Time Goes By

Humphrey Bogart és élete legnagyobb szerelme, a pia 2. rész

2015. augusztus 06. 16:33 - Time Goes By

"Az a baj a világgal, hogy mindenki le van maradva pár itallal."

Humphrey Bogart, Hollywood legnagyobb sztárja, nem csak filmjeiről, játékáról, de az alkohol iránti örök és megbonthatatlan barátságáról is híres volt. A pia legalább annyira meghatározó része volt életének, mint a Casablanca, a ballonkabát, a Fedora kalap és a cigi a karrierjében. Az első részben eljutottunk harmadik házasságáig, a '40-es évek közepéig, ahonnan most folytatódik hol vicces, hol szomorú, de mindenképpen szórakoztató kapcsolata az alkohollal.

Ahogy Mayoval való házassága egyre rosszabbá vált, úgy kezdett el egyre többet inni, és ekkor megint előfordult néhányszor, hogy a piálás negatívan hatott a munkájára. Néha elkésett és eszméletlen másnaposan jelent meg a stúdióban, például Passage to Marseille forgatása alatt, de a Sahara c. háborús film készítése során egyszer meg is tagadta, hogy kimenjen addig az öltözőjéből, amíg Mayo nem visz neki piát a termoszában. Viszont amint megkapta amit akart, a film egyik legjobb jelentét produkálta. Azt mondta egyszer a piálásról, hogy „tudok úgy merev részeg lenni, hogy senki nem veszi észre rajtam. Kézben kell tartani a dolgot, és nem szabad engedni, hogy a pia tartson téged kézben.” És ez az esetében legtöbbször igaz volt. Bár képes volt a társaság minden tagjánál többet inni, a végén mégis ő tűnt mindig a legjózanabbnak.

A mindig (de főleg piásan) lázadó Bogart egyszer egy átmulatott éjszaka után pizsamában jelent meg a forgatáson és megtagadta a munkát, majd elkezdett biciklizni a stúdió területén, miközben büszkén kiabálta, hogy „figyeljetek, kéz nélkül is megy!” Végül magának Jack Warnernek, a stúdió nagyfőnökének kellett beszélnie vele.

Bogie, mi a francot művelsz?”

Biciklizek

Ideje, hogy elkezdj dolgozni.”

Nincs kedvem dolgozni.”

Nincs, mi?” Hát van bent egy csomó ember, aki meg szeretne dolgozni, pedig a fizetésük kevesebb, mint amit te egy nap piára költesz.” Ezután Bogie elszégyellte magát, így folytatódhatott a forgatás.

Egyik húsvét alkalmával szerepelnie kellett a Hollywood Bowl-on, ahol egy vallásos jellegű műsorban lépett fel. Aznap reggel négykor, amikor már meg kellett volna jelennie a helyszínen, Mayo felhívta a stúdiót és közölte, hogy Bogie még nem ért haza, biztos piál valahol. Az egyik barátja házában meg is találták tök részegen, gyűrötten és büdösen. Azonban amikor a helyszínre ért és felment a színpadra olyan átéléssel adta elő Máté evangéliumából a hegyi beszédet, hogy az egyik tiszteletes elsírta magát a meghatódottságtól. Amikor később gratuláltak neki az előadáshoz, csak annyit kérdezett, hogy „hova hányhatok?”

1944-ben ismerkedett meg negyedik, utolsó feleségével, Lauren Bacallal a Szegények és gazdagok forgatása alatt. (A baloldali képen négy felesége látható.) A következő évben elvált Mayotól és elvette a nála 25 évvel fiatalabb lányt, aki előző feleségeivel ellentétben nem volt rutinos ivó, viszont tolerálta Bogie piálását. Annyi veszekedéssel teli keserű év után úgy tűnt, hogy Bogart végre megtalálta a nyugalmat és boldogságot negyedik felesége mellett, aki nemcsak csinos, de intelligens is volt, ráadásul az a jó tulajdonsága is meg volt, hogy nem balhézott Bogarttal a haverokkal való piálások és másnaposságok miatt. Lauren, majd a pár évvel később született gyerekei kedvéért még a piálási szokásait is átalakította. Ebben az időszakban már nem sokszor maradt ki éjszakára, és nem járkált annyit bárokba vagy a haverok házába inni, hanem az ő (14 szobás Bel Air-i ) házuk alakult át egyfajta „spirituális központtá”, ahol összegyűlt Bogie piás társasága. A ház legfontosabb helyiségévé a színész faborítású dolgozószobája, könyvtára vált a könyvespolcokkal, kényelmes karosszékekkel, na és persze egy jól felszerelt bárral. Ez a szoba volt Hollywood legelvetemültebb piás társaságának földrajzi középpontja. Lauren nagyszerűen kezelte a helyzetet, hiszen ezek a partik úgy működtek náluk, hogy ő a korai órákban csatlakozott a társasághoz, majd még éjfél előtt felment lefeküdni, otthagyván a férfiakat had küzdjenek az alkohollal és egymással. Egy tipikus este úgy nézett ki, hogy jelen volt Richard Burton egy pohár scotch-csal és aktuális feleségével a kezében, Frank Sinatra és Bacall Martinit iszogattak a bárpultnál, David Niven és John Huston filmekről beszélgettek a sarokban, Noel Coward Judy Garlanddel gonoszkodott, és mindennek a középen persze Bogie poénkodott, esetleg az újoncokat tesztelte. Ők voltak a híres Rat Pack, azaz a Patknyfalka magja. Nevüket egy öt napos las vegasi kiruccanás alkalmával kapták Lauren Bacalltól, aki az ötödik nap a „You look like a goddamned rat rat pack! Úgy néztek ki, mint egy rakás patkányfalka!” felkiáltásban tört ki, amikor végignézett a társaságon.

A híres-hírhedt rat pack Las Vegasban 1955-ben:Erre az időszakra már Bogie egyéb piálási szokásai is megváltoztak, felnőttesebben ivott, mert már nem keverte az italokat. Mark Hellinger producer mondta később róla, hogy „eddig úgy ivott, mint egy tinédzser fiú”, ami éppen jött, ekkoriban viszont már csak scotchot fogyasztott.

Annak ellenére, hogy élete ezen szakaszában már többnyire otthon iszogatott, azért néha talált alkalmat arra, hogy botrányokat okozzon különböző bárokban, klubokban. Bogart és jó barátja Peter Lorre egyik alkalommal annyira berúgtak a Chasen nevű helyen, hogy távozáskor magukkal vitték a hely hatalmas széfjét. Egyszerűen kigurították az utcára a Beverly Boulevardon, majd otthagyták az úttest közepén.

Ekkoriban történt a híres „pandás” eset is, az egyetlen balhé, ami miatt Bogartnak bíróságra kellett mennie. Bogie feleségével éppen New Yorkban tartózkodott, amikor egyik este az asszony a szállodában hagyván egy régi Broadway cimborával ment inni az El Marocco Clubba. Útközben vett két hatalmas plüss pandát a gyerekének, és úgy gondolta, hogy amíg oda nem adja neki, addig is jó társaságot jelentenek majd számára. Az este folyamán - már kellő mennyiségű alkohol elfogyasztása után – azt játszotta a klubban, hogy a pandák az ivócimborái, akiknek még italt is rendelt. Hajnali négy körül két fiatal nő úgy döntött, hogy szükségük van a pandamacikra, amely ötlet nem nyerte el Bogie tetszését, és pandái védelme közben a két nő a földre került. Következő nap Bogartot testi sértés vádjával letartóztatták. Véleményét és álláspontját stílusosan - nyeglén és visszafogottan hűvösen – adta elő, miszerint a két nő egyszerűen csak a figyelem központjába akart ezzel az egésszel kerülni, és a pandái különben sem bántottak senkit. Ezt a bíró is hasonlóan gondolta, mivel az ügyet lezárta azzal, hogy "Bogart a magánytulajdonát védte". A sajtó persze nem hagyta annyiban és azt vetették Bogart szemére, hogy nagyon merev volt az ügy folyamán. „Ki ne lenne feszült hajnali háromkor? Mindannyian lehetünk merevek néha. Ez egy szabad ország. Odaviszem és teszem a pandámat, ahova csak akarom, és ha piát akarok neki rendelni, akkor ahhoz senkinek semmi köze.” Majd hozzátette még, hogy „Errol Flynn-nel ketten maradtunk, akik még képesek némi botránykeltésre.” Ezután egy életre kitiltották az El Maroccoból és még egy tucat másik klubból New Yorkban, ami a Los Angelesi helyekkel együtt - ahonnan már korábban kitiltották, főleg Mayoval való házassága alatt - már szép kis listát tettek ki.

1951-ben Bogie újra John Hustonnal forgatott (The African Queen) az afrikai dzsungelben valahol Kongóban, távol minden emberi civilizációtól. (Ők ketten a baloldali képen) Az embertelen körülmények enyhítésére Huston építtetett egy kocsmát – felhúzatott egy nagy sátrat – a tábor közepén, ahol piálni lehetett. Bogie a filmben – amiért elnyerte egyetlen Oscar-díját – egy ginimádó alkesz folyami hajós kapitányt játszik. Valószínűleg nagyon kedvelte a szerepet, mert a kamerák leállása után is karakterben maradt, annyi változtatással, hogy nem gint, hanem scotch-t ivott folyamatosan, kiváltva ezzel filmbeli partnere - egyébként jó barátja - Katharine Hepburn rosszallását. Az első napokban a színésznő – miután bepillantást nyerhetett Bogart és Huston piálási szokásaiba – megpróbálta a morált kicsit feljebb emelni. Beviharzott a sátorba, és kiselőadást tartott a két mákvirágnak az alkohol ördögi természetéről. Amikor végzett az okításukkal, Bogie mosolyogva mondta neki, hogy „teljesen igazad van Kate, és most húzz ide egy széket és igyál egyet.” A sors iróniája, hogy Bogart és Huston voltak az egyedüliek, akik nem szenvedtek hasmenéstől és gyomorrontástól - ugyanis ők nem ittak vizet -, amelytől a stáb összes többi tagja megfertőződött. Hepburn - aki a két piást úgy akarta megszégyeníteni, hogy egyetlen csepp alkoholt sem ivott - , lett a legbetegebb. Annyira, hogy a végén már bele kellett erőltetni némi alkohol, ami közismerten jó az ilyen jellegű fertőzések ellen. Később maga is elismerte, hogy az egész szituáció nagyon ironikus volt. „Ez tényleg vicces volt rám nézve. Annyival felsőbbrendűnek éreztem magam annál a két egészségtelen alaknál...” majd azt is hozzátette, hogy „annak a két fegyelmezetlen nyavalyásnak a belső szervei annyira át vannak itatva alkohollal, hogy nincs olyan élősködő, aki el tudná viselni azt az atmoszférát.” Bogart egyetértett ezzel mondván, hogy „Scotchból nagyon erős falat építettem magam és a rovarok közé. Amikor egy moszkító megcsípett, az azonnal megdöglött, annyi alkohol volt a véremben.” 

Az Afrika királynője arról is híres, hogy ez volt az első termékelhelyezéses film Hollywoodban. Nem hiszem, hogy bárkinek, aki látta a filmet, nehézséget okozna annak kitalálása, hogy mi is volt ez a termék. Hát persze, hogy Gordon’s Dry Gin, Bogart karakterének kedvenc itala. (A film egyik legjobb jelenete, amelyikben részegen fellázadt Hepburn kissé merev és karót nyert karaktere ellen, aki sokáig roppant lekezelően bánik vele. Ez a jelenet látható a poszt végén.)

Humphrey Bogartot 1956 januárjában nyelőcső rákkal diagnosztizálták, ami után egy 9 órás műtétnek vetette alá magát. Bár állapota ezután egy kicsit javult, azonban később a rák visszatért. Betegségéről nyilvánosan soha nem beszélt és az ivást sem hagyta abba, bár scotch-ról Martinire váltott. Dolgozószobája továbbra is a társasági élet központja volt, ahol Hollywood híres piásai összegyűltek, hogy igyanak egyet haldokló királyukkal.

Humphrey Bogart, Hollywood legnagyobb legendája 1957. január 4.-én halt meg 57 évesen, utolsó szavai „nem kellett volna scotchról Martinire váltanom” voltak.

Életrajzírói és önjelölt pszichológusok állandóan arra keresték a választ, hogy miért ivott annyira. Valaki szerint belső bizonytalanságai ellen küzdött, valaki szerint a híres emberek stresszes élete, vagy akár a diszfunkcionális családja és gyerekkora volt ennek az oka. Az fel sem merült, hogy van olyan ember, aki egészen egyszerűen szeret piálni, pedig Bogienál ez is számításba jöhet a többi mellett.

Amikor úgy döntöttem, hogy színész leszek, tudtam, hogy rivaldafényben fogok dolgozni. Azt is tudtam, hogy minél magasabbra mászik egy majom, annál jobban látható lesz a farka. Ezért aztán humoromat megőrizvén indultam el az életben, és élveztem azt. Nem cserélnék senkivel.”

Humphrey Bogart piálásáról szóló két poszt forrása: http://drunkard.com/issues/01-05/0105-bogart.htm

Oscar-díjas részeg jelenete az Afrika királynőjéből:

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr367670552

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.