Time Goes By

Hollywood aranykorának pletykái és botrányai 24. rész

2018. augusztus 04. 13:35 - Time Goes By

"Ki az a Marlene Dietrich?"

Hollywoodban számos híres-hírhedt rivalizálást tartottak számon az idők folyamán, amelyek többségéről a széles nyilvánosság egyáltalán nem, vagy csak erősen letompítva, a valós okokat eltitkolva szerzett tudomást és sokáig csak a filmgyár berkein belül ismerték az egész történetet. Az egyik ilyen viszály Marlene Dietrich és Greta Garbo között folyt, amit a nagyközönség csak szakmai rivalizálásnak tudott be, miután mindkét színésznő esélyes volt a kor - a '30-as évek első fele - legnagyobb női sztár címére. Pedig mint a legtöbb rivalizálásnak, ennek is nagyon személyes alapja volt. Talán személyesebb, mint akármelyik másiknak Hollywoodban. Diana McLellan The Girls: Sappho goes to Hollywood című 2000-ben megjelent könyve kettejük kapcsolatát járja körbe, amelyből kiderül, hogy életük végéig tartó viszály oka nem csak szakmai rivalizálás, hanem a kettejük közötti nagyon rosszul végződő szerelmi kapcsolat volt. Greta Garbo és Marlene Dietrich az 1925-ös német The Joyless Street című némafilm forgatásán találkoztak és jöttek össze, majd rövid idő után szakítottak. Ezután egész életüket, kb. 60 évet azzal töltöttek, hogy nagyon látványosan tudomást sem vettek egymásról, miközben számos szeretőt osztottak meg maguk között.

Greta Garbo (1905-1990) svéd, majd később amerikai színésznő - minden idők 5. legnagyobb hollywoodi női sztárja - nagyon szegény családban született, ezért tanulmányai nem tartottak túl sokáig, 14 évesen már dolgoznia kellett. Ezt nem is bánt akkoriban túlságosan, mivel utálta az iskolát, aminek legfőbb oka az volt, hogy nem igazán találta a közös hangot a többi gyerekkel. Garbo mindig is visszahúzódó, melankóliára, depresszióra hajlamos ember volt, ami bizonyos szempontból jól jött neki karrierje során, hiszen ezért is válhatott a rejtélyes és távolságtartó titokzatos északi szépség típusú sztár színésznővé Hollywoodban, mivel ezen tulajdonságai nagyon egzotikusnak számítottak. A nyilvánosságból azonban annyira elege lett egy idő után, hogy nagyon korán, 1941-ben, 36 évesen inkább a teljes visszavonulást választotta, amikortól kezdve szinte senkivel sem tartott kapcsolatot. Garbo soha nem házasodott meg, hivatalosan John Gilbert némafilm sztárral volt kapcsolatban 1926 és 1927 között, mindemellett az utókor számos női szeretőt jegyezhetett fel, amelyekről a maga korában a nagyközönségnek természetesen nem volt tudomása.

Marlene Dietrich (1901-1992) német, majd amerikai színésznő - a 9. legnagyobb hollywoodi női sztár - egy porosz rendőrtiszti családban született, akit sokkal tovább taníttattak, mint Garbot. A búgó hangú és mindig gomolygó cigarettafüstben pózoló díva az 1930-as Kék angyal című német filmmel futott be és vált sztárrá, ami után szinte rögtön Hollywoodba költözött. Az ő imidzse pont az ellenkezője volt Garboénak, függetlenül attól, hogy ő is egzotikusnak számított Amerikában. (Ekkoriban lényegében minden nem angolszáz származású európai annak számított). Garboval ellentétben ő a nagyvilági, erőteljes szexepillel rendelkező, a rivaldafényt és figyelmet kedvelő színésznőnek számított, aki erőteljes egyéniségével vezető szerepet szerzett magának mind a német, majd később hollywoodi leszbikus undergroundban, függetlenül attól, hogy ő Garbóval ellentétben férjezett volt, sőt még egy gyereke is született.

Megismerkedésük idején Garbo Európában már lassanként befutott színésznőnek számított, aki a második főszerepét játszotta a Joyless Street-ben, eredeti címén Die freudlose Gasse-ban, míg Marlene Dietrich a statiszták között szerepelt csak. Garbo ekkor még csak 19 éves volt, de már ekkor is hatalmas, agonilázóan öntudatos, makacsul megközelíthetetlen fiatal nő volt, amely tulajdonságai szinte feltüzelték a hatalmas szexuális éhséggel rendelkező 23 éves Marlene Dietrich hódítási vágyát, aki ekkoriban már egyébként édesanya volt. Dietrich hírhedt volt csillapíthatatlan szexuális hódítási vágyáról, aminek eredményeképpen élete folyamán több száz nőt döntött az ágyába, miközben azért a férfi nemet sem hanyagolta el teljesen. Az egyszerű és nagyon érzékeny 19 éves Greta Garbo sem tudott ellenállni neki.G.W. Pabst, a Joyless Street rendezője vitte el Garbot egy bálra, amit a Tribune Színház igazgatója rendezett. Ezen az eseményen tűnt fel neki először Marlene Dietrich, aki egy szexuálisan túlfűtött tangót táncolt éppen valakivel. Állílag ő volt az, aki rávette Pabst, hogy alkalmazza Dietrichet valamilyen statiszta szerepre a filmben. Ha ez valóban így volt, akkor ezt nagy valószínűséggel azóta ezerszer megbánhatta, mivel soha nem tudta túltenni magát azon, ami ezek után történt.

Marlene, aki még nem volt fizikailag csúcsformában a két hónappal ezelőtti szülése után, ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy megszerezze magának ezt a fiatal és kissé sápadt, kíváncsi stimuláló északi szépséget, amivel együtt mintha kicsit a saját sugárzó szexepiljét is újraépítheti. Megismerkedésük után Marlene megmutatta Garbonak a német meleg undergroundot a '20-as évek weimari, dekadensnek nevezett időszakában. Többek között a transzvesztita Eldorado Clubba is magával vitte, cigaretta füstös és szexuálisan túlfűtött kabarékat látogattak, valamint bemutatta Garbot Betty Stern avantgarde szalonjában, amely helyeken a lány láthatta és érzékelhette Dietrich központi szerepét és helyét ebben a bohém világban. Marlene mindeközben természetesen arról sem feledkezett meg, hogy tanítgassa Garbot a saját érzékiségéről és újabb rétegeket adjon ennek, mint ahogy már annyi más nőnek. Mindez azonban nem tartott tovább pár hétnél.A szakítás egyik oka a kissé sznob Dietrich kegyetlen pletykája volt, aki egyre irigyebbé vált Garbo színésznői karrierje miatt, mert úgy gondolta, hogy ő sokkal alkalmasabb lenne minderre tehetségénél, tájékozottságánál és nem utolsó sorban egyéniségénél fogva, mint a kissé merev, makacs, melankolikus és tanulatlan Garbo. Marlene hamar realizálta, hogy a nagyon szegény családi háttérrel rendelkező Greta az alacsony iskolázottságával végtelenül szűklátókörű, tudatlan és provinciális, és amely tulajdonságok miatt egyre inkább elkezdte lenézni az addig még meghódítani vágyott fiatal lányt. Dietrich aztán ezt a véleményét elkezdte megosztani meleg körökben, mégpedig nagyon kegyetlen módon:

"Garbo piszkos bugyogót visel. Csak egy váltás alsóneműje van. Amiket férfi ingből készítettek. Három napig hord egyet, aztán kimossa, de nem vasalja. Eközben viseli a másikat. A vasalás hiánya még nem is érdekel annyira, de a három nap! Garbo csak papírtörölközőt tart a fürdőszobájában, két pár férfi nadrágja van, két inge, és nagyon kevés más a szekrényében. Nagyon fukar."

Garbo természetesen úgy érezte, hogy megcsalták, amikor mindezt meghallotta. Egy szörnyeteg elárulta nem csak a titkait, de a gyökerein, a hátterén, a szexualitásán és az egész személyén gúnyolódott. Az érzékeny nőt traumatizálta és egy életre szóló sérülést okozott Dietrich viselkedése és véleménye.

Szakításuk után pár évvel mindketten Hollywoodban folytatták az egyre magasabbra ívelő pályafutásukat. Garbo már a filmgyárban dolgozott, sőt Hollywood egyik legnagyobb ikonikus sztárja volt, amikor 1930-ban Dietrich is megérkezett. Közös barátnőjük, Salka Viertel színésznő (balra a képen Garboval) megpróbálta kibékíteni őket, de csak annyit ért el, hogy a két színésznő abban állapodott meg rajta keresztül, hogy nem szidják egymást mások előtt, nem fecsegnek ki titkokat egymásról, sőt, a másiknak még csak a nevét sem ejtik ki a szájukon. Mindezt úgy érte el az osztrák-német gyökerű Salka - aki sokat tudott Dietrich németországi dolgairól -, hogy megfenyegette, hogy tönkreteszi az ekkor még nagyon friss és új hollywoodi karrierjét, ha csak egy szót is szól Garboról. Salka azt is elérte, hogy a pletykára, fecsegésre és nagyzolásra hajlamos Dietrich azt is megfogadta, hogy azt sem említi soha senkinek, hogy egyáltalán ismerte Garbot korábbról. Persze azért néha szóba került a másik, ilyenkor kódnevekkel illették egymást. Garbo volt a "skandináviai gyerek", "a viking" vagy a "másik nő", Dietrich pedig "Mary", "közös barátunk" vagy "Duschka". Mindezek mellett Salka garantálta Garbonak azt is, hogy az ő házában soha nem fog összefutni Duschkával.

A két leszbikus/biszexuális ellenség innentől kezdve úgy élt egymás mellett ugyanabban az undergroundban és osztoztak ugyanazokon a szeretőkön (nem egy időben, hanem egymás után általában), hogy soha nem találkoztak, soha nem beszéltek egymással, de még csak nem is üzengettek egymásnak. Közös szeretőik közé tartozott Mercedes da Acosta (a képen balra) spanyol-amerikai írónő, kosztümtervező, aki hollywoodi bennfentesnek számított, nem is feltétlenül munkája, hanem sokkal inkább leszbikus kapcsolatainak köszönhetően, akik között a legnagyobb szerelme Greta Garbo volt. Dietrich nem véletlenül akarta ágyba vinni az írónőt, ha már egyszer szóban nem szúrhatott oda Garbonak, legalább annyi elégtételt kapjon, hogy elcsábíthatja a szeretőjét. Mondjuk nem volt olyan nehéz dolga, mivel Garbo éppen szakított Acostával, akit így aztán megvigasztalhatott.

Marlene úgy emlékezett erre, hogy "Végül Acosta elment Garbo házába, ahol azzal szembesült, hogy Garbo Maouliannal ment el helyette. Acosta sírt, én meg természetesen elvittem magamhoz és megetettem."

Persze Dietrich nem az a típus volt, aki meg bírta volna állni ígéretét, hogy soha nem említi Garbot. 1936-ban elfogadott egy olyan szerepet a The Garden of Allah című filmben, amit előtte Greta visszautasított. Josh Logan író és rendező emlékezett arra, hogy mit mondott Dietrich az első felolvasó próbán:

"Garbo nem játszaná el ezt. Felajánlották neki, de szerinte nem hiteles, hogy a főszereplőnő visszaküldené a szeretőjét a kolostorba. Ő egy nagyon okos nő, a Garbo! Tudod, ő olyan primitív ösztönökkel rendelkezik, mint a parasztok."

Végül 1945 nyarán - amikor már a németek és lassan a japánok is letették a fegyvert és Greta Garbo már 4 éve visszavonult a filmezéstől - Marlene Dietrich úgy érezte, hogy eljött az idő, hogy kibéküljön a skandináv gyerekkel. Éppen húsz év telt el rosszul végződő kapcsolatuk óta, ami már csak nosztalgikus erejénél fogva is remek alkalmat teremt minderre, ráadásul Hollywoodban sem keresztezték már egymás útját.

Marlene egy semleges területen lévő találkozást javasolt, amit Orson Welles (balra a képen Marlenevel) szervezett meg nekik Clifton Webb házában. Orson Welles úgy emlékezett erre vissza (amikor még titok volt a nagyközönség előtt, hogy a két színésznő közelebbről is ismerte egymást), hogy:

"Azt mondtam Gretának miközben bemutattam őket, hogy hihetetlen, hogy ti még soha nem találkoztatok - Greta, Marlene. Marlene, Greta. Marlene ömlengeni kezdett, ami egyáltalán nem volt rá jellemző. Felnézett Garbora és azt mondta: Te vagy a leggyönyörűbb nő, akit valaha is láttam, annyira nagyszerű, hogy találkozhatok veled, alázatos szolgád vagyok. Garbo pedig minderre csak annyit mondott, hogy "Köszönöm szépen. Következő?" - és odafordult valaki máshoz. Marlene összetört."

A német nácikkal és japán szamurájokkal ellentétben Greta Garbo és Marlene Dietrich soha nem írta alá a békeszerződést.

Ezek után Marlene Dietrich, aki immár egyedül maradt Hollywoodban, már nem tartotta magát a korábbi megállapodáshoz, és ő volt az, aki kettejük közül jeleskedett a másikról szóló irigy és rosszindulatú megjegyzések tételében. Az általa kezdetben olyannyira lenézett Garbo sokkal úrinőbb volt ezen a téren, amit néha még ő is elismert:

"Irigylem Garbot "- mondta egyszer. - "A rejtélyesség a nő legnagyobb vonzereje. Bárcsak olyan rejtélyes lehetnék, mint ő. Nem akarom, hogy az emberek mindent tudjanak rólam! Garbo soha nem ad interjút. Bárcsak én is meg tudnám állni."Maximilian Schell Oscar-díjas német színész készített egy dokumentum filmet 1984-ben Marlene címmel, ahol az Oscar-díj hiányáról is kérdezte a színésznőt (aki egyszer jelöltek ugyan a díjra az 1930-as Morocco c. filmjében nyújtott alakításáért, azonban soha nem nyerte el, mire Dietrich csak annyit válaszolt erre, hogy:

"Garbonak sincs!"

(Garbot négyszer jelölték Oscar-díjra: a Romance 1930, Anna Christie 1930, Camille 1936 és a Ninotschka 1939-es filmjeiben nyújtott alakításért, valamint 1955-ben életmű Oscart kapott, tehát nem teljesen igaz, hogy nem volt Oscar-díja.)

Marlene Dietrich minden lenéző és lekezelő megjegyzései ellenére egész életében Greta Garbohoz mérte magát, hozzá hasonló szeretett volna lenni és megszállottsága még Garbo 1990-es halála után is kitartott egészen a saját haláláig, ameddig csak visszhangzottak a fülében Greta Garbo 1930-as szavai, amiket akkor mondott, amikor Marlene megérkezett Hollywoodba:

"Ki az a Marlene Dietrich?"

Kettejük rivalizálását számos alkalommal feldolgozták már, többek között a Hollywood Rivals sorozatban, ami a Youtubeon négy részbe szedve látható:

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr5914161495

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.