Time Goes By

Késői találkozás (Brief Encounter) 1945

2017. augusztus 15. 16:34 - Time Goes By

Nem véletlenül jelölték három fontos (rendezés, legjobb színésznő és forgatókönyv) kategóriában is Oscar-díjra ezt a brit romantikus drámát, ami a British Film Institute legjobb brit filmek listájának 2. helyén áll, és amit még manapság is a híres angol rendező, David Lean egyik legjobb és legkülönlegesebb munkájának tartanak, pedig olyan klasszikusokat készített a későbbiekben, mint a Híd a Kwai folyón vagy az Arábiai Lawrence. A Késői találkozás sem kerülhette el sorsát és a több remake-je is készült az idők folyamán, köztük az 1984-es Falling in Love Robert de Niroval és Meryl Streeppel a főszerepekben, azonban minden verzió közül messze ez a visszafogott és minden csillogástól mentes 1945-ös dráma a legjobb. A film középpontjában egy teljesen átlagos középosztálybeli családos nő és férfi áll, akik a véletlen megismerkedésük után egymásba szeretnek. Kialakuló szerelmük miatt életük egy csapásra roppant komplikálttá válik.

Laura Jesson (Celia Johnson) férjezett és két gyerekes háziasszony a csütörtököket bevásárlással tölti, ami miatt mindig Milfordba utazik vonaton. Az egyik ilyen szokványosnak induló csütörtökön megismerkedik Dr. Alec Harvey (Trevor Howard) családos orvossal, aki szintén heti egy napját, a csütörtököket tölti Milfordban, mert ezen a napon dolgozik a helyi kórházban. Először csak véletlenül futnak össze pár alkalommal, majd a későbbiekben már tudatosan találkoznak az vasútállomáson és környékén, miközben egymásba szeretnek, a titkos randevúik után pedig felszállnak az ellenkező irányba induló vonatukra és hazamennek a családjukhoz. Mindketten nagyon bűnösnek érzik magukat, annak ellenére, hogy kapcsolatuk érzelmi alapú, ez azonban sem a társadalom szemében nem menti fel őket (1945-öt írunk), sem Laura lelkiismeret-furdalását nem csökkenti. Ráadásul egyikük házassága sem nevezhető rossznak, inkább csak kissé unalmasnak, azonban egyikőjük sem szeretné házastársát megbántani és elveszíteni a gyerekeiket. Egy idő után Laura megpróbálja elkerülni ezeket a csütörtöki találkákat, azonban érzelmei visszahúzzák Alechez. Előbb-utóbb mindkettejüknek döntenie kell...A Késői találkozást nem lehet elválasztani megjelenésének korától és társadalmi kontextusától, ugyanis romantikus jellege mellett leginkább a háborús időszakok egyik velejárójára, a "rövid találkákra" reagál. Ezek a "rövid találkák" pedig az olyan házasságon kívüli szexkapcsolatokra utal, ami után mindenki megy a maga dolgára. A háború alatt, amikor a katonák bármelyik pillanatban meghalhattak, a társadalom elnézőbb volt az ilyen jellegű kapcsolatok irányába, mint egyébként. A háború után aztán már megint rossz szemmel nézték ezt, nem csak azért, mert erkölcstelennek tartották, hanem mert társadalmilag veszélyesnek ítélték, ugyanis az ilyen jellegű kapcsolatok - főleg ha még ráadásul érzelmi alapú is, mint ebben a filmben - veszélyeztetik a háború után egyre erősebbé és társadalmilag egyre meghatározóbbá váló középosztály életének egyik alappillérét, a család működését. A magyar címadóknak már megint sikerült a film címében levő kettős jelentést eltüntetni, hiszen a brief - rövid, esetleg gyors - szónak nagyon fontos szerepe van mind a társadalmi kontextus megjelenítésében, mind a két főszereplő kapcsolatának jellege mellett, és nem csak a randijaik hosszára (ami egyébként szexmentes), hanem életüknek egy szakaszára is utal. A film középpontjában Laura áll, akinek egy idő után válaszolnia kell a mindenki előtt állandóan ott lebegő kérdésre, hogy meddig mehet el egy középosztálybeli családos - és szerelmes - nőként 1945-ben?

Noel Coward írta a forgatókönyvet saját 1936-os Still Life című színdarabjából, aminek a cselekménye nem túl bonyolult vagy összetett, ugyanis a film lényege nem ebben áll, hanem a nagyon erős, minden csillogástól mentes realisztikus, reménytelenül és szomorkásan romantikus atmoszférájában. A szkript a történet felépítéséhez noir eszközökhöz nyúl, és azt keretezett flashbackben és narrációval bontja ki. A Késői találkozás ennek megfelelően a végével kezdődik, amikor Laura kissé megtörve visszagondol arra, hogy miként került ebbe a helyzetbe és érzelmi állapotba, majd a film végén visszaugrunk a jelenbe, a nyitójelenethez. Mivel ezt a filmet a női főszereplő szemszögéből látjuk, ezért a noirok többségével ellentétben itt nem a férfi főszereplő, hanem Laura a narrátor, így a szöveg az ő érzelminek megértéséhez járul hozzá, és hangulatainak megfelelően változik: egyszer szomorkás, máskor boldog, néha meg bűntudattal teli. A film csillogásmentes és realisztikus tulajdonságát az a tény is növeli, hogy a főszereplői teljesen átlagos, középosztálybeli, középkor felé járó emberek, mindenfajta extra vagy extrém tulajdonságok nélkül. Ezen karakterek megjelenítéséhez a rendező szándékosan kevésbé ismert színészeket választott, akik klasszikus értelemben véve nem nevezhetőek sem jóképűnek, sem szépnek vagy csinosnak. Átlag emberek ők átlag élettel, így a film sokkal erőteljesebben és hitelesebben fejezi ki azt, hogy a filmben látható események bárkivel megtörténhetnek, ami minden (jó értelemben vett) szürkesége és visszafogottsága ellenére nagy mértékben megnöveli az üzenetek hatásosságát, mivel kora nézői teljesen bele tudták élni magukat a két főszereplő helyzetébe.

A Késői találkozás két fő téma körül forog, az egyik a történetből fakadó konkrét és személyes kérdés, hogy Laura végül a férjét és családját vagy inkább azt a férfit választja, akibe szerelmes?

Laura nem véletlenül válik az Alec-kal folytatott kapcsolata folyamán egyre kétségbeesettebbé, hiszen tudja, hogy egyszer döntenie kell, ugyanakkor bármi is lesz a döntése, az mindenképpen szomorú következményekkel jár saját magára és az érintett emberekre nézve is. Ráadásul a film készítői szándékosan nem könnyítik meg ezt a döntés, mivel nem akarták Laurat felmenteni a döntés felelőssége alól azzal, hogy esetleg egy rossz házasságban él egy elviselhetetlen férfivel. Laura férje ugyanis igaz, hogy nem túl romantikus, ugyanakkor alapvetően kedves ember, aki a maga módján szereti feleségét és gyerekeit, a házasságukban pedig mindössze annyi a gond, ami lényegében minden hosszútávú kapcsolatban bekövetkezik előbb-utóbb: elmúlt a nagy szerelem,  a házasság unalmassá vált és az életük leginkább csak a szürke hétköznapokra redukálódott, amiben a romantikának és inspiráló érzelmi impulzusoknak már nem sok helye van.Laura ezt az érzelmi impulzust kapja meg az Alec-kal való kapcsolatában, és végülis ez az a dolog, ami miatt az ember úgy érezheti, hogy boldog és újra van értelme az életének, mivel mi más lenne a világ leginspirálóbb dolga, ha nem a szerelem? Ha a férjét és a családját választja, akkor elveszti Alecet és ezzel együtt boldogság lehetőségét is, amit most egy rövid időre megtapasztalhatott és átélhetett. Ugyanakkor a férjét is szereti és a gyerekeit is, akiket nyilván nem akar elveszíteni, nem is beszélve arról, hogy Alec-nek is van felesége és gyerekei, akiktől elszakítaná az apjukat. Mert abban Laurával együtt a néző is biztos lehet, hogy a társadalom ezt így ítélné meg, és őt, a "csábító" nőt okolná két család tönkretételével. Holott a filmben látható, hogy itt nem csábításról van szó, hanem két ember véletlen találkozásáról és szerelembe eséséről. A Sors kezéről vagy Isten akaratáról. Magáról a nagybetűs Életről. 

Laura családjával ellentétben Alecé soha nem jelenik meg a filmben, aminek két oka van. Az első, hogy az is egy ugyanolyan átlagos középosztálybeli család, hasonló felállással és problémával, mint Lauráé. A másik ok pedig az, hogy bár Alec is nyilvánvalóan szereti családját, de a férfit kisebb veszteség érné, mint Laurát, ha azt elveszítené. Ebben pedig az az általános sztereotípia és társadalmi beidegződés is megnyilvánul, amelyik szerint a nő számára fontosabb a család és egy anya "nyilván" közelebb áll a gyerekeihez, mint az apa, ami a filmben ezzel együtt a nő helyét is kijelöli a társadalomban.

A másik téma pedig kettejük kapcsolatának társadalmi megítéléséhez kapcsolható, ami nem más mint a főszereplők erkölcse, azon belül is leginkább Lauráé, mert valójában ő a film főszereplője. (Alec életéből, gondolataiból kevesebbet látunk, karaktere kevésbé bontakozik ki.) Egy 1945-ös filmben elképzelhetetlen volt egy házasságon kívüli szexkapcsolat ábrázolása anélkül, hogy a főszereplőket, de legalábbis a nőt meg ne büntessék ezért a film végén, ami általában egyet jelentett a halálbüntetéssel. Mivel a film nem egy noir, és a realisztikusság megőrzése érdekében nem akartak ennyire drámaiak lenni, ezért Laura és Alec között egy-két csókot leszámítva nem történik szex.Kapcsolatuk teljesen érzelmi alapú, mindez azonban nem menti fel a főszereplőket az alól a vád alól, hogy megcsalták házastársukat. Ha testileg nem is, de érzelmileg mindenképpen, és a család egységét ez utóbbi ráadásul jobban is veszélyezteti, hiszen egy szimpla szexkapcsolatért általában nem szoktak elválni az emberek, a boldogság reményéért viszont igen. Egy polgári társadalom alappillére pedig a család, azon belül is leginkább a középosztálybeli családok. Ez a pillér remeg meg a filmben kettejük kapcsolatával, és ennek megfelelően reagálnak kapcsolatukra a körülöttük lévő - szintén  középosztálybeli - emberek.

Alec barátja, Stephen rajtakapja őket a lakásában, aki nem tudja, hogy nem történt köztük szex, de rögtön ezt feltételezi és ki is fejezi Alecnek csalódását, megvetését és rosszallását. (Persze felmerülhet a nézőben a kérdés, hogy mi lett volna a helyzet, ha Stephen kicsit később toppan be...) Laurának sikerül úgy kimenekülni a lakásból, hogy Stephen nem látja az arcát, így a nő meg tudta őrizni inkognitóját (és ezzel együtt a becsületét), azonban ízelítőt kapott a társadalom véleményéből, ami persze az egekig növeli a saját bűntudatát és lelkiismeret-furdalását is. Laura barátnője, Mary pedig olyan típusú nőnek tűnik, aki már csak azért is felfedne egy ilyen jellegű titkot mások előtt, csak hogy pletykálhasson. Stephen és Mary szimbolizálja azt, hogy a társadalom hogyan reagálna Alec és Laura kapcsolatára, ha az széles körben kitudódna.

A történet legnagyobb része a vasútállomáson játszódik, ami nem csak a film noiros jellegű fényképezésének teremt megfelelő terepet, de egyben szimbolizálja Laura és Alec kapcsolatának átmeneti jellegét is. Ők úgy lépnek be és ki egymás életéből, mint ahogy a vonatok érkeznek és távoznak az állomásról, és az a tény, hogy a randevúk után ellenkező irányba tartó vonatokkal mennek haza, a kapcsolatuk sorsát is előrevetíti.Mivel a Késői találka egy romantikus, ugyanakkor mégis csak egy nagyon realista film, ezért nem lehet a végén happy end. A két rossz döntés közül a kor ízlésének megfelelően a társadalom által jobbnak ítéltet választják, és mindketten a családjuk mellett döntenek. Ha mindenáron happy endet akarunk keresni a történetben, akkor az az, hogy így kettejük kapcsolatára mindketten mint életük legromantikusabb eseményére emlékeznek majd, ami pont rövidsége és azáltal válik maradandóvá, hogy nem teljesült be. Laura és Alec egymás számára mindig a nagy szerelmet és nem a szürke hétköznapokat fogják jelenteni.

A film erősségéhez tartozik a két főszereplőt alakító Celia Johnson és Trevor Howard a kor standardjéhez képest realisztikus színészi játéka is. Celia Johnson képes a szerelmes és kétségbeesett Laura minden érzelmét akár csak a szemeivel is érzékeltetni, olyannyira, hogy a filmbeli alakításáért teljesen megérdemelten jelölték Oscar-díjra. Trevor Howard pedig egy kellemes, udvarias és jó modorú karakternek játszotta Alecet.

A film háttér zenéjében Szergej Rahmanyinov egyik zongora versenye hallható, amit Eileen Joyce játszik.  A Késői találkozás gyönyörű (noiros) fekete-fehér fényképezése még a legjobb klasszikus noiroknak is az erőssége lehetne, de ez nem véletlen, hiszen az a Robert Krasker fényképezte, aki a Harmadik ember operatőre is volt, ami egyike a legszebb noiroknak. (Krasker mellett az Alecet játszó Trevor Howard is közreműködött a Harmadik emberben, ahol Major Callowayt alakította.) A történet nagy részét a Camforth-i vasútállomáson forgatták, ami a filmnek köszönhetően manapság már turistalátványosságként is funkcionál.David Lean rendező megmutatta, hogy nem csak az olyan nagyon látványos, hatalmas budgetből készült epikus háborús filmek rendezéséhez ért, mint a Híd a Kwai folyón, az Arábiai Lawrence vagy a Doktor Zsivágó, hanem a kisebb költségvetésű, kevésbé látványos realisztikus drámákhoz is. A késői találkozásban nagyszerűen kapja el az apró részleteket, ami által ez az alapvetően egyszerűnek is nevezhető film is összetetté és látványossá válik. A rendezés mellett a színészi játék és a fényképezés is hozzájárult a nagyon erős atmoszférával rendelkező film sikeréhez, ami egyszerre visszafogott és mégis intenzív, és úgy tud gyengéd lenni, hogy nem válik melodrámaivá.

A rendező azt nyilatkozta a filmről, hogy "ez volt a legrizikósabb dolog, amit valaha is csináltam. A romantikus történet végén nincs happy end. A film szürke és minden csillogástól mentes környezetben játszódik. És a főszereplők már középkorúak. Néhány évvel ezelőtt ez lett volna a bukás legtökéletesebb receptje."

Szerencsére a tökéletes időben készítette. 

Értékelés: 9/10

A film a youtubeon végig megnézhető:

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr7612741910

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2017.08.15. 19:22:41

Az egyik kedvenc romantikus filmem, más kommentárt nem tudok hozzáfűzni, nagyjából ugyanazt írtuk, csak persze te jobban, mint mindig :)

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2017.08.15. 19:27:03

@Liberális Artúr: Szerintem is a legjobb régi romantikus film. Az egyetlen ok, hogy nem adtam rá 10 pontot (na nem mintha bármit is számítana :), hogy kicsit kor és társadalomfüggő és emiatt a társadalmi rlésze nem biztos, hogy manapság már működik mindenkinek. Melyik férfi haverja csalódik a barátjában és lesz megvető vele szemben, ha azt hiszi, hogy megcsalja a feleségét? Inkább megveregeti a vállát.

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2018.04.06. 13:32:46

Nem is tudtam, hogy nem amerikai filmekkel is foglalkozol. Csak úgy véletlenül rákerestem nálad, és meglepve látom, hogy ez az angol film is szerepel itt.

-> Melyik férfi haverja csalódik a barátjában és lesz megvető vele szemben, ha azt hiszi, hogy megcsalja a feleségét?

Na igen, ez nekem is szemet szúrt... Nem vagyok biztos benne, hogy ez nem egy kényszer-fordulat volt-e a filmben, hogy ne tudjon realizálódni fizikailag is a kapcsolatuk... valahogy nem tartom teljesen hihetőnek, hogy akkoriban ennyire más lett volna az általános férfi-reakció egy ilyen dologra...

Én egyébként nem éreztem annyira a társadalom általi elítéltségét a dolognak, mint amennyire te. Sőt, én az ellenkezőjét éreztem. A lebukások esetén pont, mintha alulreagálták volna az egyes szereplők a sejthető megcsalást. Véleményem szerint Laurát sem elsősorban a társadalmi elvárások/tilalmak aggasztották, egyszerűen nem akarta fájdalmat okozni unalmas ám vélhetően emberileg még mindig nagyon szeretett férjének. Én legalábbis így éreztem.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2018.04.06. 13:44:26

@moodPedro: A brit és az amerikai film között nincs olyan irdatlan nagy különbség, mint mondjuk már európai film és hollywood között, ráadásul az angolszász kulturális és nyelvi közösség miatt számos angol rendező, színész Hollywoodban is karriert csinált. Mint pl Lean vagy Hitchcock, vagy színészek között pl. David Niven, Charles Laughton. Szóval brit filmek nálam nem számítanak ritkaságnak, sőt. Van jó néhány jó noirjuk is ebből a korszakból (Carol Reed filmjei pl). A brit film ugyanúgy angolszász kategória, mint Hollywood, szal ikertestvérek.

"kényszer-fordulat volt-e a filmben"
Ez is benne van, de az is, hogy egyfajta erkölcsi üzenetet küldjenek a férfiaknak. A régi filmek szinte mindig tartalmaznak valamilyen "morális nevelést."

"nem éreztem annyira a társadalom általi elítéltségét a dolognak"
A férfiakat is nevelni akarták, meg a nőket is azzal, hogy bemutatják, hogy a társadalom hogyan reagálna erre, ha kiderülne a dolog. Erre van ugye a haver meg az ismerős pletykás nő karaktere. Ők jelképezik a társadalmat, és annak reakciót. Szóval nagyon is elítélő és negatív.

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2018.04.06. 18:03:55

@moodPedro: Azt hiszem a problémát az okozza, hogy eltelt 70 év és számunkra sok minden már láthatatlan. Ennél a filmnél emlékeim szerint több kritika is kiemelte, hogy a törvénytelen katonaszeretőkre reflektál, ami ugye ekkor elég gyakori volt a sok özvegy/magányos asszony és az ott állomásozó amerikai katonák miatt.