Time Goes By

Scrooge - Karácsonyi történet (Scrooge) 1951

2018. december 25. 17:04 - Time Goes By

Egyértelműen ez az 1951-es brit fantasy dráma Charles Dickens 1843-ban íródott örök érvényű klasszikus regényének, A Christmas Carol / Karácsonyi ének legjobb filmes adaptációja. Ezt megelőzően és ezt követően is számtalanszor feldolgozták már ezt a történetet, mégpedig olyannyira sokszor, hogy talán ez a legtöbbet megfilmesített irodalmi alkotás, amiről mindent elmond, hogy csak a némafilmes időszakban 7 verzió készült belőle. A Scrooge nem egyébről, mint a csodáról szól, aminek lehetősége minden emberben megbújik valahol, bár néhányunkban nagyon mélyen elrejtőzött. Ugyanakkor mikor máskor van a legnagyobb esélye az emberiségből előbújó csoda bekövetkeztére, ha nem karácsonykor?

Ebenezer Scrooge (Alastair Sim) megkeseredett, kapzsi és magányos üzletember, aki semmi másra nem tud gondolni, mint a pénzre. Számára a karácsony nem egyéb, mint humbug. Barátja és partnere, Jacob Marley már hét éve meghalt, azonban szelleme (Michael Hordern) a tudomására hozza, hogy karácsonykor három másik szellem fogja meglátogatni. Az Elmúlt Karácsonyok Szelleme (Michael Dolan) felidézi és szembesíti Scrooget múltjának főbb eseményeivel a boldogtalan gyerekkorával kezdődően, a boldog inas évein keresztül eljegyzéséig egy csinos nővel. A nő azonban szakít vele, amikor személyisége negatív irányban kezd változni a növekvő kapzsisága és önzősége miatt. A Jelen Karácsonyának Szelleme (Francis de Wolf) megmutatja neki, hogy unokaöccse, Fred (Brian Worth) és alkalmazottja, Bob Cratchit (Mervyn Johns) milyen boldogan ünneplik szeretteikkel a karácsonyt, miközben Scrooge teljesen magányosan tölti az ünnepeket. Az Eljövendő Karácsonyok Szelleme (C. Konarski) pedig megmutatja neki, hogy mit fog maga után hagyni halála után. Scrooget annyira felzaklatja és megrémíti a látottak, hogy elhatározza, hogy megváltozik. A kérdés, hogy vajon ad-e még egy lehetőséget erre az élet? Nagyon sok klasszikushoz hasonlóan a Scrooge sem volt rögtön annyira népszerű, mint amennyire az idők folyamán vált, hasonlóan a karácsonyi filmek egy másik hatalmas klasszikusához, az It’s a Wonderful Life-hoz. Mindkettő népszerűsége fokozatosan, lépésről-lépésre növekedett minden egyes karácsony esti tévés vetítés alkalmával, ami egyben azt is mutatja, hogy valamilyen szempontból mindkét film megelőzte egy kicsit a maga korát. A két film témáikban is nagyon hasonlítanak, hiszen egyrészről az emberi lélekben és szívben rejtőző csodákról szólnak, valamint arról, ami a legtöbb felnőtt ember fejében megfordul élete bizonyos pontján: az újrakezdés lehetőségéről, miután realizálja azt, hogy menet közben valahol letért a helyes útról, elvesztette a fonalat. Abban is nagyon hasonlítanak, hogy atmoszférájuk egyszerre tud sötét és nyomasztó, valamint világos és meleg lenni, miközben karácsonyi témájuknál fogva azért azt is sejthetjük, hogy happy enddel érnek véget. És nem utolsósorban mindkettő, műfajától függetlenül gyönyörű noiros fényképezéssel rendelkezik.

Dickens regényéből Noel Langley írta a film forgatókönyvét, ami kisebb-nagyobb változtatások ellenére hűen – mégpedig az összes feldolgozás között a leghűebben és leghitelesebben – adja vissza a regény tartalmát, mondanivalóját és atmoszféráját.

A film lényege ugyanúgy hármas tagozódású, mint a felépítése.A múltban játszódó események bemutatásának célja, hogy megértsük Mr. Scrooge jelenlegi szánalmas életét, aki semmiben nem talál semmilyen örömöt, nincs egyetlen értékelhető emberi kapcsolata, hipokritának nevezi azokat az embereket, akik boldog karácsonyt kívánnak egymásnak, és aki minden pénze ellenére az étteremben inkább nem eszik még egy szelet kenyeret, mert az plusz egy pennybe kerülne. Beleláthatunk abba a folyamatba, aminek eredményeképpen az ígéretes fiatalemberből egy megkeseredett, magányos és fukar vénember válik. A könyvhöz képest több apró különbség mellett a legnagyobb változás abban áll, hogy a film erőteljesen kikerekíti Scrooge háttér történetét, amelyen keresztül bemutatja, hogy hogyan is vált fontos üzletemberré, amiben jelentős szerepe lesz a filmben Mr. Jorkin karakterének, aki a rossz útra téríti az eredetileg érzékeny és melegszívű Scrooget.

A film az anyjának és nővérének halálát is pontosítja, ami érthetőbbé teszi Scrooge viselkedését unokaöccsével szemben. Kiderül, hogy Scrooge anyja szülés közben halt meg, ami miatt apja elutasítóan és hidegen viselkedett vele egész életében, mintegy a fiát okolván felesége haláláért. Ugyanez a kapcsolat testesül meg Scrooge és az unokaöccse között, mivel Scrooge szeretett nővére, Fan is szülés közben hal meg, ami miatt ugyanúgy elidegenedik unokaöccsétől, mint az apja annak idején tőle. (A könyvben ezzel ellentétben Fan sokkal fiatalabb Scroogenál, és halálának oka nem derül ki.) Mindezek a változások és különbségek tulajdonképpen a film előnyére váltak, ugyanis ezek által Scrooge karaktere és motivációi részletezettebbek, miközben a könyv atmoszféráján nem változtatnak, sőt, azt erősítik.Ezen okok miatt a filmben nagyon nagy jelentőséggel bírnak Scrooge múltjában játszódó események. Nem csak amiatt, mert karakterét sokkal emberibbé teszik, amelyek által láthatjuk, hogy egyáltalán nem egy született és eredendően gonosz emberrel állunk szemben, hanem inkább csak egy olyan, akár átlagosnak is nevezhető ember, akit valahol legyőzött az élet. Ezáltal a karakter megtisztulásának, megváltásának, vagy újjászületésének lehetősége is hitelesebbé válik, miközben az is kristálytisztán látható és nagyon emberi, ahogy és amiért letért a helyes útról. Olyannyira emberi, hogy az emberek jó nagy részével ugyanez megtörténik, ami által akár magunkra is ismerhetünk Scrooge karakterében, aki minden egyes múltban játszódó jelenetben fokozatosan, lépésről-lépésre válik egyre keményebb szívűvé. A részletezett múlt és fokozatosság miatt pedig érthető válik mostani kapzsi és ellenszenves személyisége, akit aztán minden keményszívűsége ellenére megsajnál a néző, aminek az lesz az eredménye összességében, hogy nagyon szurkolunk neki, hogy kapjon még egy esélyt az élettől. Mintha csak magunknak drukkolnánk ezért.

Az eredetileg optimista és melegszívű fiatal Scrooge mondja azt szeretett nővére halálakor, hogy „Úgy gondolom, hogy a világ egy nagyon kemény és kegyetlen hellyé vált. Meg kell acélosítanod magad, hogy túlélhesd.”, amiből már sejtető és tudható átalakulásának jellege és iránya.A jelen eseményeiben pedig nem csak azért tűnik roppant feleslegesnek az örömet semmiben sem lelő, megkeményedett és látszólag minden emberi érzés híján lévő fukar Scrooge élete, mert senkit nem szeret és őt sem szereti senki, hanem mert család, barátok vagy jótékonykodás nélkül élete értelmének, a pénzgyűjtésnek sincs semmi értelme. Sőt, fukarsága miatt még annyi értelme sincs, hogy legalább önmaga élvezné azt. A szellemek által bemutatott események hatására végre szembenéz önmagával, és megérti azt, hogy mivé vált és azt is, hogy ha a jövőben nem történik vele valami csoda – vagyis nem vesz erőt magán és nem változik meg - akkor nagy valószínűséggel megkeseredett emberként hal meg, aki senkinek sem hiányzik majd. Mindenért azonban nem okolhatja az élet kegyetlenségét, mivel az mindig megadta neki az esélyt a jó dolgokra is, amiket ő maga vesztett el szép fokozatosan, ahogy a személyisége átalakult. És arra is rájön, hogy a legnagyobb dolog, amit valaha is elvesztett, az a korábbi, fiatalkori optimista és melegszívű önmaga volt. Ez az a pont, amikor Scrooge végül testestül-lelkestül átadja magát a változás gondolatának, és immár készen áll arra, hogy valóban újjászülessen.

Ennek hatására pedig karácsony reggelén megtörténik a csoda Scrooge-dzal, aki arra ébred, amire szerintem a felnőtt emberiség nagy többsége ébredni szeretne: újabb esélyt kapott az élettől arra, hogy újra megtalálja a helyes utat. A jövő ez alapján sokkal boldogabbnak ígérkezik, mint amilyennek előtte tűnt. Bár Scrooget erre mindenféle szellemek ébresztik rá a filmben, valójában mindezek a változások csakis saját magán múltak. Kapott ugyan egy kis külső segítséget arra, hogy végre szembe tudjon nézni önmagával, azonban minden további már az ő személyes döntésén és szívből jövő szándékán múlt. A csoda, ami az emberekben rejtőzik, nem egyéb mint saját magunk. Ebenezer Scrooge karácsony reggelén táncikál örömében, amikor mindezt megérti, és ami miatt páran bolondnak nézik, mire ő csak annyit válaszol, hogy

Nem vesztettem el az eszemet, éppen hogy megtaláltam.”(Régi filmekben nagyon gyakori az a mára már elavultnak tűnő eszköz, amikor egy karakter belső tulajdonságait illetve annak változásait a külső változásával is jeleznek. Ebben a filmben mindez úgy látható, hogy a Múlt fiatal és optimista Scrooge-a egy jóképűnek nevezhető fiatalember, míg a Jelen kapzsi és megkeseredett Scrooga egy ronda, kopaszodó vénember, majd a Jövő újra melegszívű és életszerető Scrooga határozottan megszépül, és mintha meg is fiatalodna korábbi önmagához képest, amely folyamatban nyilvánvalóan megjelenik Hollywood fiatalság és szépség mániája.)

A filmben látható színészi játék ma már esetenként túljátszottnak tűnhet, ami vonatkozik a főszereplőre, Alastair Simre is Scrooge szerepében, azonban karakterének átalakulásait ennek ellenére hitelesen mutatja be. Minden régi fajta színészi játék ellenére mégis csak ő minden idők legjobb Ebenezer Scrooge-a.

Meg kell még említeni Peter Bullt a narrátor szerepében, aki a film elején is és a végén is szó szerint idézi Dickens regényét, amely keret erőteljesen megnöveli a film klasszikus érzetét, hasonlóan a könyvhöz.

Richard Addinsell írta a Scrooge zenéjét, aminek jellege nagyon széles skálán mozog. Egyrészről vannak benne könnyed és örömteli karácsonyi dallamok, valamint a film egyes részeihez illő sötét, fenyegető részek is, miközben számos ismert karácsonyi ének is elhangzik, többek között a Silent Night, I Saw Three Ships, angol népzenék is felcsendülnek, mint a Sir Roger de Coverley vagy a Barbara Allen.A film opratőre C. M. Pennington-Richards volt, aki gyönyörű noir stílusban fényképezte ezt az egyszer sötét, máskor pedig meleg karácsonyi hangulatot árasztó filmet. Sötét árnyékaival ráerősít Scrooge karakterének sötétségére, miközben számtalan remek felvételt láthatunk a havas-jeges hideg karácsonyi londoni utcákról is, amelyek érdekes módon egyszerre lehetnek hidegen és sötéten rémisztőek, valamint meleg és kellemes karácsonyi hangulatúak is, jelenttől függően. A történetben megjelenő szellemeket pedig a duplaexpozíció technikájával jelenítette meg. 

Brian Desmond Hurst producer és rendező nevéhez fűződik Dickens halhatatlan regényének legjobb filmadaptációja, ami már önmagában elmond mindent. És bár a film egyes elemeiben, gondolok itt főként a színészi játékra, már egy kicsit néha öregnek hathat, azonban erős és átható atmoszférája, örökzöld mondanivalója és története által méltán tartják a legjobb karácsonyi filmek között számon. Hurst  filmjét látván arra gondol az ember, hogy bárcsak velünk is történne olyan csoda, hogy reggelre felébredve új emberekké válunk. Ha még a hidegszívű és kapzsi Scroogeban is megvan a változás képessége, akkor mindenkiben.

Értékelés: 9/10

A film a Youtubeon angolul végignézhető:

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr9014490890

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.