Time Goes By

Humphrey Bogart és élete legnagyobb szerelme, a pia 1. rész

2015. augusztus 04. 21:23 - Time Goes By

"Az a baj a világgal, hogy mindenki le van maradva pár itallal."

Humphrey Bogart, Hollywood legnagyobb sztárja, nem csak filmjeiről, játékáról, de az alkohol iránti örök és megbonthatatlan barátságáról is híres volt. A pia legalább annyira meghatározó része volt életének, mint a Casablanca, a ballonkabát, Fedora kalap és a cigi a karrierjében. Számtalan vicces és kevésbé vicces, vagy akár félelmetes, de mégiscsak remek ivós sztori kapcsolódik hozzá, amelyek nagy mértékben befolyásolták életét és karrierjét, olyannyira, hogy az alkoholizálás már fiatalkorától személyiségének része volt.

Bogart az alkohollal szőtt szoros barátságot valószínűleg felső osztálybeli szüleitől tanulta, akik szintén nagy ivók hírében álltak, és amit fiúk magával vitt jónevű bentlakásos iskolákba is, amelyek többségéből ki is rúgták gyenge osztályzatai és/vagy anti-autoriter és mogorva magaviselete miatt. Emiatt aztán 18 évesen a Haditengerészethez csapódott egy évre az 1. vh utolsó évében, majd mindenféle állásokat vállalt, amelyek között végül meghatározó lett az egyik new yorki irodai munka, amelyet William Brady színházánál vállalt. Nem csak azért, mert ennek hatására kezdődött el későbbiekben színészi karrierje, hanem a piálásban is ekkor vált profivá, amit az sem akadályozott meg, hogy ekkoriban kezdődött Amerikában az alkoholtilalom időszaka.

A pipázó tinédzser - és mogorva - gazdag úri fiú, Humphrey Deforest Bogart:Kezdetben a színház igazgató playboy fiával piált hajnalig New York valamelyik kocsmájában, majd a későbbiekben leginkább csinos és ledér színésznőkkel töltötte ideje legnagyobb részét ugyanezeken a helyeken. De az sem számított szokatlannak, ha egyedül iszogatott, aminek a vége általában mindig az lett, hogy egyre laposabbakat pislogott, majd elbóbiskolt részegségében valamelyik asztalnál. Ha elfogyott a pénze, akkor sakkozással kereste meg a piára valót, általában 1 dolláros tétben játszott a kocsma többi vendégével. Amikor nem volt munkája, akár napi 40 játszmát is lezavart, aminek meg is lett a eredménye – már azon kívül, hogy volt pénze piára – ugyanis mester szintű játékossá vált, és 1955-ben még Samuel Reshevsky nagymester ellen is ki tudott hozni egy döntetlent. Ebben az időszakban, a ’20-as évek elején ízlése még meglehetősen kifinomulatlan volt, magyarán mindent ivott, ami csak a keze ügyébe akadt: scotch, Black Velvet és Jack Rose koktél, gin-martini, sör. A fiatal Humphrey Bogart a színészkedéshez leginkább az azzal járó életstílus miatt vonzódott, ami számára ekkoriban a hajnalba nyúló ivászatot és csajozást jelentette, mivel így napi pár óra elfoglaltság mellett ideje nagy részét kedvenc helyén, a Players Clubban tölthette hasonszőrű és könnyűvérű színésznők társaságában. Kezdetben a piálási szokásai nem igazán kedveztek a karrierjének, ugyanis jó pár produkcióból kirúgták, mert másnapos volt, és/vagy nem tudta a szövegét.

1926-ban találkozott első feleségével Helen Menkennel, aki ekkor már befutott Broadway színésznőnek számított, és aki sokat segített Humphrey Bogart színházi karrierjének beindulásában. Többek között azt is megtanulta Helentől, hogyan lehet úgy rendszeresen, életvitelszerűen alkoholizálni, hogy az ne hasson negatívan a színházi karrierjére. Egy év házasság után békésen elváltak, ami után Bogart - mind az alkohol, mind a ledér kórus lány - adagját a duplájára növelte.

1928-ban nősült meg másodjára, amikor is elvett egy másik piás és már megállapodott Broadway színésznőt, Mary Phillips-t, akivel mintha minden egyes nap küldetésre indultak volna különböző new yorki bárokba azzal az erős elhatározással, hogy megigyanak minden egyes üveg piát, ami csak fellelhető Manhattanban. Mindemellett Phillips is előmozdította Bogart karrierjét, hiszen 1930-ban, 31 évesen már változatosabb szerepajánlatokat kapott, és már Hollywoodban is feltűnt egy-egy filmben jelentéktelenebb szerepekben. Pár évvel később apja halála, akivel egyébként nagyon ellentmondásos volt a kapcsolata, rettenetesen megviselte és annyira piálni kezdett, hogy közelebbi ismerősei attól féltek, hogy öngyilkos hajlamai vannak. Ironikus módon ez a kemény piálás adta meg a lökést stagnáló karrierjének. A Megkövült erdő (The Petrified Forest) c. Broadway darabba kerestek színészt egy cinikus gengszter szerepre, amely meghallgatásra Bogart eszméletlenül másnaposan, borostásan, bedagadt szemmel és ócska ruhában jelent meg. Pontosan úgy, ahogy a rendező elképzelte ezt a figurát. Ez a szerep volt Bogart első igazi sikere a színházban, és a remek kritikákra még Jack Warner, a Warner Bros. filmstúdió vezetője is felfigyelt, aki New Yorkba ment, hogy megnézze magának Bogartot, majd az előadás után egy éves szerződést ajánlott a 36 éves színésznek.

Bogie ekkor végleg Hollywoodba költözött (felesége New Yorkban maradt), hogy filmen is eljátssza Duke Mantee gengszter szerepét, amely után felkerült Hollywood térképére, és igaz ugyan, hogy inkább csak mellékszerepeket kapott, de legalább rendszeresen foglalkoztatták. Ebben az időszakban a Garden of Allah nevű hotel bungalowban lakott a Sunset Boulevardon, ami elég vad helynek számított, de a kocsma napi 24 órában nyitva volt Bogart legnagyobb örömére.

Ekkora már megtanulta az ivászatokat – amit ekkoriban egyébként jelentősen vissza is fogott - összeegyeztetni a munkájával, mivel nem akarta elszúrni a lehetőséget. Ebben az időszakban szinte megszállottan pontosan érkezett a próbákra, forgatásokra és mindig tudta a szövegét. Nap közbeni adagját egy doboz sörre csökkentette, amit az ebédes dobozkájában vitt mindig a munkába. Azonban amint vége volt a próbának vagy forgatásnak és az öltözőjébe ment, azonnal elkiáltotta magát, hogy „scotch” és a fodrásza már hozta is az italát.

Ha éppen nem dolgozott, akkor dél körül kezdte a piálást, legtöbbször kedvenc helyén, a Romanoffban. Az ebédjére várakozván megivott pár scotchot, majd két sört a kajához, végül az egészet lekísérte egy emésztést elősegítő Drambuie-val, ami egy édeskés scotch likőr. Majd ezek után átment a Brown Derby nevű helyre iszogatni, hogy megtervezze hol is fog aznap este inni. Mindemellett Nunnally Johnson forgatókönyvíró és ivócimbora szerint Bogienak volt egy termosza is, amit délben feltöltött scotch-csal, és ami egész nap jókedvűen tartotta. Persze volt, hogy utána kellett tölteni.1937-ben ismerkedett meg Mayo Methot színésznővel (fenti képen) a Marked Woman c. film forgatása alatt, és akivel egy évvel később össze is házasodott. Kettejük kapcsolatának volt egy harmadik résztvevője is: az alkohol. Ez a házasság az első perctől kezdve nagyon viharos volt, számtalan, nagy nyilvánosság előtt zajló botrány, veszekedés és fizikai erőszak fűszerezte kapcsolatukat, nem véletlenül nevezték őket Battling Bogarts-nak, azaz veszekedő Bogartéknak. Bogart néha szó szerint életveszélyben volt ebben a házasságban, köszönhetően Mayo alkoholizmusának és temperamentumának. Házasságukról és botrányaikról bővebben itt lehet olvasni.

Harmadik házasságának időszaka alatt történt, hogy Bogart az egyik átpiált éjszaka után hajnalban, kora reggel részegen és borostásan hazafelé bandukolván eltévedt Hollywood egyik számára ismeretlen környékén. Egyszer csak sülő szalonna illatára lett figyelmes, ami odacsalogatta az egyik házhoz, és a konyha ablakán benézvén egy nőt látott, aki éppen reggelit készített a családjának. Egy darabig részegen bámulta a sülő szalonnát, amikor a háziasszony észrevette, és rémületében felsikított.

Istenem, ez Humphrey Bogart!” – kiáltotta.

Mi van vele?” – kérdezte a férje.

Itt álldogál az udvaron

Hát akkor hívd be!”

Ezután Bogie leült az asztaluknál és mindenféle hollywoodi sztorikat mesélt nekik Bette Davisről, Errol Flynnről és James Cagneyről, miközben jóízűen és másnapos gyomorral falatozta a sült szalonnát. Miután megreggelizett, hívott egy taxit és otthagyta a családot ezzel a történettel, amit valószínűleg egyetlen ismerősük sem hitt el nekik soha.

Szintén ebben az időszakban, a High Sierra (1940) forgatása alatt találkozott John Huston forgatókönyvíróval és rendezővel, aki később nemcsak a karrierjében játszott óriási szerepet, de aki az egyik legközelebbi barátja és legfontosabb ivócimborája is lett. Ők ketten azonnal – az első Martiniből álló ebédjükből - felismerték a másikban a hasonszőrűt, aminek aztán átpiált éjszakákon túl olyan filmek is az eredményei lettek, mint a Máltai sólyom, a Sierra Madre kincse, vagy az Afrika királynője.

Ekkoriban már számos szórakozóhelyről, klubból, pubból ki volt tiltva, aminek legfőbb oka Mayoval való nyilvános botrányai voltak. Erről is szól az 1937-es Stand In c. filmjének az egyik jelenete, amikor Bogart részeg karakterét nem engedik be az egyik szórakozóhelyre. "Ez a kávéház nem tisztességes velem" -hirdeti Bogart a filmben:

A második világháború alatt Bogart feleségével együtt járta az amerikai bázisokat főleg Észak-Afrikában és Olaszországban, hogy szórakoztassák az ott állomásozó amerikai katonákat. Persze ezeket a túrákat is végigkísérte az alkoholizálás, és még az sem tartotta vissza őket, hogy nem mindenhol lehetett megfelelő minőségű piát kapni. Mayo azt írta az anyjának az egyik levelében, hogy „Sokszor csak nagyon vacak konyakot tudtunk szerezni, aminek olaj íze volt. De megittuk.” A hálás katonák, annak örömére, hogy Humphrey Bogarttal ihattak, néha még a fegyverüket is odaadták a részeg színésznek és feleségének. Egyik alkalommal a hazafias (és alkohol)mámorban úszó házaspár lyukakat lövöldözött a tetőbe, ami után az egyik tisztnek kellett kicsavarnia a kezükből a fegyvert.

Mindemellett más botrányokat is okozott a bázisokon Bogie, akinek mindig is problémái voltak a tekintélyelvűséggel. Egyik alkalommal a sok közül, totál részeg volt az egyik bázison, amikor is az egyik ezredes le akarta vetetni a színésszel az USO uniformisát, mondván, hogy ilyen állapotban szégyent hoz az egyenruhára, és Bogart nevét, rangját és számát kérdezte hivatalosan, mire a színész azt válaszolta, hogy „Nincs nevem. Nincs rangom. Nincs számom. És elmehetsz a pokolba.” Később azzal vádolták, hogy megsértette az amerikai egyenruhát. Bogart a maga módján ezért bocsánat kért az ezredestől mondván, hogy „nem az egyenruhát akartam megsérteni, hanem téged.”

A második világháború alatt Olaszországban amerikai haditengerészekkel fényképezkedik az ex-matróz Bogie az egyik USO túrája alkalmával:Humphrey Bogart mindig is utálta a mesterkéltséget és az üres fecsegést, ezért minden embert, aki csak a közelébe került, letesztelt. Társaságába Hollywood leggyorsabb gondolkodású, legelvetemültebb, legcinikusabb alakjai tartoztak, akik imádtak piásan vitatkozni, miközben mindig volt a tarsolyukban néhány szellemes és/vagy sértő mondat. Aki be akart kerülni ebbe a szűkebb körbe, annak bizony át kellett esnie néhány keményebb megpróbáltatáson, amelyek alatt bizony jó néhány hollywoodi sztár könnyekben tört ki. Akik nem bírták a kiképzést, azok mehettek vissza a teapartijukra. De azoknak sem volt tisztelete, akik fel sem vették ezt a fajta kemény kiképzést, ezek közé tartozott például Billy Wilder és William Holden, akiket aztán Bogie egész életükben utált. Azok, akik felvették a kesztyűt, majd a versenyt is az intellektuális szájkaratéban és még piálni is bírtak, elnyerték Bogie és társasága tiszteletét. Sőt, ha valaki annyira belemerült (társasági) újonc létére az effajta küzdelembe, hogy a fizikai atrocitástól sem riadt vissza, az volt az igazán nyerő. Ezeknek csak annyit mondott egy idő után Bogie, hogy „kölyök, te okés vagy.” Szenvedély, cinizmus, és pia. Színtiszta noir. Erről, a sokak szerint kegyetlen játékról azt mondta egyszer, hogy „Nem bízok senkiben, aki nem iszik, mert ők azok, akik félnek a valódi énjüket megmutatni.

Ennek a csoportnak - Hollywood piás kemény magjának - egy idő után ő lett a szellemi központja, mondhatnánk azt is, hogy a spirituális vezetője...

Folyt. köv. (2. rész.)

részlet(ek) a Casablancából, amikor alkoholba fojtja szerelmi bánatát:

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr927670484

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Anyád a baráthal 2015.08.05. 16:46:28

Legnagyobb sztár? Valóban?
Valahol olvastam, hogy HB középszerű színész volt, és a Casablanca kivételével a szerepei nem voltak kiemelkedőek.
A Casablanca persze zseniális, de nagyon sokszor látszik, hogy egy-egy rendező bárkiből kihozza a nagyszerű színészt ... ahogy persze arra is van példa, hogy zseniális színészek a legszarabb filmben is tudnak kiemelkedőt alakítani. Nem tudom persze, hogy HB miért volt jó benne.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2015.08.05. 16:50:19

@Anyád a baráthal: Valóban a legnagyobb sztár, és nem csak szerintem, hanem az AFI Amerikai Film Intézet szerint is. en.wikipedia.org/wiki/AFI%27s_100_Years...100_Stars

Abban igazad van, hogy játszott számos gyengébb filmben is, de ő pont az a színész, aki miatt érdemes gyengébb filmeket is megnézni, másrészről az meg szimpla tévedés vagy tudatlanság, ha valaki azt mondja, hogy csak a Casablanca az egyetlen jó filmje. Kicsit tanulmányozd át a karrierjét, rögtön fel fogsz fedezni számos jó filmet, és még inkább kiváló alakítást tőle. Nem is kell messze menned: timegoesby.blog.hu/2015/07/27/minden_humphrey_bogartrol
süti beállítások módosítása