Time Goes By

Megcsúfolt nő (Marked Woman) 1937

2015. február 28. 19:03 - Time Goes By

Ez a krimi dráma és gengszter film nem csak arról ismert, hogy a Warner Bros. filmstúdió egyik legnagyobb sikerének számított 1937-ben, hanem arról is, hogy Bette Davis egyik legfontosabb korai, még sztársága előtti filmje volt, amiben ráadásul Humphrey Bogart is látható az egyik – igen ritka – 30-as évek beli jó fiú szerepében, és ami az egyetlen közös filmje harmadik feleségével Mayo Methottal. A film a manhattani alvilágban játszódik, amiben öt prostituált végül erőt és bátorságot merít az egyik lány halálból és tanúvallomást tesznek az alvilágot és a prostitúciót irányító gengszterfőnök ellen. A film valódi eseményeken alapul.

A ’30-as évek new yorki alvilágának egyik legkegyetlenebb és legerősebb gengszter főnöke Johnny Vanning (Eduardo Ciannelli) megveszi azt az éjszakai lokált, ahol Mary (Bette Davis) és társai, Gabby (Lola Lane), Emmy (Isabel Jewell), Estelle (Mayo Methot) és Florrie (Rosalind Marquis) „hostessként” dolgoznak. A lányok feladata a mulatóba érkező pénzes férfiak szórakoztatása, lehetőleg úgy, hogy minél több pénzt kisajtoljanak belőlük. Mary egyik partnere nagyon sok pénzt veszít szerencsejátékon, és azt fedezetlen csekkel fizeti ki, ami miatt megölik. Másnap a lányok lakásába váratlanul beállít Mary húga Betty (Jane Bryan), aki semmi se tud nővére és a többi lány valódi foglalkozásáról. Közben megjelennek a nyomozók is, akik letartóztatják Maryt, mivel a halott férfinál megtalálják a nevét és a lakcímét. A fiatal és ambiciózus kerületi ügyész, David Graham (Humphrey Bogart) már régóta le szeretné csukatni Vanningot, azonban bizonyítékok és tanúk hiányában eddigi próbálkozásai nem jártak sikerrel. Graham megpróbálja rávenni Maryt, hogy tanúskodjon Vanning ellen, azonban a lány cserben hagyja a bírósági tárgyaláson. Ezután Emma elviszi a naiv Bettyt Vanning egyik privát partijára, ami végül a lány halálával ér véget. Mary ekkor önként megy el Grahamhez, hogy segítsen neki lecsukatni a gengszter főnököt, azonban ez nem egyszerű feladat, mert Maryt nagyon megverik, az arcát is megvágják, amivel a többi lányt nagyon megfélemlítik...A film története, ha lazán is, de valódi eseményeken alapul. Manhattan kerületi ügyésze Thomas E. Dewey volt a ’30-as években, aki a szervezett bűnözés elleni harcával szerzett hírnevet magának. Számos híres/hírhedt bűnözőt csukatott le, a legnagyobb dobása és sikere Lucky Luciano elítéltetése volt. Luciano New York keresztapája volt, aki többek között a prostitúciót is a kezében tartotta, és Thomas Dewey prostituáltak és madame-ok tanúvallomásait használta fel Luciano ellen. A filmben látható David Graham ügyész karakterét Deweyról, míg Johnny Vanningot Lucianoról mintázták, akihez az őt játszó Eduardo Cianelli még külsőleg is hasonlított.

Bette Davisnek 1936-ban beperelte stúdióját a Warner Bros-t, mert elégedetlen volt a neki ajánlott szerepekkel, forgatókönyvekkel. Bár a pert elvesztette, azonban népszerűsége és hírneve jelentősen megnövekedett a per alatt. A Warner Bros. vezetőjének volt annyi esze, hogy ezután nem tette tönkre Davis karrierjét, hanem kihasználván a színésznő megnövekedett hírnevét, jobb szerepeket ajánlott neki. A Megcsúfolt nő volt Bette Davis első, a per utáni filmje, aminek forgatókönyvével elégedett volt, és úgy érezte, hogy végre Mary karaktere egy olyan szerep, amire már régóta vágyott.

Bár a filmet gengszter filmként is szokták aposztrofálni, azonban nem igazán tartozik ebbe a műfajba, ugyanis ezektől eltérően nem a férfi bűnözők szemszögéből látjuk a filmet, hanem női áldozataikon keresztül. Ezért aztán a Marked Woman sokkal inkább egy női dráma, semmint egy férfi gengszter film. Annyiban hasonlít a gengszterfilmekhez, hogy bemutatja a maffia mentalitását, kegyetlenségét, és azt hogy mennyire kihasználják az emberek félelmét a saját céljaik elérése érdekében.A Megcsúfolt nőben azonban nem az igazságszolgáltatás férfi szereplői, vagy valami magányos farkas győzi le a rossz fiúkat, hanem a korábban megfélemlített, lenézett és kihasznált nők válnak hősökké. Ez azért sikerülhetett a korábban Vanninggel együttműködő nőknek, mert rájöttek arra, hogy korábbi életstílusuk zsákutca. Nem csak azért mert a társadalom erkölcstelennek és megvetendőnek tartja foglalkozásukat és az abban dolgozó nőket, hanem kiszolgáltatottságuk miatt is, ami ellen végül fellázadnak, még akkor is, ha ez esetleg nem kifizetődő számukra a későbbiekben. A ’30-as évek gengszterfilmjeiben a nők általában csak mellékszereplők voltak, ráadásul nem is túl összetettek: vagy a bűnözők szeretői, mint egyfajta státuszszimbólumok vagy pedig áldozatok. Hősök szinte soha. A Marked Woman legnagyobb jelentősége abban áll, hogy megtöri a gengszterfilmek addigi nőábrázolását, ráadásul mindezt olyan karakterekkel (prostituáltakkal), amelyek eredendően nem tartoznak a klasszikus hősnők sorába. És mindezt 1937-ben.

A film azonban mégsem ér véget happy enddel függetlenül attól, hogy a bűnözők megkapják megérdemelt büntetésüket, ugyanis van egy olyan vetülete is, hogy a főszereplő nőket nemcsak a gengszterek kezelik le és nemcsak feléjük kiszolgáltatottak, hanem az igazságszolgáltatás is, és ezek a nők így két tűz között állnak. A filmben látható ügyész ugyanis csak a gengsztervezér lecsukatására összpontosít, és nagyon ritkán mutat bármiféle szimpátiát vagy együttérzést a nők irányába, sőt az sem igazán érdekli, hogy mi lesz velük a sikeres tárgyalás után. Bár felajánlja segítségét Marynek, azonban mindketten tudják, hogy ez csak udvariasság. A film legvégén mindenki az ügyészt élteti, és azt jósolgatják, hogy talán ő lesz az új kormányzó, miközben a nők, akiknek ezt a sikert köszönheti, és akik az életüket kockáztatták, eltűnnek a ködben. Mindeközben a nőknek saját magukkal is meg kellett küzdeniük, hogy megtalálják az erőt és a bátorságot magukban és egymásban, hogy meghozzák a megfelelő döntést és végre a saját kezükbe vegyék az életük irányítását.Bár a film rendezését Llyod Bacon jegyzi, azonban valójában Michael Curtiz rendezte, aki beugrott Bacon helyett, aki a forgatás alatt éppen nászúton volt.

A legfontosabb üzenet mellett számos egyéb téma is helyet kap. Az egyik ilyen az emberek titkos életének bemutatása, leleplezése. A gyilkosság áldozata - aki egy másik városban él - New Yorkban megjátssza a gazdag és magának bármit megengedhető férfit egy mindenki által ismert és rossz hírű lokálban, miközben prostituáltak társaságát keresi és szerencsejátékon rengeteg pénzt veszít. De a lányoknak is meg van a maguk titkos élete, különös tekintettel Maryre, akinek húga nincs tisztában nővére foglalkozásával. A lány mindig is felnézett Maryre, mert független és önálló nőnek látta, aki nem csak magát tudja eltartani, de még az ő taníttatását is fedezi. A film ezáltal egy kicsit azt sugallja, hogy Mary az ősi szakmát testvéri szeretetből űzi, amivel erkölcsileg, ha nem is felmenti, de mindenképpen árnyaltabban teszi Mary ősi hivatását.

A film másik fontos témája a társadalmi osztályok közötti kapcsolatok, összeütközések, amelyben Mary, a „dolgozó lány” képviseli az alsóosztályt, míg az intellektuálisabb, tanult ügyész a középosztályt. Az osztályok közötti átjárhatóság és pozitív kapcsolatok kialakulása nem könnyű a film szerint. Annyira nem, hogy lehetetlen, és ezzel mind a két fél tisztában van. A történet végén úgy tűnik, mintha Marynek tetszene az ügyész, azonban mégsem fogadja el a felkínált segítséget, mert látja a férfin, hogy azt hálából, kötelességtudatból ajánlja fel, és nem annyira személyes okokból, amire Mary vágyott, ugyanis a középosztálybeli férfinek eszébe sem jut, hogy Maryre, mint számba vehető partnerként gondoljon.Mivel a Marked Woman 1937-es film, ezért a cenzúra miatt az erőszakos események (gyilkosságok, Mary megverése) a kamera látókörén kívül történnek. Ennél is fontosabb cenzúrát kielégítő dolog, hogy a nők prostituáltságát csak nagyon diszkréten ábrázolják. A filmben ők "hostessek", akik a bárba betérő férfiakat szórakoztatják azáltal, hogy táncolnak, beszélgetnek, isznak velük. Az, hogy szexuális szolgáltatást is nyújtanak, nem kerül szóba, a legtöbb, ami ezen a téren látható, az az, ahogy néha csókolóznak is ezekkel a férfiakkal, azonban mégis nyilvánvaló, hogy a hostesskedés mellett az ősi szakmát is űzik a lányok.

Abem Finkel és Robert Rosson forgatókönyvének sikerül személyessé tennie az alvilág veszélyességét és fenyegetését a társadalomra nézve, annak ellenére, hogy a legfontosabb áldozataik prostituáltak, tehát társadalom perifériáján élő emberek. Mary és társai történetét látva azonban mégsem legyintünk, hogy ugyan, ezek csak prostik, annak ellenére, hogy jó páran közülük tényleg csak a könnyebb(nek gondolt) életet kereső meggondolatlan nőknek tűnnek. Ennek ellenére átérezzük küzdelmüket, mert a többségük már megtapasztalta, hogy a könnyebbnek látszó út sokkal nehezebb, mint gondolták, amiből a kitörés szinte lehetetlennek tűnik. A film karakterei ma már kissé klisésnek tűnhetnek, azonban ennek ellenére érdekesek, ami persze a színésznők remek játékának is köszönhető. A dialógusokra sem lehet panasz, számos remek párbeszéd hallható a filmben, főleg a nők között. A film lineáris, alapvetően egyszerű szerkezetű, ami alapvetően három szakaszra osztható. Az elsőben megismerjük a szereplőket, a problémáikat, majd megtörténik a gyilkosság. A következő szakaszban Betty váratlan látogatása után a helyzet komplikáltabbá válik, és a drámaiság határozottan növekedik a további halálesetig, de leginkább Mary megverése után. A harmadik szakasz pedig átmegy egy tárgyalótermi drámába, ami az USA-ban nagyon népszerű műfajnak számít, nálunk talán kevésbé, és ezért mintha a film veszítene is kicsit a feszültségéből és drámaiságából ebben a részben. Szerencsére azonban a zárójelenete nagyszerűen sikerült.A két főszereplője Bette Davis és Humphrey Bogart, akik mindketten még az igazi nagy kiugrásuk előtt állnak ekkor.

A nagy szájú, de bátor és aranyszívű prostituált, Mary szerepében Bette Davis a film egyértelmű motorja, és legnagyobb erőssége. Mary egyszerre bájos és kemény csaj, aki egyben a lányok között a legintelligensebb is, annak ellenére, hogy nem egy tanult nő. Mary a testvére taníttatása miatt (is) űzi az ősi szakmát, azonban amikor meghal a kishúga, akkor kénytelen elgondolkodni az egész élete értelmén és céljain. Betty halála után Mary legalább annyira megszállottan akarja Vanninget börtönbe csukatni, mint az ügyész. Bár ő tűnik a lányok között a hangadónak, azonban a többieket a félelmeik miatt egy ideig nem tudja meggyőzni arról, hogy ők is működjenek együtt a hatóságokkal. A többi lányt nem fűti akkora személyes bosszúvágy, mint Maryt, aki testvére halála előtt a többiekhez hasonlóan viselkedett és gondolkodott. Végül azonban sikerül megértetnie velük, hogy akármelyikük lehet a következő áldozat. Bette Davis az első pillanattól kezdve a végéig lebilincselően és hatalmas energiával játszik, ugyanakkor nem esik abba a hibába, hogy elnyomná a mellékkaraktereket. Érezni azt a játékán, hogy ez volt a ’30-as évekbeli szerepei közül az egyik kedvence, még ha ezért nem is jelölték Oscarra.

Az ambiciózus és komoly ügyészt, David Grahemet Humphrey Bogart játssza, akit így egy, a ’30-as években nagyon ritka, jó fiú karakterben láthatunk. Az, hogy jó fiú, abból is látszik, hogy talán ebben a filmjében volt a legjóképűbb. Itt rendesen kisimították az arcát, nem borostás, nem tűnik piásnak, és bár ez a szerep nem annyira testhezálló számára, mégis jó alakítást nyújt, főleg Davisszel való közös jeleneteikben. Itt még nem rendelkezik azzal a cinikus és keserű kisugárzással, amiről később híressé vált, vagy legalábbis jól eltitkolja, ugyanakkor karizmája azért már itt is erősen érezhető és néha még a mogorvasága is előbukkan. Graham legfőbb célja Vanning elítéltetése, és ehhez sokszor érzéketlenül és minden empátia nélkül akarja a nőket felhasználni, bár néha azért mutat némi törődést Mary irányába. Ebben a filmjében ismerkedett meg későbbi harmadik feleségével Mayo Methottal, akivel hírhedten rossz házasságban éltek.Johnny Vanning, a kegyetlen gengszterfőnök szerepében Eduardo Cianelli látható, akiről szinte süt a veszélyesség és a hideg fenyegetés. Alapvetően Cianelli gengszter figurája a visszafogottabb maffia karakterek közé tartozik, sokkal inkább Michael Corlone, semmint a nagyhangú és széles gesztusokkal operáló Sonny Corleone.

A többi prostituáltat játszó színésznő is kiváló volt mellékszerepeikben. Tulajdonképpen ők adják Davisszel együtt a film sava-borsát.

Lola Lane játssza Mary legbizalmasabb barátnőjét Gabbyt. Gabby, az utcai bölcsesség birtokában sokáig ellenzi az együttműködést. Lane mindezt némi mogorva sötétséggel játssza, remekül.

Mayo Methot alakítja Estellét, a többieknél egy kicsit idősebb nőt, akinek mindazon túl, amivel a többieknek szembe kell nézni, az ő helyzetét még kora is nehezíti, hiszen egyre kevésbé alkalmas gazdag ügyfelek elcsábítására. Mayo megfelelő zordsággal, keserűséggel és kétségbeesettséggel játssza karakterét.

Emmy szerepében Isabel Jewellt láthatjuk, aki inkább közönséges prostira vette a figurát szemben a többiekkel, akik inkább kemény csajok és átlagos kinézetűek próbálnak lenni.Roalind Marquis Florrie szerepében is inkább a keményebb vonalhoz tartozik.

George Barnes operatőr munkájára sem lehet panaszunk. Bár a Megcsúfolt nő a noir korszaka előtt készült, és egy igazi női dráma, ettől függetlenül számos noiros vonása van. Függetlenül attól, hogy a szereplők nem noir karakterek, a film témája, társadalom kritikája, és a látszólagos happy endje ellenére erős pesszimizmusa azonban igen és ennek megfelelően a fényképezésében is felfedezhetőek noiros jegyek, mint néhány érdekes kameraállás, a köd használata a zárójelenetben - tipikusan Kertészes, és nagyon hasonló a Cablancáéhoz -, vagy éppen a lépcsők fontos szerepe. Az egyik gyilkosság is a gengszter házában lévő lépcsőkön történik, de a lokálba is lépcsőkön lefelé vezet az út, ami egyben a morális lesüllyedést is szimbolizálja.

Michael Curtiz élénk ütemű, társadalmi kérdéseket boncolgató drámája tulajdonképpen teljesen időtállónak tűnik a legfontosabb témáiban, aminek a forgatókönyvére és a fényképezésére sem lehet panasz, azonban a legnagyobb erejét a színészek adják. A filmet tulajdonképpen bárkinek tudom ajánlani, persze Bette Davis, Humphrey Bogart fanoknak a leginkább.

Értékelés: 9/10

Humphrey Bogart és későbbi harmadik felesége Mayo Methot (szemközt ül az asztalnál) két közös jelenete látható ebben a videóban:

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr687089585

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.