Time Goes By

Where Danger Lives 1950

2018. június 18. 15:01 - Time Goes By

John Farrow rendezte ezt a road movie elemekkel is rendelkező noir thrillert, a műfaj egyik ikonikus színészének, Robert Mitchum főszereplésével, aki mellett olyan mellékszereplők láthatóak, mint Claude Rains, vagy éppen Faith Domergue, a "scream queen". A film egy közmegbecsülésnek örvendő orvosról szól, aki egy szexi és manipulatív femme fatale hatására egyszerre csak a sötétség, erőszak és csalások közepette találja magát.

A san franciscoi Dr. Jeff Cameron (Robert Mitchum) hamar elfeledkezik barátnőjéről, a nővérként dolgozó Julie Dornról (Maureen O'Sullivan), amikor munkája révén megismerkedik Margoval (Faith Domergue), egy rejtélyes nővel, akit öngyilkossági kísérlete miatt került abba a kórházba, ahol Cameron is dolgozik. Margo a következő reggel elhagyja a kórházat, de küld egy telegramot a dokinak, amire arra kéri, hogy látogassa meg otthonában. Margo nagyon rejtélyes, de annyit azért elárul magáról, hogy nincsenek barátai és gazdag, idős apjával él a hatalmas házban. Dr. Cameron beleszeret a nőbe és már a házasságon gondolkodik, a nő viszont közli vele, hogy az apja azt akarja, hogy elutazzon vele Nassauba egy hosszabb időre. Cameron bánatában inni kezd, majd részegen Margoék házához megy, hogy találkozzon az apjával és feleségül kérje a nőt. Itt aztán nagyon gyorsan kiderül, hogy az apa valójában Margo férje, Frederick (Claude Rains), aki a vita során az orvosnak támad és dulakodni kezdenek. Frederick egy vasrúddal fejbe csapja az orvost, akinek sikerül kiütnie az idősebb embert. Cameron az ütéstől szédelegve kimegy a fürdőszobába vízért, majd visszatérvén Fredericket holtan találja. Margo javaslatára és abban a hitben, hogy ő ölte meg a nő férjét, az ütéstől még mindig kábán elindul a nővel Mexico felé, hogy megszökjenek...A film a klasszikus domestic femme fatale és antihős sémán alapuló noirok közé tartozik, ami tartalmazza ennek minden fontosabb fordulatát (egyet kivéve) és karaktereit. Egy szexis és manipulatív nő elcsavarja a jobb sorsa érdemes, addig konszolidált életet folytató antihős fejét, elszakítván rendes barátnőjétől, miközben a férj gyanús körülmények között meghal. Mint minden olyan noir, ami a klasszikus sémára épül, úgy ez is tartalmaz valamilyen extra elemet, amivel egyedivé próbálták tenni, hogy megkülönböztethető legyen a többitől. Itt az antihős fejsérülése ez az extra elem, ami nem csak azt szimbolizálja, hogy a femme fatale szó szerint megbolondítja és akarat gyengévé teszi a férfit, de még egy lidérces, rémálomszerű hallucinációs jellegű érzetet, atmoszférát is ad a filmnek.

A forgatókönyvet Charles Bennett írta, a történet és mondanivaló lényege pedig az, hogy vágy mennyire vakká és gyengévé tud tenni egy férfit, aki ezáltal roppant kiszolgáltatottá válik a femme fatale manipulációjának és megtévesztésének. Az őt ért fejre mért ütés eredményeképpen létrejövő agyrázkódás szó szerint tönkreteszi az addig jól működő ítélőképességét, ami miatt könnyedén átverhetővé válik. A fejsérülés szimbolizálta szexuális vágya miatt keveredik olyan szituációba, ami után menekülni kényszerül, és nagy a veszélye annak, hogy hátra kell hagynia az addig jól felépített életét. Innentől kezdve pedig az antihős nem más, mint egy ártatlanul menekülő férfi. Nem véletlen a nagyon hithcockinak tűnő karakter, mivel a forgatókönyvet jegyző Charles Bennett számos '30-as évekbeli Hitchcock film szkriptjét írta. Mivel ez már egy viszonylag késői femme fatale - antihős sémával rendelkező noir, ezért szinte elkerülhetetlen, hogy a hitchocki elem mellett más, korábbi noirokban már megismert elemet is tartalmazzon. Ilyen például a D.O.A., amiben a beteg antihős menekül a halála elől, pontosabban szólva próbálja megelőzni azt, valamint a Detour is megjelenik a film road movie jellegében, ami egyfajta utazás a pokolba jellegű autóutat jelent átvitt és szó szerinti értelemben is. A film további témái között felfedezhető a noirokban szintén gyakran felbukkanó identitás váltás, valamint a valóság nem reális érzékelése, ami mint mindig, itt is a femme fatale káros hatásának eredménye.Mint minden B noir, itt is a forgatókönyvvel van a legtöbb probléma, aminek története nem csak manapság, de már megjelenésének időpontjában is nagyon butusnak tűnt ezzel a fejre mért ütéssel, függetlenül attól, hogy mint szimbólum remekül működik. A szkript másik gyenge pontja, hogy annyira a történet csavaraira koncentrál, hogy közben a karakterek nagyon alulírottnak tűnnek. Bár a szokásos csábító és manipulatív femme fatale és a szexuális vágyai miatt gyenge, befolyásolható antihős sémán alapuló tulajdonságokat remekül hozzák, de ezen kívül nincs személyiségük. A séma által adott tulajdonságokon kívül nem rendelkeznek semmilyen szembetűnő vagy bármilyen szinten és téren fontos személyiség jeggyel.

Spoiler a kék hátterű bekezdésben!

Bár szerintem olyan nagy titkot nem árulok el ezzel, mert szerintem minden néző, főleg azok, akik láttak már pár noirt, nagyon hamar rájön, hogy valójában Margo ölte meg a férjét, de azzal a hazugsággal, hogy Jeff ölte meg, könnyebben az irányítása alatt tarthatja a férfit. Erre a csavarra azért volt szükség, mert minden ez utáni esemény nagyrészt azon alapul, hogy Jeff azt gondolja, hogy ő a gyilkos. Az utolsó csavar viszont azzal lepi meg a nézőt, hogy utolsó lépésben elszakad a sémától. Margo kikerül a képből, Jeff pedig a kórházban lábadozik az agyrázkódásából. Gyógyulási folyamatát felgyorsítja korábbi barátnője, a "jó kislány" ápolónő, magyarán a femme fatale iránti szexuális vágyából kigyógyul, és megjön a józan esze, ami már a hagyományos női szerepet betölteni akaró nő mellett tartja, még ha az nem is olyan izgalmas, mint a femme fatale.

Ezen kívül van a filmben még egy elég erőltetettnek tűnő történeti elem, mégpedig az, hogy vagy a nő mahinációinak köszönhetően vagy egyéb körülményekből kifolyólag, de Jeff soha nem hallja meg a híreket út közben, ami felnyithatná idő előtt a szemét. Vagy a rádió nem működik az autóban, vagy Margo körözési fotójára rajzol valaki egy szakállat, ami által felismerhetetlen lesz a rendőrök számára.Dr. Jeff Cameron az egyik legpasszívabb antihős karakter a noir műfajában, aki felett a "fejsérülése" miatt a nő teljesen átveszi az irányítást.  Cameron még a többi domestic antihősnél is gyanútlanabbnak tűnik sokáig, akinek fogalma sincs a femme fatale valódi természetéről. Persze ez nála sokkal inkább a fejsérülés eredménye - ami miatt lényegében végig kóvályogja a filmet -, semmint a személyiségének. Nem véletlen, hogy az antihős karakter egy orvos, ami tovább növeli a szexuális vágyak felkeltésével manipuláló femme fataleok veszélyességét a filmben. Jeff ugyanis tisztában van azzal, hogy mi a - fizikai - baja, ugyanakkor ebből a fizikai bajból, az agyrázkódásból kifolyólag képtelen a teljes kép darabjait összerakni, ami által még vakabbnak tűnik, mint egy átlagos antihős, aki még azzal sem lenne tisztában, hogy agyrázkódása van. Robert Mitchum ebben a filmben egy kicsit eltérő antihőst játszott, mint a többi noirjában, Jeff Cameron ugyanis sokkal "jobb" antihős, mint a többi hasonló karaktere, és így egy kicsit kitágíthatta a színészi repertoárját azzal, hogy a film elején karaktere egy  nagyon profi és határozott orvos, akiből aztán egy kóválygó gyenge akaratú roncs válik, akinek mentális állapota a tiszta és a zavart határán ingadozik. Robert Mitchum, mint minden noirban itt is remek volt, aki miatt a néző el is feledkezik a történet helyenkénti butusságáról.

A film végzet asszonya egyike a legrosszabb femme fataleoknak, ami szinte sugárzik is a karakterből. Margo ugyanis mindamellett, hogy letéríti a férfit az addigi megbecsült életútjáról, még gonosz is, sőt elmebeteg. Már a legelső pillanatokban egyértelmű, hogy valami nem stimmel vele mentálisan, aminek csak az egyik eleme az öngyilkossági kísérlete. Margo nem csak kemény, hidegszívű és kissé kegyetlen, de érezhető rajta egyfajta jól kivehető zavarosság, valami furaság. Faith Domergue alakítása nem volt annyira kontrollált, mint Mitchumé, de ő is relatíve meggyőző volt karakterében.A mellékszereplők között két fontosabb van, annak ellenére, hogy mindkettejük szerepe nagyon kicsi. Sajnos, mivel mindketten nagyszerűen voltak.

A mindig kiváló Claude Rains játszotta Margo megölt idősebb férjét, aki minden sármját és kifinomultságát bemutatta egyetlen jelenetében, amiben az is kiderült, hogy ki is a film legjobb színésze. Karaktere Frederick szintén rendelkezik némi beszámíthatatlansággal, ami Jeff fejsérüléséhez hasonló, ugyanis eredete pont ugyanaz. A másik kissé alulhasznált szereplő a film "hagyományos nő" karaktere, Julie, az ápolónő, aki Jeff barátnője eredetileg. Maureen O'Sullivan hozza a férfiért aggódó jó kislány karakterek esszenciáját, akinek minden vágya, hogy a férfit a megfelelő ösvényen tartsa és a felesége lehessen.  

A filmet Nicholas Musuraca fényképezte, aki rutinos noir operatőrnek számított, hiszen számos ilyen műfajú filmben működött közre, többek között Mitchum egyik legjobb noirjában, az Out of the Pastben. Ehhez hasonlóan itt is nagyon atmoszférikus munkát végzett: nemcsak a  műfaj sötét, árnyékos fekete-fehér, esetenként fura szögekből való fényképezésében volt jó, hanem abban is, ahogy elkapta a film lidérces, rémálomszerű jellegét.

Bár John Farrow rendező noirja sémákra épülő klisékből áll, amitől helyenként a butusság sem áll távol, a stílusos fényképezés, rendezés, Robert Mitchum hagyományosan jó játéka, és a noir séma felturbózása és kihangsúlyozása az antihős karakter fejsérülése által mégiscsak egy élvezhető és ha nem is teljesen egyedi, de egyedi elemmel is rendelkező noirrá teszi.

Értékelés: 7/10

Jeff megtudja, hogy Fredeick nem Margo apja, és fejbeverése előtt tiszta fejjel még a jó döntést hozza:

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr6714055288

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.