Time Goes By

Magas-Sierra (High Sierra) 1941

2015. március 17. 07:45 - Time Goes By

Ez az 1941-es korai heist film noir több szempontból is a filmtörténelem egy fontos darabja. Egyrészről megalapozta Humphrey Bogart és John Huston közötti későbbi együttműködést, aminek számos remek film (The Maltese Falcon, The Treasure of the Sierra Madre, The African Queen) lett az ereménye. A film főszereplőjének karakterével pedig lerakták az erkölcsileg ellentmondásos, ugyanakkor jó szívvel rendelkező antihős karakterek alapjait, akinek sorsáért szoríthat a nézőközönség. A film leginkább azonban mégiscsak Humphrey Bogart karrierjének egyik legfontosabb mérföldkövének számít, ami után az addig nagyrészt mellékszerepeket játszó színész vezető színésszé és sztárrá nőtte ki magát. Bár itt még gengszter karakterben láthatjuk, azonban már főszereplőként is, és egyben megnyitotta azon filmjei sorát, amelyekben már a romantika is egyre nagyobb szerepet játszott. Nem véletlenül nevezik a High Sierrat az első „igazi” Humphrey Bogart filmnek.

Roy Earle (Humphrey Bogart) éppen csak, hogy kiszabadul a börtönből korábbi bűncselekményei után, máris elvállal egy ékszerrablást. Earle ezt az utolsó melónak szánja, ami után visszavonulhat és nyugalomban élhet egy farmon, amire valójában mindig is vágyott. Útban Los Angelesbe, a rablás helyszínére, megismerkedik egy idősebb házaspárral és unokájukkal Velmával (Joan Leslie). Velma csinos, fiatal lány, akinek azonban az egyik lába deformált. A lány rögtön megteszik Roynak, aki még a drága orvosi kezelést is kifizeti, abban a nem is nagyon titkolt reményben, hogy utána elveszi Velmát feleségül. A családalapítás előtt azonban még el kell végeznie az ékszerrablást társaival Babebel (Alan Curtis) és Reddel (Arthur Kennedy). Társai egy nőt is hoznak magukkal, Mariet (Ida Lupino), aki rögtön beleszeret Royba, aki azonban nem viszonozza a nő érzéseit, mert Velmába szerelmes. Persze semmi sem úgy sikerül és alakul, ahogy Roy eltervezte...Bár a High Sierra még a noir műfajának kiindulópontjaként számon tartott Máltai sólyom előtt készült (bár ugyanabban az évben), és a noiros stílusjegyek még kevésbé kiforrottak ebben a filmben, mégiscsak besorolható a noir műfajába, vagy legalábbis az előfutárok közé. A High Sierra legfontosabb, legjobb és legnoirosabb elemei a főszereplő karaktere és az azt játszó színész, Humphrey Bogart. Bogart a ’30-as években leggyakrabban a rossz fiú, konkrétan gengszter mellékszerepekben volt látható, és az általa játszott karakterekre nem volt jellemző, hogy bármiféle romantikus érdeklődésük vagy oldaluk lett volna. Ennek oka az volt, hogy a stúdióvezetők el sem tudták képzelni, hogy a kor férfi szépségideáljába nem illeszkedő, alacsony, gyors beszédű, karakteres vonásokkal és hanggal rendelkező Bogart meg tudná dobogtatni a nőnemű nézők szívét, ezért nem igazán kapott 1941 előtt romantikus szerepeket. A High Sierra volt az első jelentősebb filmje, ahol megtört a jég, és végre a film vezető férfiszínészeként nem csak a kemény fickós, de érzékenyebb, romantikusabb odalát is felvillanthatja.

A fllm legfontosabb karaktere természetesen a főszereplő Roy Earle, aki manapság már egy teljesen megszokott kettősséget tartalmaz: ő volt a rossz fiú, akinek a néző drukolhatott, mert ő volt a film jó és egyben a rossz fickója is, aki mindezeken túl a nők figyelmét is felkelti. Ezt a karaktert Humphrey Bogart Roy Earleje hozta be és alapozta meg Hollywoodban. Mint ahogy a film összességében is egyfajta átmenet a ’30-as években népszerű gengszterfilmek és a ’40-es évek elején kezdődő összetettebb noirok között, úgy Roy Earle karakterében is felfedezhető ez a kettősség. Roy egy hidegvérű gyilkos és bűnöző, aki nem véletlenül érdemelte ki a „Mad Dog” becenevet, ugyanis gondolkodás nélkül tud megölni bárkit, ha a helyzet úgy hozza. Ugyanakkor Roy bármilyen furcsa, de egy életszerető ember tele kedvességgel. Humphrey Bogart nagyon szerette volna megkapni és eljátszani ezt a szerepet, mert érezte, hogy testhezálló, ugyanakkor sokkal összetettebb, mint az addigiak, és titokban azt is remélte, hogy ez végre meghozza számára a kiugrást. Ennek érdekében sikerrel lebeszélte George Raftot – akinek először felajánlották a szerepet - , hogy elvállalja (ugyanez történt nem sokkal később a Máltai sólyom esetében), és ezzel a két filmmel végül elindulhatott útjára, aminek a végén Hollywood number 1-vá vált.

A film forgatókönyvét W.R.Burnett regényéből Burnett és John Huston írták. Burnett nevéhez fűződik többek között a '30-as évek legsikeresebb gengszterfilmjei a Little Caesar és a Scarface is, amelyekben bár érdekesek a főszereplők, valójában a filmek hangsúlya az akcióra és nem a karakterépítésre helyeződött. Ezen próbáltak meg változtatni ebben a filmben John Hustonnak köszönhetően. A forgatókönyv bár korántsem hibátlan, mégis sokkal erősebb ebből a szempontból, mint az ezt megelőző hasonló filmeké. A történetben több érdekes és kidolgozott karakter látható, akiket egymáséhoz hasonló motivációk mozgatnak, amelyekből aztán a problémák többsége származik. Minden karakter döntése előre nem látható módon befolyásolja a többi karakter sorsát, ugyanakkor a film végén mégis a helyére kerül minden és úgy érezzük, hogy mindegyik karakter azt kapja, amit megérdemelt, és még ha adott esetben sajnáljuk is azt, jogosságát nem vitatjuk. A forgatókönyv jól eltalálta a mértéket és az egyensúlyt a különböző szálak között (a rablás, Roy és Velma, Roy és Marie). Bár a párbeszédek még korántsem annyira cinikusak és szellemesek, mint a noir műfajának későbbi darabjaiban, azért mégiscsak elegendő mennyiségű érzelmet és feszültséget kapunk a párbeszédeken keresztül is. És bár ellentétben a ’30-as évek gengszterfilmjeivel a High Sierra nem mondható akciódúsnak, azért mégsem vagyunk ilyen jellegű jelenetek híján sem, akár az autósüldözés, akár a rablás, akár a film zárójelenetében, amikor Roy a High Sierra hegyei között próbál menekülni. Annak ellenére, hogy a film mai szemmel nézve számos klisét tartalmaz, ilyen például az, hogy Roy még egy utolsó ’melót’ tervez megjavulása és visszavonulása előtt, amiről az első perctől kezdve tudjuk, hogy rossz döntés. Ide tartozik az is, hogy Roy partnerei fiatalabbak nála, akik leginkább a saját sötét múltjára emlékeztetik, amikor még a fiatalabb és kegyetlenebb bűnözők életét élte. A filmben mindezek mellett vannak furcsa, a sztoriba vagy a karakterekbe nem igazán illeszkedő elemek, mint például az a tény, hogy Velma családja nagyon szegény farmercsalád, ugyanakkor egy nagyon takaros házban laknak, amiben még egy akkor luxusnak számító zongora is van. Ezenkívül olyan manapság már megmosolyogtató eszközöket is használ, mint amikor a főszereplő álmában beszél. Mindezek mellett a High Sierra fordulatai elég kiszámíthatóak, ugyanakkor mindezek a hibák egyáltalán nem rontanak a film élményen.

Minden kliséje ellenére már a film elején is érezhető, hogy ez nem egy szokásos gengszterfilm lesz, ugyanis amikor Royt megismerjük, azt látjuk, hogy az egyetlen gondolata akörül forog, hogy élvezze a szabadságot, a napsütést és általában véve a szabadságot. A film nagyon sok időt tölt Roy körül, láthatjuk, ahogy csendesen hallgat, figyel, reagál a környezetében zajló eseményekre. Ő már nem egy forrófejű bűnöző, és bár képes elszántságra és dühre, mégis inkább csendes bölcsességgel szemléli a környezetét. Roy, bölcsessége és beletörődése talán Velma nagyapjának hatása is, ami által a gengszterekre jellemző erőszakos agresszió helyett inkább szomorú elfogadással reagál a csalódásokra. Roy ráadásul nem egy ösztönlény, hanem nagyon tudatos ember saját erkölcsi kódexszel, amelyek által keresi a kapcsolatot és érzelmi összefonódást azoknál, akiket arra érdemesnek tart.

Roy Earle karaktere közelebb áll a noirok antihős figurájához, mint a két női főszereplő, a rendes lány és a femme fatale a klasszikus noir karakterekhez, ugyanakkor ahhoz hasonlóan ők sem egydimenziósak.

Velma a film kezdeti jó kislánya nagyon ártatlanul és pozitívan szemléli a világot, annak ellenére, hogy deformált lába szemmel láthatóan akadályozza, hogy teljes életet élhessen. Velma életszeretete nagyon tetszik Roynak, aki mélyen beleszeret a lányba. Annak ellenére, hogy Roy Earle nem egy érzéseit könnyen és jól érthetően kifejező ember, az mégis kristálytiszta mindenki számára, hogy Velma nagyon megérintette. Ennek nem csak a lány ártatlansága és szépsége az oka, hanem mert felébred a bűnözőben az a vágy, hogy megvédelmezzen valakit az élet keménysége ellen, és gondoskodjon a lányról. Az, hogy Roy nehezen fejezi ki az érzelmeit a lány iránt, talán még romantikusabbá teszi karakterét. Amikor pedig riválisa támad Velma vőlegénye személyében, nem tépi darabokra a férfit jó gengszterként, hanem inkább lemond az ekkora már kissé hálátlannak tűnő Velmáról, és Marie felé terelődik. Marie Velmaval ellentétben korántsem élt ártatlan életet, és mintha vonzódna a rossz fickókhoz, ugyanakkor alapjában véve ő is egy relatíve jószívű karakter. Végzetes femme fatalesága nem szándékos, hiszen tényleg szereti Royt, és a bűncselekményre sem ő beszéli rá, ugyanakkor jelenléte mégiscsak végzetessé válik Roy számára. A férfi Velma utáni csalódásában Marieval vigasztalódik, és úgy tűnt, hogy személyében megtalálja a hűséges és szerető társat. A nő erkölcsisége azonban megkérdőjelezhető, ezért nem nyújthat támaszt Roynak a „jóvá” válásban. Noir műfajában megszokottan végül nem érik, nem érhetik el a boldogságot.

A film fényképezése talán közelebb áll a hagyományos gengszterfilmekéhez, mint a noirékohoz, aminek az is az oka, hogy Tony Gaudio, aki többek között a Little Caesar operatőre is volt, inkább klasszikus gengszter és kalandfilmekben dolgozott, semmint noirokban. Ugyanakkor a film a maga korában elég látványosnak számított, ugyanis jó pár jelenetét nem stúdióban, hanem nevadai Sierra hegységében forgatták.

A film zenéje Adolph Deutsch nevéhez fűződik, aki több noir zenéjét is szerezte, mint például a The Maltese Falcon, The Mask of Dimitrios vagy a Nobody Lives Forever. A High Sierra illeszkedik ezek sorába, és a műfajnak megfelelő, annak ellenére, hogy manapság néha túl drámainak tűnhet. Persze a filmet leginkább Humphrey Bogart játéka tette emlékezetessé, akinek Roy Earlejéből táplálkozik a mai napig is a jó és rossz fickós karakterek többsége. Humphrey Bogart annyira mélyen átélve alakítja Roy Earlet, hogy a néző figyelmét és szimpátiáját azonnal megnyeri, és még azt is simán megbocsátjuk neki, hogy rablás közben embert öl. Ebben a filmben végre elegendő időt és lehetőséget kapott a karakterépítésre. Nagyon nagy segítség volt számára Roy és Pa, Velma nagyapja közötti baráti kapcsolat, na és persze a két nőhöz fűződő kapcsolata is, amelyek mind különbözőek voltak. Roy személyiségének kettősségét szinte minden létező eszközzel ki tudja fejezni. Nagyrészt persze a régebbi gengszter karaktereire épül Roy, aki azonban nem csak összeráncolt homlokkal tud nagyon fenyegetően nézni, hanem egyben az egyik legmosolygósabb gengszter karakter is. Cinikus és kemény fickóként a fogai között szűri ki a szavakat, míg kedves Royként hatalmas mosolyokkal kommunikál. Roy nagyon úriemberként viselkedik a nőkkel szemben is. Marie eleinte csak problémákat okoz a gengszterek között, azonban Roy ezért mégsem küldi el a nőt, és nagyon fairül azt is megmondja neki, hogy másfelé érdeklődik, amikor Marie kifejezésre juttatja vonzalmát. Velmának is kifizeti a gyógyíttatását, abban a reményben, hogy a nő viszonozza érzelmeit. Persze Roy minden jószívűsége ellenére elég marcona és mogorva is tud lenni, aki nagyon nehezen fejezi ki érzéseit, és úgy tudja levenni a nézőt a lábáról, hogy soha nem feledkezik meg arról, hogy Roy egy hidegvérű bűnöző és gyilkos, aki erőszakosságra ugyanúgy képes, mint mosolyra. Amíg a ’30-as évek gengszter karakterei többsége valamilyen típusú és mértékű pszichopaták voltak, addig Roy Earle nem az, hiszen ő nem élvezi sem az erőszakot, sem a bűnöző életmódot, ugyanakkor megteszi, amit a „munka” és a körülmények követelnek. Humphrey Bogart nem véletlenül indult el a sztárság útján Roy Earle megformálása után.

Ida Lupino alakítja Mariet, a rossz lányt, aki valójában nem is annyira rossz, mintsem inkább vonzódik a rossz fiúkhoz. Marie rögtön beleszeret Royba, a legvagányabb és legjószívűbb rossz fickóba, aki pechjére éppen Velmába szerelmes. Marie Roy tudtára adja, hogy tetszik neki, és bárhova elmenne vele, ugyanakkor nem erőszakolja magát a férfire, hanem szép lassan közeledik hozzá, amíg végül eléri célját. Persze a klasszikus femme fataleokhoz hasonlóan a manipuláció fegyverét is felhasználja az ügy érdekében, de ez inkább csak átlagos nagyságú és nem rossz indulatú manipuláció Marie részéről. Ennyit és így valószínűleg minden nő bevetett volna a helyében. Ida Lupino remek Marieként, és Humphrey Bogarttal is nagyszerű párost alkottak. Joan Leslie játssza Velmat az ártatlan és beteg lányt, aki idősebb rokonaival éppen Kaliforniába tartanak, amikor megismerkednek Royjal. A kezdetben naivnak tűnő lányról azonban kiderül, hogy korántsem annyira naiv, mint aminek először gondoljuk, és kihasználja Royt. Neki ugyanúgy megismerjük mindkét oldalát Royhoz és Mariehez hasonlóan, és a kezdetben legártatlanabb ember hagyja a szánkban a legsavanyúbb ízt. Joan Leslie is jól hozta karakterét, és érdekes volt őt Humphrey Bogarttal még ugyanebben az évben készült The Wagons Roll at Night c. filmben újra együtt látni, még ha a film messze gyengébb is volt, mint a High Sierra.

A film mellékszereplőire sem lehet panaszunk, hiszen Pa-t az öreg és rossz passzban levő farmert játszó Henry Travers, valamint Roy két bűnöző társát alakító Arthur Kennedy és Alan Curtis is nagyszerűen megoldották feladatukat.

Bár korábban már többször kifejeztem azt, hogy mennyire nem szeretem, ha cuki állatokkal akarnak filmekben érzelmi hatást kiváltani, de ezt természetesen egy Humphrey Bogart filmnek megbocsátom. Sőt. A film kutyusa ugyanis nem más, más, mint Bogie saját kutyája Zero, akinek ráadásul nem csak az a feladata, hogy cuki legyen és megmutassa nekünk nézőknek a gazdi kedvesebb oldalát (aki az állatokat szereti, az ugye rossz ember nem lehet), hanem egyfajta átok feladatköre is van, hiszen a filmben hallható az, hogy Zero mindig rossz szerencsét jelentett korábbi gazdáinak...A filmet manapság leginkább a szolgatípusú buta, lusta, babonás fekete karakter, Algernon miatt szokták kritizálni, na de kérem ez 1941. Mindenesetre tőle kapja a filmben a kutyát Roy, és tőle hallja a babonás figyelmeztetést is, miszerint a kutya mindenkire rosszat hoz.

Összességében Raoul Walsh rendezőnek sikerült egy jó filmet összehoznia, amiben a karakterépítés sokkal nagyobb jelentőségű, mint korábban bármikor a hasonló típusú filmekben, amiben nagy szerepe volt a forgatókönyvírónak John Hustonnak is. Walsh remekül használja fel és ki Humphrey Bogart karizmáját, ugyanakkor kerek-perec kijelenthető, hogy a High Sierrát Humphrey Bogart tette híressé, és a filmtörténelem részévé, ami után már csak főszerepeket játszott.

Értékelés: 8,5/10

Velma vőlegényével az oldalán elég csúnyán visszautasítja Royt, miközben Marie is bemegy kíváncsiságában a házba, hogy szemrevételezze vetélytársát:

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr907273039

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2017.11.30. 23:14:38

Meg kell védenem Velmát, igazságtalanul bántod :) - szerintem teljesen korrektül járt el, sőt, szememben pont az lett volna elfogadhatatlan erkölcsiségű, ha azért mond igent Roynak, mert az kifizette a műtétjét. Nem láttam semmi olyat a szerepében, amivel esetleg hamis hitben tartotta volna Bogart-ot. Kedves volt vele, de semmi olyat nem éreztem, amivel a műtét előtt kecsegtette volna valamivel...

Általában a filmről SEMMIT nem olvasok el előzetesen, még az 1001-es könyből sem, mert már sokszor belefutottam abba, hogy így elspoilereztem magamnak a filmet. Most is így tettem, így nem tűnt föl előzetesen, hogy ez a film több hónappal a listán előbb szereplő Máltai Sólyom előtt készült. Vártam a noir-os hangulatot, és bár felfedezni véltem néhány noir-os képi elemet a fényképezésben, a film hangulatában nem sok nyomát láttam. Nem is igen érzem noir-osnak.

Számomra a film legizgalmasabb jelenete az volt, amikor a Bogart számára fontos két hölgy egy jelenetben tartózkodott. Valószínűleg furcsa a lelki beállítottságom, de számomra az volt a leginkább feszültségekkel teli jelenet. És az nagyon életszagúra sikerült. A háromszög mindhárom szereplője a maximumot hozta ki belőle. Ida Lupino volt ebben a legerősebb, holott furcsa módon a film addigi részében nem sikerült megkedveltetnie magát velem, de itt beadtam a derekamat.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2017.11.30. 23:24:09

@moodPedro: Lehet, hogy kicsit igazságtalan voltam szegény Velmával, na de már összetörte szegény Bogie szívét. :)) Áltatni nem áltatta semmivel, és beszámolt az odahaza hagyott .udvarlójáról, de abban a jelenetben, amikor a csillagokat nézték, mégsem húzta el a kezét, amikor Roy rátette. Ez manapság nem nagy cucc, na de 1940-ben a cenzúra sújtott Hollywoodban ez annak a jele volt, hogy tetszik a csajnak a férfi, és szívesen veszi a közeledést. Magyarán biztatás volt, amit Roy is így értelmezett. A párkapcsolati és szexuális dolgokban ne mai fejjel gondolkodjál, hanem 70 évvel ezelőttiben, és ilyen jeleket kell keresni, mint a kézérintés.

Az 1001 könyvnek se a válogatása nem igazán jó, se a sorrendje, ami nagyon zavaró lehet néhány esetben, mint pl.a High Sierra-Máltai sólyom megfordításnál is. Fontos ennek a két filmnek a sorrendje, mert úgy sokkal jobban látszik a fejlődés.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2017.11.30. 23:28:10

@moodPedro: ja igen a két nő, sztm is ez a legjobb, nem véletlenül azt a jelenetet vágtam be a poszt végi videóba. Női vetélytársak, amikor egymást méregetik...kegyetlen. :)

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2017.12.01. 00:00:03

@Time Goes By: "amikor a csillagokat nézték, mégsem húzta el a kezét"..

nincs mese, igaz, ott a pont!