Time Goes By

Monk, a flúgos nyomozó (Monk) 2002-2009

2016. november 15. 17:44 - Time Goes By

Most kivételesen nem egy mozifilmet, hanem egy tévésorozatot szeretnék bemutatni, amit befejeződése óta is minden évben újranézek az elejétől a végéig. Talán már ennyiből is kitalálható, hogy kedvenc sorozatomról van szó, ami egy krimi dráma és komédia, de legelsősorban is egy karaktersorozat, mégpedig a legjobb. A Monk 8 évadból állt és 2002-2009 között vetítették, amely központjában egy rengeteg fóbiával rendelkező, ugyanakkor zseniális nyomozó, Adrian Monk áll. A flúgos nyomozó minden részben más-más gyilkosság után nyomoz, amelyek önmagukban is szórakoztatóak, de a sorozat lényege és legfőképpen szellemessége mégsem a gyilkossági esetekből, hanem imádnivaló karaktereiből fakad.

A sorozat San Franciscoban játszódik, amelynek főszereplője Adrian Monk, egy rendkívül intelligens detektív, akinek figyelmét a legapróbb nyomok, részletek sem kerülhetik el. Nagyon fura, érzelmeket kimutatni nem képes családban nőtt fel, ami miatt már gyerekkorában látszott rajta, hogy nagy valószínűséggel nem lesz teljesen normális, azonban felesége Trudy mellett megtalálja a boldogságot, ami egészen a nő haláláig tart. Trudyt ugyanis váratlanul megölik egy garázsban, egy, az autójába tett bombával. Adrian ekkor idegösszeomlást kap, ami miatt elbocsátják a rendőrségtől és négy évig ki sem tud mozdulni otthonról. Ezután ápolónője, Sharona segítségével összeszedi magát annyira, hogy újra munkát tud vállalni a rendőrségnél, de csak mint külső tanácsadó.Ekkor kezdődik a sorozat, és kapcsolódunk be életébe, kalandjaiba, és leszünk részese számtalan fura szituációnak, amelyeket megszámlálhatatlan mennyiségű fóbiája miatt kerül.(Az egyik részben megpróbál utána számolni, és kiderül, hogy több, mint 300 fóbiája van, a későbbiekben megkísérlem ezek egy részének felsorolását.) Természetesen Adrian mentálisan továbbra sem egészséges, és rögeszmés-kényszeres személyiségzavara (OCPD) hol jobban, hol még jobban befolyásolják életét és nyomozásait. Ápolónője Sharona keményebben és szigorúbban irányítgatja Monkot, mint a későbbiekben asszisztense, Natalie, aki sokkal megértőbb és megengedőbb Sharonánál, azonban egyikőjük nélkül sem tudna mozdulni egy tapodtat sem. Hát még törlőkendő nélkül. Az, hogy egyáltalán munkát vállalhatott tanácsadóként a rendőrségnél, az Monk korábbi nyomozótársának, a jelenlegi rendőrkapitánynak, Leland Stottlemayernek az érdeme, aki folyamatosan próbálja megvédeni Monkot az ellene irányuló támadásoktól. Stottlemayer kapitány számára ez néha órási nehézséget okoz, aminek nem csak az oka, hogy ő a világ egyik legkönnyebben dühbe guruló embere, hanem mert Adriannél nem sok elviselhetetlenebb figura él a földön. Kis csapatunk állandó tagja még a fiatal Randy Disher hadnagy, aki a százados helyettese, és aki gyerekességével legalább annyira fel tudja bosszantani Stottlemayert, mint Monk a különböző fóbiáival. Monk életének fontos szereplője még Dr. Charles Kroger, a pszichiátere, aki átsegíti a nehezebb időszakokon. Ami lényegében állandóan van. Adrian minden eléje kerülő bűnügyet kinyomoz, egyetlenegyet nem tud megoldani, mégpedig a legeslegfontosabbat: ki ölte meg a feleségét, és miért? Végül erre is választ kapunk a sorozat utolsó két részében a 8. évadban..A sorozat megalkotása Andy Breckman és David Hoberman nevéhez fűződik, a különböző részek rendezésében és forgatókönyvének megírásában pedig számos rendező és író közreműködött. A sorozatra jellemző, hogy az epizódok általában két szálon futnak, az egyik a krimi rész, a másik pedig a karakterek élete, háttértörténete, amelyek egyrészről mindig összeszövődnek, másrészről pedig az írók próbáltak egyensúlyt tartani a két szál között. Bár a gyilkossági ügyek is érdekesek, de a sorozat sava-borsa mégiscsak a karakterekből fakad, amire szerencsére az írók is rájöttek, nem véletlen az, hogy idővel egyre inkább ez utóbbi lesz a meghatározóbb. Ezért is van az az érzése az embernek, hogy idővel a sorozat nem, hogy nem fárad el, de egyre jobb lesz, a 3-4-5 szezontól érezhetően még viccesebbé válik, majd a 6-7. szezonban éri el a csúcsát. A 8. szezon már leginkább a szálak elvarrásáról szól, amelyekben a szokásos gyilkossági ügyek mellett minden fontosabb szereplő élete valamilyen módon elrendeződik. 

Az epizódok felépítése leginkább a Columbo c. sorozatéhoz hasonlít. Jellemző az, hogy mi nézők tudjuk, hogy ki, miért és hogyan követi el a gyilkosságot, a bűnügy felderítésének lényege az, hogy Monk milyen apró jelből, vagy jelekből jön rá a megoldásra, amelyek többsége egyébként nagyon kézenfekvő. Olyannyira kézenfekvő, hogy rajta kívül senki nem veszi észre, csak ő, a minden apró részletre kiterjedő figyelme, és kíméletlen logikája segítségével. Columbohoz hasonlóan Monk is rögtön ráérez, hogy ki a gyilkos, amit szinte mindig a "he's the guy" (ő az emberünk) szavakkal jelez, azonban bizonyítékot kell szereznie ahhoz, hogy a kapitány letartóztathassa az aktuális gyilkost.
Ez már csak azért sem egyszerű, mert a gyilkosnak mindig van valami remek és megdönthetetlennek látszó alibije, sőt a gyilkosok többsége nagyon intelligens, de legalábbis ravasz  ember, akik mindannyian azt hiszik, hogy elkövették a tökéletes gyilkosságot. Ezért Monk Columbohoz hasonlóan a bizonyítékot pedig mindig valamilyen csellel szerez meg.  Ha nő az áldozat, akkor Monk különösen elszánt, hogy elkapja a gyilkost, mert ilyenkor mindig Trudy jut eszébe és ezáltal érzelmileg is érintve lesz az ügyben. Nagyon kevés epizód tér el ettől a sémától.A szövegben vannak visszatérő mondatok, amelyek többségét Monk szájából halljuk, a "he's the guy" mellett pl. a " Here's what happened" (elmondom, hogy történt) amely mondat után elmondja a századosnak és/vagy a többi főszereplőnek, hogy hogyan és miért történt az adott gyilkosság, és amely mondatra általában az epizódok vége felé kerül sor. Néhány esetben azonban a sorozat eltér ettől a sémától és valamilyen (a szokásosnál is) különösebb helyzetben kerül erre sor. Van úgy, hogy egy medvének magyarázza el az ügy megoldását, de olyan is előfordul, hogy egy kisgyereknek mondja el esti meseként. Az egyik részben Stottlemayer százados beáll szerzetesnek (monk-nak...) egy kolostorba, ahol aztán egy szertartás során elénekli neki a felderített ügyet. Aztán arra is akad néhány példa, hogy nem Monk oldja meg az ügyet, vagy legalábbis nem ő mondja a fenti mondatot, hanem legközelebbi munkatársai, pl. Randy, miután farmernak áll nagybátyja halála után, amelyben megölnek egy díjnyertes disznót is, vagy Natalie által hallható a híres mondat, de hallhatjuk rappelve is Snoop Doggtól, aki vendégszínészként az egyik rész gyanúsítottja lesz. Olyan is lesz, amikor Monk kétszer vagy többször mondja el, hogy mi is történt.  Ez utóbbi a szemetes sztrájkos epizódban (S5E02, az egyik legjobb rész)) történik, amikor a tisztaságmániás Monk teljesen bekattan a mindent elborító, el nem szállított szeméttől, ezért több téves összegzést is ad a bűnügyről. Az egyik teóriája szerint Alice Cooper volt a gyilkos (aki meg is jelenik cameoban), mert ő egy "rossz fajta hippi". (Ami egyébként egy elég fura jelzős kapcsolat Monktól, hiszen számára alapvetően rossz minden hippi). Mindenesetre csak nagyon kevés epizódban nem hangzik el "here"s what happened". mondat.

Bár a Monk nem egy 22 perces részekből álló sitcom, hanem 42 perces krimi, azonban a humornak elképesztően nagy jelentősége van, és ami a sorozat egyik legnagyobb erőssége. A humor több (három) forrásból származik: a szövegből, a karakterekből, és a szituációkból. Egyszóval minden lehetséges dologból, azonban a szöveg és a szituációk humora is a karakterekből fakad, amelyek a sorozat legfontosabb és legmeghatározóbb elemei:Adrian Monkot (Tony Shalhoub - Barton Fink, Men in Black, The Siege) mindjárt az első részben "modern idők Sherlock Holmes-a, csak őrültebb"-ként írják le. Életét, na és persze a körülötte lévők életét meghatározza és esetenként az őrületbe kergeti számos fóbiája, amelyek között megtalálhatóak olyan általánosnak mondható fóbiák, amelyek szinte minden rögeszmés-kényszeres (OCPD) személyiségzavarban szenvedő emberre jellemző, mint például a kórokozóktól való félelem. Sharona és Natalie egyik alapvető feladata közé tartozik az, hogy törlőkendővel lássák el a nyomozót, hiszen minden kézfogás után meg kell, hogy törölje a kezét. Ez a szokása elég kellemetlen helyzetbe tudja hozni pár alkalommal, főleg, amikor afro-amerikaiakkal kell kezet fognia. Mindemellett "természetesen" fél a magasságtól, klausztrofóbiás és roppantul utálja a változásokat. A leggyakoribb félelmek mellett azonban számos meglepő és nem mindennapos fóbiája is van, amelyek közé tartozik pl. a tejtől, a katicabogaraktól vagy éppen a harmonikától való félelem is, de ide sorolható az is, hogy képtelen megenni az olyan ételt, amelyben az összetevők összeérnek egymással, ezért aztán külön tányérra kell tenni a húst,a krumplit, a répát stb. Én nem szívesen mosogatnék utána, de erre nincs is szükség, hiszen ő ezt már szinte hobbiszinten csinálja a porszívózással együtt, amely esetében a tisztaság nem elegendő eredmény, mert még a porszívó által húzott csíkoknak is párhuzamosnak kell lenniük. Minden más a rendetlenség kategóriájába esik. Természetesen a kör és gömb formák, valamint a girbe-gurba vonalak is elviselhetetlenek számára, viszont a négyszögletesnek alakzatoknak és az egyenes vonalaknak nagyon tud örülni. Már ebből is látható, hogy a párhuzamosságot és szimmetriát is fontosnak tartja a környezetében, ellenkező esetben lakása élhetetlen számára.

(Az egyik epizódban egy laboratóriumban kifejlesztik a négyszögletes paradicsomot, ami számára a gasztronómia csúcsát jelenti: "You can taste the symmetry!!!" Megkóstolhatom a szimmetriát!!!):

 A számok sem lehetnek akármilyenek. Csakis a kerek számok nyugtatják meg, nem véletlenül a 10 és a 100 a kedvenc számai. Ezekért még anyagi áldozatra is képes az amúgy nagyon smucig Adrian. Az egyik epizódban biztonsági őrként dolgozik egy bankban, annak érdekében, hogy felderítsen egy bankrablást. Az ügyfelek közben pénzt vesznek fel, és Adrian legnagyobb szerencsétlenségére az összegek sok esetben nem kerek számok, így aztán kényszert érez arra, hogy saját pénztárcájából kiegészítse és egész számra kerekítse őket. A legsúlyosabb félelmeket okozó fóbiái közé tartozik a meztelenség és a szexualitás. Dr. Kroger megpróbál ennek is utánajárni, és az egyik epizódban rákérdez erre a témára, azzal, hogy "van még húsz percünk, ez idő alatt beszélhetünk a szexről vagy énekelhetünk musicaleket egymásnak." Ezután megismerhetjük Monk előadásában a "If ever I would leave you" c. dalt a Camelot c. musicalből. A legeslegnagyobb félelmet azonban a fogorvosok váltják ki belőle, amely még a tűktől, baktériumoktól és haláltól valót is megelőzi.

Monkkal nem könnyű együttműködni, azonban annak ellenére, hogy néha teljesen kiborítja  a körülötte lévőket, mégsem tud rá egyikőjük sem tartósan haragudni, hiszen képtelenség nem megbocsátani neki, mert minden önzősége ellenére egy végtelenül érzékeny ember. Egyszerűen nem tudják nem szeretni és sajnálni. Persze Adrian ezt nagyon sokszor ki is használja, és ilyenkor megpróbálja tovább "kényeztetni" magát általuk, amire a többiek habitusuktól függően reagálnak. A nők hajlamosabbak arra, hogy kedveljék, adott esetben akár vonzódjanak hozzá, főleg amikor kiderül, hogy mennyire szerette feleségét, akinek halálán még ennyi idő után sem tud túllépni. Ez a fajta hűség felkelti néhány nő érdeklődését, és páran még a randiig is eljutnak Monkkal, ami talán mondanom sem kell, hogy nagy hibának szokott bizonyulni. A flashbackaken keresztül Monk gyerekkorába is betekintést kaphatunk, amelyek által az is érthetővé válik, hogy miből is fakadnak egyes fóbiái, vagy akár mondatai. Mindenesetre Monk bármennyire is kiábrándult az emberiségből ("ember vagyok...nem vagyok rá különösebben büszke"), óriási szerencséje, hogy számos őt segítő barát van körülötte.

Ezek közé tartoznak a további főszereplők, akik minden epizódban megjelennek Monk mellett, és minden fontosabb szereplőnek jut egy-két olyan rész, amely alapvetően az ő karakterük körül forog:Sharona Fleming (Bitty Schram) (1-3 szezon), Monk ápolónője, aki kiragadja a teljes depresszióból a nyomozót felesége halála után (mondjuk ehhez négy év kellett), és aki megpróbálja szigorúan és erős kezűen irányítgatni Monkot a normális élet felé, ezért olyan dolgokra is megpróbálja rávenni, ami kényelmetlenséget okoz Monk számára. Persze ez nem könnyű feladat, és Sharona, az egyedül álló anya, sokszor (majd' minden részben) elveszti a türelmét, azonban az epizódok végére mindig meglágyul a szíve Monk iránt, mivel egyszerűen nem tud rá igazán haragudni. (Ezáltal persze mindig Monk akarata érvényesül.) Sharona karakterét a 3. szezon közepe felé kiírták azzal, hogy újra összeházasodott volt férjével, akivel aztán egy másik városba költöztek. Ennek oka az volt, hogy Bitty Schram magasabb gázsit kért, amit a sorozat producere nem teljesített és inkább kirúgta a színésznőt. (Sharona karaktere a 8. szezon 10. epizódjában visszatér egy részre.)

Sharona után persze találni kellett valakit Monk mellé, így került a sorozatba Natalie Teeger karaktere (Traylor Howard) (3-8 szezon) A Mr. Monk and the Red Herring c. részben (S3E10). Natalie más jellegű karakter, mint Sharona volt, sokkal tiszteletteljesebben (Natalie már Mr. Monk-nak szólítja a detektívet, és nem Adrinannek, mint Sharona) és visszafogottabban viselkedik Monkkal, aminek az is az oka, hogy Monk eddigre már egy hajszálnyival mintha már jobban mozogna a külvilágban. Erre utal Natalie karaktere is, aki már nem ápolónő, hanem asszisztens, és Monkhoz hasonlóan özvegy, aki mintha már csak ezért is jobban megértené, mint Sharona. Natalie férje pilóta volt, akinek gépét bevetés közben lőtték le, így egyedül neveli kamaszodó lányát. Talán mondanom sem kell, hogy még a végtelenül türelmes Natalie is teljesen ki tud akadni néha Monk hülyeségein, önzőségén és smucigságán. Natalie minden jó szívűsége ellenére ugyanolyan karakán karakter, mint Sharona, hiszen minden szeretete és tisztelete ellenére is közli Monkkal, amikor úgy érzi, hogy a detektív excentrikussága már átlép egy bizonyos határt.

"Ezt pánikszobának hívják. Tudom, hogy ez nehezen érthető fogalom, mert számodra minden helyiség pánikszoba":Cpt. Leland Stottlemayer (Ted Levine - Bárányok hallgatnak, Shutter Island) (1-8 szezon), a gyilkossági osztály vezetője, Monk korábbi társa és barátja, aki Trudy halála után nem engedte el Monk kezét. Először is ő volt az, aki ápolónőt fogadott Monk mellé, majd ő vette vissza, mint tanácsadót maga mellé, és amely pozíció megtartásáért időnként meg kell küzdenie feletteseivel. A kapitánynak alapvetően két fontos tulajdonsága van: könnyen dühbe gurul, és a nőkkel nincs szerencséje. Monkkal való barátsága már csak azért is fura, mert a százados alapjáraton könnyen elveszti az önkontrollját, hát még Monk közelében, akinek bár nagyon segíteni akar, az első két szezonban alig tudja a jelenlétét elviselni, és legfőképpen az a gondolat bántja, hogy egyedül nem tud bizonyos ügyeket megoldani. Aztán a harmadik szezonra már nyugodtabban és bölcsebben viseli Monkot, és elfogadja azt, hogy Adrian egy zseni, ebből kifolyólag már az sem zavarja, hogy nem ő oldja meg az ügyeket. A kissé oldschool kapitány első felesége egy hippiforma dokumentumfilm rendező, akivel az égegyadtavilágon semmi közös vonásuk vagy tulajdonságuk nincs. Az egyik részben például kiderül, hogy az asszony egyszer egy tüntetést szervezett a szigorúbb fegyverkontrollért, miközben Leland éppen vadászni volt. A válás utáni barátnőjével sem lesz szerencséje, akiről meg Monk bizonyítja be, hogy gyilkos. A kapitánynak Monkhoz és első feleségéhez hasonlóan ellentmondásos a viszonya helyettesével, Randy Disher hadnaggyal is, aki talán mindenki közül a legjobban tudja felidegesíteni.

Randy Disher hadnagy (Jason Gray-Stanford) Stottlemayer helyettese, akinek legjellemzőbb tulajdonsága a gyerekessége. Ezen oknál fogva talán még jobban irritálni tud mindenkit, mint Monk, de Monkhoz hasonlóan, őt is mindenki a szárnyai alá veszi, különös tekintettel a századosra. A gyilkosságok megoldásainál Monk általában előjön valamilyen, első gondolatra furcsa ötlettel, amelyekről azonban később bebizonyosodik, hogy helyes feltételezések voltak, addig Randy megoldási ötletei mindig az abszolút őrültség/lehetetlenség vagy éppen idiótaság kategóriájába esnek. Többek között ezért is van az, hogy akkor sem veszik komolyan, amikor véletlenül igaza van, és amelyek miatt gyerekes módon meg is tud sértődni.A mellékszereplők legalább annyira fontos és szórakoztató karakterek, mint a főszereplők. Jellemző tulajdonságuk, hogy egynél több epizódban is feltűnnek, és a legtöbbjük Monk karakteréhez kapcsolódik (Csak a leglényegesebbeket kiemelve):

A sorozat leggyakrabban látható mellékszereplője Dr. Charles Kroger (Stanley Kamel), Monk pszichiátere (1-6 évad), aki nagyon sok, majd' minden epizódban feltűnik a 6. évad végéig. Dr. Kroger olyan Monk számára, mint egy falat kenyér, ezért aztán sokszor túlságosan is megpróbál ráakaszkodni, és amivel jó néhányszor nagyon kellemetlen helyzetbe hozza a dokit. Krogernek néha nagyon észnél kell lennie, hogy el tudja hárítani Monk azon próbálkozásait, hogy elmehessen Krogerrel és a családjával nyaralni, vagy, hogy ő legyen a pszichiáter testőre napi 24 órában, amikor is arra lenne hivatott, hogy a doki egyik őrült betegétől megvédje. A karakter sorozatból való kiírásának az volt a szomorú oka volt, hogy Stanley Kamel színész szívinfarktus következtében 2008-ban elhunyt. Utána Monk persze kapott egy új pszichiátert, Dr. Bell-t, akit Hector Elizondo játszott az utolsó két évadban.

Trudy Monk (Stellina Rusich 1-2 évad, Melora Hardin 3-8 évad), Adrian Monk megölt felesége és élete szerelme a sorozatban számos részben megjelenik a detektív emlékezetében és fantáziájában. Trudy volt az, aki melegséget és szeretetet adott a végtelenül érzékeny nyomozónak ezen a hideg és érzéketlen világon, ezért a nő elvesztése olyan volt számára, mintha a paradicsomból a pokolba csöppent volna. Trudy elvesztésének feldolgozását az is hátráltatja, hogy nem tudja a gyilkosságot felderíteni. Erre csak a sorozat utolsó két részében kerül sor, ami végül meghozza a megnyugvást Arian Monk számára.

Harold Krenshaw (Tim Bagley) szintén Dr. Kroger betege, aki számos hasonló fóbiával rendelkezik, mint Monk, azonban ahelyett, hogy jó barátok lennének, egymás vetélytársaiként viselkednek. Találkozásaik szinte mindig veszekedéssel, vitatkozással telnek, amelynek egyik legfőbb oka az, hogy mindegyikük Dr. Kroger kizárólagos kegyét keresi. Harold karaktere 7-8 részben is feltűnik, az egyik legjobb ezek közül a Mr. Monk és a Daredevil (S6E07).

Kevin Dorfman (Jarrad Paul) Monk jószándékú és jószívű, de végtelenül idegesítő felső szomszédja, aki 3-4 részben látható. Kevin hajlamos arra, hogy unalmas és soha véget nem érő, senkit sem érdeklő történetekkel untassa a körülötte lévőket.

Ambrose Monk (John Turturro - Miller's Crossing, Barton Fink, Quiz Show, The Big Lebowski), Adrian agorafóbiás bátyja, akinek életminősége ha lehet, még rosszabb, mint testvéréé. Ambrose-t talán még jobban megviselte az, hogy apjuk elhagyta őket, ami miatt saját magát okolja, és azóta is arra vár, hogy apjuk esetleg betoppan. Valószínűleg ez is közrejátszik abba, hogy harminc éve nem hagyta el a házát. Ő két-három részben tűnik fel, amelyek közül egyért John Turturro meg is kapta az Emmy-díjat. 

Jack Monk (Dan Hedaya - Blood Simple, The Usual Suspects), Monk apja, elhagyja családját Adrien 8 éves korában. Jack Monk csak kínai kajáért akart eredetileg elugrani, azonban mégis úgy alakul, hogy ezután közel negyven évig nem találkoznak. Távozása nyilvánvalóan hatalmas traumával jár Adrian számára, amiről több részben is szó esik, azonban egyben (Mr. Monk meets his Dad S5E09) meg is jelenik az apja.

Érdekességként az is megemlíthető, hogy Tony Shalhoub felesége, Brooke Adams színésznő is feltűnik öt különböző részben négy különböző karakterben (pl. stewardess, vidéki sheriff), és persze talán már nem is szükséges hozzá tennem, hogy mindegyikben kiváló. 

A képen jobboldalt Stanley Tucci (Road to Perdition, Julia and Julia, Margin Call, The Hunger Games stb) a Mr. Monk and the actor c. epizódból:A sorozatnak számos egyéb érdekessége is van, többek között az, hogy egyes részekben régi klasszikusok paródiája is látható. Az egyik legjobb ezek közül Mr. Monk and the Very, Very Old Man (S2E05), amelyben Stottlemayer százados éppen összeveszik a feleségével, ami miatt Monkhoz költözik egy pár napra. Az együttélés természetesen nem lesz zökkenőmentes, hasonlóan Walter Matthau és Jack Lemmon klasszikusához, a Furcsa párhoz, és amelyben Monk tisztaság és rendmániája egyszerűen kikészíti a századost. De megemlíthető Mr. Monk and the three Julies (S6E13) c. epizód is, mint Hitchcock Pszicho paródiája, de éppenséggel viszontláthatjuk a 12 Dühös ember is a Mr. Monk Gets Jury Duty (S4E16) c. részben.

A sorozatot számos díjra jelölték, amelyből a legtöbbet Tony Shalhoub kapta Adrian Monk megformálásáért. Szinte minden évadban Emmy Award-ra (a tévés Oscar-díj) és Golden Globe-ra jelölték, amelyek között háromszor az Emmyt, egyszer pedig a Golden Globe-t is elnyerte. Mindazonáltal én minden évben neki adtam volna az összes létező díjat.

A sorozatban számos ismert hollywoodi színész, vagy egyéb celeb is felbukkan, ezek közé tartozik pl. John Turturro, Stanley Tucci, Alicia Silverman, akiket szintén Emmy Awardra jelöltek, és John Turturro a Mr. Monk and the Three Pies-ért (S2E11), Stanley Tucci a Mr. Monk and the Actor-ért (S5E01) meg is kapták. De Alicia Silverman is végtelenül vicces a Mr. Monk and His Biggest Fan c. (S6E01) részben.

A sorozat zenéjére sem lehet panasz, hiszen két főcím zenéje volt, és mindkettő elnyerte az Emmyt: az első évadban Jeff Beal jazzes introja, a második szezontól a végéig hallható "It's a Jungle out There" c. számért pedig Randy Newman.

Monk a sokszor idegesítő, de mégis imádnivaló karaktereivel, végtelenül jó humorával, vicces szövegeivel és kiváló színészgárdájával azon ritka sorozatok közé tartozik, amelyik nem fáradt el pár évad után, sőt mintha egyre jobb lett volna, ezért számomra érthetetlen volt, hogy miért is hagyták abba 8 évad után. Szerencsénkre azonban minden kiválósága mellett még az a jó tulajdonsága is megvan, hogy számtalanszor újranézhető, hiszen semmivel sem lesz kevésbé vicces és szórakoztató tizedszerre, mint elsőre.

"It's a  gift..and a curse"

 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr1611963263

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mr Eggs · http://farmprojekt.blogspot.com/ 2016.11.16. 15:31:22

Az első évadot néztem aztán valahogy kikerült a látókörömből.

Peterpapo 2016.11.17. 10:27:28

Én is nagyon szeretem ezt sorozatot, de azért nem adtam volna neki minden évben az összes díjat.

vanvelemenyem 2018.03.28. 19:35:14

En egyetertek! Azon keves sorozatok koze tartozik, amit - ha tudtam - mindig megneztem. Az ismetleseket is. :)