Time Goes By

A keresztapa (The Godfather) 1972

2018. szeptember 17. 10:56 - Time Goes By

Ugyan a 11 Oscar-jelöléséből csak hármat tudott megnyerni Francis Ford Coppola klasszikusa, azonban ettől függetlenül a világ egyik legismertebb filmjévé vált, amit jelenleg az Aranypolgár mögött a 2. legjobb amerikai filmként tartanak számon. De ezen kívül is számos lista előkelő helyezettje, legelsősorban is minden idők legjobb gengszterfilmje, amiben számos klasszikussá vált mondat hallható, többek között a "Visszautasíthatatlan ajánlatot teszek neki", ami a 2. helyen áll a legjobb filmidézetek között. Nino Rota fülbemászó dallamának sincs túl sok szégyenkezni valója, hiszen az meg az 5. legjobb a filmzenék között. Mindemellett megjelenésekor az addigi 3. legtöbb bevételt termelő film volt az Elfújta a szél és a Muzsika hangja után, ezért aztán nem volt kérdés, hogy lesz folytatása, mégpedig kettő is, 1974-ben és 1990-ben. A film(eket) válogatott színészcsapat vitte sikerre, köztük Marlon Brando, Al Pacino, James Caan, Robert Duvall, John Cazale, Diane Keaton, de láthatjuk benne Hollywood aranykorában számos gengszterjellegű karaktert eljátszó Richard Contet is Barzini szerepében, aki jó néhány korabeli noirban is feltűnt. A történet pedig az amerikai olasz maffia mindennapjaiba kalauzol minket a Corleone család történetén keresztül.

Vito Corleone (Marlon Brando) öregedő Don, a Corleone maffia család vezetője, akinek három fia van: a hatalmas temperamentummal rendelkező Sonny (James Caan), a buta és gyenge Fredo (John Cazale) és az intelligens és fegyelmezett Michael (Al Pacino), valamint van egy lánya Connie (Talia Shire) és egy örökbefogadott fia, aki jelenleg a tanácsadója és ügyvédje, Tom Hagen (Robert Duvall). Lassan ideje lenne a stafétabotot átadnia valamelyiküknek, azonban a feladatra leginkább alkalmas háborús hős Michael nem kíván a család illegális tevékenységében részt venni. A helyzet azonban megváltozik, amikor Vito Corleone visszautasít egy hatalmas drogüzletet, amiért megpróbálják megölni. A merényletet túléli, de amíg ápolják Sonny veszi át a család irányítását és kitör a maffia családok közötti háború, aminek során Michael, hogy apját és családját megvédje, lelő egy korrupt rendőrfőnököt és Solozzot, a drogdílert. Michaelnek Szicíliáig kell menekülnie, közben a háborúnak minden családban rengeteg áldozata lesz. Ekkor Vito összehívja az öt családot egy békéltető tárgyalásra,...A keresztapa elemzése egyszerre nagyon könnyű és mégis nagyon nehéz, hiszen egyike azon filmeknek, amelyek minden egyes aspektusát, jelenetét, másodpercét kismilliószor kielemezték már, ami miatt nehéz olyat írni, amit esetleg máshol már ne írtak volna meg. A Keresztapa minden egyes alkotója szakmája csúcsán álló profi, kezdve kiváló színészeivel, akik életre keltették ezt a zárt világban játszódó gengszterfilmet, akik aztán mindannyian jelentős karriert futottak be a film után (vagy éppen előtte), folytatva Gordon Willis sötét és árnyékos gyönyörű fényképezésével, Nino Rota egyszerre dallamos és mégis kísérteties zenéjével, ami szinte kitörölhetetlenül beleég az ember fülébe. Na és persze Francis Ford Coppola rendkívül erős atmoszférát eredményező rendezése, amiben a (sztereotipikus) olasz kultúra bemutatása keveredik a pszichológiai mélységgel rendelkező gengszterkarakterekkel, amely összetevők végül a 2. legjobb amerikai filmet eredményezték.

A gengszter filmek műfaja az egyik legrégebbi a filmes műfajok között, amelyek már némafilmekben is feltűntek, de az első igazi klasszikus darabjainak megszületése a '30-as évek legelejére datálható, a hangos filmek megjelenésének időszakában (Little Caesar 1930 Edward G. Robinsonnal, The Public Enemy 1931 James Cagneyvel, Scarface 1932 Paul Munival), ami után tulajdonképpen a mai napig is töretlen népszerűséget élvez ez a műfaj, időnként meg-megújulván. A '40-50-es években a noirok vittek új színt ebbe a műfajba, majd a '70-es években ez a film modernizálta mindezt. A Keresztapa egy teljesen zárt világban játszódik, amiben nem is annyira a cselekmény, mintsem inkább az elképesztően atmoszférikus közege a legérdekesebb, amiben a történet játszódik. A film nagyban hozzájárult a gengszter világot körbevevő mítosz megteremtéséhez, olyannyira, ha egy maffiáról szóló hírt olvasunk, akkor elsőre egészen biztosan a Corleone család ugrik be mindenkinek, ami egyszerre funkcionál gengszerfilmként és egy családi drámaként is, számos más meghúzódó téma mellett. Az Oscar-díjas forgatókönyvet Mario Puzo írta saját 1969-es saját könyvéből, amely folyamatba F.F. Coppola is besegített. A Keresztapa esetében az a furcsa és végtelenül ritka helyzet áll fenn, hogy a film jobb lett, mint az eredeti regény volt.A filmben felmerülő témák összessége pedig azt is eredményezték, hogy a Keresztapát mindenki annak látja, aminek akarja. Fel lehet fogni a kapitalizmus metaforájaként az erkölcstelen és gátlástalan pénzszerzés által, amit erősít a film egyik legismertebb mondata is, a "ez csak üzlet" is. De lehet nézni arról az oldalról is, hogy a Corleonék tulajdonképpen hősies és hatékony vállalkozók, üzletemberek, akik ésszel és erővel is képesek megvédeni üzleti érdekeiket az aktuális riválisok ellen. De a patriarchális társadalom szimbólumaként is felfogható a film, ami egy nagyon férfiközpontú közösséget ábrázol, amiben a nőre szó szerint és átvitt értelemben is folyamatosan rácsukják az ajtót és kizárják a döntéshozatalból, nem hagyva nekik más teret, mint a konyhát.

A keresztapa egyik legfontosabb témája a kifacsart és rosszul értelmezett családi értékek. A család férfi tagjai tetteiket mindig a családra hivatkozva igazolják, azonban az is nyilvánvaló, hogy pont a nyugodt és egészséges családi életet teszik ezzel tönkre, amit tetéznek a nők elnyomásával. Pontosabban szólva a nők elnyomása része a kifacsart és rosszul értelmezett családi értékeiknek, aminek alapja a maszkulinitás, vagyis lényegében a férfi hatalom és erőszak bálványozása. Ennek az erőszaknak pedig előbb vagy utóbb meg kell fizetni az árát, ezért nagyon ritka a hosszú életű Corleone. A filmben több olyan ikonikus jelenet is látható, amiben megjelenik a család téma. Mindjárt a nyitójelenetben, a Don lányának, Connie esküvőjén láthatjuk azt, hogy kint a násznép szórakozik, táncol, eszik-iszik, magyarán egy normális családnak tűnnek egy fontos családi eseményen, míg bent zárt ajtók mögött a család legfontosabb embere, az alfahím az üzleti ügyeit intézi, amire nagyon jó alkalmat terem lánya esküvője. Coppola ezzel a család és az üzlet összekapcsolását már az első jelenetben megalapozza. A másik nagyon fontos családi esemény, a keresztelő, ami alatt a Corleonék elintézik, elintéztetik a szükséges piszkos munkát, letudják az öt-tíz évente szükséges vérfrissítést meghozó gyilkosságokat. Ez már nem csak a családi események bepiszkolását mutatja, hanem azt is, hogy a másik olyan dolog, amire előszeretettel hivatkoznak egy (sztereotipikus) olasz gengszter családban, a vallás is nagyjából ugyanaz avhipokrita és semmit sem jelentő kategória számukra, mint a család. Ugyanennek a témának az erősítéséhez járul hozzá az a tény is, hogy a Dont is karácsonykor lövik le, miközben mindenki ajándékokat vásárolgat a családtagjai számára.Megjelenik a filmben az a kérdés is, hogy mit is jelent amerikainak lenni? Erre a kérdésre talán még nehezebb válaszolni, mint arra, hogy mit jelent magyarnak lenni. A Corleonek - közöttük is főleg a Don és Sonny - lenézik a körülöttük lévő amerikai társadalmat és azokat az olaszokat is, akik be akarnak illeszkedni és amerikaivá akarnak válni. Azt vallják, hogy megmaradásuk és erejük titka abban rejlik, ha a már rég maguk mögött hagyott szicíliai hagyományokat követik és megőrzik olasz, pontosabban szólva szicíliai identitásukat, mert az a túlélésük alapja. Ugyanakkor "szerencséjét" Amerikában csinálja meg a család, akik lényegében ugyanarról álmodoznak, vagyis ugyanazért az amerikai álom eléréséért küzdenek a maguk módján, mint a társadalom többi tagja, hogy meggazdagodjanak, és legfőképpen, hogy legyenek "valakik". És a Corleonék ezt el is érik, mégpedig a maguk kifacsart világában roppant sikeresen. Ezen oknál fogva a Corleonék amerikaiabbak, mint a Mayflower hajóval érkezett angolszászok, a kérdés az, hogy érdemes-e ezért az amerikai álomért annyi minden fontosat - elsősorban a boldog családi életet - beáldozni?

Na és persze megjelenik a társadalom rákfenéje, a korrupció is, mégpedig egyéni és társadalmi szinten is, ahogy a Corleonek a korrumpáló erejüknél fogva lényegében mindenkit megfertőznek. Mindez nem csak a lefizethető politikusokban, bírókban, újságírókban testesül meg, akik ezután nyilvánvalóan nem az igazságosabb társadalomért dolgoznak, hanem üzleti alapon, de még olyan átlagemberekben is, alapvetően jó amerikaiak akarnak lenni, mint a temetési vállalkozó, aki bosszút akar állni megerőszakolt a lánya miatt, vagy Enzo, a pék, aki nem akarja, hogy kitoloncolják Amerikából.  

És a film legfontosabb mondanivalója pedig a történet során többször is elismételt ikonikus mondatának tökéletesen az ellenkezője:

"It's not personal. It's strictly business" vagyis "Ez nem személyes. Szigorúan üzlet."Ahogy a család vagy a vallás esetén láthatjuk, úgy ennek a mondatnak is pontosan az ellenkezője igaz. Ezzel mindkét családfő, Vito és Micahel is csak a személyes motivációit akarja leplezni. Ugyanis minden nagyon személyes ebben a filmben. Vito lenni akart "valaki" Amerikában, akit azonban mindemellett a családja jólétének megteremtése is motivált. Nem sok annál személyesebb ok van a gyilkosság útján való pénzszerzésre, ha a gyerek beteg és nincs pénz orvosra. Addig, amíg ő a saját kis mikrokozmoszában, a családjában és az olasz közösségben mozgott lényegében egész életében, addig a legkisebb fiú az első a családban, aki be akart illeszkedni az amerikai társadalomba és normális életet akart élni. És ami miatt korábban mindenki lekezeli. Michaelnek így Donként nem csak bizonyítania kell, hogy okosabb és keményebb mindenkinél, de a lekezelésre való érzékenysége sem tűri a tiszteletlenség leghalványabb jelét sem. Ezért is távolítja el a tűz közeléből egy kicsit Tom Hagent, aki mindig "öcsikeként" kezelte Michaelt. Vagyis Michaelt még annyira sem a család érdekei motiválják, mint Vitot, hanem sokkal inkább saját büszkesége és személyes érzékenysége.

A Corleonékat lehet hősöknek és antihősöknek is látni, ez megint csak attól függ, hogy honnan nézzük a dolgot. Nyilvánvalóan végtelenül kegyetlenek, és mások nyomorúságát kihasználva gazdagodnak meg, még ha nem is látjuk a  prostitúció által kizsákmányolt nőket, a kirabolt áldozatokat, a védelmi pénzt fizetőket vagy szerencsejátékfüggőket, akik életét tönkreteszik, ugyanakkor mégiscsak rendelkeznek egy saját morális kóddal, amolyan becsületkódexszel, ami által morálisan a zsebükben lévő politikusok és egyéb hivatalnokok, vagyis a társadalom tisztelt tagjai fölé emelkednek.

A Corleone család gengszterei minden bűnük és hibájuk ellenére tulajdonképpen szimpatikusak a nézőknek, akiket eszméletlen jó színészek játszottak el. Mondjuk ez elmondható lényegében mindenkiről, a legapróbb mellékszerepeket játszó színészekről is.A család szerencséjének megalapozóját, az idős Dont Marlon Brando játssza, aki annyira jó volt, hogy nem csak az Oscar-díjat nyerte el, de az amerikai mozi egyik leghíresebb ikonikus karakterévé tette Vito Corleonet. Brando legnagyobb sikereit az '50-es években érte el a Keresztapa előtt, és a '60-as években egy kicsit eltűnt, vagy legalábbis úgy tűnt, mintha a karrierje már lefelé hajló irányt vett volna, amikor eljátszotta ezt a szerepet, és ami egy pillanat alatt visszarepítette a csúcsra. Ő Vito Corleonet egy roppant magabiztos és nyugodt maffiafőnöknek alakította, akitől távol áll mindenfajta érzelmi kitörés, vagy bármilyen nemű mediterrán  típusú handabanda, hangoskodás, gesztikulálás. Az ő vezető szerepét senki nem kérdőjelezi meg a családban, látszólag semmiféle erőszakra, fegyelmezésre nincs szüksége ahhoz, hogy családfő szerepét elismertesse és megőrizze. Az ő ajánlatait egész biztos, hogy senki sem utasítja vissza. Vito Corleone pedig a maga szicíliai módján valóban szereti családját, és családközpontú embernek nevezhető, az már más kérdés, hogy tevékenysége milyen eredménnyel zárul gyerekei életét tekintve.

Micahel Corleone, a legkisebb és egyben legtehetségesebb fiú szerepében Al Pacinot láthatjuk, akiről eleinte senki sem gondolná, hogy Amerika legnagyobb gengsztercsaládjának hidegen kegyetlen és kérlelhetetlen vezetője válik, vagy hogy egyáltalán bármi köze lenne a bűnözéshez. Michael Vitohoz hasonlóan összetett karakter. Egyszerre racionális és irracionális a magas intelligenciájával és hatalmas érzékenységével, büszkeségével. Ő az, aki kezdetben meg akarja törni a családi tradíciókat. Ő az első, aki kimozdul ebből a zárt olasz bevándorló világból, és önként jelentkezik az amerikai tengerészgyalogsághoz, hogy a 2. világháborúban szolgáljon. Karakterének ezt az oldalát erősíti az is, hogy egy angolszász nőnek, Kaynek udvarol, ahelyett, hogy egy szicíliai lányt venne feleségül. Kaynek többször is kijelenti, hogy neki semmi köze a családi bizniszhez, és egy egészen másfajta életet szeretne élni. Kezdetben talán maga sem tudja, hogy valójában mennyire is szereti apját, ami a kórházban fekvő és életéért küzdő Vito betegágyánál derül ki. Ez azonban olyan erővel tör felszínre benne, hogy hűséget fogad apjának, akitől később át is veszi a család irányítását. Neki kezdetben ez egy kicsit nehezebben sikerül, mivel mindig az öreg Donhoz hasonlítják. Tipikusan az a gyerek, akinek meg kell küzdenie apja hatalmas árnyékával, amihez megpróbál felnőni. Michael nem rendelkezik apja magabiztosságával, így több könyörtelen tettre kell parancsot adnia, ami miatt viszont inkább félni kezdik, semmint tisztelni, és apja egy hidegebb verziójává válik, bár karakterének ez az oldala már inkább a második részben kerekedik ki teljesen, de az már ebben a filmben is egyértelmű, hogy az amerikai hősként kezdő karakter végül az amerikai mozi egyik leghíresebb antihősévé válik. Michael Corleone egy látszólag hideg, valójában nagyon is szenvedélyes, ugyanakkor végtelen nagy önkontrollal rendelkező ember, akiből ha nagyon ritkán is, de elő-előtör a feszültség. Al Pacino is remek volt szerepében, itt szerencsére karaktere visszafogottsága és önkontrollja miatt nem volt lehetősége a rá elég gyakran jellemző túl intenzív játékra, így aztán ő is teljesen megérdemelte az Oscar-jelölését.Sonny Corleone szerepében is egy kiváló színészt, James Caant láthatjuk. Sonny - a Don legidősebb fia - is okos, azonban ő a család legtemperamentumosabb, legolaszosabb tagja, aki pont ezen tulajdonsága miatt alkalmatlan az olasz család családfői szerepére, mivel hajlamos első dühe alapján dönteni, ez pedig egy gengszterfamília esetén életveszélyes lehet. A középső fiút, Fredot John Cazale játszotta, aki minden téren buta, gyenge, tehetetlen és általában véve egy szánalmas alak, ugyanakkor mégis elnyeri valamilyen szinten a néző szimpátiáját, mert lehetetlen nem megsajnálni egy kicsit. Az ő karaktere és főleg annak drámaisága majd a második részben kerekedik ki igazán. Robert Duvall alakítja a Vito örökbefogadott fiát, az ügyvéd Tom Hagent, aki végig hűséges mindkét Donjához, azonban érződik rajta, hogy kicsit alattomos, kicsit úrhatnám, hajlamos arra, hogy apáskodjon a nála intelligensebb Michael felett, és ezek azok a tulajdonságai, ami miatt öccse megpróbálja eltávolítani magától. Diane Keaton játssza Michael (egyik) szerelmét, majd feleségét, aki nem sok lehetőséget kap arra, hogy igazán kibontakoztassa női karakterét ebben a zárt, férfi uralta világban és filmben. 

És persze mellettük több tucatnyi kiváló mellékszereplő, még felsorolni is nehéz őket. Talia Shire a Don lányának szerepében, aki elfogadta apja irányítását, de Michael ellen már fellázad. Férje, az agresszív bántalmazó és áruló Carlo Rizzi szerepében Gianni Russo látható. És persze a kisebb-nagyobb gengszter szerepekben is inkonikus alakítások tömkelege látható, mint az idős Don két hadnagyának szerepében Richard S. Catellano a cannolis Clemenzaként és Abe Vigoda az inkább az eszére, semmint a szívére hallgató Tessioként. Nem feledkezhetünk meg Lenny Montanáról sem, aki a film legfélelmetesebb karakterét, Luca Brasit játssza, akinek segítségét a Don akkor szokta kérni, ha visszautasíthatatlanná akar tenni egy-egy ajánlatot. Az új Donnál az ő szerepét veszi át Richard Bright a már modernebb végrehajtó, Al Neri karakterében.Al Lettieri alakítja Sollozzot, a drog dílert, aki elindítja a változásokat a Corleone családban. Láthatunk két olyan színészt is a Keresztapában, akik már az '50-es években is alakítottak gengsztereket vagy éppen rendőröket régi noirokban. Ilyen Sterling Hayden (pl. Aszfaltdzsungel, The Killing, Crime Wave stb.) a korrupt rendőrkapitány szerepében és Richard Conte (pl. A bűnbanda, A város kiáltása, Az idegenek háza stb.) Emilio Barzini szerepében.

Francis Ford Coppola a '70-es évek meghatározó és legfontosabb hollywoodi rendezője volt Steven Spielberg, Martin Scorsese és George Lucas mellett, akikkel együtt megújították a hollywoodi filmgyártást. A Keresztapa a legjobb filmje, bár a második résznek és az Apokalipszis mostnak sem kell nagyon szégyenkeznie mellette. Coppola Gordon Willis operatőr és Nino Rota zeneszerző segítségével egy végtelenül erős atmoszférájú, gyönyörűen fényképezett autentikus filmet készített az olasz gengszterek zárt világáról, valamint ikonikus karakterek és jól idézhető egysorosok tömkelegét alkotta meg Mario Puzo segítségével, amit a karakternek megfelelő kiváló színészek játszottak el. A filmet nézvén elfeledkezünk mindenről, csak a család van és a gengszter világ romantikája, ami azonban annyira magába szívja a nézőt, hogy együtt gondolkodunk a Corleonékkal, hogy lehetne a legügyesebben mindenkit átvágni és a legkreatívabban kinyírni a többi család vezetőjét. Egyszerűen részei leszünk a családnak.

Értékelés: 10/10

A film zárójelenete:

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr6414242005

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2018.09.17. 16:49:33

Amikor gyerekként láttam belőle részleteket (köszi anyu...), nagyon belémégett, ahogy az egyik karaktert késsel szögezik az asztalhoz.

Ami bennem is felmerült, hogy talán jobban érdekelt volna a mindezt háttérben megélő család élete, a mindennapjaik.

És végül: pont a napokban olvastam egy érdekességet a filmmel kapcsolatban: 9gag.com/gag/am7j2P9

Equalizer. 2018.09.18. 10:40:52

Jól összeraktad a posztot. Amivel kiegészíteném: a Keresztapa hihetetlen népszerűségének okai közt előkelő helyen áll, hogy egy átlagemberektől elzárt titokzatos világot mutata be a nézőknek, amire mindenki kíváncsi.

Mindenkit érdekel a rejtélyes cosa nostra működése, egy olasz maffiacsalád belső élete, a keresztapák világa. Olyan ez, mint beavatottnak lenni egy titokba.

A maffia szerves része az amerikai történelemnek: ott voltak már a századfordulón, majd a szesztilalomkor, a háborús időkben, majd belekeveredtek a Kennedy merényletbe is. Ma ugyan az olasz maffia sokat gyengült (túl sok a konkurenciájuk jakuzák, triádok, orosz - ukrán maffiák stb) mégis valahol egy korszakot jelképeznek.

noir9 2018.09.18. 13:12:12

Sem a filmben, sem a könyvben nincs olyan rész, amiből arra lehet következtetni, hogy Tom Hagent ne szeretné Michael. A bizalmi válság közepén ő marad az egyetlen bizalmasa, mivel korábban pont azért "távolította el" magától, hogy egy megbízható embere maradjon, nem pedig azért, mert ne szeretné. A könyvben is és a filmben is megjelenik, hogy Michael testvéreként gondol rá, ugyan úgy, mint Santino-ra.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2018.09.18. 13:17:26

@noir9: Nem mondtam, hogy ne szeretné testvéreként. Azt mondtam, hogy lekezeli Michaelt. A kettő nem zárja ki egymást. Minidg is kisfiúként, az öcsikeként kezelte, amiből nehéz, majdhogynem lehetetlen az átállás arra, hogy Donként kezelje, ráadásul egyes megnyilvánulásaiból az is nyilvánvalóvá, hogy az öreg Dont tartja jobb "üzletembernek". Michael is a testvéreként szereti, de Donként nem tűrhet egy bátyust maga mellett.
A szeretet nem azt jelenti, hogy az ne keveredne más érzésekkel, és tehetné sokkal komplexebbé a kapcsolatukat. Ahogy az látható a filmben is, és ahogy az az életben is működik.

noir9 2018.09.18. 15:33:09

@Time Goes By: "...és ezek azok a tulajdonságai, ami miatt öccse soha nem kedvelte". Ezt írtad, ezért írtam, hogy ez szerintem nem állja meg a helyét. De nem szeretnék vitatkozni, pusztán nekem a könyv és a film alapján is más érzéseim vannak kettejük viszonyáról. :)

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2018.09.18. 15:35:59

@noir9: akkor nézd meg még egyszer a filmet, kihegyezve Tom és Michael kapcsolatára. De ha csak az utolsó jelenetet nézed meg, az is elég, és elmond mindent ebben a témában. Michael mindig is tudta, hogy mit akar csinálni, ő a legfüggetlenebb karakter a filmben, Tom viszont mindig is úgy kezelte, mint aki rászorul az ő tanácsaira, és aki apáskodik felette. Ráadásul Michael sokkal intelligensebb, mint Tom, és egy okos ember még nehezebben viseli, ha lekezelik, főleg ha azt nála butábbak teszik vele.

Leone_510 2018.09.18. 16:25:30

Először is, köszi a tartalmas cikket mindig jó olvasni téged.

@Time Goes By: "Michael mindig is tudta, hogy mit akar csinálni,"
Ez nem tudom hol van a filmben. :)
Az öreg don elmondja, hogy Michaelt mindig is távol akarta tartani a maffiától. A kényszer szüli, hogy Tomnak segítenie kell a rutintalan srácot. Nem látjuk de simán benne van , hogy a don meg is kéri erre Tomot. Azt, amit írsz , hogy Michael mennyire tudatos, talán az a legjobb válaszom, hogy a leszámolásig, semennyire. Sodródik. Elzüllik. A II.Vh-ban megtanulta az érzelemmentes ölést, bárkit bármikor , gondolkodás nélkül, és valódi ok nélkül. És a "vérfrissítő" háború helyett (amit az "öregek" tök lazán vesznek mert ez így szokott lenni, és ők csak annyit amennyi kell) , csinál egy totális leszámolást és kiirtást. Na, ő már teljesen amerikai gengszter lett. Nulla eleganciával.Őt már nem úgy tisztelik mint a Dont, rettegnek tőle.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2018.09.18. 16:30:02

@Leone_510: Te erről a filmről és karakterről beszélsz? :) Michael abszolút tudatosan akart kiszakadni a családból és annak "üzletéből", tanulmányaival, katonai szolgálatával és angolszász barátnőjével. Ez nem sodródás és lezüllés, hanem pont az ellenkezője. Fura elgondolásaid vannak a sodródásról és lezüllésről.
Michael minden egyes döntése átgondolt és tudatos volt, már Donná válása előtt is. Csak éppen a zárt világban élő szűklátókörű környezete ezt nem értette. Tényleg nézzétek végig még egyszer ezt a filmet.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2018.09.18. 16:37:17

@Leone_510: Ő erkölcsileg akkor züllött le, amikor csatlakozott a családhoz.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2018.09.18. 22:30:31

@noir9: @Leone_510: A jelenet, ami mindent elmond Michael és Tom Hagen - és általában véve Mike és a család kapcsolatáról, az a második rész utolsó jelenete, csak együtt néztem meg az 1-2-t, ezért összefolyt a két rész karakterizálása. De az első részben is érezhető mindez, ugyanakkor talán itt válik kristálytisztává. Ez az a jelenet, amikor az idős Donra várván a gyerekei ülnek egy asztalnál és Michael bejelenti, hogy otthagyta az egyetemet és beállt tengerészgyalogosnak.