Time Goes By

Hollywood aranykorának pletykái és botrányai 22. rész

2018. március 21. 10:02 - Time Goes By

Eddie Mannix, Hollywood "kibaszott gengsztere" és legprofibb "takarítója"

Többször is szó esett már a régi hollywoodi botrányokkal és pletykákkal kapcsolatban arról , hogy hogyan is próbálták mindezeket a maguk idejében rendkívül botrányosnak számító eseteket a különböző filmstúdiók és vezetői eltitkolni annak érdekében, hogy megőrizhessék a sztárjaik – na és persze a stúdió – jó hírét. Hollywood aranykorában nem, hogy egy gyilkosság, vagy halállal végződő baleset, de a homoszexualitás, vagy akár egy-egy házasságon kívüli alkalmi szexkapcsolat, terhesség is a karrier végét jelenthette, ezért minden stúdiónál voltak olyan alkalmazottak, akiknek a legfontosabb feladata az volt, hogy kritikus esetekben akár pillanatok alatt, egy modern gyors reagálású kommandós egység gyorsaságával  érjenek a helyszínre, hogy elvégezzék a „takarítást” a stúdió és az ügyben érintett sztár image-nek megőrzése érdekében, valamint minden lehetséges módon hosszútávon is biztosítsák a botránymentességet. Ők voltak az ún. „fixerek”, azaz a fixálók, a balhé elsimítói, akik számíthattak a stúdiók biztonsági főnökeinek és PR vezetőinek segítségére is, miközben olyan anyagi háttérrel rendelkeztek a stúdióknak köszönhetően, hogy bárkit korrumpálhattak azért, hogy az igazság ne kerüljön napvilágra. A stúdiók biztonsági szolgálata folyamatos, 24 órás telefonos ügyeletet tartott, annak érdekében, ha bármi olyan esemény történik, ami ciki lenne a nagyközönség és/vagy a hatóságokat előtt, a stúdió színészei és egyéb alkalmazottai hívni tudjanak. A PR-osok feladata pedig  a médiában megjelenő cikkek befolyásolása vagy ellenőrzése volt, annak érdekében, hogy az újságokban az ügyről már a stúdiónak kedvező verzió jelenjen meg, ha egyáltalán megjelent róla valami.

Hollywood aranykorának legnagyobb és leghírhedtebb fixere Eddie Mannix (1891-1963) volt, az MGM egyik managere, a későbbiekben pedig alelnöke.

Minél nagyobb és befolyásosabb volt egy filmstúdió, annál jobban adott a látszatra, és semmi sem volt nagyobb és befolyásosabb a ’30-as évek Hollywoodjában, mint a Louis B. Mayer által vezetett Metro-Goldwyn-Mayer (MGM) Filmstúdió. Nem véletlen, hogy ők rendelkeztek a filmgyár legolajozottabban és legprofibban működő „takarító” egységével, aminek vezetője és legfontosabb alakja Eddie Mannix, a legnagyobb segítsége pedig Howard Strickling, az MGM PR főnöke volt. Tevékenységükről több könyv és film is készült az idők folyamán, mint E.J.Fleming 2004-es könyve The Fixers: Eddie Mannix, Howard Strickling and the MGM Publicity Machine címmel (a poszt nagyrészt ezen könyv alapján íródott), és karaktereik olyan filmekben is megjelentek, mint a 2006-os Hollywoodland vagy a Coen fivérek 2016-os Hail, Caesar!-ja.

A poszt főszereplőjét, Eddie Mannixot (a képen balra 1935-ben) azért alkalmazta az MGM 1924 és 1962 között, hogy elfedje a stúdió sok pénzt hozó sztárjainak gyakran nagyon „színes” - értsd a kor társadalmi standardjével mérve botrányos - magánéletét és az általuk okozott törvénysértéseket, hogy megőrizhessék népszerűségüket és egyáltalán folytathassák karrierjüket, valamint általában véve biztosítsa a stúdió balhémentes folyamatos ügymenetét. Mannix a stúdió anyagi lehetőségeivel a háta mögött ennek érdekében „természetesen” lefizette a különböző hatóságok alkalmazottait, elsősorban a rendőri vezetőket, ügyészeket, helyszínelőket, orvosokat, és nem utolsó sorban az újságírókat. Nem véletlenül mondták, hogy abban az időszakban Louis B. Mayer vezette MGM irányította Los Angelest, amelynek fontos tartozéka volt Eddie Mannix és tevékenysége.

Eddie Mannix brutális fickó volt, sokak szerint ha nem a filmgyárban dolgozott volna, akkor nagy valószínűséggel valamelyik maffia főnök verő embereként csinál hatalmas karriert. Nem véletlenül hívták nemes egyszerűséggel csak „fucking gangster”-nek, azaz "kibaszott gengszternek", aki  nem csak első felesége csontjait törte el, de Mary Nolan színésznőt, a szeretőjét is úgy megverte, hogy 15 hasi műtéttel tudták csak az életét megmenteni. Azok a sztárok, akikkel valami olyan esemény történt, ami miatt Mannixnek közbe kellett lépnie, karrierjük végéig kiszolgáltatottakká váltak, akiket aztán nagyon könnyedén a markában tudott tartani. Mannix egy feliratot tartott az asztalán, ami úgy szólt, hogy „Az MGM egyetlen sztárja Leo, az oroszlán”, ami egy „kedves” emlékeztető volt a kor legnagyobb hollywoodi sztárjainak, hogy bármikor tönkreteheti bárki karrierjét. Szinte nem volt olyan MGM-es sztár, akinek ne „intézett” volna el valamit a karrierje folyamán. Az egyik legfontosabb „ügyfele” Clark Gablea stúdió legtöbb bevételét hozó és legnépszerűbb sztárja volt. Gablenek annyi ilyen ügye volt, hogy Mannix-szel már barátoknak számítottak. (A képen felül baloldalt Mannix, mellette a felesége halálát gyászoló Gable) Nem csak számtalan házasságon kívüli szexuális kapcsolatának eltitkolása tartozott ide, de olyan súlyos ügyek is, mint egy erőszak, amiből Loretta Young színésznőnek gyereke is született. Young katolikus vallása miatt megtagadta az abortuszt, így azt el kellett titkolni a nagyközönség előtt. Mannixék úgy intézték, hogy a titokban megszületett gyereket egy rövid időre állami gondozásba adták, ahonnan Young aztán „örökbe fogadta”. De Gablenek volt állítólag egy részegen okozott halállal végződő cserbenhagyásos gázolása is, amit eltitkoltak (ez azonban mások szerint nem igaz, mert a színész csak egy fának ütközött).

Mannix másik fontos „páciense” Spencer Tracy volt, aki nem tudta feldolgozni saját biszexualitását, ami miatt az alkoholhoz menekült. (A képen balra Spencer Tracy és Clark Gable az Olajváros c. közös filmjükben.) Alkoholizálása olyan súlyos volt, hogy Mannixnek kis túlzással élve állandó embere volt arra, hogy kövesse mindenhova és ha részegen balhét csinálna, akkor fogja le és cipelje haza. Spencer Tracy ugyanis hajlamos volt arra, hogy részegen ököllel arcon vágjon autogram kérő rajongókat. Spencer Tracy imidzsének őrzése napi rutin munkává vált Mannix számára, aki minden - a stúdió körüli 30 mérföldön belül található - bárnak és étteremnek megadta a biztonságiak telefonszámát arra az esetre, ha Tracy odamenne. Alkoholizmusa és agresszivitásának elrejtése mellett a biszexualitását is titokban ellett tartani, sőt egyszer az „erkölcstelenség” vádtól és a börtöntől is meg kellett menteni, miközben azt sem verték nagydobra, hogy az akkor már 38 éves Spencer Tracy lefektette a tinédzser kora elején lévő Judy Garlandot.

A későbbi híres rendező, John Huston karrierjét forgatókönyvíróként kezdte az MGM-nél, amely időszak alatt (neki egészen biztosan) volt egy halállal végződő autóbalesete. 1933. szeptember 25.-én a Sunset Boulevardon elütött egy gyalogost, Tosca Roulien táncost. Hustonnak egy időre el is kellett tűnnie a nyilvánosság elől és Európába ment pár évre, ennyivel azonban megúszta, mert Mannix zsebében lévő bíróság nem találta bűnösnek, és Huston később sikeres rendezői karriert futhatott be.

A stúdió vezető színésznőinek jó hírét is védte. Greta Garbonak elleplezte a nőkkel való kapcsolatait, többek között Marlene Dietrichhel is. Joan Crawford karrierje legelején készült leszbikus erotikus (pornó) film megmaradt példányát is megszerezte – amivel egy ideig zsarolták mind a színésznőt, mind a stúdiót – és a széfje mélyére zárta. Ő vetett véget Crawford és Gable között hosszú ideig tartó, házasságtörő kapcsolatnak is. De Grace Kelly, későbbi monacói hercegnő (balra a képen menyasszonyként) jó hírét is őrizte, aki – bár a nagyközönség előtt az egyik „legtisztább és legelegánsabb” nő képében tetszelgett -, valójában Hollywood egyik legpromiszkuisabb színésznője volt, aki szinte minden filmbeli partnerével és rendezőjével lefeküdt. Alfred Hitchcock sem véletlenül imádta. Judy Garland is visszatérő vendég volt Mannix irodájában, nem csak gyógyszer függősége miatt, de 20 évesen terhes lett az első, rövid ideig fennálló házasságában, ugyanakkor karrierjének építése érdekében el akarta vetetni a gyereket. Az abortuszt – ami akkor illegális volt az USÁban – Mannix szervezte meg, mint sok más színésznőnek is, köztük Jean Harlownak, Lana Turnernek, akik ráadásul házasságon kívül estek teherbe, ami elfogadhatatlan volt a ’40-es években. Ugyanez történt Jeanette MacDonalddal is, akiről a közönség úgy tudta, hogy „fülgyulladás miatt” került kórházba.

Mannix egyik legnagyobb és legsikeresebb takarítása 1932-ben történt Paul Bern rendező, a stúdió akkori egyik legnagyobb sztárjának, Jean Harlow férjének halálakor. Valószínűsíthetően Mannixnek „köszönhető” az, hogy Bern halálának ügyét öngyilkosságként zárták le, eltitkolván azt, hogy (nagy valószínűséggel) a rendező korábbi szeretője, egy Millette nevű nő lőtte le, amire azért volt szükség, hogy a házaspár szennyese ne kerüljön a nyilvánosság elé, és Harlow megmaradhasson a rivaldafényben. (A képen balra Jean Harlow és a rejtélyes körülmények között meghalt férje, Paul Bern.)

De Mannix akár gyilkossági ügyben is falazott és segítséget nyújtott, ahogy ez történt Wallace Beery színész esetén is, aki az MGM legnagyobb sztárjai közé tartozott és egyik legjobban fizetett színésze volt. 1937. decemberében Ted Healy, szintén az MGM színésze hivatalosan szívinfarktusban hunyt el, valójában azonban a Cafe Trocadero nevü étteremben három ember, Albert Broccoli (a későbbi James Bond filmek producere), egy helyi maffiózó, Pat DiCicco, Broccoli unokaöccse - akinek érintettsége már egy másik rejtélyes ügyben, mégpedig első feleségének a népszerű színésznőnek, Thelma Todd halálával kapcsolatban is felmerült - és Wallace Beery színész támadtak rá, és verték meg annyira, hogy kicsivel később meghalt a sérüléseiben. Mindannyian megúszták az ügyet Mannix segítségének és a korrupt halottkémnek köszönhetően. A „szívinfarktusban” meghalt Ted Healy pedig nyugodjon békében.

De ahogy Mannix „segíteni” tudott, úgy karriereket és életeket is tönkre tudott tenni, ahogy ezt Patricia Douglas is megtapasztalhatta. A kezdő színésznőt egy MGM partin brutálisan megerőszakolta a stúdió egyik kereskedelmi alkalmazottja 1937-ben. Douglas hallgatását azonban nem tudták megvenni. A színésznő feljelentést tett, aminek eredményeképpen az ügy hatalmas médiafigyelmet kapott, Douglasnek azonban esélye sem lehetett az MGM befolyásával és hatalmával szemben a bíróságon. Ebben az ügyben is Mannix osztotta a lapokat és korrumpált minden létező embert, aki a tevékenysége (ügyész, rendőrök) vagy vallomása (szemtanúk) káros lehetett volna a stúdió számára. Patricia Douglas erőszaktevője így megúszta az ügyet, a nő élete pedig teljesen tönkrement. (A képen balra Patricia Douglas az ügyészségen, miközben azonosítja megerőszakolóját egy fényképen.)

Eddie Mannix volt annyira jó a „szakmájában”, hogy nem csak mások, de természetesen a saját botrányait is el tudta kenni. Pedig volt belőle bőven, és ezek között jó pár kimeríti a nagyon súlyos bűncselekmény kategóriáját. Első felesége, Bernice Fitzmaurice - akit többször is csonttörésekig fajulóan bántalmazott - 1937-ben beadta a válókeresetet házastársi erőszak és hűtlenség címmel. Bernice még azelőtt meghalt egy autóbalesetben, hogy a válásukat hivatalosan kimondták volna. De második feleségével, Toni Mannix színésznő való kapcsolata, házassága (1951-1963) sem úszta meg a balhét. Toni nem sokkal a házasságkötésük után összejött George Reeves színésszel, aki ezután kapta meg a később nagyon népszerűvé váló Superman kalandjai c. TV sorozat főszerepét. (A képen alul Toni Mannix és George Reeves)Mivel második feleségével nyitott házasságban éltek, ezért Toni és Goerge kapcsolata Mannix engedélyével jött létre, akinek természetesen szintén volt szeretője. Reeves így a nála 8 évvel idősebb és Mannix hatalma miatt befolyásos Toni „kis játékszere” lett. Kapcsolatuk egészen 1959-ig kitartott, amikor is Reeves szakított Tonival, mert beleszeretett egy fiatal színésznőbe. Öt hónappal később - éppen házasságkötése előtt - egy fejlövés okozta Superman halálát, amit öngyilkosságnak könyveltek el annak ellenére, hogy számos tisztázatlan és furcsa körülmény merült fel az ügyben, többek között több golyó ütötte lyukat találtak a lakásában. Márpedig öngyilkosok ritkán tévesztenek ennyire célt. Főleg nem háromszor. Hollywood berkein belül felmerült a pletyka, hogy – felesége kérésére - Mannix rendelte el a gyilkosságot. Toni és George kapcsolatát nem véletlenül hasonlították számtalanszor Billy Wilder híres filmjének, az Alkony sugárút tragikus főszereplőinek kapcsolatához, amiben egy idősebb nő kitart egy fiatalabb férfit, azonban kapcsolatuk tragikus véget ér a nő féltékenysége és birtoklási vágya miatt, amikor a férfi egy fiatalabb nő miatt el akarja hagyni. "Mad about the boy"... Toni Mannix George megszállottja volt, és a férfi halála után egy kis szentélyt építtetett az emlékére a kertjében. A 2006-ban készült Hollywoodland c. film ezt az esetet járja körbe. Az ügy nyomozóját Adrien Brody, Toni Mannixet Diane Lane, George Reevest Ben Affleck, Eddie Mannixet pedig Bob Hoskins alakítja, a film azonban nem ad egyértelmű választ a legfontosabb kérdésre: valóban öngyilkos lett-e George Reeves, és ha nem, akkor ki ölte meg? Edward Lozzi, Toni későbbi barátja többször is azt nyilatkozta, hogy a nő a halálos ágyán bevallotta, hogy köze volt George Reeves halálához (lásd poszt végi videó). (Ez megint egy olyan nagy nyilvánosságot kapó ügy volt Hollywood történetében, amiről a későbbiekben egy önálló poszt is készül majd itt.)

Eddie Mannix 1963-ban halt meg 72 évesen, amikor a stúdiórendszer vége után a stúdiók hatalma és befolyása nagyrészt letűnőben volt, különös tekintettel az MGM-re, a ’30-as évek vezető hollywoodi stúdiójára, ami az 50-60-70-es években többször is tulajdonost váltott, legutoljára a Sony vette meg, miközben régi filmjei után járó szerzői jogdíjak tulajdonjogát is fel kellett áldoznia, amivel ma már TNT Co rendelkezik.

Az idők változásait mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy manapság már a sztárok és a stúdiók marketing és PR emberi  azok, akik pörgetik a botrányos sztorikat a nagyobb publicitás és ismertség érdekében, mivel úgy gondolják, hogy manapság a botrányok növelik legjobban a bevételeket. És nem tévednek túl sokat.

Edward Lozzi, Toni Mannix későbbi szeretője nyilatkozik elméletéről

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr2213750014

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Oleg Gontar 2018.03.21. 16:24:54

Az imago teljesen mast jelent mint az image amit irni akartal

Guzzista 2018.03.21. 17:11:19

Ha 1881-ben született és 1963-ban halt meg, akkor inkább 82 évet élt.