Time Goes By

A rejtélyes asszony (Phantom Lady) 1944

2015. február 17. 20:40 - Time Goes By

A Phantom Lady Robert Siodmak rendező első hollywoodi film noirja, amit számos további követett (pl The Killers, The Suspect, The Spirál Staircase stb). Ő egyike volt azon rendezőknek, akik németországi emigrálásuk után megalapozták a noir műfajának stíluselemeit, és akinek filmjei híresek erősen expresszionista fényképezéséről és atmoszférájáról. A Phantom Lady nagyon egyedi darabnak számít a műfajon belül, ugyanis a legritkább esetben fordul elő, hogy egy nő lenne a film hőse, nyomozója, főszereplője, amivel Siodmak tovább keveri a film noirokban központi helyet foglaló gender kártyákat.

Scott Henderson (Alan Curtis) egyik este összeveszik a feleségével, ami után elmegy egy bárba, ahol megismerkedik egy rejtélyes kalapos nővel, akivel aztán együtt töltik az estét egy zenés szórakozóhelyen, majd elválnak anélkül, hogy a nő elárulná a nevét. Henderson arra ér haza, hogy a feleségét megölték, és a rendőrség letartóztatja gyilkosság vádjával. A férfi nem tud magának alibit igazolni, mivel nem tudja a rejtélyes nő nevét. Ráadásul többen - a bárpultos, a zenés hely énekesnője és dobosa Cliff (Elisha Cook Jr.) - is tagadják, hogy látták volna ezt a nőt, aminek következtében Hendersont halálra ítélik. Ekkor titkárnője Carol „Kansas” Richman (Ella Raines) kezébe veszi az ügyet és elhatározza, hogy bebizonyítja főnöke ártatlanságát. Segítségére van főnöke barátja Jack Marlow (Franchot Tone) és Burgess nyomozó (Thomas Gomez), aki érzi, hogy esetleg hibát követtek el Henderson letartóztatásával. A nyomozó figyelmezteti a nőt, hogy ne játsszon amatőr nyomozót, mert veszélyes lehet, azonban ennek ellenére Kansas végigjárja a helyeket, ahol Henderson aznap este tartózkodott, és megpróbálja kideríteni, hogy ki ez a rejtélyes kalapos nő, és a tanúk miért nem erősítették meg főnöke vallomását...Robert Siodmak mindjárt ezzel az első korai noirjával feltette magát Hollywood térképére, és az is látható, hogy miért vált a műfaj egyik meghatározó alakjává. Filmjei atmoszférájának és a karakterizálásának nagy hatása volt a film noirok klasszikus stílusjegyeinek kialakításában. Annak ellenére, hogy általában alacsonyabb költségvetésű B filmeket készített, azok mindegyike nagyon stílusos és remekül összerakott darab volt. Ez alól nem kivétel a Phantom Lady sem, ami a tömény expresszionista fényképezése, a klasszikus noir karakterek és nemi szerepek megkeverése, gyors üteme és érdekes sztorija miatt a low budget noirok egyik legjobbja lett.

A film egyedisége és fontossága leginkább a karakterizálásából fakad. A ’40-50-es évek noirjai – annak ellenére, hogy a műfaj nagyon fontos karakterei a femme fataleok – mégis általában a férfi főszereplőre fókuszál és a filmeket általában az ő szemszögéből láthatjuk. A férfi főszereplő alapvetően két típus lehet: a végzetébe rohanó antihős, vagy a detektív, aki általában nem bukik el a filmek végén, de azért neki is vannak antihős jellegű negatív tulajdonságai. Ezek a figurák általában megkeseredettek, cinikusak, moralitásuk a femme fatalehoz hasonlóan megkérdőjelezhető és általában gyengének bizonyulnak a szexuálisan provokatív és manipulatív végzet asszonyaival szemben, akik a férfit a bűnbe csábítják, és ezzel átveszik az irányítást felette. Ezt azonban a végzet asszonyai nem azért teszik, hogy férjhez menjenek, hanem ellenkezőleg: függetlenségüket akarják biztosítani. A film noirok a gender szerepek felcserélődésének, változásainak következményeire és veszélyeire akarták ebben a korban felhívni a figyelmet. A végzet asszonyával szemben áll(hat) a jó kislány karakter, aki szeretné betölteni a férfi mellett a hagyományos női szerepet, azonban általában alulmarad a rejtélyes és izgalmas végzet asszonyával szemben, mert hozzá képest egész egyszerűen unalmas.A film noir műfaja nem jöhetett volna létre a második világháború nélkül, ugyanis az amerikai társadalom ekkor kezdett átalakulni, mivel egyre több nő vállalt munkát, hogy a fronton szolgáló katonák helyét átvegyék a gazdaságban. A háború után azonban ezt már nem tekintették kedvező folyamatnak, és egyre több hollywoodi film – leginkább noirok – kezdett el foglalkozni a nemi szerepek témakörével. Mivel a Phantom Lady még 1944-es, tehát a háború ideje alatt készült, ezért egy kicsit máshogy áll ehhez a témához.

Mivel a háború alatt még alapvető fontosságú volt a nők munkába állása, ezért a Phantom Lady főszereplője nem egy férfi, hanem egy dolgozó nő, és itt ő lesz az, aki megmenti a bajba jutott férfit. A nemi szerepek felcserélődését erősíti az is, hogy a nő az abszolút aktív szereplő, míg a férfi passzívan várakozik, és semmit nem tesz sorsa alakításáért. (Ugyanakkor abban nem különbözik ez a noir sem a többitől, hogy alapvetően a férfi sorsa a film nagy kérdése, és nem a nőé.)

A női főszereplő karakterének férfiasságát ráadásul teljesen egyedi módon erősítették azzal, hogy „Kansas” a beceneve. A kor filmjeiben nem volt jellemző, hogy nőknek nickneve lett volna. Ha nem a nevén szólították, akkor általában „darling” vagy „baby” volt a leggyakoribb megszólítás, míg férfiak egymás között „dame”-ként utaltak rájuk, kissé pejoratívan. Jellemző, hogy jó pár híres/hírhedt klasszikus femme fatale karakter neve Katherine vagy annak valamelyik változata volt, azonban mindegyiküket Kittynek szólították (The Killers, Scarlet Street, Out of the Past), ami két dolgot is szimbolizál. Egyrészről a Kitty cicát is jelent, amit „nőies” állatnak tartanak, és egyben kicsit lekezelő is egy felnőtt nő esetében, másrészről pedig arra utal, hogy ezek a femme fataleok úgy manipulálták és játszottak a férfi antihős karakterekkel a filmekben, mint macska az egérrel. A noirok férfi karaktereinél azonban megszokott és gyakori volt, hogy a karakter valamilyen jellemzőjéből fakadó becenevet kapott, csakhogy ne menjünk messze Siodmaktól, például „Swede” a the Killersben.Kansas karaktere azonban mégsem femme fatale, ugyanis nemcsak a rájuk jellemző aktív és irányítói tulajdonságokat tartalmazza, hanem a noirok rendes lányainak jellemzőit és motivációit is. Kansas ugyanis nem tönkretenni és kihasználni akarja a férfit, hanem segíteni neki azért, mert szerelmes belé. Kansas tehát a film nagy részében férfias és aktív, aki céljai elérése érdekében a femme fataleokra jellemző szexuális manipulációit is felhasználja, azonban a film végén visszavedlik jó kislánnyá, aki ezt az egészet szeretett férfiáért teszi, és akivel nagy valószínűséggel összeházasodik majd. Ergo a háborús évek alatt rendben volt a nők önállósága és függetlensége, azonban azután mégiscsak az a jó, ha visszatérnek eredeti társadalmi szerepükhöz, és jó feleségekké válnak. A noirok két női karakterének keveredését az is nagyszerűen kifejezi, hogy Kansas eredetileg egy vidéki lány, aki a nagyvárosba kerül, és ott vállal munkát. A noirokban a hagyományos és nyugodt vidéki élet áll szemben a bűnös nagyvárosi forgataggal, éjszakai mulatókkal és jazz zenével. A jazz körülbelül azt jelentette a ’40-es években, mint a beat zene az ’50-es és a rock a későbbiekben: lázadás a hagyományokkal szemben és a társadalmi változásokra való igény. A filmben ez is erősíti a két noir női karakter egyesítését Kansas személyében.

A film címadó karaktere, a Phantom Lady a klasszikus értelemben vett femme fatale itt, annak ellenére, hogy nem tartozik a főszereplők közé, de az ő karakterének a szerepe az, hogy a női szexualitás veszélyességére figyelmeztesse a nézőt.

A film noirokban a szexualitás nagyon erős szerepet játszik, annak ellenére, hogy a kor cenzúrája miatt ez soha nem volt grafikusan ábrázolva, ugyanakkor különböző eszközökkel remekül tudták ezt érzékeltetni. A Phantom Ladyre különösen igaz ez, amire a film leghíresebb jelenete a legjobb példa, ami felfogható a noirok kvintesszenciájaként is, ugyanis minden összetevője klasszikus noir stíluselem.Cliff, a jazz dobos egy sikátorban lévő klubban megnyalja a szája szélét dobolás közben, amikor meglát egy szexis és harisnyás női lábat. (Kansas ekkor femme fatalenak álcázza magát.) A dobos szexuális izgalmát a film a frenetikus jazz zenével fejezi ki és mutatja be, aminek a végén mintha elérné az orgazmust. Ez a jelenet elképesztően jól fényképezett a, és tulajdonképpen felfogható egy férfi maszturbációnak is. 

A Phantom Lady forgatókönyvét Bernard C. Schoenfeld írta Cornell Woolrich regényéből, aminek a mystery része nem feltétlenül tartozik a legrejtélyesebbek és legizgalmasabbak közé. Bár a film nagyon erősen kezd ebből a szempontból, azonban később ez a szál eléggé leül, ráadásul könnyen ki lehet találni, hogy ki lesz a gyilkos. Ugyanakkor ez nem is tűnik annyira nagy hibának ebben az esetben, mert leköti a figyelmünket egyrészről Kansas karaktere, másrészről pedig a film remek atmoszférája és fényképezése.

A film erősen noiros atmoszférája tökéletesen visszaadja a nagyváros lét veszélyeit, bűnösségét, komorságát, amiben a karakterek boldogtalanok és depressziósok. A nagyvárosban nemcsak a bűnözők moralitása megkérdőjelezhető, de az átlagemberé is, akiket pénzzel könnyedén le lehet téríteni a tisztességes útról, és szinte örülnek, ha korrumpálják őket, és még azt is simán elnéznék, hogy kivégezzenek egy ártatlan embert.

Woody Bredell operatőr expresszionista árnyékai, kameraállásai számos jelenetben szembetűnőek. Nagyszerű képeket láthatunk füstös mulatók belső tereiről vagy New York sötét és nedvességtől csillogó utcáiról, amelyeket egy-egy lámpa megvilágít.A Phantom Ladyben a zene is központi jelentőségű, amit Hans J. Salter nevéhez fűződik. A jazz és a noir összefonódása talán ebben a filmben érzékelhető leginkább, annak ellenére, hogy a rendező direkt visszavett a filmzenéből. A Phantom Ladyben nem sok klasszikus filmzene hallható - főleg más korabeli filmekhez képest -, amivel több célja is volt. Egyrészről nem ezzel akarta sem a feszültséget, sem az atmoszférát építeni, hanem inkább a fényképezéssel valamint a film egyes jeleneteiben hallható jazz zenével, ami itt a történet része, és nem a film hátteréé.

A filmben több remek színészi alakítás is látható.

Kansast Ella Raines alakítja, aki egyesíti a kisvárosi rendes lányt és a nagyvárosi femme fatale karaktereket, és mindezt remekül teszi. Raines nem ugrál a két karakter között, hanem a film nagy részében mindkettő állandóan jelen van benne, és ez karakterének lényege. Ella Raines szerintem remekül alakította a noirok egyik legérdekesebb és nagyon speciális női karakterét, amelyet néha túljátszik ugyan, de ennyi még bőven belefér egy 1944-es filmbe mert ami fontos, hogy karakterének összetettségét és egyediségét jól be tudta mutatni.

Elisha Cook Jr. is számtalan film noirban játszott általában lúzer mellékkaraktereket, (csakhogy két filmet említsek: The Maltese Falcon és a The Big Sleep). Cook karaktereire nem volt jellemző, hogy a szexualitás fontos szerepet játszott volna, mert Cook nem az a karakterű színész, és itt mégis remekül alakítja a szexualitás által vezérelt dzsesszdobost.Franchot Tone játssza Jack Marlowt, Henderson barátját, akit mindenféle fura szobor vesz körül a lakásában. Ő egy nagyvárosi kissé pszichopata entellektüel, aki mintha a bűnös város áldozata lenne, amit migrénjei, idegessége is mutat, anélkül, hogy ezt észrevenné vagy realizálná.

Burgess nyomozó, akit Thomas Gomez játszik, Kansashez hasonlóan nem teljesen sematikus noir karakter. A noirokban a rendőrségi nyomozó, vagy ügyész – tehát nem a főszereplő, aki általában magándetektív, hanem a hivatalos közeg – inkább csak megkeseríti a főszereplők életét ahelyett, hogy segíteni. Itt viszont bár letartóztatja Hendersont, azonban mégis szimpatikus, mert ennek ellenére segít a Kansasnak, amikor érezni kezdi, hogy esetleg nem a gyilkost kapták el.

Abban a kivételes helyzetben vagyunk, hogy a film férfi főszereplője talán a legkevésbé fontos karakter, az ő legfontosabb feladata az, hogy bajba jusson, akit majd a nő megmenthet, és passzivitásával jelezze a megcserélődött szerepeket. Alan Curtis alakítása a feledhetők közé tartozik.

Robert Siodmak érdekes rendezésének, karakterizálásának és Woody Bredell kiváló noiros fényképezésének köszönhetően a Phantom Lady egy nagyon atmoszférikus és stílusos film noir lett, aminek a feszültsége vagy izgalma egy idő után alábbhagy ugyan, de különlegességei miatt mindenképpen érdemes megnézni.

Értékelés: 8/10

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr497173419

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.