Time Goes By

Kínai negyed (Chinatown) 1974

2015. augusztus 19. 11:53 - Time Goes By

Roman Polanski rendezte ezt a 11 Oscar-díjra jelölt neo-noirt, ami a klasszikus noirok magándetektíves vonalának folytatása. A film hatalmas kritikai sikert aratott, és a mai napig a legjobb neo-noirként tartják számon, hiszen az AFI 2007-es legjobb filmek listájának 21. helyén áll. Mindemellett második a legjobb a mystery filmek között,  villan karaktere, Noah Cross pedig a 16. „legjobb” gazfickó, a „Forget it Jake, it’s Chinatown” pedig a 7. legjobb a filmidézetek listáján. A film nemcsak elemeiben, hangulatában, témáiban és karaktereiben követi a klasszikus noirokat, azon belül is leginkább A máltai sólymot, ami nélkül valószínűleg ez a film sem készült volna el, hanem mert villan karakterét a nagy előd rendezője, John Huston játssza. Jelenléte nem csak filmtörténeti szempontból érdekes, hanem nyilvánvalóan hatással volt a Chinatown rendezőjére, Polanskira is.

J.J. 'Jake' Gittes (Jack Nicholson) házasságtörési ügyekre szakosodott magánnyomozó megbízást kap Evelyn Mulwraytól, mert azt gyanítja, hogy férje, a város vízvezetékrendszerének főmérnöke, megcsalja. Gittes el is kezd dolgozni az ügyön, és fényképeket készít a férfiről egy fiatal nő társaságában. Legnagyobb meglepetésére a fényképek megjelennek az egyik újságban. A botrány után azonban kiderül, hogy Gittes megbízója nem az igazi Mrs. Mulwray (Faye Dunaway) volt, aki most perrel fenyeget. Gittes rájön, hogy átvágták, de mielőtt beszélhetne a főmérnökkel, a férfit holtan találják. Gittesnek a gyilkosság vádjával a feje fölött már nincs más választása, mint hogy felgöngyölítse az egész ügyet, amiben segítségére lesz Mrs. Mulwray, akiről azonban Gittes sejti, hogy nem teljesen őszinte. A nyomok a nő apjához Noah Crosshoz (John Huston) vezetnek...Az ’50-es évek közepére leáldozott a klasszikus film noirok korszaka, és bár még/már a ’60-as években is készítettek noir-jellegű filmket, azonban ezek többsége mind minőségben, mind jelentőségben, mind népszerűségben messze klasszikus elődeik mögött maradtak. A ’70-es évek első felében jelentek meg az első komolyabban jegyzett neo-noirok, amelyek többsége talán mégis inkább közelebb állt a sima krimikhez, semmint kedvenc műfajunkhoz. A ’74-es Chinatown volt a hetvenes évek legnoirosabb darabja, aminek minden eleme elődeiből táplálkozik, azonban egyben új szintre is emelte és modernizálta a klasszikus noirok témáit.

A Chinatown nem létezne, ha 1941-ben A máltai sólyom nem rakta volna le a magándetektíves noirok, majd az 1944-es Double Indemnity az antihős-femme fatale karakterek közötti kapcsolat alapjait. A műfaj egyik legfontosabb témája a(z erkölcsi) bukás, ami miatt a szereplők valamilyen módob megbűnhődnek majd a film végén. Mint majd’ minden klasszikus femme fatale-antihős sémát tartalmazó noirban a femme fatale szimbolizálja a csábító Évát, addig az antihős a gyenge és csábításnak ellenállni nem tudó Ádámot, kettejük erkölcsi bűnének eredménye pedig a Paradicsomból való kiűzetés, ami a legfőbb oka annak, hogy a noirok többsége nem happy enddel végződnek. Ennek megfelelően itt Evelyn Éva, Jake pedig Ádám, akik mindketten pszichésen és érzelmileg sérülékenyek és gyengék. A paradicsomi kígyó pedig Noah Cross, aki nem csak a két főszereplő életét teszi tönkre, de a noirok sötét és pesszimista világképének megfelelően a film végén már a következő generáció tönkretételére koncentrál, jelképezve azt, hogy az emberiség örökre elveszett.A máltai sólyomban (és általában a magándetektíves) noirokban a férfi főszereplő antihős általában nem hal meg, de komoly megpróbáltatásoknak van kitéve, amelyek nem csak a bűnözőkkel való küzdelmeiből, hanem a női főszereplő, a femme fatale irányából leselkedő érzelmi és erkölcsi veszélyekből is fakad. Ezek a veszélyek azért is nagyon valósak, mert az antihős is rendelkezik különböző gyengeségekkel, ami kiszolgáltatottá teszi az őt körülvevő erkölcstelen alakoknak, és általában a világnak. A máltai sólyomban Sam Spadenek nem csak a női nem a gyengéje, hanem kapzsi is, ami miatt sokáig kérdéses, hogy hogyan is kezeli majd az ügyet, vajon együttműködik-e a bűnözőkkel, ergo eladja-e magát vagy sem. De ugyanez a veszély – a morális lesüllyedés – áll fenn a femme fatale-al való kapcsolatában is, vajon a nő szexuális csábításának ellenállni nem tudó férfi képes-e meghozni a megfelelő döntést vagy sem. A máltai sólyomban Sam Spade meghozza ezt a nehéz döntést, ami miatt csak a femme fatale, Brigid bukik el a történet végén, ugyanakkor az antihős is megszenvedi érzelmileg az ügyet és elveszti ártatlanságát. A Chinatownban Jake ugyanúgy megpróbál segíteni Evelynnek, ahogy Sam akart Brigidnek, azonban a végén - bár más okoknál fogva ugyan – de a nő végzetét okozza. És Sam Spadehez hasonlóan ő is elveszti ártatlanságát, ami a Chinatownban sokkal hangsúlyosabb, mint elődjében, ugyanis ez még a szövegben is megjelenik több helyen. Egyszer Evelyn azt mondja a férfinek, hogy „Hollis azt gondolja, hogy te egy ártatlan ember vagy.” mire Jake azt válaszolja, hogy „ Sok mindennel vádoltak már, de ezzel még soha.”A Chinatown nem csak témáiban és karaktereiben használ erőteljesen noirokos eszközöket, de a történet helyszín választásában is, ami noir hagyományoknak megfelelően Los Angeles, ugyanakkor ennek jelentőségét is tudja Polanski fokozni. Míg a klasszikus noirok helyszíne tulajdonképpen akármelyik nagyváros lehetne, a lényeg, hogy megfelelően bűnös és bűnre csábító legyen, addig itt fokozott jelentősége van Los Angeles városának, és az azt körülvevő víznek – a film egyik legfontosabb szimbóluma -, ami nélkülözhetetlen a (tiszta) élethez. Míg a klasszikus noirokban az erkölcsi korrupció legfontosabb eszköze a pénz (már a szexualitáson kívül), addig itt a víz tulajdonjogáért megy a harc, ami a jövőt jelképezii. Los Angeles a tengerpart és sivatag között helyezkedik el, azonban hiába van tengernyi víz mellette, mégis a kiszáradás fenyegeti. A város így élet és halál – tisztaság és mocsok – ártatlanság és bűn között áll, amely remekül mutatja a városra és a benne élő emberekre leselkedő veszélyt: „A tenger mellett, ugyanakkor a sivatag szomszédságában élünk. Los Angeles egy sivatagi közösség, ez alatt az épület, de minden egyes utcája alatt sivatag található, és víz nélkül a por ellep és betakar minket, mintha az a hely soha nem létezett volna.” Noah Cross, a film gazfickója tudja, hogy a víz a jövőt jelenti, és azzal, hogy a kezében tartja, egyben az emberek életét és moralitását is kontrollálja, ami a legnagyobb hatalom ezen a világon.

A filmben számos egyéb szimbólum található, amelyek a világ dualitását szimbolizálják az ártatlanság-korrupció, a teljesség-tökéletlenség, a világosság-sötétség párokon keresztül. A Chinatown a legjobb noiroknak megfelelően nagyon sötét képet alkot az emberiségről. Noah mondja Jakenek: „a legtöbb embernek nem kell szembesülnie azzal a ténnyel, hogy a megfelelő helyen és időben bármire képesek lennének..." A kettősség egyik legfontosabb (tárgyiasított) szimbóluma a szem. Nem csak azért mert mindig kettő van belőle, hanem mert a látás romolhat és javulhat egy ember élete folyamán. Szemüveggel érhető el legkönnyebben a látás és fókuszálás javítása, amire Jakenek nagy szüksége van, hogy megoldja az ügyet. Jake ragyogó kaliforniai napsütésben napszemüveget visel, ami segít neki abban, hogy a fényesség ne vakítsa el, azonban az egyik jelenetben valaki kiveri a lencsét a szemüvegből, amivel megnehezíti a nyomozó tisztánlátását. Jake ezen kívül talál egy lencsét Evelynék medencéjében, amiről később kiderül, hogy Noah veszítette el.

De Evelyn egyik szeme is hibás. Jake felfedezi, hogy van valami fekete folt a nő zöld szemében, mire a nő azt válaszolja, hogy „Az csak egy folt az íriszben. Születési hiba.”

A film forgatókönyvét Robert Towne írta - az egyetlen aki az Oscar jelölését díjra tudta váltani -, amelyet az úgynevezett kaliforniai vízháború inspirált, ami a 20. század elején történt, amikor Los Angeles városa megpróbálta Owens Valley vízkészletének jogait megszerezni. Ennek megfelelően a film története is ekkoriban (kicsit később), az 1930-as években játszódik. A Chinatown témái nagyon noirosak, azonban annak kerettörténete – harc a város vízkészletéért – nem feltétlenül tartozik a valaha volt legizgalmasabb történetek közé. A film párbeszédei között van pár remek egysoros, azonban véleményem szerint a szöveg alapvetően elmarad a klasszikus noirok legjobbjaiétól. Őszintén szólva számomra furcsa, hogy a 11 Oscar-jelölésből pont a forgatókönyvért nyerte el a díjat, ami szerintem a film gyengébb elemei közé tartozik.A karakterek a klasszikus noirok femme fatale, antihős, korrupt és ellenséges hivatalos közegek és a klasszikus gazfickók nyomában járnak, igazából túl sok újdonság nincs ezekben.

A főszereplő Jake Gittes karaktere mintha egy Chandler vagy Hammett regényből lépett volna ki, a klasszikus noir magándetektívek minden tartozékával együtt. Számos hasonlóságot mutat Humphrey Bogart Sam Spade-hez a Máltai sólyomból. Gittes is egy csinos nőnek próbál meg segíteni, azonban egy idő után már a saját neve tisztára mosása érdekében is fel kell göngyölítenie az ügyet. Mindketten olyan magánynyomozók, akiknek van jobb és rosszabb kapcsolataik is a rendőrségnél, és akik valaha maguk is rendőrök voltak, de legfőképpen mindkettejük kliensének van egy-egy sötét titka, ami nagyban megnehezíti nyomozásukat. Az ügyek során mindenféle kétes és korrupt alakkal találkoznak, és mindkettejüket gyanús egyének megpróbálják ilyen-olyan eszközökkel eltéríteni a nyomozástól. Ráadásul Jake ugyanúgy nem egy tiszta lovag, hanem egy esendő ember, hasonlóan Sam Spadehez. Jake általában „alja” nyomozói munkát végez, aki házasságtörési ügyekre specializálta magát, és hűtlen férjek/feleségek után leskelődik. Mindezek ellenére neki is meg van a saját erkölcsi kódrendszere Sam-hez hasonlóan, és ő sem hajlandó mindenre. Jake a noir antihősökhöz hasonlóan egy elidegenedett, cinikus férfi, aki nem bízik a csinos nőkben, de ellenállni sem tud nekik. Jake nem tudja irányítani a sorsot, az irányítja őt, mint minden egyes valamire való noir antihőst, sőt mitöbb Jake nem csak a sorsot, de lényegében semmit se tud irányítani, vagy megváltoztatni, és ezt szimbolizálja a film címe is, a történet végén hallható a „Felejtsd el Jake, ez Chinatown” formában.

Evelynről, a film végzet asszonyáról később kiderül, hogy sokkal inkább áldozat, semmint bűnös lélek, akitől a bibliai eredendő bűn származna. Ez az a pont, amiben a film karakterizálása eltér a klasszikus noirokétól, ugyanis ebben a filmben az eredendő bűn egy férfitól indul ki. Evelyn karaktere (érthető okok miatt) neurotikus, frusztrált, sérülékeny, amelyeknek egyenes következménye, hogy egyben veszélyes is, főleg antihősünkre nézve.A filmet John A. Alonzo fényképezte, amely látványvilága nagyszerűen visszaadja a noir hangulatot és a mára már elveszett ragyogó Los Angelest is.

Jerry Goldsmith tíz nap alatt szerezte a film zenéjét, mivel a producer nem volt elégedett Phillip Lambro eredeti zenéjével. Goldsmithnek Oscar-jelölést jelentett az utolsó pillanatban elkészült munkája, ami remekül illeszkedik a film hangulatához, témájához és látványához.

A remek fényképezés és zene mellett a színészi gárdára sem lehet túl sok panasz, pedig volt közte pár merész húzás. Nem voltak rizikós húzások ezek, inkább csak első gondolatra furcsák. John Huston ugyan több filmben is játszott már a ’60-as évektől kezdve, de ha noirokról van szó, akkor mindenki inkább rendezőként gondol rá. Faye Dunaway gyorsan beinduló karrierje egy pár siker után jelentősen megtorpant 1968 után és nagyon nagy szüksége volt egy újabb nagy sikerre. És hát Jack Nicholson sem volt még annyira übernagy sztár, mert a Szelíd motorosok sikere inkább csak pillanatnyi celebritást hozott neki. Ezzel a neo-noirral vált sztárrá, ami hosszútávon is megalapozta karrierjét. Mint nagyon sok esetben a filmtörténelemben, ezek az első pillanatban nem feltétlenül jónak tűnő színészválasztások végül nyerőnek bizonyultak, hiszen mindannyian illettek a szerepeikhez, és tovább erősítették a film amúgy is remek atmoszféráját.Jack Nicholson karrierje folyamán jópár emlékezetes, majdhogynem ikonikus karaktert alakított, és Jake Gittes Humphrey Bogart-szerű esendő, cinikusan szellemes, kemény, de romantikus kívülálló magándetektív figurája is ezek közé tartozik. Jack Nicholsonnak több olyan karaktere is volt pályája során, akik nagyon emlékeztetnek Bogart nyers, kissé féktelen, lázadó és számos esetben szorongó karaktereire, és Jake Gittesben mintha maga Bogart kelt volna életre (amiben valószínűleg John Huston is a segítségére volt). Elidegenedett karaktere nem csak az őt körülvevő világgal áll harcban, de önmagával is. Egyértelműen Nicholson volt a legjobb a színészek között, akinek alakítása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a filmre klasszikusként emlékezzünk.

A másik főszereplő Faye Dunaway volt Evelyn karakterében, akinek annyira kellett a siker, mint egy falat kenyér. Ez néha érződik is a játékán, mert számos alkalommal olyan érzése lehet a nézőnek, hogy nagyon erősen utánozni próbálja a klasszikus noirok időszakának ikonikus végzet asszonyainak mozdulatait, de még a dohányzásuk módját is, ugyanakkor ez tőle nem tűnik annyira természetesnek és könnyednek, mint mondjuk Lauren Bacalltól. Viszont karakterének mélységet tudott adni számtalan finomabb módszerrel. Nagyon jól érzékelteti karakterének fájdalmát, félelmeit és gátlásait. Evelyn mintha egyszerre félne a sötétségtől és a világosságtól, próbálja megtalálni a helyét a világban, de nagyon úgy tűnik, hogy számára már nincs hely, mert sehova sem illeszkedik.John Huston alakítja a film villain karakterét, a túl nagy hatalommal rendelkező gazdag embert, akinek azonban ez nem elég, mindent és mindenkit kontrollálni akar. Befolyása akkora, hogy bármit megengedhet magának, mert úgyis megússza. A romlott világot jelképezi ő, amelyik elől a következő generációk sem futhat el. John Huston tulajdonképpen alig szerepel a filmben, jelenlétével mégis nagyon meghatározza azt, ami pedig csak a legnagyobb és legérdekesebb karakterű színészek tulajdonsága. Így Huston teljes mértékben betöltötte kettős szerepét a filmben, nem csak összekötötte a múltat a jelennel, és jelképezte a film nagy elődjét, a Máltai sólymot, de remek és emlékezetes gazfickó figurát is alkotott.

A Chinatown szinte minden eleme kiváló, a rendezéstől, a színészekig, a zenétől a fényképezésig, aminek mindenképpen helye van a klasszikusok között, azonban én úgy éreztem, hogy valami hiányzik, hogy tényleg a legnagyobbak között említse az ember. Lehet, hogy ez az érzésem a viszonylag unalmasnak mondható kerettörténet miatt van, hiszen ki az istent érdekel, hogy ki kontrollálja Los Angelesben a vizet és ki ölte meg a főmérnököt? Ezt a szót még leírni is fura, mert noirokban vagy egy szexis nő férjét, vagy egy gengszter figurát ölnek meg, esetleg valamilyen rendőrkaraktert, miközben egy nőért vagy egy halom pénzért megy a versenyfutás és a küzdelem, na de főmérnököt? Vízért? Értem én, hogy ez egy fontos szimbólum, és valószínűleg az én hibám, de ez a kerettörténet nálam nem működött jól, olyan snassz. Az antihős és femme fatale története, valamint a film témái és üzenetei, ami ebben a keretben megjelent, viszont igen, és ezt még a városi vízszolgáltatásban dolgozó főmérnök megölése sem tudja eltompítani. Egy jobb sztorival, kicsit gyorsabb ütemmel és szigorúbb szerkesztéssel a neo-noirok number one-ja is lehetett volna, de nem lett, függetlenül a hatalmas szakmai sikertől.

Értékelés: 9/10 

részlet a filmből, ami a történetet illetően spoilert tartalmaz, ezért aki még nem látta a filmet, az ne nézze meg ezt a videót:

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr507691676

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.