Time Goes By

Rekviem egy álomért (Requiem for a Dream) 2000

2015. február 12. 23:52 - Time Goes By

A Rekviem egy álomért Darren Aronofsky pszichológiai drámája, amely különböző típusú drogfüggőségeket ábrázol négy csapdába esett főszereplőjének életén keresztül, akik képtelenek kitörni saját illuzórikus világukból. A drog hatására egyre mélyebbre és mélyebbre süllyednek anélkül, hogy a film bármilyen reményt is felcsillantana előttük, vagy a nézők előtt. Ez a film hatásosabb, mint ezer drogprevenciós program. Majdnem hozzátettem, hogy akár kötelezővé is lehetne tenni középiskolákban, ha nem lenne annyira brutális, hogy tényleg csak 18 éven felülieknek ajánlott.

A filmben Brooklyn négy lakójának életébe kapunk betekintést. Sara Goldfarb (Ellen Burstyn) idősebb nő, aki arról álmodozik, hogy egy televízió show meghívottjaként azt a régi vörös ruháját fogja viselni, ami elhunyt férjének annyira tetszett, és amelyiket fia ballagására vett fel utoljára. Azonban a ruha már nem megy fel rá, ezért elhatározza, hogy le fog fogyni, és ennek érdekében amfetamin tablettákat irat fel magának. Fia, Harry Goldfarb (Jared Leto) és legjobb barátja Tyrone Love (Marlon Wayans), hogy biztosítsák heroinfüggőségükhöz az anyagot, drogkereskedők lesznek, és arról álmodoznak, hogy majd az ezzel keresett pénz segítségével kitörnek addigi világukból. Marion Silver (Jennifer Connelly), Harry barátnője tehetséges ruhatervező, aki Harryvel azt tervezi, hogy amint összejön a szükséges mennyiségű pénz, saját céget alapítanak, Tyrone pedig el akar kerülni arról a szegény környékről, ahol felnőtt. Kezdetben minden jól alakul, Sara fogyni kezd, a drogkereskedelemből pedig egy rakás pénz befolyik, azonban az amfetamin egy idő után már nem hat, ezért Sara növelni kezdi az adagot, aminek eredményeképpen hallucinálni kezd, és a várva-várt hívás sem érkezik a tévétől. Harry és Tyrone számára sem úgy alakul a drogkereskedelem, ahogy eltervezték, aminek következtében felélik minden pénzüket, és Marion ruhatervezői ambícióit is megöli a drogfüggőség. Harry végül azt ajánlja Marionnak, hogy prostituálja magát, hogy legyen pénzük anyagra, azonban kapcsolatukat ez tönkreteszi, végül pedig mindegyikük még életében megjárja a poklot...A filmet nyugodtan nevezhetjük a világ leghatékonyabb drogellenes felhívásának, ugyanis annyira szörnyű és elrettentő, hogy hatásosságával semmilyen drogprevenciós program nem ér fel. A film az önpusztítás folyamatát nagyon realisztikusan és grafikusan mutatja be, anélkül, hogy kioktató vagy szájbarágós lenne. Aki egyszer látta ezt a filmet, az biztos, hogy nem felejti el. Hatásosságát ráadásul többszöri megtekintés után sem veszti el, sőt. Másodjára már tudja az ember, hogy mire számítson, ami miatt eleve feszülten és rossz érzésekkel telve ül le a tévé elé, ami soha nem fog feloldódni. A rendező még csak a remény látszatát sem lebbenti meg a nézők előtt a film végén, ami által nagyon úgy tűnik, hogy a karakterek leépülése végleges és visszafordíthatatlan. A Rekviem egy álomért rettenetesen felkavaró, ami egy nagyszerűen rendezett és fényképezett film, kiváló színészi alakításokkal és remek zenével.

A Requiem for a Dream a drogfüggőségről és annak alternatív valóságáról szóló tanulmány, ami a drogfüggő emberek pszichéjét vizsgálja. A film rendíthetetlenül és kegyetlenül mutatja be a függőség okozta tehetetlenséget és kiszolgáltatottságot, miközben egy pillanatra sem mutat könyörületet, vagy csillant meg bármilyen reményt a kitörésére, amiben a drogosok egyre mélyebbre süllyednek nem csak a függőségükben, de személyiségükben is. Vannak olyan pontok, amikor a film sötétsége nem csak kegyetlenné, de szinte szadistává is válik. Ugyanakkor bármennyire is nyers és brutális, a film mégis humánus, amiben a sebezhető karakterek és az őket körülvevő kegyetlen világ kontrasztja is látható. Mindegyik szereplő átlagosnak nevezhető vágyakkal és reményekkel rendelkezik – ami nem más, mint az amerikai álom elérése -, azonban velük ellentétben a néző tisztán látja, hogy a már megszállottan álmaikat kergető karakterek a drog miatt egyre távolabb kerülnek azok elérésétől. Azonban annak ellenére, hogy a droghasználatot a film teljesen negatív fényben tünteti fel, mégsem moralizál, és a karakterek sem kizárólag rosszak vagy jók, hanem csak olyan – eredetileg kedvelhető - emberek, akiket egyszerűen felemészt a drogozás, és emiatt a kettősség miatt válik a film nagyon hatásossá. Mindegyik szereplő próbál önálló és független lenni, miközben arra vágynak, hogy szeressék és csodálják őket. A rekviem pedig ennek az álomnak az elérésének szól.A film forgatókönyvét a rendező Darren Aronofsky és Hubert Selby írták, Selby azonos című regénye alapján, akik nagyszerű munkát végeztek nem csak az elveszett vágyak és remények témájának vizsgálatával, de a film szerkezetének és karaktereinek felépítésével is.

A filmet szerkezete alapján három szakaszra lehet bontani: a napfényes nyárra, az őszre és a sivár télre. Az első, nyári szakasz szimbolizálja a reményt, hogy sikerül megvalósítani álmaikat, a másodikban látható a valósággal való szembesülés és bukás, míg a harmadikban a karakterek életének lefelé tartó spiráljának felgyorsulása, majd betetőzése látható.

A filmben négy fő karakter látható, akik különböző háttérrel, motivációkkal és vágyakkal rendelkeznek. Mind a négyen a drog segítségével üldözik az álmaikat, azonban a kezdetben doppingként működő drog végül ellenük fordul, és a bukásukat okozza. A drog által megnyomorított életükben végül a pokol legmélyebb bugyraiba kerülnek, ahonnan már szinte biztosan nem fogják a céljaikat elérni. A filmben két párhuzamos történetet látható, az egyik Saraé, a másik pedig a három fiatalé.

A történetet a film a drogosok szemszögéből mutatja be, akik senkivel – még saját magukkal sem – és semmivel nem foglalkoznak, csak a betevő adagjukkal. A film utolsó fél órája annyira szörnyű, hogy szerintem a legtöbb néző esetenként elfordítja a fejét, mert nem tudja végignézni a szereplők kálváriáját, ugyanakkor szinte mazochista módon, mégis megnézzük a filmet, mert képtelenség abbahagyni. Ebben az utolsó félórában érik el a szereplők a saját maguk által kreált poklot. Néhány sokkoló jelenetben erős (és visszataszító) szexuális tartalom, a drog okozta skizofrénia elektrosokkos kezelése, és végtag elvesztése látható.A film fényképezése is kiváló, amiben számos különleges eszközt is bevetett Aronofsky és a film operatőre Matthew Libatique. Gyakran láthatunk megosztott képeket, gyorsított felvételeket, furcsa szögekből való fényképezést, extra közeli képeket, amelyek együttesen kissé szürreálissá teszik a filmet, és egyben a drogosok világát.

A megosztott képernyőn egyszerre és mégis külön-külön látható Sara és a fiatalok, amely technika nagyszerűen érzékelteti közös sorsukat és egyben a magányosságukat is.

A film három szakaszát a különböző színek alkalmazásával is különválasztják, mert a nyári jelenetekben a sárga szín a domináns, addig az őszben a kék, míg a télben a színek is fakóbbak, ami által visszatérünk a realitásba.

Extra közeli képekkel mutatja be a film a drog hatását a karaktereken. Először teljes képernyőn látjuk a tablettát, vagy az előkészített heroint – ugyanis ez minden, amire a szereplők ekkor gondolni tudnak - , aztán jön a beinjekciózás, a szippantás vagy a tabletta lenyelése, majd a pupilla kitágulása, amely képsorok alatt a folyamattal járó hangok is extrém módon felerősödnek. Ez a sorozat mindig gyorsítva kerül bemutatásra, érzékeltetve azt, hogy a drog milyen gyorsan fejti ki hatását.A film vágójának, Jay Rabinowitz teljesítménye is lenyűgöző, ugyanis nem kevesebb, mint 2000 vágásból áll a Requiem for a Dream, amelyek gyorsasága, ritmusa remekül eltalált.

A film képi világának látványossága és ütössége tökéletesen illeszkedik és erősíti a film mondanivalóját, atmoszféráját.

A Rekviem egy álomért zenéjét Clint Mansell szerezte, ami elektronikus zene és vonósnégyesek keveréke. A filmben a fényképezés és vágás mellett a ritmus és a zene is nagyon fontos, nemcsak annak struktúrája és az ismétlődő drogos jelenetek miatt, de a film atmoszférája miatt is. A fő zenei téma sötét és akár zavaró elektronikus zene, amely hallgatását azonban nem lehet abbahagyni, ugyanolyan addictté teszi az embert, mint a drog.A filmben egészen kiváló színészi alakításokat láthatunk, különös tekintettel Ellen Burstynre, akit teljesen megérdemelten jelöltek Oscar-díjra Sara Goldfarb karakterének megformálásáért. A kedves, édes, naiv özvegyasszony idejének nagy részét a tévé előtt üldögélve tölti, esetleg környékbeli barátnőivel beszélget egy padon, vagy a kedvenc időtöltését jelentő tévéjét láncolja le, hogy fiacskája nehogy elvigye a zaciba az aznapi adagjáért. Azonban egy nap monoton élete egy csapásra megváltozik, amikor telefonhívást kap egy tévés show műsortól, amely hívást úgy értelmezi, hogy azon "szerencsés" emberek közé tartozik, aki játszhat majd az egyik vetélkedőjükben. Ezután Sara úgy érzi, hogy életének újra értelme és célja van. Mindenáron bele akar férni a régi vörös ruhájába, amihez annyi szép emlék fűzi, ezért a fogyókúrájának megszállottja lesz. Az a vörös ruha jelenti Sara minden boldogságát, amit mindenképpen szeretne még egyszer magára ölteni, lehetőleg úgy, hogy azt mindenki lássa. Elképesztően jók azok a jelenetek, amikor még nem szedi a gyógyszert, ugyanakkor nem elég erős ahhoz, hogy betartsa a fogyókúráját. Egész napja azzal telik, hogy ül a hűtője előtt, és az órát bámulja, amikor végre megeheti a napi szűkös kalóriáját, miközben sütikről és fánkokról álmodik. Mivel Sara nem érzi elég erősnek magát a fogyókúrához, és koplalásának eredménye sem jön túl könnyen és gyorsan, ezért elkezdi szedni az amfetamint. Ezeket a pirulákat orvossal íratja fel, aminek hatására a súlyával együtt az eszét is kezdi elveszíteni, főleg mivel növeli adagját egy idő után, amikor az már nem hat. Az orvosa még csak oda sem figyel rá, amikor a nő hallucinációkról panaszkodik, csak felírja neki a következő adagot. Ennek - az amúgy legális tabletta - hatására egyre furcsábban kezd viselkedni, fura látomásai lesznek, és egyre nehezebben választja ketté a fantáziáját a valóságtól. Végül teljesen paranoiddá és skizofrénné válik, majd az út végén az elmegyógyintézetben köt ki. Ellen Burstynnek meg kellett volna nyernie az Oscart abban az évben, amikor Julia Roberts nyert az Erin Brockovichával.Jared Leto alakítja Harryt, Sara fiát, akiről kezdetben azt gondoljuk, hogy egy semmirekellő alak, aki kisnyugdíjas anyja tévéjének árán akarja belőni magát. Később azonban rájövünk, hogy bármilyen furcsa, de arra vágyik, hogy anyja büszke legyen rá. Amikor a drogkereskedelemből pénzhez jut, egy darabig el tudja játszani anyja előtt a sikeres embert, ami által valóban megszerzi annak tiszteletét és szeretetét. Még ő az – és az egyetlen -, aki megpróbálja anyját lebeszélni a tabletta szedéséről, mert ismeri annak hatásait. Mindemellett barátnőjének Marionnak próbál segíteni, hogy a lány meg tudja valósítani álmát, és saját divattervező céget alapítson. Azonban a drog miatt egyre szegényebbé, egyre függőbbé válik, és egyre gyengébbé válik, aminek végén Harry végül mindent lerombol, ami még fontos volt az életében: édesanyja után Mariont is elveszti. Azonban ezzel még nincs vége Harry szenvedéseinek, mert a film végén – ha anyja és szerelme elvesztése nem lenne elegendő – kegyetlen árat kell fizetnie függősége miatt. Jared Leto is kiváló a gyenge, ugyanakkor kedvelhető és szimpatikus karakterében, aki minden emberi gyengesége ellenére őszintén szereti anyját és barátnőjét.A tehetséges ruhatervezőt, Mariont Jennifer Connelly alakítja - szintén remekül -, aki a drog hálójában nemcsak ambícióját veszti el, de szerelmét Harryt is, és a végállomás a lélekölő prostitúció. Először csak egyre többet veszekednek a drog miatt, ami később mindkettejüknek fontosabbá válik a másiknál. Marion, aki korábban Harry nagyon megértő barátnője és szerelme volt, egyre önzőbben követeli Harryn a napi adagját, aminek a vége az, hogy egyedül marad. Ekkor a lány prostitúcióra kényszerül, mert már csak abból tudja fedezni a drogot. Az ő utolsó jelenetei is annyira szörnyűek és megalázóak, hogy nehéz végignézni. Jennifer Connelly is tökéletes a valaha tehetséges lány szerepében, akinek a drog az élete mellett az egész személyiségét is tönkreteszi.

Marlon Wayans játssza Tyronet, Harry barátját és drogdíler társát, aki szintén kiváló volt. Tyrone alapjában véve egy optimista srác, aki ki szeretne kitörni a szegény fekete környékről, és édesanyja emlékének megfelelni. Azonban ő sem úszhatja meg büntetlenül addigi tevékenységét.

A Requiem for a Dream Darren Aronofsky legjobb, leghatásosabb, legütősebb filmje, aminek minden összetevője kiváló, a fényképezéstől a vágásig, a forgatókönyvtől a színészi alakításokig, a zenétől az atmoszféráig, és ami szinte kísérti a nézőt annak megtekintése után.

Értékelés: 10/10

19 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr117124709

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gizmo26666 2015.02.14. 08:18:34

Emlékszem, még 17 évesen, az egyik sznob filmbuzi haverom unszolására néztük meg moziban. A vége után még vagy 15 percig ültünk a moziban, és bámultunk magunk elé a sokktól, amit ez a film okozott.

2-3 évvel később a koliban nézték meg páran. Mikor megkérdeztem az egyik csajt, hogy milyen volt, közölte hogy nem hajlandü beszélni róla, de utána le kellett zuhanyoznia, hogy megtisztuljon.

Szóval kemény film

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2015.02.14. 08:27:53

@gizmo26666: ez szerintem egyáltalán nem sznob film, de a hatás...az valóban nagyon kemény, és nem csak tizenéveseket tud sokkolni, mert én már jóóóval több voltam ennél, amikor először láttam.

ford? 2015.02.14. 09:33:18

Én már csak azért se tenném kötelezövé, amiért a többi elrettentésen alapuló drogprevenció se müködik: a fiatal szerhasználó szembesül az elrettentés gyanánt festett kép és a valóság között tátongó ürrel, és igy hitelteleniti magát, ahelyett hogy segitene a prevenció. Hiteles informáciokkal érdemes csak operálni, asszem többek közt ezért se rajongok ezért a filmért. Ha a témában mélyebben beleásnád magad, kezdő lépésként ajánlom a drogriporter.hu -t

gizmo26666 2015.02.14. 09:33:21

@Time Goes By: Jó, most már nem sznob film, de annyi idősen még az volt.
Akkoriban látványos akciófilmeket meg ostoba vígjátékokat akartunk nézni.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2015.02.14. 09:41:33

@ford?: Miért tátong szerinted akkora szakadék a valóság és a filmbeli események között? Heroin mindig idevezet, jó lehet, hogy nem kell amputálni a kezet, de hogy teljesen és visszafordíthatatlanul tönkre megy benne az ember és az élete, az szinte tuti. Az amfetamin meg nem feltétlenül ugyan, de ha valaki hajlamos paranoiara, akkor abból az emberből több, mint valószínű, hogy kihozza a skizót. De nem akarom a témában mélyebben beleásni magam. :)

Filosz 2015.02.14. 10:13:29

A film zseniális, a zene is benne, de a való élet sokkal szörnyűbb. Hogy milyen érzéseken, poklon megy keresztül egy drogfüggő mikor elérkezik a végállomásra, annak visszaadására egy film sem képes. Legalábbis nem láttam olyan filmet mi visszaadta volna amin átmentem sok évvel ezelőtt.

ford? 2015.02.14. 10:13:32

Ajánlom figyelmedbe ezt a guardianon tizenöt éve megjelent cikket
drogriporter.hu/node/176
Én saját tapasztalatból csak annyit mondhatok, hogy a cigit nehezebb letenni, mint a heroint - a drogháboru intézménye megbukott, helyén kéne kezelni, és se nem tuldimenzionálva a veszélyeket, se nem alul.
Nekem csak a rettenetes hangulat rémlik a filmből, szivesebben néztem/olvastam a trainspottingot, közelebb áll a valosághoz, talán mert Welsh maga is használó volt (na, egy példa hogy nem csak tönkre tehet). De persze nem akarlak feltétlen meggyözni, csupán valamiben nem értünk egyet

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2015.02.14. 10:25:02

@ford?: A transpotting is egy nagyon jó film, de az szerintem kevésbé hiteles, mert egy kicsit mintha elviccelné a témát. Persze ott is történnek szörnyű dolgok, de közel sem annyira ütős szerintem. persze értem, hogy te meg erre az ütősségre mondod, hogy nem hiteles. Ez szerintem abból fakad, hogy én nem vagyok annyira liberális ebben a témában, mint te. A cigit nehéz letenni, és rákot okozhat hetven évesen, na de amíg rákos leszel, addig azért teljes és értelmes életet tudsz élni, a heroin meg társai mellett viszont nem. Na de mindegy, ezen nem veszünk össze, szerintem abban azért megállapodhatunk, hogy mint film, mindkettő jól működik.
@Filosz: akkor ez a film mégsem áll olyan távol a valóságtól, hanem inkább meg sem közelíti. Ez azért más irányú megközelítés, mint amit ford mond. Írhatnál erről többet.

gizmo26666 2015.02.14. 11:10:05

@Time Goes By: A trainspotting-nak tulajdonképpen pozitív a vége, mert Renton elmenekül abból a közegből, ami őt drogossá tette, és (talán) tiszta is marad.

Ezt ismerve, hasonló elvárásokkal ültem le a film elé, gondolván szokás szerint valami gyenge amerika másolatot fogok látni. A film elején, mikor épp sokadjára lopták el a srácok az anya tévéjét, erre még volt is esély. De ahogy haladt előre a történet, úgy vált egyre nyomasztóbbá, én pedig mindíg arra vártam, hogy mikor éri már el a mélypontot, mert amit látok, már nem lehet fokozni.
De fokozták, egész a film végéig.

Senki nem menekült meg, az viszont kérdés, hogy a 4 szereplő közül ki úszta meg a legkönnyebben.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2015.02.14. 11:31:49

@gizmo26666: Igen, a trainspotting túl optimistának és könnyednek tűnik (relatíve), nemcsak ehhez a filmhez képest, de a témához is. az, hogy a nyomást ennyire és folyamatosan tudta Aronofsky itt fokozni, mutatja igazán a zsenijét, függetlenül attól, hogy valaki hitelesnek találja-e a filmet, vagy sem.

Nehéz kérdés, hogy ki úszta meg "legkönnyebben"... de ha mondjuk kötelező lenne választanom, hogy adott esetben melyikük helyébe kellene képzelnem magam, akkor az biztos, hogy Marionét választanám utoljára. Azt képtelen lennék elviselni vagy túlélni, az ő esetében szerintem inkább az öngyilkosságot fontolnám meg alaposabban. Ő ezután is folyamatosan testileg/lelkileg megalázva él prostituáltként, de még ha esetleg képes is lenne abbahagyni a drogozást, nyilvánvaló, hogy lelkileg soha nem fog rendbejönni. Tyronenak és Harrynek a börtön után priusszal már nem lesz egyszerű boldogulni, de kettejüknél esetleg, minimálisan fenn állhat a lehetőség, hogy ha a börtönben leszoknak a drogról, akkor esetleg talpra állnak. Sara esetében nem tudom, hogy az elektrosokk mit okoz, mennyire lesz azután agyánál, de akárhogy is, az ő életének nagyjából vége. Még ha esetleg fizikailag rendbe is ön, nincs már célja az életének.
Talán Tyronet választanám, ha mindenképpen valamelyikük helyébe kellene gondolnom magam.

Filosz 2015.02.14. 12:39:18

@Time Goes By: mikor egy átlagos napon a kórház detoxikációs osztályán ébresztettek hajnali ötkor a nevemet üvöltve és közölték, hogy takarodjak, majd nem volt hova mennem csak az utca, vagy olyan lakások melyben meghúztuk magunkat WC és minden egyéb nélkül, vagy mikor rettegve jártam az utcákat mert volt egy kedves "jóakaróm" aki terrorizált, elvette minden pénzem, vagy mikor már anyámék rám csukták az ajtó és többször nekiindultam, hogy megölöm őket, vagy mikor kb. 400Ft-os tartozás miatt egy nálam sokkal kisebb termetű ember véresre verte a fejem, vagy mikor minden este azt vártam, hogy soha többet ne ébredjek fel, vagy mikor már az idült alkoholistákhoz hasonlóan az átlagos adagom tizedétől elvesztettem az eszméletem és ha rám találtak kórházba kerültem, vagy ha nem találtak rám valami kicsavarodott pózból félig lebénult lábbal/kézzel/arccal ébredtem, vagy mikor nem jutottam anyaghoz egy mocskos matracon akár 24 órát fekve vártam a "csodát"....ezeket és az ezzel kapcsolatos érzéseket nem tudja megközelíteni egy film, a Rekviem sem, de ezek a történések és érzések juttattak oda, hogy ma már több mint 10 éve nem drogozom/iszom vagy veszek be altatót ha nem tudok elaludni. A filmet amúgy a sokadik, de egyben utolsó rehabilitációs kezelésem alatt láttam, kb. 4 hónap tisztasággal a hátam megett. Letaglózó, borzalmas és mégis vonzó volt. Vonzó, hisz ebben éltem és ez a függőség nagy paradoxonja: tudom, hogy az életemet veszi el, de mégis csinálom....

ford? 2015.02.14. 14:40:39

A trainspottingnak a Porno a folytatása, és kb 10 éve jelent meg magyarul. Állitolag a filmet is forgatjak, de nem vagyok up tu date a kérdésben. Csupán egy dolog még, tévedés azt gondolni, hogy a heroin, vagy más szerek a veszély források, amikor rengeteg tudományos munka bebizonyitotta, hogy a negativ hatásokért a prohibició okolható, szinte kizárolag, kapásbol most csak Zinberg vagy Earlwine munkái jutnak eszembe.
De gondolom ez Filoszéhoz hasonló élményekkel rendelkezőknek kevés vigaszt nyujt. Én nekem a heroin baromi unalmasnak tünt és háromhonapi napi többszöri rendszerességü inyektálás után minden további nehézség nélkül felhagytam vele. A cigitől füvel sikerült megszabadulni egy éve. Érdekes információmorzsa, hogy Cary Grant LSD kurában vett részt alkoholizmusa kezelésében, és imádta.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2015.02.14. 15:07:03

@ford?: Nem ismerem mélyebben a témát és őszintén szólva Zinbergről és Earlwineról sem hallottam, de ex-drogosok és alkoholisták tapasztalatait olvasva és esetleg néhányat látva is a környezetünkben, szerintem nem lehet egyértelműen azt sem kijelenteni, hogy csak a prohibíció okolható, mint ahogy azt sem az állandóan felmerülő "melyik a rosszabb, az alkohol vagy a drog" hogy kerek perec az egyik vagy a másik lenne a rosszabb. Vagy melyikről könnyebb/nehezebb leszokni. Szerintem ez attól függ, hogy egy adott egyén melyikre hogy reagál fizikailag és pszichésen. Mert ugyanaz nagyon különböző hatással volt például rád és Filoszra. Vagy akár ahogy én képtelen vagyok cigiről leszokni, ugyanakkor az alkoholfüggőség soha nem veszélyeztetett, mert egyszerűen rosszul vagyok tőle, míg más esetleg csujjogat örömében, aki viszont a cigit rühelli rettenetesen. Ugyanakkor továbbra is fenntartom, hogy - általában, nyilván ez sem igaz mindenkire az előbbi logika alapján- de a drog a legveszélyesebb az összes közül, mert az amortizálja le a leggyorsabban az ember személyiségét, akaraterejét és egészségi állapotát. Teoretikusan úgy összehasonlítván az említett dolgokat, hogy napi rendszerességgel és jelentős mennyiségben használják őket. (persze itt most megint lehet arról vitatkozni, hogy miből mennyi a jelentős mennyiség, ami megint csak egyénfüggő, és mondjuk a drognál persze nagyon nem mindegy, hogy melyikről is van szó ).

Kurt úrfi [teuto-nordikus parasztlegény] 2015.02.14. 17:15:00

Én többször is nekifutottam mire végignézetem, annyira megrázó volt.

ford? 2015.02.14. 18:14:40

@Time Goes By: Fuh, erről rengeteget lehetne beszélni, szerencsére a következő években változik a világ és már nem is kell annyit. A saját, ismerösök tapasztalatainál komolyabbnak gondolom azokat a tudományos vizsgálatokat amik modszertanilag kizárják a véletlent lehetőségét, ugymint, pl. kettős vak teszt, ilyesmi. Norman E. Zinberg drog, set, settingjében beszél az általad tapasztaltakról, mint a cimben is, nem a drog, a helyzet és a szervezet is meghatározó. Ugyanakkor felhivom arra a tényre is a figyelmed, hogy az emberi szervezet is lehet kitünő (rohadt, szemét) diller, amennyiben a belsőelválasztásu mirigyek, endorfin(nocsak, morfium szerű, mármár heroin) hormonokat termelnek. Okozójaként szer nélküli (koros vásárlás, workalkoholizmus, szerencsejáték) addictiv viselkedési mintáknak. Piszok dolog a jutalmazó rendszer. Csak oda akarok kilyukadni, hogy a világ nem fekete-fehér, és szürke(noir? :)). A karakterek sem olyan egyszinüek, mint az aranykezű emberben. Angliában pl annyiban idomult az élethez a jogi rendszer, hogy az utcai pushert nem feltétlen ültetik le, hisz egézségügyi problémát örültség kriminalizálni, megoldani se lehet. És még mindég nem meggyözni akarlak, csak elgodolkodtatni , esetleg kétségeket támasztani, ha ugy alakul.
Különben minden drog ami az idegrendszerre hat, az alkohol is. A régi mondás, remélem jol idézem, aurea mediocritas, pedig még mindig igaz

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2015.02.14. 19:00:05

@ford?: "A saját, ismerösök tapasztalatainál komolyabbnak gondolom azokat a tudományos vizsgálatokat amik modszertanilag kizárják a véletlent lehetőségét"

Azt hiszem ez az a sor, amiben benne van minden, már ami a gondolkodásmódunk közötti különbséget tökéletesen mutatja. Én gyakorlatiasabb vagyok ennél a gondolkodásmódnál, ugyanis én meg sokkal jobban bízok a tapasztalatokban, akár sajátomban, akár máséban, mint tudományos vizsgálatokban (amelyeket amúgy is állandóan megcáfolnak, átértelmeznek, újraírnak stb..), és ez nem feltétlenül csak erre a témakörre vonatkozik. Nem vagyok a Magas Tudomány feltétlen híve, ugyanis soha nincsenek birtokában minden információnak, ami szükséges egy tuti biztos elmélet felállítására. És a tudomány soha nem is lesz ilyen helyzetben, akármekkora is a tudományos - műszaki fejlődés. Őszintén szólva nem is tudom elképzelni, hogy milyen az, vagy milyen pszichés állapotban kell ahhoz lenni, hogy valaki ne bízzon a saját tapasztalataiban és ne vonjon le belőle bizonyos következtetéseket. Ez számomra kicsit önbizalom / életösztön / veszélyérzet hiányát, csökkenését, vagy módosulását jelzi, amivel az illető önmagát veszélyezteti. De persze ahogy már említettem, bizonyos területeken konzervatív vagyok. Máshol meg nem. Ebben a témában inkább talán az előző, de ennek ellenére azt hiszem, hogy én állok közelebb a középhez. :) Mindazonáltal az arany középútnak sem vagyok feltétlenül a híve, mert ez meg számomra egy kicsit mindig opportunistának tűnt, bár igaz, hogy (általában) kifizetődik az életben. Na de elkanyarodtunk a film elemzéstől.
Írtad, hogy nem igazán voltál elájulva a filmtől, de most már van egy olyan érzésem, hogy ez amiatt is lehetett esetleg, hogy ideológiai szemmel nézted a filmet, ami valamennyire mindig elvakít és elnyomja az ösztönöket. Szóval én azt javasolnám, hogy nézd meg még egyszer mindenféle tudományos és ideológiai szemüveg felvétele nélkül, és bízz az ösztöneidben.

ford? 2015.02.17. 09:45:01

Érdekes amit mondasz, de nem gyöztél meg, sőt. Ha szélsöségeségeket tapasztalom, attol még nem lesz igaz az egészre és csak tévutra visz. Tehát nem extrapolálhatsz szélsőségből, kizárolag átlagból. Jo példa Filosz, a használók 10%-a él át hozzáhasonlokat(problémás szerhasználó), és ezek a sztorik a 100%-ot stigmatizálják, azokat is akik adót fizetnek, dolgoznak, csaladjuk van, csak epp néhány hétvégén, nem söröznek, hanem.
A luddizmusod, jobb hijján nevezzük igy a tudomány ellenességed gyerekes dolog, huszas éveim elején én is átestem, és olyanokat mondtam, inkább lobotómia, mint az egyetem, talán te is kinövöd :)
Elismerem a film technikai fortélyait, mindazonáltal nem tetszik az öszkép, a mondanivaló, és piszkosul nyomaszt a hangulata, ez van, de ugye izlések és.. vagy mondhatnám de gustibus non est disputandum

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2015.02.17. 10:06:41

@ford?: Egyáltalán nem nevezném magam tudományellenesnek, csak éppen a mindenhatóságában kételkedem. A világ teljes megismerhetősége lehetetlen, és bár úgy tűnhet, hogy szűkül az ismeretlen rész aránya, valójában fogalmunk sincs róla, hogy ez mekkora is. És ezt az ismeretlen részt az ember az ösztöneivel helyettesíti, ami tapasztalatom alapján - bocs, én merek és akarok is erre hivatkozni - kevésbé hagyja az embert cserben, legfeljebb csak nem hallgatunk rá.
Arra nem tudok mit reagálni, hogy tíz százaléknak mondod azok arányát, akik nagyon megjárták, ahogy te mondod problémás szerhasználó, egyrészről honnan tudod ezt a számot, és hogyan tudod ennyire tényként állítani? Az én ismerőseim között volt pár füvezős. Semmi komoly mondhatnánk, hiszen csak fű. Én viszont azt láttam rajtuk, hogy a fű rendszeres használata minden nemű ambiciót kiölt belölük, lustává, akaratgyengévé tette őket, és az emberi kapcsolataik is megsinylették ezt. Lehet, hogy fizikailag nem volt problémájuk, és íly módon még függőknek sem lehet őket nevezni, vagy legalábbis nem úgy, mint egy heroinost, ergo nem tartoznak az általad problémás szerhasználóknak nevezettek közé, és mégsem olyan életet élnek, mint amilyet élhetnének.
Ja, valahol meg írtad azt, hogy fű segítségével szoktál le a cigiről.Na ez meg egy tipikus egyik függőséget felváltjuk egy másikkal típusú dolog...

ford? 2015.02.19. 16:55:30

@Time Goes By: Honnan tudod, hogy az ismerőseid nem lennének léhütők, ha nem szivnak fűvet akkor is? Most olvastam ki Earleywine marihuana a tudomány álláspontja c. kötetet a témában (te is megteheted pdf: www.ndi-szip.hu/Controls/DownloadEDoc.aspx?attId=cc56262d-a121-44c2-811b- 3dc9463eeaa2 ) és meglepve tapasztaltam, hogy tudományosan nem bizonyitható az általad körbeirt ammotivációs szindróma. Különben én fél éve nem szívok, pedig az elmult 15 évben viszonylag rendszeres, napi szinten fogyasztó voltam, mindezzel együtt, dolgoztam, adót fizettem, könyvet adtam ki, irtam, még egyetemre is jártam picit. Ezek az én empirikus tapasztalataim. A 10%-ot pedig szakemberektől veszem. Ezt pedig kis mintán nem lehet vizsgálni, mert ha te egy junkie vagy akkor azt hiheted, - az általad vázolt metodus szerint - hogy mindenki junkie, hisz csak junkiekat ismersz. Ha viszont nem ismersz egyet sem, azt hihetnéd senki sem fogyasztó. Széles mintán végzett vizsgálat viszont már lehet tényszerű, de mivel senki nem ismer ilyet, mondjuk 1200 főt, fiatalt, öreget, nőt, ff-it, szegényet, gazdagot stb. és teszi fel mindnek ugyanazt a kérdést, ezért szerintem nem tapasztalhatsz, max véletlenszerüen tényeket saját börödön. És ha tényeket mérlegelsz az ösztönöd lehet, hogy a tények ellenébe mutatnak, de akkor se szabad, hogy befolyásoljanak, én szerintem, vagy akkor marad a voluntarizmus, a kocka amiből nem tudsz kitörni, és az egy hazug világ, ahol azt látod bizonyosnak, amit szeretnél.
Az hogy én liberálisan állok a drogokhoz nem jelenti azt, hogy szerintem mindenkinek használnia kéne, csupán ahogy irtam, a helyén kéne kezelni. Az első linkbe pár hsz-el feljebb van egy példa, a paracetamol, amit a náthára adnak könnyebben májkárosodást okozhat, mint a heroin, könnyebben tuladagolható, mégse tiltják be, csak adnak hozzá használati utmutatót, mert ha betiltanák, és valaki feketén árulná, nem lenne hozzá, és az összetétele is ismeretle volna, és akár gyerekek is megvehetnék, mint most a heroint