Time Goes By

A gonosz ereje (Force of Evil) 1948

2017. október 28. 12:52 - Time Goes By

A kapitalizmus, a pénzéhség és a bűnözés szükségszerűen együttjáró jelenségek, fogalmak Abraham Polonsky film noir krimijében, amiben nem egy femme fatale, hanem a pénz jelenti a címbeli gonosz erőt. A történet két főszereplőjén, egy testvérpár kapcsolatán keresztül megjelenik a bibliai Káin és Ábel története is, amely során a egyikük nagyon erőszakosan be akarja vonni a testvérét az alvilág egyik jól fizető, de illegális tevékenységbe, amit a másik nem hajlandó megtenni. 

Joe Morse (John Garfield) ügyvéd már rég túllépett hivatásának legális formáján, és már sokkal inkább Ben Tucker (Roy Roberts), az alvilág egyik meghatározó bűnözőjének üzleti partnere, semmint ügyvédje. Ő adja azt az ötletet is a bűnözőnek, hogy szerezze meg a városban működő illegális bukméker irodákat, "bankokat", az olyanokat, mint amilyet például Joe testvére, Leo (Thomas Gomez) is vezet. Joe meg van győződve arról, hogy ezzel jót tesz Leonak, mivel így gazdaggá teheti testvérét, aki ennek nagyon örülni fog. Leo azonban jól érzi magát saját kis bizniszében, ami nem teljesen legális ugyan, hanem sokkal inkább a szürke zónában mozog, mindazonáltal alkalmazottjaival egy nagy családot alkotnak, és amúgy sem akar a maffiával közösködni. Joe közben még Leo titkárnőjével, az ártatlannak tűnő Dorisszal (Beatrice Pearson) is összejön. Joe nagyon erőszakos és nem ad Leonak választási lehetőséget, mint hogy csatlakozzon Tucker szervezetéhez...

A filmet nem csak rendezte, de a forgatókönyvét is Abraham Polonsky írta Ira Wolfert segítségével Wolfert Tucker's People c. regénye alapján. Polonsky egyike volt Hollywood kommunista rendezőinek, akit aztán az ötvenes években feketelistára is tettek ilyen jellegű tevékenysége és párttagsága miatt. De ha esetleg nem ismernénk Polonsky életrajzi adatait - aki még 1999-ben (!) is azt gondolta, hogy a marxizmus hozza el a kánaánt az emberiség számára - , ezt akkor is kitalálhatnánk a film megtekintése közben, függetlenül attól, hogy legfőbb ideológiai mondanivalóját - a kapitalizmus kritikát - nagyrészt szimbolikusan jeleníti meg, másra a hollywoodi cenzúra idején nem is volt lehetősége, ugyanis ez Amerika-ellenes tevékenységnek minősült. A film nagyon sötét és pesszimista hangulatú, aminek mértékére erősen kihatott az, hogy elkészülte közben Polonsky már sejtette, hogy sokáig ez lesz az utolsó rendezése Hollywoodban. Nincs még egy olyan noir, ahol ennyit utalnának a halálra, mint A gonosz erejében. Számtalan olyan mondat hangzik el, ami tartalmazza a "halál" vagy a "gyilkosság" szavakat valamilyen formában. A film mindent átható pesszimista atmoszférájának megteremtésében nagy szerepet játszott még a karakterek kétségbeesett és reménytelen hajszája a pénzért, miközben a halál szép lassan mindent és mindenkit behálóz.

Polonsky az amerikai kapitalizmus legfontosabb elemének, irányítójának a kapzsiságot tartja, ami nem csak a testet, de a lelket is megöli, szemben az általános amerikai felfogással, ami szerint a pénz a siker és a hatalom megtestesülése, aminek elérésére minden jó amerikainak törekednie kell. Ezt Joe karaktere képviseli a filmben, ellentétben a kellemes baráti környezetet preferáló Leoval szemben, akinek létkérdése nem a még több pénz megszerzése, hanem sokkal inkább lelki békéjének és kiegyensúlyozottságának megtartása. Joe egyszerűen nem érti bátyját, aki nem kér testvére segítségéből, és akit akarata ellenére akar gazdaggá tenni, olyan gazdaggá, mintha a Wall Streeten lenne az irodája, ugyanis ez az új menyország Joe számára. Joe  szerint a menyország már nem az égben található valahol a felhők felett, hanem New York pénzügyi kerületében. Nagyon jellemző az is, hogy ez a noir  nem Los Angelesben, a bűn fővárosában játszódik, hanem Amerika (és a világ) pénzügyi központjában, New Yorkban. Már mindjárt a nyitó képeknél megjelenik nem csak a város, de ez a párhuzam is, hiszen rögtön a Trinity Church-t és  Wall Streetet láthatjuk a kezdő képsorokon, amivel Polonsky nagyon ügyesen megalapozta a film üzeneteit.A '20-'30-as években, a kor hangulat és nagy gazdasági válsága okozta szegénység korában még nagyon népszerű téma volt a kommunizmus az USA-ban is, a Szovjetunióban elkövetett rémtettekről jórészt semmit nem tudott - vagy nem akart tudni - a nagy világ kommunista szimpatizáns része. A 2. vh utáni gazdasági és általános fellendülés közben, a lassan leereszkedő vasfüggöny korában azonban már egyre kevésbé volt népszerű ez az ideológia Amerikában, olyannyira, hogy az '50-es években már a kommunizmus testesítette meg a gonosz erejét. A kommunista Polonskynál ez pont fordítva működött, ő a kapitalizmust látta egyre embertelenebbnek és egyre veszélyesebbnek, ami nagyon érdekesen jelenik meg ebben a filmjében a különböző alvilági stílusok összecsapásán keresztül. A '30-as évekbeli klasszikus és általában romantikusa(bba)n ábrázolt gengsztervilágának mentalitása "csap össze" a nagyon hideg és kegyetlen 50-es évekbeli szervezett bűnözésével, ami már szervezettségénél fogva is nagyon félelmetes, és amivel szemben az egyénnek nem sok esélye van. Ez a szervezett bűnözés szimbolizálja az amerikai kapitalista társadalmat, a bűnözők pedig az olyan embereket, akiknek az az egyetlen életcélja, a legfontosabb motivációja, hogy meggazdagodjon. Idővel mindez egyre szervezettebbé, ezáltal sokkal veszélyesebbé válik, mégpedig oly mértékben, hogy már mindent és mindenkit behálóz és ami miatt már legyőzhetetlenné válik. A bűnözők ezen világában (társadalmában) a "jók" (értsd, akiket nem a pénzszerzés motivál) gyengék és nagy valószínűséggel a folyóban végzik a halak között. Ugyanakkor a "rosszakat", a (kapitalista) bűnözőket is felőrli a maguk által kreált rendszer, és valamilyen módon tönkreteszik a saját életüket is.

Ez a sivár társadalmi portré azt sugallja, hogy az emberi élet szinte lehetetlen a kapitalizmusban, egy olyan rendszerben, ami már természeténél fogva szükségszerűen is korrupt, és amiben az emberi érzelmek nem egyebek, mint gyengeségek, amit a rendszer kihasznál és az egyén ellen fordítja. A rendszer azonban ezen embertelen tulajdonságánál fogva önmagát pusztítja el idővel, és vele együtt mindenkit, akit behálózott. A "döglődő kapitalizmus" témája nagyon népszerű volt ebben az időszakban a világ minden kommunistája körében, és ami ismerős lehet minden ember számára, aki kommunista országban élt. Mindenesetre Polonsky a noir műfajára annyira jellemző fatalizmust nagyon ügyesen szőtte be  nem csak a történetbe, de annak ideológiai hátterébe is.

Természetesen ebben a noirban is megjelenik a bűn és bűnhődés témája, amit itt még számtalan bibliai idézettel vagy egyéb vallásos utalással is alátámaszt. Ezek most nagyon speciálisan nem egy antihős és egy femme fatale között jelennek meg, mint a műfaj legtöbb filmjében, hanem elsősorban a testvérpár, Joe és Leo kapcsolatánál. Bár az egyházat vagy a vallást közvetlenül nem kritizálja a film, ugyanakkor a templom, a bibliai idézetek és egyéb vallási jellegű motívumok felhasználása oly módon történik, hogy ezekkel kreálja meg a noirokra jellemző kétes erkölcsiséget.A történet fókusza a Morse testvérpáron nyugszik, és a két fivér, valamint a köztük lévő kapcsolat mintegy összefoglalják a film legfontosabb üzeneteit.

Joe egy simabeszédű, magabiztos, jóképű férfi, aki bármi áron meg akar gazdagodni, míg Leo egy kövérkés, a maga módján becsületes, szívproblémákkal küszködő, kissé neurotikus ember, aki semmilyen szempontból sem nevezhető vonzónak. Ők Káinnak és Ábelnek hívják magukat. Morseék többször a bibliai testvérpárra utalván beszélgetnek, mint amikor Leo azt mondja Joenak, hogy "Káin semmi mást nem tett, mint megölte Ábelt. ", válaszul arra, hogy Joe be akarja vonni a "nagy üzletbe". A testvérpár minden küzdelmük és veszekedésük ellenére megvédik egymást, amikor kívülről fenyegeti valamelyiküket veszély. A legjobb példa erre az, amikor Leo nekitámad Bauernek, akiről azt gondolja, hogy rendőrségi spicli lett: "Inkább a saját kezemmel öllek meg, mint hogy rátehesd Káin bélyegét a testvéremre." Minden különbségük és szembenállásuk ellenére is érződik köztük az összetartozás, azonban egy noirban, főleg egy ennyire pesszimistában és szimbolikusban kapcsolatuknak jó vége nem lehet.

A film főszereplője a Morse fivérek rosszabbika, Joe, akinek legszembetűnőbb tulajdonsága a magabiztossága. Ő számos dologban halálbiztos: milliomos lesz, testvére minden ellenállás nélkül azt teszi majd, amit ő szeretne, a lány, aki tetszik neki a karjaiba hullik. John teljesen meg van győződve nem csak igazáról, de erejéről és hatalmáról is, miközben nem veszi észre, hogy ő a (film) legpotencionálisabb áldozata, a balek, akit a történet minden szereplője a pokolba kíván. John Garfield remekül hozta az arrogáns ügyvédet, aki egészen az utolsó pillanatig nem realizálja, hogy mekkorát téved számos dologban. Önmagát is becsapván egészen az utolsó pillanatig ismételgeti azt magának, hogy ő csak egy ügyvéd, elhessegetvén azt a kellemetlen gondolatot, hogy nem ügyvéd, hanem bűnöző. Ennek az önbecsapásnak lesz az az eredménye, hogy Joe, aki kezdetben azt gondolja, hogy az egyetlen természetes emberi érzés a kapzsiság, a végén már lelkiismeret-furdalást is képes érezni. Leo a látszólag gyengébb kettejük közül, azonban erkölcsileg ő az erősebb a testvérek között, akit Thomas Gomez pont a megfelelő mértékben izzadva játszott el, és ki nagyszerű párost alkotott John Garfielddel.Mellettük több kiváló női mellékszereplő is látható a filmben, jelentőségük azonban sokkal kisebb, mint általában az ekkoriban kiadott noirokban, ugyanis itt egyetlen nő sem vetekedhet a pénz manipulációs erejével, és nem is akarnak.

Leo titkárnője és Joe barátnője, Doris a film legártatlanabb szereplője, azonban ő sem teljesen fehér, hiszen hosszú évekig dolgozott Leo nem igazán legális vállalkozásában, sőt még priusza is van. Ez azért nem egy olyan tulajdonság, amit nagyon sok noir "jó kislány" karakter elmondhat magáról. Doris általában véve is izgalmasabb, mint amit előzetes gondolnánk ártatlan karakteréről, aki igaz, hogy Joe jobbik énjére próbál hatni, azonban femme fataleok nyelvével tud visszavágni, ha szükséges. Beatrice Pearson alakította Doris karakterét, aki Garfield kiváló partnerének bizonyult, mivel tényleg átjön a kettejük között lévő izgalmas és játékos kapcsolat.

Persze van a filmben egy klasszikus femme fatale is, Edna, aki a maffiafőnök Ben Tucker felesége, azonban ő karaktere majdhogynem unalmasnak tűnik Doris mellett, még akkor is ha Marie Windsor most is érdekes rövidke szerepében.

Az operatőr George Barnes volt, aki több híres Hitchcock filmet is fényképezett, mint pl. Rebecca, vagy a Spellbound. Ebben a filmben az expresszionista noir fényképezést alkalmazta, előszeretettel fényképezett extrém magas vagy éppen alacsony szögekből, használt kevés fényforrást a megvilágításhoz. Szembetűnő a lépcsők gyakori és kiváló használta, amivel Polonsky és Barnes a film egyes ideológiai üzeneteire segített rá még a fényképezéssel és a jelenetek beállításával is. Ilyen szimbolikus jelenet, amikor az erkölcsileg egy lefelé húzó spirálba került Joe a maffiafőnökkel egy hatalmas csigalépcsőn mennek lassan lefelé, vagy Bauer sikertelen szökési kísérlete a lépcsőn felfelé a rendőrségi razzia során. Vagy a film nagyon hatásos zárójelenete, amiben Joenak ezernyi lépcsőn kell lefelé rohannia, hogy a folyóparthoz érjen (a poszt végi videóban látható). Mindemellett nagyon szembetűnőek New York üres utcái, ahol mintha nem élnének emberek, csak a film bűnözői. A Gonosz erejének szomorkás zenéjét David Raksin szerezte, ami nagyon jól működik ebben a pesszimista noirban.A filmben nem nehéz felfedezni Abraham Polonsky marxista gyökereit és ideológiáját, amit a cenzúra miatt szerencsére csak szimbolikusan mutathatott be. Szerencsére, mert cenzúra nélkül nagy valószínűséggel átment volna valamiféle kínos kommunista/szocialista propagandába, így viszont kénytelen volt kreatívnak lenni, aminek eredményeképpen már egy nagyon ügyes és stílusos szocialista propaganda filmmé vált, ami egyoldalú ugyan, de van annyira ügyes, hogy elgondolkodtatja a nézőjét. Polonsky ráadásul a sötét társadalomképének bemutatására nagyon jó érzékkel a noir műfaját választotta, aminek elemeit speciálisan, de mégis a műfaji szabályoknak megfelelően használta, azzal a különbséggel, hogy ebben a noirban nem egy femme fatale a mindent és mindenkit manipuláló ősgonosz, hanem a kapitalizmus alfája és omegája, a pénz.

Értékelés: 8/10

A film zárójelenete, ami nyilván spoileres, szóval, ha valaki meg akarja nézni a filmet, akkor inkább hagyja ki ezt a  videót:

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr6113094072

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2018.06.18. 05:25:54

Erős hiányérzetem volt nekem is a két női figura kidolgozatlansága miatt. Olyan érzésem volt, hogy kötelező elemként szerepeltette őket, talán mert elvárás volt, de igazából mintha csak ottfelejtődtek volna egy másik filmből, igazán nem volt semmi funkciójuk. Ha belegondolsz, mindkét szerepet ki lehetett volna hagyni úgy, hogy az égvilágon semmit nem vesztett volna azzal a film cselekménye. És ezt én bajnak tartom... Mrs Tuckerben szerintem is sokkal több potenciál volt, mint amennyit kihoztak belőle...Doris-szal kapcsolatban már bizonytalanabb vagyok....