Time Goes By

Vonat Busanba: Zombi expressz (Busanhaeng) (Train to Busan) 2016

2018. december 20. 20:41 - Time Goes By

Kisebbik unokaöcsém filmes ízlésén egy időben azzal a köztünk lévő megállapodással próbáltam finomítani, hogy felváltva egyszer azt a filmet kell mindkettőnknek teljes figyelemmel megnézni, amit ő választ, máskor pedig azt, amit én. Mint utóbb kiderült, ez hatalmas áldozatot jelentett tőlem, hiszen gyerek és tinikorában a zombifilmek zsánere volt a kedvence, úgyhogy lehetőségem volt egy csomót végigszenvedni. (Kivéve Az élőhalottak éjszakáját, ami egy klasszikus.) Miután nagyjából lecsengett nála ez a korszak, a sors iróniája által a napokban véletlenül bukkantam és néztem végig ezt a modern dél-koreai zombis filmet, ami legnagyobb döbbenetemre minden eddigi tapasztalom és előítéletem ellenére tetszett. Úgyhogy ez a poszt erről a dél-koreai apokaliptikus akció thriller zombi filmről most unokaöcsémnek szól karácsonyi ajándékként. (Ne aggódj, azért kapsz majd valami mást is).

Seok-Woo (Gong Yoo) munkamániás, senkivel nem törődő, nem véletlenül elvált szöuli hedge fund managernek nem sok ideje jut lányára, Su-an-ra (Kim Su-an), ám most, a kislány születésnapján megígéri neki, hogy együtt meglátogatják Su-an anyját, Seok-Woo volt feleségét. Felszállnak a szupergyors KTX vonatra, ám velük együtt egy beteg nő is vonatra száll egy másik kocsiba, aki hamarosan teljesen kifordul önmagából és rátámad az egyik kalauzra, aki a harapás következtében egy rövid időn belül szintén zombivá válik. Mire Seok-Woo-ék kocsijában utazók észreveszik, hogy baj van, addigra a többi kocsiban már mindenkit megfertőznek a zombik. Seok-Woo és Su-an a Busanba tartó vonat még nem zombi utasaival együtt az életükért küzdenek. A kis csapat tagjai közé tartozik a Sang-hwa (Ma Dong-seok), az erős fizikumú melós terhes feleségével, Seong-kyeong (Jung Yu-mi), egy idősebb testvérpár nő, egy középiskolás baseball csapat tagja és egy pompom lány, egy sokkos állapotban lévő hajléktalan valamint egy önző üzletember, akiknek átmenetileg sikerül izolálni magukat az első kocsiban. A küzdelem során rájönnek a zombik gyenge pontjára, azonban ez korántsem jelenti azt, hogy közülük mindenki túléli a kalandot…A Vonat Busanba: Zombiexpressz egyik remek példánya a ’90-es évek második felében megújuló és azóta számtalan remek filmet készítő dél-koreai filmgyártásnak, ami már ezelőtt is olyan filmeket adott a világnak, mint az Oldboy (2003) vagy a Halál jele (2003). Yeon Sang-ho rendezte Zombiexpressz a látszattal ellentétben nem csak egy "sima" zombis akció thriller, hanem - bár elsőre furcsán hangozhat -, de családi drámaként is felfogható, így aztán tulajdonképpen nem esik messze a szeretetről szóló karácsonyi filmek műfajától. Persze ez utóbbi már egy kicsit merész ugrás, de tény, hogy a Zombiexpressz központi témája a családon belüli önfeláldozó szeretet.

Természetesen ez a zombifilm is tartalmazza műfajának minden kliséjét a történet felépítésétől a karakterizáláson át a zombik megjelenítéséig, azonban érdekes módon ezzel együtt is tud újat adni a nézőjének, ami nem más mint a zombifilmhez képest szokatlanul fontossá váló emberi érzelmek, azon belül is a már említett önfeláldozó szeretet. Itt nem csak a látványos rettegés és félelem kifejezése a színészek legnagyobb és legfontosabb feladata, hanem sokkal összetettebb emberi érzelmeket kell megjeleníteniük. De az új alatt az is megemlíthető, hogy talán ennél a zombisfilmnél éreztem azt először, hogy nem nevetséges, ami valószínűleg a hitelesebb emberei kapcsolatok és érzelmi reakciók miatt érződött így.A forgatókönyvet Park Joo-suk írta, ami cselekményét illetően követi a szokásos apokaliptikus zombifilmes vonalat. Váratlanul kitör egy eredetileg vírus okozta zombijárvány, ami azután, hogy megbetegíti az első embert, félelmetes gyorsasággal és megállíthatatlanul kezd terjedni. Olyannyira gyorsan, hogy az egész emberi civilizációt fenyegeti egy idő után. A film főszereplői, akik egy 8-10 emberből álló csapatba tömörülnek egy idő után, pedig megpróbálják túlélni ezt a kalandot, ami – és ezzel talán nem árulok egy túl nagy titkot – nem sikerül majd mindenkinek, így aztán ez zombifilm is átmegy egyfajta survival showba. Zombi vagy vírus okozta katasztrófa akciófilmek esetén soha nem a háttértörténet a legfontosabb elem, azonban ez itt olyannyira elsorvad, hogy még azt sem tudjuk meg, hogy tulajdonképpen milyen vírus és hogyan tört ki, mi okozta ezt az egészet, annyit tudunk meg, hogy egy olyan üzemnél történt valami, ami Seok-Woo érdekeltségi körébe tartozott.

A szereplők karakterizálása is ugyanolyan klisés, mint a története. A kis csapat tagjai persze roppant változatos karakterekből áll, amelyek által megjelenik egy modern társadalom minden rétege, ugyanakkor mindegyikük roppant egyszerű és sztereotipikus. A munka alkoholista pénzügyi befektetési szakember, akit csak a munkája érdekel, és ami miatt még a családja is háttérbe szorul az életében, vagyis ő az érzéketlen kapitalista, akiből azonban a lánya iránti szeretet egyre jobban előhozza az érző és lánya biztonságát szem előtt tartó apafigurát. Az erős fizikumú melós, aki ismeretlenül is zsigerből utálja a hedge fund managert, mert úgy gondolja, hogy miatta nehezebb az ő élete, vagyis ő a tipikus proli, aki nem biztos, hogy sokat tud a gazdaságról, de a terhes asszonykáját nagyon szereti. A terhes nő pedig megfelelő magabiztossággal és szeretettel utasítgatja és irányítja férjét, aki mindent megtenne családja védelme érdekében. A kapitalista és a proli férfi egy idő után előítéleteik ellenére összefognak majd egymással. A hajléktalan, aki már sokkos állapotban szállt fel a vonatra, az, aki a vonaton utazók közül legelőször szembesült a zombikkal, mint ahogy a valóságban is a legalacsonyabb társadalmi helyzetűek kerülnek legelőször még rosszabb helyzetbe valamilyen negatív társadalmi változás folyamán. Egy középiskolás baseball csapat játékosa és pompomlány barátnője, akiknek most nagyon nagy gyorsasággal kell felnőniük, valamint a csapat tagja még egy idősebb női testvérpár, akik minden testvéri veszekedésük ellenére egymásnak jelentik a legfontosabb emberi kapcsolatot.Ők mindannyian pozitív szereplőkké válnak, mivel személyiségeik jobbik oldala domborodik majd ki a túlélésért való küzdelem folyamán. Az is jól látható a filmben, hogy a legfontosabb férfiszereplők jó tulajdonságai női partnereik hatására kezd egyre inkább a felszínre törni, női inspiráció nélkül az egymással versengő és egymással kölcsönösen előítéletes férfiak soha nem tudtak volna összefogni, a családjuk érdekében viszont képesek lesznek erre. A hedge fund manager a lánya, a nagydarab melós a terhes felesége, a kezdetben visszahúzódó baseballos srác pedig a pompom lány hatására lesz egyre pozitívabb szereplő, és győzik le saját magukat. A film iróniája az, hogy ahhoz, hogy az ezekben az emberekben felszínre törhessenek a bennük rejtőző pozitív tulajdonságok és legfőképpen, hogy képesek legyenek arra, hogy kifejezzék a másik iránti szeretetüket, egy olyan apokaliptikus katasztrófának kellett bekövetkeznie, mint egy zombivírus kitörés. Persze nem hiányozhat a rossz fickó sem a csapatból, az önző és bárki mások átlépő üzletember, az egyedüli a csapatból, aki a veszély hatására csak még önzőbbé és ellenszenvessé válik, aki mindig le akar dobatni valaki vagy valakiket a vonatról. Velük - az emberekkel - ellentétben a zombik nem sorolhatóak be a „jó” vagy „rossz” csoportba, hiszen ők már nem emberek, hanem olyan lények, amelyek ösztöneiknek megfelelően viselkednek, nekik már nincs meg az a választási lehetőségük a "jó" és "rossz" között, mint az embereknek.

A legtöbb zombis akciójelenet a vonaton történik, ami nem véletlen, hiszen a film nagyrésze is ezen a zárt, nem sok menekülési útvonalat adó helyen játszódik. A zombik látványa, mozgása nagyon profin kidolgozott és remekül koreografált, akiknek viselkedésében nincs túl sok újdonság a többi modern zombifilmhez képest, ugyanis ezek is gyors mozgású agresszív lények, szemben a régi filmek lassabb mozgással riogató egyedeihez képest. Persze ebben a filmben is kiderül róluk valami gyengeség, amit kihasználva páran túlélhetik a velük való találkozást. Mindeközben számtalan remek akciójelenetnek leszünk szemtanúja, amelyekben majd’ minden főszereplőnek előbb-utóbb meg kell küzdenie fizikailag is a zombikkal, miközben kezdetben az egyetlen védelmet az jelenti számukra, ha jól bekötözik a karjukat, ami egy kicsit megvédi őket a zombik harapásától, miközben minden kezük ügyébe kerülő tárgyat megpróbálnak felhasználni a küzdelemben.A színészi alakítások – ami lényegében mindenkiről elmondható - szinte meglepő módon kiválóak. Azért meglepő módon, mivel a távol-keleti filmekre általában jellemző (volt) a túljátszás, ami nem csak koreai, de kínai és japán filmekre is általában igaz volt. Itt azonban nagyszerű arcjátékot és testbeszédet láthatunk mindenkitől.

A film modernsége nem csak a remekül megkoreografált és rendezett jelenetekből fakad, hanem a modern képi látványvilágból is jön, ami Lee Hyung-deok operatőr nevéhez fűződik. A távol-keleti filmek egyik erőssége mindig is a zene volt, ami jellemzően egyszerű, mivel általában nem nagyzenekari, hanem egy-egy hangszerből álló, és kellő pillanatban megszólaló egy-egy – mindig az éppen megfelelő - hangot adó zene. Egyszerű és mégis nagyon hatásos, szemben a sok esetben hatásvadász és pont ezen tulajdonsága miatt zavaró nyugati filmzenékkel.  A hatásos filmzene a Zombiexpressz esetében is igaz, köszönettel Jang Young-gyu zeneszerzőnek, akinek zenéje nem nyomja agyon a filmet, annyira nem, hogy a hanghatások szinte fontosabbak a hagyományos zenénél, ugyanakkor helyenként Psychora emlékeztető nagyon feszült vonószenévé fejlődik mindez.

Yeon Sang-ho rendező zombifilmje persze nem lesz filmtörténeti mérföldkő és nem sorolják majd a legnagyobb klasszikusok közé. Sőt, kritizálni is lehet a kliséi miatt, azonban a film megtekintése után mégis úgy érzi a néző, hogy képes volt a kliséi fölé emelkedni. A film számos részletében utal Brad Pitt főszereplésével készült 2013-as Z világháború c. nagy költségvetésű amerikai zombifilmre, azonban az a helyzet, hogy sokkal kisebb költségvetése és egyszerűbb forgatókönyve ellenére lepipálja nevesebb elődjét, és túlzás nélkül állítható, hogy műfajának, a modern zombifilmek legjobbja, amit még akkor is érdemes megnézni, ha amúgy herótod van a zombifilmektől.

Értékelés: 8/10

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr6614491416

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Könyveslány 2018.12.21. 19:38:29

Ajjaj! Hígítjuk a tematikát? Kb 200 film noir-om vár még megnézésre. Elküldjem a listát, hogy hű maradj a koncepcióhoz?

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2018.12.21. 19:40:54

@Könyveslány: Csakis karácsony kedvéért lesznek családbarát filmek egy hétig. aztán jön a szokásos.:)

Könyveslány 2018.12.22. 13:50:39

@Time Goes By: Többet érdemel a megjegyzés, mint egy szmájli vagy lájk: ez vicces volt :)

Belekezdtem ebbe a filmbe, de annyira sablonos volt és kiszámítható már az elejétől, hogy fél-egy óra után abbahagytam. Természetesen a zombifilmek zavaró dömpingje is segített a döntésben.

Miért kell minden katasztrófafilmbe elvált apa vagy szétszakított család? A Z.war talán még nézhetetlenebb volt a számtalanszor látott sablonnal (s mindez az első 10 percben). Értem én, hogy el kell kezdni a főszereplő szempontjából a történetet, de a forgatókönyvírókat pont azért fizetik, hogy lepjenek meg.

Raul75 2018.12.28. 13:39:34

Én se vagyok egy nagy horror rajongó, de ez piszok jó volt.

"...családbarát..." :)))

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2018.12.28. 13:40:51

@Raul75: Hát a családtagjaikért áldozzák fel magukat, ez zombifilmeknél családbarát :D