Time Goes By

A testrablók támadása (Invasion of the Body Snatchers) 2 in 1, 1956 és 1978

2016. november 25. 14:38 - Time Goes By

Ennek az 1956-os korai, még egy kicsit noir stílusúnak is nevezhető sci-fi horror jelentőségét az is mutatja, hogy az évek során három remake is készült belőle: 1978-ban ugyanezzel a  címmel Donald Sutherlanddel a főszerepben, aki mellett mellékszereplőként látható a még nagyon fiatal Jeff Goldblum is, majd 1993-ban Body Snatchers címmel többek között Forest Whitakerrel, majd 2007-ben The Invasion címmel Nicole Kidman és Daniel Craig főszereplésével. Az eredeti 1956-os film az AFI legjobb thrillerek listáján a 47. helyet foglalja el, és aminek villan karakterei, a "pod people" ("gubó emberek" vagy "bábemberek") kifejezés a későbbiekben az amerikai szleng részévé is vált, amely az érzelmek nélküli és/vagy agymosott embert jelentik. A film(ek) földönkívüliek támadásáról szól(nak), amely során duplikálják az embereket, majd elfoglalják az eredeti helyét annak minden személyes tulajdonságával és intellektusával viszont érzelmei nélkül. A poszt az 1956-os és 1978-as filmekről szól, mivel ez a kettő messze kiemelkedik a négyesfogatból.

A történet Dr. Miles Bennell (Kevin McCarthy) orvos visszapillantásában bontakozik ki, amit egy pszichiáternek mond el. Bennell egy héttel ezelőtt tért vissza kisvárosi rendelőjébe egy orvosi konferenciáról, azonban mire megérkezik, a legtöbben lemondják az időpontjukat. Néhány megmaradt páciense viszont arról számol be, hogy szeretteik furcsán, érzelemmentesen viselkednek, mintha nem is ők lennének, hanem valaki mások. Bennell először arra gondol, hogy valamilyen mentális probléma esetleg egy fertőző tömeghisztéria áll a dolog mögött, azonban amikor barátai Jack (King Donovan) és "Teddy" Belice (Carolyn Jones) mutatnak neki egy még nem teljesen kifejlődött emberi testet, amit  a saját otthonukban fedeztek fel, már tudja, hogy a probléma akármilyen őrülten is hangzik, de mégis valóságos. Nyomozása során rájön, hogy földönkívüli spórákból nagy növénygubók, hüvelyek nőnek, amelyek képesek az embereket reprodukálni - az érzelmeik nélkül - , miközben azok alszanak. Bennell elhatározza, hogy megállítja a csendes, de nagyon gyors inváziót, amiben Becky Driscoll (Dana Wynter), régi ismerőse lesz a segítségére, amire nagy szüksége van, hiszen ketten egyszerre nem alhatnak el...Annak ellenére, hogy a Testrablók támadása egy tipikus B mozi jellegzetességeit mutatja az alacsony költségvetésével (mindössze 400 ezer dollárból készítették, kb. 3 hét alatt), B filmekre jellemző címével és rövid játékidejével (80 perc), mégis az egyik legmeghatározóbb és legnagyobb hatású klasszikus sci-finek számít. A film bemutatása előtt kell egy kis történelmi kitérőt tennünk, hiszen a film üzenetének megértéséhez elengedhetetlen az akkori politikai háttér megismerése.

Mivel a Testrablók támadása hidegháború alatt, az un. McCarthyizmus időszakában készült, amikor Amerika a terjedő nemzetközi kommunizmus miatti félelmében (és annak megállítása érdekében) egy konzervatív és antikommunista korát élte, amely során megpróbálták a kommunista filmeseket, és általában véve a kommunistákat feketelistázni és kiszorítani a közéletből, vagy a művészetek területéről. Ezt hívták a Red Scare-nek, azaz a Vörös(öktől való) Félelemnek. Ennek az időszaknak a megítélése ugyanolyan kettős Amerikában, mint nálunk tulajdonképpen bármilyen történelmi időszaké, attól függően, hogy ki melyik oldalról nézi a dolgot. Mivel Hollywood napjainkban szinte teljesen baloldalivá vált - ellentétben Hollywood aranykorával szemben, amikor szintén a baloldal felé lejtett ugyan a pálya, de a mainál mégis sokkal kiegyensúlyozottabb volt a helyzet -, ezért ők ezt az időszakot "witch hunt-nak", azaz "boszorkányüldözésnek" nevezik manapság a leggyakrabban, amely kifejezés azonban nem állja meg a helyét, hiszen a feketelistázott filmesekre nem csak rásütötték a kommunista bélyeget, hanem tényleg kommunisták voltak. És mivel a Szovjetunió ahol és amikor csak tudta, megpróbálta a kommunizmust és ezzel együtt a hatalmát, befolyási övezetét terjeszteni, ezért Amerikában teljesen jogos és reális volt az ettől való félelem, amit ma baloldalon próbálnak paranoid jellegűnek, tehát alaptalannak beállítani. Persze produkált ez a félelem irreális dolgokat és eseteket is, ez nem kétséges, de mégiscsak jogos és természetes reakció volt a szovjet befolyás agresszív növelésével szemben.Ennek ismeretében talán már nem is meglepő, hogy a film üzenetét is kétféleképpen szokták magyarázni. Egyesek szerint a film a kommunista beszivárgásról szól, míg mások szerint a paranoid McCarthyzmus terjedését mutatja be. Egy dologban viszont általában megegyeznek: mindegyikük (többek között) azt az érvet hozza fel saját véleménye bizonyítására, hogy a "bábemberek" érzelmek nélküliek. Ismerjük ugye a baloldaliak "jó emberségükbe" vetett hitüket, ami talán a legostobább érv a világon bármire is, már csak azért is, mert ezzel az attitűddel több szenvedést adtak ennek a világnak, mint bárki más, ráadásul ideológiailag még csak meg sem állja a helyét. A kommunizmus (volt) eredetileg az az ideológia, ami a nagybetűs tudomány - és ezzel együtt a racionalizmus - felsőbbrendűségét hirdette az érzelmekkel szemben, amire mindig mint a fejlődést akadályozó tényezőként tekintettek/tekintenek. A "modern" baloldal lényegében ezt vette át, ami pl. egyik ikonikus filmükben, a 12 dühös emberben is látható. Mindenesetre nem sok viccesebb dolog van a világon annál, mint amikor baloldaliak az abszolút irracionális alapú "jó emberségüket" és a másik oldal eredendő "gonoszságát" bizonygatják.

Ha kicsit finomítani akarunk a fenti üzeneteken és egyfajta közös nevezőre hozni őket, akkor felfogható a film egy konformizmus vagy uniformizáltság elleni általános üzenetnek. Az eddigi társadalmi rendszerek egyik közös pontja, hogy uniformizálni akarta/ja az embereket, mivel egy homogén csoportot mindig könnyebb irányítani, mint egy heterogént, amit mindig valamilyen, az emberek megalkuvását elősegítő keményebb vagy puhább eszközzel értek el. A különbség az eszközökben és az uniformisok színében van. A kommunizmusban a kollektivizmus szükségességét tartották elsőrendűnek, amit erőszakos módszerekkel valósítottak meg, és ami szükségszerűen maga után vonta a személyi szabadság csökkenését.  A liberális demokráciákban az egyén látszólag megőrizheti szabadságát, sőt elviekben ennek növeléséről van szó, azonban pont az ideológiájuk védelme érdekében szegik meg saját elveiket, és válik rendszerük egyfajta kollektív véleményfasizmussá. Nem beszélve a hozzá kapcsolódó gazdasági berendezkedésről, a kapitalizmusról, aminek egyik hajtóereje a tömegfogyasztás is uniformizálja az embereket, hiszen mindenki ugyanarra a nagyképernyős tévére és okostelefonra vágyik. Egy szó, mint száz, az ember képtelen tökéletes társadalmat alkotni, amiben mindenki boldog lehetne, ami egyébként pont a sokszínűség miatt nem is lehetséges - fizikai vagy egyéb erőszak alkalmazása nélkül. Ez látható a filmben is, mégpedig azzal a figyelmeztetéssel együtt, hogy "you are next", azaz "te vagy a következő", akit a rendszer beolvaszt magába.A film embereket korrumpáló eszköze pedig az az ígéret, hogy az új rendszerben az érzelmek hiányának köszönhetően nem lesz szenvedés. "“You’re reborn into an untroubled world, a world where everyone’s the same.” azaz "Újjászületsz egy problémamentes világban, ahol mindenki egyforma" - ezzel a mondattal próbálja az egyik "bábember" meggyőzni ellenkező főszereplőnket a filmben.

Az '50-es években a kommunista agymosás is gyakori és félelmet adó téma volt az USA-ban, ami szintén nem volt irracionális, hiszen a szovjetek valóban foglalkoztak ezzel a témával, amit (többek között) a koreai háború során hadifogságba esett amerikai katonákon ki is próbáltak (ez volt az alapja a Mandzsúriai jelölt c. 1962-es filmnek).

A legjobb az egész vitában, hogy Kevin McCarthy (a névegyezés szimplán a véletlen műve, de mindenképpen vicces) színész, a film főszereplője az egyik későbbi interjújában azt mondta, hogy ő nem érzett semmilyen politikai szándékot a filmben, pedig beszélt a forgatókönyv alapjául szolgáló regény írójával, Jack Finneyvel is erről, és szerinte a Testrablók támadásának a lényege egyszerűen és tisztán csakis és kizárólag a thriller, a borzongatás és szórakoztatás. (Mindazonáltal ez kizárt, mivel a filmben több utalás is elhangzik az akkori világpolitikai eseményekre, az egyikben arra a kérdésre, hogy mi okozhatja ezt a tömeghisztériát, az a válasz jön, hogy "Mi az oka? Valószínűleg azon aggódnak, ami a világban folyik jelenleg.")Finney 1954-es regényéből a forgatókönyvet Daniel Mainwaring írta, és ami jobban sikerült a B filmekre általában jellemző szkriptek többségénél. Nemcsak rejtélyesség szempontjából jó a felépítése, de az izgalmakat is folyamatosan növelni tudja. A történet helyszíne egy nyugodt és álmos amerikai kisváros, ahol eddig semmi igazából lényeges vagy izgalmas dolog nem történt, amiben az is benne van, hogy rossz sem. Az idilli városka (ami az akkori átlag Amerikát szimbolizálja) lakói nem szenvednek éhségtől vagy félelemtől, ami egy kicsit óvatlanná is teszi őket - a civilizáció elpuhít -, és ami hozzájárul ahhoz, hogy olyannyira kiszolgáltatottakká válnak ennek a kívülről jövő, idegen, erőszakosan terjedő és hátborzongató dolognak.

A film előrehaladtával a rejtélyesség csökken ugyan, de a tempó növekedése miatt a feszültség egy pillanatra sem, ami már abból is fakad, hogy sem a főszereplőnek, sem a nézőnek nincs egy szusszanásnyi pihenője sem, amivel a néző egyre inkább átérzi dr. Bennell kimerültségét, és az abból fakadó kétségbeesettségét. A film annak ellenére nagyszerűen átadja a főszereplő rettegését és reménytelenségét, hogy a cenzúra miatt a film optimistábban ér véget, mint a regény. Ha kivesszük a konkrét politikai felhangokat és a földönkívüli bábokat a képből és általánosságban koncentrálunk a film üzenetére, ami nem más, mint a világ és az emberiség romlása, akkor máris egy film noirnál kötöttünk ki, annak ellenére, hogy a karakterizálásra ez nem jellemző. Noirosságát és paranoiáját is növeli a történet elbeszélésének módja, a keretezett flashback is, amely által a film elején és a végén is a pszichiáternél kötünk ki.A forgatókönyv egyik érdekes mellékszála Dr. Bennell és Becky kapcsolata. Ők mindketten elvált emberek és a filmbeli eseményekre már válásuk után kerül sor, amely a regényben teljesen egyértelmű. A hollywoodi cenzúra miatt azonban a válást nem nevezhették néven, mert azt akkor még erkölcstelennek és ezért kerülendőnek tartották ami stigmatizálta is a kor emberét. Szerencsére a forgatókönyvírók nem a kényelmesebb utat választották, és mutatták úgy be ezt a két láthatóan a 30-as éveik vége felé járó embert, mint akik soha nem voltak még házasok, hanem célzásokkal tették ezt teljesen nyilvánvalóvá a kor amerikai nézői számára, amit viszont manapság már meg kell magyarázni. A filmben Becky azt mondja a férfinek, hogy " hallotta, hogy Renoban volt, sőt mitöbb ő is ott töltött egy pár hónapot." Reno az '50-es években híres volt laza válási törvényeiről, ami köré egy egész "válási iparág" épült, a las vegas-i gyors esküvők mintájára. A filmben az egyik "bábember" többek között azzal is az érzelemmentes boldog új világ mellett érvel, hogy a "szerelem mindig elmúlik", amire a legjobb bizonyíték mindkettejük tönkrement házassága. Amikor pedig főszereplőink próbálják az emberi érzéseket védeni, akkor jön a "mindketten voltatok már szerelmesek, de nem tartott ki. Sosem tart ki." válasz.

A film operatőre Ellsworth Fredericks volt, és akinek munkája hozzájárult az egyre sötétebb és reménytelenebb atmoszféra megteremtéséhez. A film elején még egy napfényes városkában járunk, azonban ahogy haladunk a történettel, úgy kerülnek a jelenetek egyre szűkebb és sötétebb helyekre, amivel együtt folyamatosan nő a bábemberek száma és a főszereplőnk félelme.A speciális effektekre nem sokat költöttek a filmben, az egész kijött 15 ezer dollárból. Az idegen bábokat, növényhüvelyeket megoldották papírból, a bábok pedig nem mások, mint a színészek testéről vett gipszöntvények. Tulajdonképpen a speciális effektek egyszerűségének és majdhogynem hiányának köszönhető az, hogy a Testrablók támadása sokkal kevésbé tűnik öregnek, mint a többi korabeli sci-fi.

Az alacsony költségvetés miatt a film színészei másodvonalbeli színészek voltak, azonban ez egyáltalán nem látszott az alakításukon, sőt a főszereplő Kevin McCarthy energikus játékát ki is szokták emelni.

Don Siegel rendező szinte egész életében B filmeket készített, amelyek között azonban messze kiemelkedik a Testrablók támadása. Ez a minden tekintetben időtálló, feszes, kiváló ütemű paranoid, noir-jellegű sci-fi remekül adja át üzenetét, ami a mai napig is aktuális és érdekes. A film annak ellenére vált klasszikussá, hogy ez nyilvánvalóan nem tartozott az alacsony költségvetésű filmmel szemben az elvárások sorába.

Értékelés 9,5/10A film első remake-jére 1978-ban került sor Philip Kaufman rendezésében és Donald Sutherland, Brooke Adams, Leonard Nimoy, valamint Jeff Goldblum szereplésével. Elődjéhez hasonlóan ez a film is sikeres lett, amit a kritikusok is nagyra tartottak, és nem véletlenül szokták Hollywood egyik legjobb remake-jeként emlegetni. A film története nagyon hasonló, azonban a néhány apró változtatás mégiscsak egy más jellegű filmet eredményezett. A történetet az álmos kisvárosból a nyüzsgő nagyvárosba helyezték, a főszereplő pedig nem orvos, hanem egy közegészségügyi ellenőr, ha úgy tetszik Köjálos vagy ÁNTSZ-es. Mivel a film már egy másik korszakban készült, ezért az eredeti politikai felhangjait elvesztette, amely ennek ellenére a csúcsra járatja a paranoiás érzetet - ami érezhetően folyamatosan emelkedik a filmben -, és erre a verzióra inkább jellemző az, hogy egy tiszta és egyszerű sci-fi horrort láthatunk esetében, aminek legfőbb célja az volt, hogy felállítsa a szőrt a néző hátán.

A forgatókönyvet W.D. Richter írta, amely egyesíti a a sci-fi és a mystery filmek egyes jellemzőit, és amelynek végeredménye egy szórakoztató és (a maga korában) hátborzongató horror film lett. Bár ez a verzió is jól építkezik, azonban az eredetije mégiscsak rejtélyesebb volt, aminek a filmek narratívája közötti különbség az oka. Az 1956-os filmnél egy jó darabig nem tudjuk, hogy valójában mi folyik, nem ismerjük a történések okát, emiatt talán jobban átérezzük a főszereplő érzéseit, és az izgalom is nagyobbnak tűnik, amire ráadásul a történet elbeszélésének módja, a flashback is ráerősített. Az 1978-as verzió viszont azzal kezdődik, hogy a néző láthatja az űrből a földre érkező spórákat, amivel a rejtély diplomatikusan fogalmazva is a nullához konvergál. Persze érthető ez a narratíva abból a szempontból, hogy úgyis mindenki ismeri a film eredeti verzióját, ezért aztán felesleges az okot elrejteni, amiben van ugyan igazság, de a végeredmény mégiscsak az, hogy a film elveszti minden rejtélyességét. Szerencsére az izgalmát és hátborzongatóságát nem, ami persze manapság már azért nem egészen ugyanolyan mértékű, mint volt 1978-ban.A film egyik érdekessége a számos cameo szerep, amelyek által felbukkan az eredeti verzió főszereplője Kevin McCarthy is egy járókelőként, aki Donald Sutherland által játszott karakter autójának szélvédőjét üti rettegve, miközben azt kiabálja, hogy "they are coming!" azaz "jönnek!", majd elüti egy autó és meghal. De felbukkan a filmben az eredeti rendezője, Don Siegel is, mint taxi sofőr, ennek a rendezője Philip Kaufman, aki egy kalapos fickó az egyik telefonfülkés jelenetben. De még az operatőr Michael Chapman is feltűnik, aki pedig az Egészségügyi Hivatal gondnoka.

Ez a verzió még annyiban is hasonlít az eredetihez, hogy próbálja megőrizni annak noiros hatását és jellegét, ami itt már inkább csak a fényképezésben látható, és ami hasonlóan elődjéhez, egyre sötétebb és noirosabb, ahogy halad előre a történet, függetlenül attól, hogy ez már színes film.Egész szép (értsd noiros) képek létahtóak például a hajókikötős jelenetben a film vége felé. 

Az atmoszférikus és helyenként kísérteties zene Denny Zeitlin nevéhez fűződik, ami nem csak kísérteties esetenként, de néha tényleg olyan érzésünk van, mintha az idegeinken játszana. Ezt most pozitívumként értem, hiszen hasonló érzéseket generál a nézőben, mint amit a főszereplő is átél. 

A speciális effektekből itt sincs sok, ami miatt ez a film is viszonylag jól öregszik. A filmben látható bábemberek születése a mai napig egész jónak számít, amin viszont már inkább tűnik öregnek, az a film elején látható intro, amiben a spórák az űrből a földre érkeznek.A film színészei is kiválóak, és talán nagyobb nevekből is áll, mint a '50-es évekbeli elődje. Donald Sutherland, Brooke Adams, Leonard Nimoy, Veronica Cartwright, valamint a nagyon fiatal Jeff Goldblum mindannyian remekül játszottak, mindammellett, hogy átjött a színészek egyéni jellegzetessége is. 

Mivel a 1978-as verziónak már nem kellett semmilyen cenzúrának megfelelnie, azért a befejezése sokkal közelebb áll Finney pesszimista regényéhez, mint a reménykeltő véget kapó eredeti verzió.

Összességében ennek a verziónak van néhány olyan eleme, pontja (színészek, fényképezés, befejezés, zene) amiben akár erősebbnek is lehetne nevezni elődjénél, azonban kiürített üzenete, erősen lecsökkent rejtélyessége miatt mégis csak gyengébbnek ítélem meg, mint a nagyon kompakt elődjét, aminek nem csak, hogy volt üzenete, de azt nagyon hatásosan át is tudta adni.

Értkelés: 8/10

A film későbbi remake-jei már meg sem közelítik az első két verziót.

Talán az 1993-as a leggyengébb közöttük, aminek főszereplője egy tinilány. Erről talán ennyi elég is.

A 2007-es verzió lényegében teljesen üres, amiben az előző verziók minden erőssége eltűnt. Itt már egy vírussal hadakoznak, ami elég elcsépelt és kiszámítható katasztrófa filmmé teszi ezt a 2000-es években, ráadásul a paranoiás érzet és az izgalom is a zéróhoz közelít. Hiába játszanak benne olyan színészek, mint Nicole Kidman és Daniel Craig, a film elcsépelt és unalmas, ami semmiben sem tud újat adni.

Az eredeti film nyitójelenete:

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr8711995652

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.