Time Goes By

A Sierra Madre kincse (The Treasure of the Sierra Madre) 1948

2015. április 03. 07:11 - Time Goes By

Ez a noirszerű neo-western dráma az AFI legjobb filmek 2007-es listáján a 38. helyen áll, ami a négy Oscar jelöléséből hármat meg is nyert. Nem véletlenül nevezik Hustonék filmjének, ugyanis John Huston rendező és forgatókönyvíró két Oscart is, míg édesapja Walter a legjobb férfi mellékszereplőnek járó díjat nyerte el. A film az elsők között volt, amelyet valóban a történet helyszínén - az USA-n kívül - Mexikóban forgattak, ezáltal a Warner Bros. filmstúdió addigi legdrágább filmje lett.

Dobbs (Humphrey Bogart) és Curtin (Tim Holt) Mexikóban találkoznak és barátkoznak össze, ahol mindketten ugyanannak a szélhámos vállalkozó építkezésein dolgoznak. A vállalkozó állandóan csak hitegeti őket a fizetéssel kapcsolatban, amíg be nem telik náluk a pohár, megverik, a járandóságukat pedig magukhoz veszik. Közben megismerkednek az öreg, tapasztalt aranyásóval Howarddal (Walter Huston) és hárman közösen elindulnak a Sierra Madre hegyeibe aranyat ásni. Valóban megtalálják az aranyat, ám a kezdeti bizalmas barátság helyét szép lassan átveszi a bizalmatlanság és paranoia, legfőképpen Dobbs részéről....A film alapvetően John Huston kisedede és sikere, aki nagy bátorságról tett tanúbizonyságot elkészítésével. Nem csak azért mert az első Warner Bros. film volt, aminek egy részét a történet helyszínén az USA-n kívül Mexikóban forgatták, ami jelentősen megnövelte a költségeket, hanem mert ennek megtérülését Huston egy olyan filmmel akarta biztosítani, amiben nincs happy end, és nincs nő, azaz szerelmi szál, amire nem sok példa volt a ’40-es években, főleg nem nagy költségvetésű filmekben. Jack Warner a stúdió főnöke is érezte a kockázatot, ezért folyamatosan zaklatta a forgatás alatt Hustont a budget miatt aggódván. Mindenesetre a film sikeresnek bizonyult, és még ha nem is vált hatalmas kasszasikerré, még Jack Warner is elismerte, hogy stúdiója addigi egyik legjobb filmje készült el Huston rendezésében.

A Sierra Madre kincse egyfajta erkölcsi tanmese, ami arról szól, hogy a kapzsiságnak és a vagyonnak milyen személyiségromboló hatása van. A film központjában általános emberi témák, tulajdonságok állnak, mint a remény, kapzsiság, bizalom, bizalmatlanság, emberség, embertelenség.

A film forgatókönyvét a rendező John Huston írta B. Traven azonos c. könyvéből, amit szerkezete alapján két szakaszra lehet bontani. Az első, városban játszódó részben megismerjük a három főszereplő karakterét, láthatjuk a köztük lévő barátság kialakulását, majd az aranyásó expedíció előkészítését. A második, a hegyekben játszódó, klasszikus aranyásási szakaszban kerül bemutatásra a film alapvető mondanivalója. A Sierra Madre kincse három, éppen életük nehezebb szakaszát élő emberről szól, akik egy idegen országban kezdenek el arany után kutatni annak reményében, hogy végre felragyog a szerencsecsillaguk. Amikor megtalálják az aranyat, kiderül, hogy ez még sem akkora nagy szerencse, mint amilyennek gondolták, mivel közben kezdik elveszíteni lelküket és emberségüket. A történet arra figyelmeztet, hogy alapvetően egyetlen ember sem immunis a kapzsisággal szemben.

A film szerint a kapzsiság az emberiség legveszélyesebb tulajdonsága, ami egyes embereket egy megállíthatatlan lefelé tartó spirálba helyez, ami nem csak a maguk lelkét és életét, de másokét is tönkreteszi. Ez az a tulajdonság, ami arra késztet embereket, hogy hátba döfjék addigi barátaikat, és ami úgy működik, mint egy vírus, vagy mint egy drog. Ha megfertőz valakit, akkor az az ember mindig többet és többet akar belőle, és amitől szinte lehetetlen megszabadulni, ha már egyszer valaki a hatása alá került. A gazdagságnak már a gondolata, lehetősége is elszeparálja egymástól az az embereket. Emiatt a film egyfajta kapitalista rendszerkritikának is felfogható, amiben néha kicsit szájbarágós ugyan az üzenet, ugyanakkor mégis remek analógiát talált ennek bemutatására.

A központi téma, a kapzsiság személyiségromboló hatása mellett, a film legfőképpen egy remek karakter tanulmány, sőt az egyik legjobb a hollywoodi filmek között, amelyben a három különböző személyiségű főszereplő reakciót és átalakulását láthatjuk, akik eltérő személyiségükből fakadóan különbözőképpen reagálnak az arany, a gazdagság gondolatára. Dobbs lesz hármójuk közül az első, akit elkap a kapzsiság és paranoia. Először nagyobb részt követel magának arra hivatkozva, hogy ő nagyobb alaptőkével szállt be a vállalkozásba, annak ellenére hogy már akkor megegyeztek abban, hogy egyenlően osztják el az aranyat. Kapzsiságával együtt paranoiája is növekszik, és azt képzeli, hogy Curtin és Howard összefognak ellene azért, hogy megszerezzék az ő részét is. Paranoiája és kapzsisága addig fokozódik, amíg végül eljut arra a pontra, hogy teljesen bekattan, és elhatározza, hogy ő szabadul meg előbb a társaitól, mielőtt még azok megszabadulnának tőle. A másik kettő megpróbálja elviselni Dobbs mentális instabilitását, ami azonban egy idő után olyan szintre emelkedik, hogy Curtin kissé passzív jellegű hárító és Howard békéltető jellegű viselkedése már nem működik.

Személyiségeik közötti különbséget nagyon jól jellemzi az, amikor arról beszélgetnek, hogy mit fognak kezdeni az arannyal.

Az öreg és bölcs Howard egy csendes helyen akar letelepedni, és semmi másra nem vágyik, mint nyugalomra. Aranyat soha többet nem akarna keresni,  és az őt körülvevő  társadalom sem érdekli annyira, inkább csak keresztrejtvényt akar fejteni.

Curtin egy farmba és gyümölcsösbe fektetné a pénzét, amivel azonban nem csak a saját vagyonát növelné tovább, hanem más embereknek is munkát adna, tehát ő a társadalom hasznos tagja szeretne lenni és vagyonát a saját boldogulása mellett a társadalom javára is használná. Curtint el tudja csábítani a pénz és vagyon gondolata, de ezzel együtt egyfajta idealizmus is motiválja.

Dobbs a pénzét nőkre, szexre, jó kajákra, italra, elegáns ruhákra szeretné költeni. Ő hármójuk közül a legönzőbb ember, ezért nem meglepő, hogy ő lesz az, akit a legjobban elkap az aranyláz, ami miatt a másik kettő ellen fordul.A filmben párhuzamokat láthatunk a három ember arany illetve a többi emberhez fűződő kapcsolata között is.

Howard a legkevésbé kapzsi hármójuk között, és ezzel párhuzamosan ő a legnyitottabb, aki minden emberrel nagyon könnyen jó kapcsolatot tud kiépíteni. Sőt, nála ezek a kapcsolatok még különböző kultúrákon is átívelnek, hiszen ő az, akit a mexikói indiánok befogadnak maguk közé.

Curtin empatikus a hozzá hasonló emberekkel szemben, például együttérez Cody, egy másik fehér aranyásó özvegyével.

Míg Dobbs kapcsolatai nem annyira intimek, közeliek, ő nem annyira barátokat keres, mint inkább olyan embereket, akik kellemesebbé teszik az ő életét, pl prostituáltakat.

A film azt a kérdést is feszegeti, hogy mi a fontosabb, mi van nagyobb hatással valakire, mi mozgat jobban egy embert és mi alapján cselekszik egy adott szituációban: a környezeti, külső hatások, vagy saját eredendő személyisége a fontosabb tényező.

Érdekes módon Dobbs az, aki úgy vélekedik, hogy a személyiség a fontosabb, és nem a külső hatások, míg az öreg és tapasztalt Howard szerint inkább a külső hatás, ez esetben az arany az, ami negatív hatással van egy ember karakterére. „I know what gold can do to men's souls” „Tudom, hogy mit tud tenni az arany az emberi lélekkel” A film összességében viszont azt sugallja, hogy ezek komplex keveréke működteti az embert. Ugyanakkor Howard minden bölcsessége és békessége, valamint Curtin azon vágya, hogy a társadalom hasznos tagja legyen, sem akadályozza meg őket abban, hogy beleegyeznek Cody (Bruce Bennett) megölésébe, aki negyedikként csatlakozni szeretne hozzájuk, és részesedést kér az aranyból.  A tény az, hogy mindhárman készen álltak volna arra, hogy megöljenek egy embert, csak hogy nagyobb rész maradjon nekik. Ez mutatja azt, hogy nem csak Dobbs, de a másik kettő sem immunis a kapzsiság ellen, és morálisan ők is elkezdték a lesüllyedést.

A film sikere annak remek rendezése és forgatókönyve ellenére leginkább a három főszereplőt játszó színész játékán alapul, és ez a színészi játék az, ami tulajdonképpen működteti a filmet. John Huston mindig is híres volt arról, hogy kihozza színészeiből a legjobbat, és nem kivétel ez alól a Sierra Madre kincse sem. Elég csak a színészek szemeit és - pillantásaikat - megfigyelni, amiben minden benne van. Bogart szemében az egyre intenzívebb gyanakvás, a düh, vadság, paranoia, Holt szemei egyre jobban megtelnek zavarral és félelemmel, ahogy érzékeli Dobbs változásait, de előtte még érdemes észrevenni kettejük összepillantásai Howard, azaz Huston háta mögött. Hármójuk kapcsolatának dinamikáját nagyszerűen kifejezi testbeszédük, helyezkedésük, mozgásuk is.

Humphrey Bogart többször játszott karrierje folyamán valamilyen pszichés problémával küzdő karaktert, és mindegyik más volt, mint a többi (The Caine Mutiny, The Two Mrs. Carrolls, Conflict, In a Lonely Place). A Sierra Madre kincsében egy olyan eredetileg is lúzer - a film elején még koldulásból vegetál - átlag embert alakít, aki kezdetben megbízható jó barát, később azonban megfertőzi a kapzsiság, ami egyre jobban elhatalmasodó paranoiát eredményez, míg végül teljesen kifordul önmagából. Az egész folyamat oka a kapzsisága, ami már kezdeti szakaszában is egyre jobban elszeparálja nem csak a barátaitól, de önmagától is. Lassan, de biztosan felemészti az arany utáni vágy, ami által egy olyan állapotba kerül, hogy már csak egy utolsó dolog, egy katalizátor kell ahhoz, hogy teljesen elveszítse az eszét. 

Humphrey Bogart játékának legerősebb része a mindent kifejező szemei és arcai, míg a testbeszéde esetenként már kicsit elavultnak tűnhet, ami több alkalommal is emlékeztet az 1936-os The Petrified Forest c. filmjében nyújtott alakítására. Ugyanakkor összességében mégis annyira jó, és együtt tudunk érezni a gyengeségekkel teli átlag ember karakterével, aki meg szeretne gazdagodni, hogy még azután is drukkol és reménykedik a néző abban, hogy Dobbs valahogy észhez tér és megússza a történetet - lehetőleg úgy, hogy meggazdagodjon -, miután meg akarja ölni Curtint, annak ellenére, hogy közben egyszerre megvetjük, lenézzük és sajnáljuk. Sokak szerint Bogart élete legjobb alakítását nyújtja itt, amely véleményt én nem feltétlenül osztok, de mindenképpen a legjobbak közé tartozik. Annyira, hogy ha Oscar-díjat nem is, de egy jelölést mindenképpen megérdemelt volna ezért 1948-ban, hiszen Fred C. Dobbs-ot az egyik legjobb hollywoodi filmkarakterré tette. Sok-sok tévedése volt az Oscar-díjakról döntő Akadémiának, de ez a legnagyobbak között volt. Bogart remek játéka ellenére a legtöbb kritikus Walter Huston játékát istenítette a legjobban, aki Howard karakterében egy sokat látott és tapasztalt, taktikus békefenntartót játszik. Howard látszólag egyetért Dobbs paranoid javaslataival, mert tudja, hogy felesleges vitatkozni egy bekattant emberrel, és a vita, a helyzet elfajulása egyáltalán nem tenné könnyebbé céljuk - a civilizációba való visszatérést az arannyal - elérését és megvalósítását. Howardtól idősebb kora és bölcsessége ellenére nem áll távol a pajkosság, elég csak belenézni a szemeibe. Érdekes módon nem Curtin - akivel szemben Dobbs a legbizalmatlanabb - hanem Huston karaktere működik kontrasztként Dobbs-szal szemben. Howard közben Curtinre támaszkodik, mintegy beváltva a paranoid Dobbs kezdetben téves fantazmagóriáját. Howard, a tapasztalt aranyásó valószínűleg már többször látott Dobbshoz hasonlóan az arany hatására eszüket és emberségüket vesztő alakokat, emiatt ő jobban kezeli két fiatalabb társánál a helyzetet. Walter Huston gyors beszéde elképesztően jó, talán Bogart egyetlen filmpartnere volt, aki gyorsabban és pattogósabban beszélt ebben a filmben, mint Bogie bármikor is.Tim Holt karrierje nagyobbik részében western filmekben szerepelt, és nagy valószínűséggel ez pályafutásának legfontosabb filmje és szerepe. Curtin a három karakter közül a legkevésbé látványos, és ő az aki a legkevesebb változáson megy át a film folyamán. Curtin az abszolút átlag ember erősségekkel és gyengeségekkel, akinél Howard egy kicsit jobb, míg Dobbs egy kicsit rosszabb karakter. Bár Holt Huston és Bogart árnyékában marad, de ez nem jelenti azt, hogy ne játszott volna ő is remekül. Holt az, aki egyensúlyban tartja a filmet, a karaktereket a másik kettőhöz képest visszafogottabb játékával Curtin, a kedvelhető átlag ember szerepében, akit bár megfertőz az aranyláz, de nem veszti el teljesen önmagát. Ebben az is szerepet játszik, hogy kevésbé temperamentumos, mint Dobbs, jobban ellenáll a kísértésnek és eleve megfelelő mennyiségű és minőségű elvvel felvértezve kezdi meg utazását Sierra Madre arannyal teli hegyeibe.

A Sierra Madre zenéjét, ami tökéletesen illeszkedik a film műfajához, helyszínéhez, hangulatához Max Steiner szerezte, és Ted D. McCord operatőr fényképezése is kiváló, amelyek bármelyik film kiemelkedő részei lehetnének, azonban John Huston és színészei annyira nagyot és egyedit alkottak, hogy szegény Steinerről és McCordról - méltatlanul - , de mindig megfeledkeznek. A film érdekességéhez tartozik, hogy mindhárom főszereplő parókát viselt egyes jelenetekben, Bogart pedig az egész filmben. Az orvosok szerint az egy évvel ezelőtti Dark Passage c. filmje alatt kezdődő hirtelen hajhullását a túlzott alkoholfogyasztás és B vitamin hiánya okozta, ami miatt a film forgatása alatt B12 injekciókat kapott, és ez végül segített a probléma megszüntetésében. 

A Sierra Madre kincsének (neo-) western film besorolása ne zavarjon meg senkit, ugyanis az autentikus helyszín és a története ellenére sem annyira western film, mintsem inkább egy remek karaktertanulmány és dráma, aminek helyszíne és története hasonlít a vadnyugati filmekére. A Sierra Madre kincse összességében az egyik legjobb olyan hollywoodi film, aminek központjában a karakterek, azok egymás közötti kapcsolatai és változásai állnak, köszönhetően a kiváló színészeknek, rendezésnek és forgatókönyvnek.

Értékelés: 10/10 

Dobbs paranoiája egyre erősebb:

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr57334026

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2018.08.14. 20:26:47

Érdekes: Te is három főszereplőt említesz a poszt során végig. Én is így gondolom, Walter Huston mégis "csak" legjobb mellékszereplőként kapott Oscar-t. Érdekes dilemma. Főszereplőként lehet, hogy nem kapta volna meg, így viszont legalább megkapta ezt a komoly elismerést.

A másik dolog : Én csak a posztom írása közben jöttem rá, hogy jé.. ebben a filmben nem voolt női fő (sem mellék-) szereplő... ezek szerint valóban nem is volt rá szükség itt, hiszen akkor nyilván hamarabb rájöttem volna a hiányára....

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2018.08.14. 20:32:55

@moodPedro: Mindkét megállapításod igaz :) Walter Huston már karrierje végén járt, addig háromszor jelölték, de nem kapta meg, pedig nagyon jó színész volt, most biztosra akartak menni. Bár most megnéztem ennek az évnek a legjobb színész jelöltjeit, szerintem ott is megkaphatta volna, de ott akkor Laurence Oliviernek akarták nagyon adnia Hamletért, Shakespeare meg olyan szent dolog angolszászoknál, szóval sztm ezért mellékszereplőként kapta.

Nő meg nem kellett ebbe a filmbe, ritka volt az ilyen akkoriban, bár pont ma posztoltam egy másik Bogart filmről, amiben szintén nem nagyon van nő, vayg legalábbis nem főszereplőként.