Time Goes By

Hárman egy házasságról (Three on a Match) 1932

2015. augusztus 15. 14:02 - Time Goes By

Ez az 1932-es realisztikus látványú Pre-Code krimi melodráma három nő életét követi nyomon 1919-től 1932-ig. Mindemellett arról is nevezetes, hogy ebben a filmben látható Humphrey Bogart élete első rossz fiús mellékszerepében, amiben aztán benne is ragadt még vagy kilenc évig. A film magyar címe megint csak (finoman fogalmazva) nem túl szerencsés, hiszen szó szerinti fordításnak (Hárman egy gyufáról) nagy jelentősége van a filmben, ami egy olyan babonaságot jelent, ami szerint ha hárman gyújtanak rá egy szál gyufáról, akkor az az illető, aki harmadikként használta, hamarosan meghal.

Három nő Vivian, Mary és Ruth életét láthatjuk kisiskolásként, tinédzserként majd felnőttként, akik a film során hatalmas változásokon mennek keresztül, ami aztán meghatározza az életüket is. Viviant (Ann Dvorak) iskolás korában korában a legnépszerűbb lánynak választottak az iskolában, majd egy gazdag és köztiszteletben álló ügyvéd Robert Kirkwood (Warren William) felesége lesz, akiknek a későbbiekben lesz egy kisfiúk. Mary (Joan Blondell) volt Vivian kontrasztja az iskolában, ő volt a „rossz kislány”, aki fiúknak mutogatta magát, nem véletlenül került javítóintézetbe. Később azonban kifizetődő lett vagánysága és exhibicionizmusa, hiszen befutott színésznő vált belőle. Ruth (Bette Davis) hármójuk legunalmasabb tagja, ő a „szorgalmas dolgozó lány”, aki mindig a legjobb tanuló volt az iskolában, és felnőttkorában is becsülettel elvégzi a rá bízott munkát. Viviant azonban nem teszi boldoggá gazdag és problémamentes élete, pedig mindene meg van, amiről mindenki más csak álmodhat. Unalmában flörtölni kezd egy léhűtő szerencsejátékos alakkal, Michael Loftus-szal (Lyle Talbot), aki miatt aztán elhagyja férjét és gyerekét. Rövidesen rákap az alkoholra és drogra, ami után egyre alacsonyabbra süllyed, miközben Mary egyre közelebb kerül Robert Kirkwoodhoz. Végül Vivian és Michael a férfi adósságai miatt elhatározzák, hogy váltságdíj reményében elrabolják Vivian kisfiát ex-férjétől...A stúdióvilág időszakában a nagy stúdiók felosztották egymás között a különböző műfajokat, amely megállapodás értelmében a Warner Bros. készítette a krimiket és egyéb sötét(ebb) témákat tartalmazó drámákat, filmeket. Persze néha azért mindegyik stúdió készített mindenféle műfajú darabokat, de a fő profil adott volt. A Three on a Match pedig egy kvintesszenciális Pre-Code-os Warner Bros. film, amiben megtalálható minden olyan elem, ami a korszakban népszerűvé tették a stúdió filmjeit, a történelemtől a szociológiáig, a bűnözés különböző formáitól (zsarolás, gyerekrablás) a gengszterekig, a szextől az egyéb erkölcstelenségekig, a piától a drogokig, na és persze az utolsó állomásként a halál valamilyen formájáig (gyilkosság, öngyilkosság, halálbüntetés). Azonban minden "erkölcstelen” témája ellenére – amiket a későbbiekben jó sokáig nem lehetett látni (legalábbis nem ennyire nyíltan) hollywoodi filmekben -, a legtöbb Pre-Code filmmel ellentétben a Three on a Matchben van morális üzenet, ami miatt a kor nézői valószínűleg keserű szájízzel és szomorúan távoztak a moziból.

A Three on a Match (hollywoodi mércével mérve) szentimentalizmus nélkül, nagyon realisztikusan mutat be olyan felnőtt témákat (drogozás, gyerek elhanyagolás, gyerekrablás, öngyilkosság), amelyekről manapság az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy ilyenek régen nem voltak, ezek a mai modern világ problémái. Ennek persze a Hays Code néven ismert cenzúra is az oka, ami miatt jó 30 évig nem lehetett ezeket nyíltan bemutatni hollywoodi filmekben, és emiatt tűnhet az 1934-1968 közötti időszak annyira „ártatlannak” (már ha valaki hollywoodi filmekből akarja megismerni a korabeli amerikai társadalmat). Mivel azonban erre a filmre még nem vonatkozott a cenzúra, ezért ez a film furcsán időtállónak tűnik, annak ellenére, hogy az is nyilvánvaló, hogy több, mint 80 éve forgatták. Néhány jelenete meglepően ütős a mai napig is. A legjobb, amikor Vivianre rátalálnak, aki részegségében ájultan fekszik a piás üvegek és cigarettacsikkek társaságában, miközben a kisgyerek kajáért sír.Modern fílinget ad három főszereplőnőjének barátsága is, akik időnként összeülnek, hogy megbeszéljék dolgaikat. Ezekben a jelenetekben nagyon hasonlítanak a Szex és New York szingli csajaihoz, akik éppen legutolsó kapcsolataikat tárgyalják meg. Mind a két társaság a kor modern nőit testesítik meg, akik pletykálkodásain és beszélgetéseiken keresztül ismerjük meg a korszellemet. Mind a két társaság pasikról és az életről diskurál, és amely jelenetekben nyilvánvalóvá válik az a tény, hogy az emberek valójában milyen keveset is változtak. A Three on a Match főszereplőnői összetett(ebb) női karakterek, mert a cenzúra még nem kényszerítette a filmkészítőket arra, hogy a nőket valamilyen idealizált szerepekbe erőltessék, akár jóba, akár rosszba, itt még lehettek mindkettő egyszerre.

A forgatókönyvet Lucien Hubbard írta, amelyben nem csak összetett és érdekes karaktereket láthatunk, de a ’20-as évek világába is betekintést kapunk, ugyanis a filmben megjelennek a korabeli újság szalagcímek, híradó felvételek, zene, divat stb. Ezen összetevők miatt érdekes módon már az elkészültekor (1932) is adott egyfajta nosztalgikus hangulatot a filmnek, ami nyilvánvalóan meredeken emelkedett idővel.

A történet három gondtalan általános iskolás lány életét követi nyomon New Yorkban, amelynek szakaszai az általános iskola, a középiskola, fiatal felnőttkor, ami után elvesztik egymással egy időre a kapcsolatot, majd pár évvel később, 1930-ban újra találkoznak, amikor is a film történetének nagy része játszódik. Ekkor elmesélik egymásnak addigi életüket egy étteremben némi ital és cigaretta társaságában. Hárman gyújtanak rá egy szál gyufáról és Vivian a harmadik, aki azonban nem foglalkozik a babonasággal, és nevet rajta egyet. (A film iróniája, hogy kiderül erről a babonaságról, hogy nem is babonaság, csak egy gyufagyáros találta ki, hogy minél több gyufát el tudjon adni.)A lányok sorsa és kapcsolata látványosan változik minden egyes korszakban. Az általános iskolában Ruth a szorgalmas jó tanuló, Vivian a legnépszerűbb, Mary pedig a „rossz kislány”. Ruth az általános iskola után titkárnőképzőbe megy, hogy utána állást találhasson, Viviant a szülei egy előkelő magániskolába íratják, míg Mary javítóintézetbe megy, akiről ebben a pillanatban Vivian és Ruth azt gondolja, hogy már nem lehet belőle normális életet élő felnőtt ember.

1925-ben már középiskolások a lányok, amely időszakot Mary a javítóban tölt, Vivian ledér romantikus történeteket olvas szobatársainak a magániskolában, míg Ruth a titkárnőképzőben tanul. (A szereplőket ekkor már a felnőtt színésznők játsszák.)

1930-ban látjuk viszont őket fiatal nőként, amikor elmennek együtt ebédelni, és elmesélik, hogy mi történt velük az idő alatt, amíg nem voltak kapcsolatban. Ekkor megtudjuk, hogy Mary élete teljesen megváltozott, már egyáltalán nem nevezhető fekete báránynak, mivel egy befutott színésznő. Ruth titkárnőként dolgozik. Vivian pedig férjhez ment egy gazdag ügyvédhez, és van egy három éves kisfiúk. Mary irigyli Viviant, aki viszont nagyon unja saját, kívülről tökéletesnek tűnő életét, és valami izgalomra vágyik, olyasmire, mint amiket anno középiskolás korában olvasott romantikus regényekben.

Ezután egyre többet kezdünk látni Vivianből és az életéből. Vivian férjével és kisfiával egy cselédekkel jól ellátott tengerparti házban él. Férje mindent megad neki, ráadásul gazdag, udvarias, de mintha hiányozna belőle az izgalmasság, a szenvedély. Szabadidejükben partikra járnak, előkelő társaságbeli emberekkel barátkoznak. Vivian azonban boldogtalan. A film soha nem mondja ki, hogy valójában miért is, de nagy valószínűséggel unatkozik, és szenvedélyre, izgalomra vágyik. Nehéz életcélt találni akkor, ha valakinek mindig mindene meg van, és nem kell küzdenie semmiért. Viviannel is ez a helyzet, valójában nem tudja, hogy mit kezdjen magával, nem tudja, hogy mit akar az élettől.A film legnagyobb gyengesége, hogy túl rövid, mindössze 63 perc, és ez az oka annak, hogy némelyik korszakon sajnos elég gyorsan túllép. Máskor meg elképesztő hatékonysággal épít egyszerre karaktert és mutat be háttértörténeteket öt perc alatt. Ugyanakkor a több korban játszódó epikus jellegű filmek teljes és tökéletes felépítésére jóval több idő kellene 60 percnél, mert sajnos ennek a rövid játékidőnek az eredményképpen a karakterek átalakulása nincs igazán „elsimítva”, néha az átmenetek eléggé elnagyoltak. Vivian túl hamar, túl gyorsan lecsúszik az előkelő nőből az utcai junkie szintjére anélkül, hogy a film igazán megértetné, hogy miért is, Mary pedig egyik pillanatról a másikra az intézetis rossz lányból ünnepelt színésznővé válik, amely átmenetbe szintén nem kapunk betekintést. De a rövid játékidő legnagyobb vesztese Bette Davis és karaktere, ami sajnos annyira alulírt, hogy ebben a formában akár feleslegesnek is mondható. Ruth egy végtelenül unalmas karakter volt Bette Davisnek, a minden értelemben vett "drámakirálynőnek". Körülötte igazából nincs semmi dráma, bonyodalom, ő mindig csak fejet lehajtva tanul/dolgozik, igaz nem lesz belőle junkie, de ha valakinek unalmas az élete, akkor az ő. Az ő karaktere által a film erkölcsi üzenete sem jön át teljesen, illetve azzal módosul – szerintem a készítői szándéka ellenére -, hogy a szorgalom maximum annyira elég, hogy ne legyél drogos kurva, de ennél sokkal többet nem fog eredményezni. Bár az igaz, hogy az igazi sikerhez mindig minden korban kellett valami plusz, ami miatt az adott illető ki tud emelkedni az átlag emberek átlag életéből.A filmben Marynél ez a tulajdonság az exhibicionizmus volt, míg szegény Ruth minden szorgalma ellenére csak átlagos maradt.

A filmben remek színésznőktől láthattunk kiváló játékot, azzal, hogy bár elviekben a három főszereplőnő van, azonban a Three on a Match egyértelműen Ann Dvorak filmje, és az ő Vivian karaktere messze fontosabb, mint a másik kettő.Ann Dvorak egészen kiváló volt, olyannyira, hogy megérdemelt volna legalább egy Oscar-jelölést. Hibátlanul mutatta be karakterének lesüllyedésének különböző állomását (már amennyit a rövid játékidő lehetővé tett). Karakterének minden vágya, fájdalma, félelme és bizonytalansága ott volt a szemében. Ann Dvorak a legtöbb filmjében a majdhogynem szent jó kislányokat játszott, nem véletlenül akarta annyira ezt a szerepet, amiben aztán bizonyítani tudta, hogy érdekesebb drámai karakterekben is kiváló.

Joan Blondell játssza Maryt, a kezdetben „rossz” lányt, aki inkább csak lázadó természetű, semmint valóban rossz (értsd erkölcstelen), és aki felnőttkorában megfelelő helyen vezeti le azt a tulajdonságát – az exhibicionizmust -, ami miatt könnyen rossz útra térhetett volna. Mary minden ledérsége ellenére egy aranyszívű teremtés (ebből fakad az is, hogy nem tud nemet mondani), aki olyannyira megváltozik felnőttkorában, hogy a javítóintézetis múlttal rendelkező lányból elismert és népszerű társasági emberré válik.

Bette Davis nem hiszem, hogy különösebben kedvelte volna ezt a szerepét, amiben igazából semmilyen dráma nincs, olyannyira nincs, hogy teljesen unalmas. Ő a felelősségtudó szorgalmas kislány, aki tudja azt, hogy magának kell majd gondoskodnia magáról, ezért szorgalmas tanulással titkárnő lesz belőle (’30-as években nagyjából ez volt a legtöbb, amire egy nő vihette a karrierjében.)És hát ne feledkezzünk meg Humphrey Bogartról, akinek van pár remek jelenete, mint könyörtelen gengszter, és amiben nagyon meggyőző. Amikor az elrabolt kisgyerekkel beszél szerintem mindenki elhiszi, hogy karaktere bármire képes.

A film kisgyerekét a kor ízlésének megfelelően nagyon édesre akarták alakítani, ebből kifolyólag nagyon idegesítő, de szerencsére nem szerepel túl sokat.

A Three on a Match egy egészen jó film lehetett volna, ha játékideje megfelelne a film epikus jellegének, mert ez a történet ebben a formában túl ambiciózus vállalkozás volt egy 63 perces filmnek, még akár egy másfél órásnak is. Ennek ellenére sem lett rossz, sőt meglepően érdekes, és amiben elképesztően jó színészi alakításokat láthatunk. Szomorú, de mégis szórakoztató, kissé bizarr Pre-Code melodráma, amit Mervyn LeRoy rendező a rendelkezésre álló keretek között jól összerakott, és amit mindenképpen érdemes megnézni.

Értékelés: 8,5/10

Humphrey Bogart egyik jelenete:

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr917701640

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.