkora karakter volt, hogy később pont emiatt imádták katonái. Mindemellett akaratát tűzőn-vízen keresztül vitte a harctéren, és ezt a kettősséget nagyon jól hozza Martin Sheen, aki szerintem remek volt Amerika legnépszerűbb tábornokának szerepében.

Tom Berenger játssza James Longstreet tábornokot, aki Lee után a második ember volt a déli hadseregben ekkor. Az ő szerepe nem igazán hálás, mert nincsenek hősies nagyjelenetei, mint más katona karaktereknek a filmben. Ő leginkább csak a fogai között mormog, és általában lemondó arckifejezést vág, aki tudja, hogy mi lesz a csata kimenetele. Ugyanakkor megmutatja emberi oldalát is, amikor könnyezve adja ki Pickettnek a támadás parancsát, mivel sejti, hogy annak csak katasztrófa lehet a vége. Longstreet karakteréhez felhasználták a tábornok memoárjait is, ami miatt talán ő túl "jónak" és racionálisnak, míg Lee kevésbé józannak tűnik.

A déliek legszimpatikusabb tábornoka Lewis "Lo" Armistead, akit Richard Jordan játszott nagyszerűen. A színész ekkor már agytumorral küzdött, és nem sokkal később meg is halt, ami határozottan ad egy pluszt jelentést és érzelmet alakításának. Nem véletlenül tudott annyira összekapcsolódni a halálába menetelő Armistead karakterével. Karakterének másik fontos része a Hancock tábornokkal való baráti kapcsolata viszont egy kicsit túljátszott.Az északi sereg filmbeli legfontosabb karaktere Joshua Chamberlain ezredes, aki Jeff Daniels alakít kiválóan, sőt talán a legjobb a színészek között. Chamberlain a háború előtt tanár volt, és aki a hadseregben is a katonáival törődik elsősorban. Az ő alakulata védi az erdőben lévő dombot a jobb szárnyon, amit a déliek el akarnak foglalni a második nap. Az állásaikat semmilyen körülmények között nem hagyhatják el, különben a Déliek bekeríthetik az északi sereget.Talán a leghumanistább és humánusabb karakter, ugyanakkor bármi áron meg akarja tartani a dombot. Ezt azonban nem azért teszi, mert a parancs annyira szent lenne számára, hanem mert érti, hogy nincs más lehetőség, és enélkül elveszik nemcsak a csata, de akár a háború is.

Érdekes és színes karakterek még George Pickett tábornok, akit Stephen Lang tökéletesen megszemélyesít, valamint Henry Harrison a déliek legjobb felderítője, aki civilben színész volt, és akit Cooper Huckabee játszik remekül.

Ronald Maxwell rendezésében igazából semmi extra vagy különleges nincs, ugyanakkor mégis remekül életre kelti a történelmi eseményeket. A film nagyon ambiciózus, és annak ellenére, hogy a történet emberi oldala gyengén kidolgozott, mégis remek háborús filmet kapunk. Rá kell szánni az időt, mert érdemes.

Értékelés: 9/10

Armistead eléri az északiak vonalát Virginiai egységével Pickett támadása folyamán, és bekap egy halálos lövést:

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr117002991

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Crip Lee 2015.02.08. 12:18:41

Egyik nagy kedvencem a film.

¿Qué tapas hay? 2015.02.08. 12:18:44

Ez egy klassz összefoglaló volt, különös erénye, hogy a polgárháború hátterét röviden, de igen alaposan írja le, szakítva a megszokott, sablonos értelmezéssel.

Én nem tartom hibának, hogy maga a film keveset mutat meg a polgárháború hátteréből, ez egy amerikei mozi, elsődlegesen amerikai közönségnek, akik az iskolában azért részletesen megismerkedhettek a polgárháború történetével. Mondjuk egy 48-as szabadságharcos csatát bemutató filmtől én sem várnám el, hogy a XIX. szd-i magyar történelmet elmesélje.

Még egy megjegyzés: az angolban "division"-nek nevezett harcászati magasabbegység magyar neve hadosztály.