Time Goes By

Top 10 Posztmodern noir

2019. január 18. 13:44 - Time Goes By

A noir műfaján belül eddig csak a film noirokat (1930-1968) és a neo-noirokat (1969-től) különböztettük meg. (Bár az igazi klasszikus film noir időszakának határait "hivatalosan" 1941 és 1958 jelölik ki, azonban az 1968-ig érvényben lévő hollywoodi cenzúra miatt az 1958 és 1968 között készült filmek sokkal közelebb állnak a klasszikus noirokhoz, mint a modernebb neo-noirokhoz.) Egyes vélemények szerint azonban a noir műfaja nem is kettő, hanem három szakaszra osztható, függetlenül attól, hogy nagyon nehéz konkrét évszámokkal jelezni ezen szakaszok határait az átmeneti időszakok miatt. 

Film noir:  bővebben 1930-1968, ami tartalmaz egy évtizednyi pro-noir és ugyanennyi késői, neo-noirba való átmeneti időszakot is a szűkebb, igazi klasszikus noir időszak 1941-1958-as "mag határait" megnyújtva. Erre a korszakra jellemző a fekete-fehér, német expresszionizmuson alapuló fényképezés, a sötét és pesszimista atmoszféra és világkép, társadalmi változások bibliai értelmezése a karakterizálásán keresztül, ami a gyenge, nihilista vagy opportunista antihős és manipulatív femme fatale kapcsolatán (ami a bibliai Ádám-Éva kapcsolat szimbolikus verziója) keresztül nyilvánul meg, valamint a korrupt alvilág és rendőrség kettősei, témáiban elsődlegesen az egzisztencializmus, a sors keze és a végzet, valamint moralizálás és a bűn és bűnhődés kapcsolata a legfontosabb, ami minden bűnös ember számára szükségszerűen elhozza a bűnhődést valamilyen formában, de nem teljesen kizárva a megváltás lehetőségét az erényes szereplők esetében. A klasszikus noir időszakáról bővebben ebben a posztban.

Neo-noir: 1969-1994 (van aki 1962-től számítja), amelyben már színes fényképezés váltja az eredeti fekete-fehéret, a társadalmi kérdések az előző korszak bibliai hasonlatain alapuló vallási, konzervatív értelmezés helyett egyre inkább az ezoterikusabb gnoszticizmus domborodik ki. Ebben a korszakban már nem szükségszerű a korábban kötelező bűnhődés, egyes villain, azaz rossz fickó típusú szereplő nem csak hogy győztesként kerülhet ki a történet végén, de a sors keze (azaz az isteni akarat) sem bünteti meg (pl. Chinatown 1974). A korábbi témák átalakulhatnak, és másra helyeződik a fókusz, pl. csökken a femme fatale karakterek jelentősége, de nő a azoknak a száma, amelyekben a mentális problémák játsszák a főszerepet. Új műfajokkal vegyül a noir, ezek között is legnagyobb jelentőségűvé a sci-fi (pl. Blade Runner 1984) válik majd idővel, de általában is jellemző, hogy a műfaji határok kezdenek elmosódni, egy-egy film besorolása a noir műfajába már nem annyira egyértelmű, mint volt a klasszikus film noirok időszakában, és amely folyamat tovább fokozódik a posztmodern noir időszakában, ahol a filmek többsége akár több műfaj keverékévé válnak. Posztmodern noir: 1995-től számítjuk. Ekkorra a digitális fényképezés elterjedésével a filmek egyre modernebb külsőt kapnak, így a noirokra mindig is jellemző látványos képi világ még szebbé válik, miközben nem hagyják el az alapokat, ennek köszönhetően egyre több színes, modern, akár futurisztikus, de mégis valahol lepukkant nagyvárosi képeket láthatunk, a régi jól bevált elemekkel: rengeteg esővel, ami mégsem elegendő ahhoz, hogy megtisztítsa a modern nagyvárosokat a mindent elborító szennytől és bűntől, sötét árnyékokkal, esetleg városon kívüli kietlen, ember számára élhetetlen tájakat. Az eredeti, klasszikus noir témákat megtartják, mint az egzisztencialista kérdések, a bűn, az egyre mocskosabbá és erőszakosabbá váló világ (pl. Nem vénnek való vidék 2007), a femme-fatale-antihős kapcsolat gender jellegű problémáit, kérdéseit megújítják, vagy akár új szintre emelik (pl. Predestination 2014), de módosíthatják, modernizálhatják is azokat, miközben az eredeti klasszikus sémákat nem tagadják meg (Side Effects 2013). A feminizmus egyre erőteljesebbé válásával a femme fatale karakterek azonban átalakulnak. Itt már jellemzően nem ősgonosz nőkről van szó, akik megdöbbentő módon átveszik az irányítást a férfiaktól, hanem olyanokról, akik beleesnek ugyan a "bitch" kategóriába, azonban ennek sokszor társadalmi okai vannak, mivel meg kell küzdeniük az antihősök kényelmes hímsovinizmusával (Pl. Gone Girl 2014). Erőteljesen lecsökken, sőt szinte eltűnik a vallási eredetű ítélkezés, moralizálás a karakterek erkölcsi gyengesége miatt, sokkal hangsúlyosabbá válik a sötét és/vagy valamilyen szempontból gyenge karakterek motivációinak megértése, pszichéjük bemutatása (pl. Éjszakai ragadozók). A filmek többségének pszichológiai összetevője jelentős fejlődésen megy át a korábbi noirokhoz képest, aminek köszönhetően a karakterek összetettebbek és rétegezettebbek, motivációik többfélévé válnak. Már nem feltétlenül csak a pénzért vagy a nőért megy a küzdelem, mint a Double Indemnity idején (1944). Előtérbe kerül a nem megbízható, hamis narratívák használata (pl. The Usual Suspect 1995), amit még Alfred Hitchcock kezdett el a Rémület a színpadonban (1950). És nem utolsósorban, mivel időközben a világ számtalan országában hatalmas fejlődésen ment át a filmipar pl. Dél-Korea, így számos kiváló, nem amerikai noir jelent meg ebben az időszakban, így az a fura helyzet áll fenn, hogy az egyik legamerikaibbnak tartott filmes műfaj legjobb posztmodern képviselőinek listájának első két helyére nem amerikai filmet tettem, mint személyes kedvenceimet. 

A blog első neo-noir toplistájára még 1968-cal kezdődően kerültek fel filmek egészen napjainkig, azonban most elérkezett az idő, hogy elkészüljön a posztmodern noirok toplistája is, ami már csak 1994-nél fiatalabb megjelenésű filmeket vesz figyelembe. Ezen lista összeállításánál is igyekeztem arra törekedni, hogy minél többféle-fajta noir kapjon helyet rajta, a sci-fitől a thrillerig, a femme fatale-antihős karakterizálásútól a detektívesig, a nagyon speciális látványvilágú képregénytől a neo-westernig. Természetesen pár noir megőrizte a helyét az előző listáról, hiszen ki venne ki belőle egy Szigorúan bizalmast vagy egy Hetediket.1. Predestination 2014:

A Spierig ikrek, Peter és Michael Spierig írták és rendezték ezt az ausztrál időutazásos filmet,  amit bár sci-fiként aposztrofálnak, valójában egy ízig-vérig noir mystery film, ugyanis a sci-fit jelentő időutazásos történet csak a keretét adja ennek az egzisztencialista noirnak. A Predestination szinte minden klasszikus műfaji elemet tartalmaz: a gyönyörű fényképezés és látványvilág, antihős és femme fatale jellegű karakterei, a narráció, a nem lineáris történetvezetés - amelynél alapvető fontosságúak és egyben új értelmet is nyernek a visszapillantásos jelenetek -, valamint természetesen a velejéig noiros egzisztencialista, gender, valamint bűn és bűnhődés jellegű témák, amelyeket nem csak modernizál és megújít, de egyben egy új szintre is emel.

A film elején egy időutazó titkosügynök, Temporal Agent (Ethan Hawke) - akinek az a küldetése, hogy még azelőtt elkapjon egy Fizzle Bomber nevű terroristát, mielőtt az elköveti a bűncselekményt - jelenleg egy bárban dolgozik csaposként, ahol beszélgetésbe elegyedik egy Íróval (Sarah Snook), aki visszapillantások formájában elmondja neki addigi élettörténetét. A beszélgetés további eseményeket indít el, aminek folyamán egy nagyobb dolog terve kezd kirajzolódni a szemünk előtt, amelynek megismerése során számos titokra fény derül...A film a poszt végi videóban megtekinthető.

Az egzisztencialista témák, amelyek az ember létezésével foglalkoznak, mindig is meghatározó részei voltak a noir műfajának, amit ez a film a sci-fi kerettörténetébe helyezve alapvetően csavart ki, amivel egyfajta egzisztencialista paradoxonhoz jutunk. Nem hiszem hogy mindezt tovább lehetne fokozni bármilyen módon, ami igaz egy másik alapvetően fontos noir témára, a társadalmi nemi szerepek kérdésére is ebben a filmben. 2. Oldboy 2003:

Annak ellenére, hogy a noir egy nagyon amerikai műfaj, mégis meghódította az egész világot, és nincs olyan valamirevaló filmművészeti hagyományokkal rendelkező ország, ahol ne készült volna valamilyen noir az idők folyamán, aminek egyik legfontosabb bizonyítéka ez a 2003-as dél-koreai mystery thriller. Az Oldboy egy nagyon erőszakos, nyugtalanító és minden értelemben véve felkavaró film, ami mindemellett nagyon intelligens és több rétegű, a klasszikus noir elemeket kiválóan használó és megújító alkotás. Néhány erőszakosabb jelenete miatt nem ajánlható mindenkinek.

A részeg és kissé ellenszenves Oh Dae-Su (Choi Min-sik) éppen hazafelé igyekezne egy esős éjjel, hogy megünnepelje a családjával kislánya 4. születésnapját, amikor elrabolják, és másnaposan, kissé kábultan egy hotel szobának kinéző ablaktalan helyiségben ébred. A szobája viszonylag kényelmesnek mondható, van benne egy ágy, tévé, asztal, fürdőszoba, azonban a vasból készült ajtaja zárva van. Oh Dae-Su kiabálására, követelőzésére senki sem reagál, ételt  és italt viszont beadnak neki az ajtó alján lévő lyukon keresztül. Bizonyos időközönként altatógázzal elaltatják, és amíg kábult, levágják a haját, kicserélik az ágyneműjét, tehát fizikailag minden szükségletét megpróbálják kielégíteni. Oh Dae-Su nem tudja, hogy ki és miért rabolta el, és azt sem tudja, hogy meddig szándékoznak fogságban tartani, ugyanis senki sem kommunikál vele. A híreket és a világ változását viszont nyomon követi a tévében, ahonnan arról is értesül, hogy feleségét meggyilkolták, kislányát pedig ezután Svédországban adoptálták. Felesége megölésével pedig őt vádolják, ami miatt körözést is kiadtak ellene. Próbálja ugyan ép eszét megőrizni, de ez egyre nehezebb számára, az idő nagy részét edzéssel és naplóírással tölti, miközben egy pillanatig sem tesz le a szökésről és a bosszúról. Ez utóbbihoz azonban először ki kellene derítenie, hogy ki teszi vele mindezt és miért...

 Az Oldboyt sokan "bosszú filmként" definiálják témája miatt, azonban ez az egyik legklasszikusabb neo-noir a filmben látható szex, erőszak, visszapillantásos szerkezet, narráció, számos csavar és az antihős(ök) bukása miatt, ami elég összetetté válik a film végére ahhoz, hogy elgondolkodjunk azon, hogy ki is bosszult meg kit, miért és hogyan. Az Oldboyban megjelenik a nagyon hitchcocki ártatlanul vádolt férfi karaktere, ami ebben a filmben kifejezetten kegyetlen formát ölt és amivel párhuzamosan a sors keze is lecsap a főszereplő antihősre, aki nem abban bűnös, amivel tévedésből vádolják, így először nem amiatt és nem úgy bűnhődik, amiért esetleg megérdemelné...3. Szigorúan bizalmas (L.A.Confidential) 1997:

Curtis Hanson rendezte Szigorúan bizalmas a legtöbb, kilenc Oscar-díjra jelölt neo-noir krimi, amely forgatókönyvének alapjául szolgáló könyv James Ellroy azonos című regénye (1990), ami 1953-ban játszódik és szövevényes, fordulatokkal teli története egy csapat los angelesi nyomozóról, korrupcióról és hollywoodi celebekről szól. Szigorúan bizalmas nagyszerűen egyesíti ötvenes évek noir hangulatát és annak klasszikus elemeit a modern technikával és képi világgal, valamint humorával, aminek köszönhetően műfajának egyik legjobbja.

A film három főszereplője Jack Vincennes (Kevin Spacey), Wendell "Bud" White (Russell Crowe) és Edmund "Ed" Exley (Guy Pearce) a los angelesi rendőrség nyomozói, aki mind személyiségükben, mind nyomozási stílusukban nagyon különböznek egymástól. Ed, a nagyon öntudatos és álszent újonc, aki elutasítja ugyan a piszkos pénzt, ugyanakkor az előrejutásért bármit megtenne főnökeinek, amibe társai beköpése is belefér, és akit emiatt a kollégái patkánynak tartanak, miközben a ranglétrán nagyon gyorsan halad felfelé. Vele szemben Jack nem, hogy nem utasítja el, de egyenesen imádja a kenőpénzt és mindig a szereplési lehetőséget, a kamerákat és híres színészek társaságát keresi. Együttműködik Sid Hudgens-szel (Danny DeVito) a bulvárlap kiadóval, akivel hollywoodi celebeket csalnak csapdába és hoznak kényes helyzetbe. Bud pedig az öntörvényű és keményfejű tökös rendőr, aki sokszor fizikai erővel oldja meg problémáit és szolgáltat igazságot. Őket próbálja meg irányítani több-kevesebb sikerrel a rendőr kapitány Dudley Smith (James Cromwell)...Jelenet a filmből.

Bár a film számtalan mellékszálat és témát tartalmaz, a lényeg mégiscsak a három rendőr eltérő személyiségében áll, a konfliktus forrása pedig nem is annyira a bűncselekmények, mint inkább hármójuk nagyon különböző nyomozási stílusa közötti különbségekből fakad. A cél érdekében meg kell tanulniuk félretenni egymás iránti ellenérzéseiket és együttműködni az ügy felderítése érdekében. A Szigorúan bizalmas, egy látványos fényképezett, erős atmoszférával rendelkező noir, amit válogatott és kiváló színészgárdája tett igazán naggyá. 4. Eredet (Inception) 2010:

Christopher Nolan filmje 4 Oscart nyert 8 jelöléséből, ami a sci-fik és a heist noirok keveréke. Középpontjában egy olyan, az ember fantáziáját már régóta izgató téma áll, mint a tudatalatti manipulálása, amit itt alvás közben az álomban próbálnak elérni a film főszereplői. A film azt mutatja be, hogy mint minden új tudományos vagy technikai vívmányt, úgy ezt is lehet jóra és rosszra használni, miközben olyan egyszerű és közismert tapasztalatokat használ fel, mint az, hogy az emberi álom mindig az érzelmeink, és nem a racionális gondolataink kivetülése, miközben egy álomban soha nem tudjuk, hogy hogyan is kerültünk oda, valamint azt, hogy ha meghalunk álmunkban, akkor azonnal felébredünk...

Dominic Cobb (Leonardo DiCaprio) olyan ipari kém, aki nem széfekből vagy számítógépekből lopja ki a titkos információt, hanem emberek agyából, miközben azok alszanak és álmodnak. Cobb a legjobb a „szakmájában”, azonban ezért hatalmas árat kellett fizetnie, mivel elvesztette feleségét, Malt (Marion Cotillard), aki megjelenik álmaiban. Mivel Cobbot körözik Amerikában, ezért nem léphet be az USA területére és nem láthatja gyerekeit, akiket apósáék (Michael Caine) nevelnek. Egy japán üzletember, Mr. Saito (Ken Watanabe) egy szokatlan üggyel bízza meg Cobbot: ezúttal nem információt vagy gondolatot kellene lopnia valakinek az agyából, hanem el kellene egyet ültetnie a megbízó vetélytársának örökösének, Mr. Fishernek (Cillian Murphy) a fejében. Cobb csak azért megy bele ebbe a veszélyes vállalkozásba, mert Saito azt ígéri, hogy eltörölteti az ellene érvényben lévő körözést és végre hazamehet a gyerekihez. Cobb ennek érdekében csapatot szervez régi társával, Arthurral (Joseph-Gordon-Levitt), Ariadnevel (Ellen Page), az építésszel, Yusuffal (Dileep Rao), a gyógyszerésszel és Eamesszel (Tom Hardy) a hamisító szélhámossal és személyiség tolvajjal, azonban még előlük is elhallgat valamit feleségével kapcsolatban, ami hatalmas veszélyt jelent az amúgy is kockázatos vállalkozásra…

Az álomvilág vagy betáplált élet témája, annak szó szerinti és/vagy szimbolikus értelmezésben már eddig is előjött olyan filmekben, mint a Matrix (1999), vagy a Dark City (1998). Azonban addig, amíg ezek inkább társadalmi értelemben vizsgálják a témát, amelyekben az emberek valamilyen hatalom játékszereivé válnak és élnek egy ennek a hatalomnak megfelelő robotszerű életet, itt inkább az egyén szintjén vizsgálja mindezt, valamint a tudatalatti hatását egy-egy ember életére. Ezt láthatjuk a film számos szereplője esetében, mint Cobb esetében, akinek életét és szenvedéseit meghatározza bűntudatából fakadó lelkiismeret-furdalása, de ilyen célpontja is, Mr. Fisher, aki tudat alatt mindig úgy érezte, hogy nem tud megfelelni apja elvárásainak. A film hatalmas népszerűségéhez az is hozzájárult, hogy a vége egy jó noir sci-finek megfelelően többértelmű és ellentmondásos, amely megfejtéséhez számos elméletet felállítottak már a film megjelenése óta. Mint ahogy Szárnyas fejvadász után azt kérdezgettük évekig, hogy android vagy nem android, itt az a kérdés, hogy a főszereplő álmodja, vagy nem álmodja a történet végét?5. Hetedik (Seven) 1995:

Davind Fincher Hetedikje volt talán megjelenésekor minden idők legnépszerűbb neo-noirja, amit még azok is ismernek, akik nem különösebben érdeklődnek a műfaj egésze után. Ez persze köszönhető az ismert és népszerű színészeinek is, na és persze annak, hogy az egyik leghátborzongatóbb film, ami valaha Hollywoodban készült.

Két gyilkossági nyomozó William Somerset (Morgan Freeman) és David Mills (Brad Pitt) kétségbeesetten el akarja kapni a kegyetlen és szadista sorozatgyilkost, John Doet (Kevin Spacey), aki tetteit azzal igazolja, hogy áldozatai megérdemlik a halált, mert elkövették a hét főbűn (kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, restség) egyikét. Áldozatait bűnüknek megfelelően öli meg, a kövér és falánk embert arra kényszeríti, hogy addig egyen, amíg bele nem hal, a restet egy évig az ágyához láncolja, amíg élőhalottá nem változik stb. Sikerül végül a gyilkost elfogni, ezzel azonban még nem fejeződnek be a gyilkosságok, ugyanis David Mills nyomozónak is van egy nagy hibája: túl könnyen haragra gerjed...Jelenet a filmből.

A film két főszereplője a világból kiábrándult, de nyugodt, tapasztalt és meggondolt Somerset és az ambiciózus, fiatal, fejét könnyen elvesztő és meggondolatlan Mills nyomozó párosa, akiknek együttműködése nem teljesen zökkenőmentes, aminek legfőbb oka Mills nyomozó indulatossága. Morgan Freeman és Brad Pitt is kiválóak a karaktereikben, azonban a legnagyobb hatást egyértelműen Kevin Spacey gyakorolja a nézőkre, mint pszichopata sorozatgyilkos.6. Nem vénnek való vidék (No Country for Old man) 2007:

Joel és Ethan Coen rendezte ezt a nyolc Oscar-jelöléséből négy fontos (legjobb film, rendezés, forgatókönyv és férfi mellékszereplő) kategóriában nyerni tudó noir western thrillert, ami műfajának megfelelően végtelenül sötét és pesszimista. A film legfontosabb üzenete, hogy az ember idős korában csak akkor találhatja meg a lelki békéjét, ha hátat fordít a bűnös, mocskos világnak és emberiségnek, ami képtelen meghallani a múlt tapasztalatait és az öregek bölcsességeit. Ez a gondolat határozza meg ezt a noirt, amelynek történetében az öregedő Ed Tom Bell sheriff karaktere fejezi ki ezt a magába forduló visszavonulást. 

Llewlyn Moss (Josh Brolin) hegesztő és vietnami veterán egy nyugat-texasi lakókocsi parkban lakik feleségével, Carla Jeannel (Kelly Macdonald). Moss a mexikói határ közelében, vadászat közben a texasi sivatagban egy elhagyatott helyen figyelmes lesz pár autóra, amelyeknek utasai vagy halottak, vagy majdnem halottak, és akik mellett talál egy táskát két millió dollárral. Moss magához veszi a pénzzel teli táskát, függetlenül attól, hogy mindez egyértelműen egy rosszul elsült drog üzlet eredménye, és azzal is tisztában van, hogy a pénzt a maffia bármi áron vissza akarja majd szerezni. Meg is bízzák a munkával Anton Chigurh-t (Javier Bardem), egy pszichopata bérgyilkost, aki a nagynyomású légfegyverként működő marhataglóját többfunkciós eszközként gyilkolásra és ajtók kinyitására is használ. Chigurh élet-halál ura és bárkit megöl, aki az útjában áll. Hamar rájön, hogy Moss vitte el a pénzt és azonnal a nyomába ered, azonban megbízói nem bíznak benne teljesen, ezért még egy bérgyilkost, Carson Wells-t (Woody Harrelson), valamint egy mexikói bandát is az ügyre állítják. Mindeközben a munkájából, az emberiségből, és az egész világból kiábrándult Ed Tom Bell sheriff (Tommy Lee Jones) is megpróbálja megtalálni Mosst, hogy megvédhesse és elkaphassa üldözőjét…

A fontosabb szereplők sorsát a végzet és az önrendelkezés együttese határozza meg. Tudják, hogy a világ halad a maga útján és nem különösebben veszi figyelembe az emberi vágyakat, reményeket, aggodalmakat, miközben minden ember jövőbeli sorsát múltbeli cselekedeteik határozzák meg. A film három főszereplője a társadalmat alkotó három fő embertípust szimbolizálják. Moss, az alkalom szülte tolvaj, aki a létéért küzdő, alacsony moralitású átlagember, Chigurh, a pszichopata és hidegvérű gyilkos, aki átvitt értelemben a világot egyre inkább elborító mocskot és gonoszságot jelképezi, valamint Bell sheriff, a sötét erők által legyőzött, és a világból kiábrándult szilárd erkölcsiséggel rendelkező ember. Ők hárman a film folyamán váltogatják pozícióikat, és ennek megfelelően mind a hárman lesznek vadak és vadászok is ebben a macska-egér típusú harcban, miközben a világ erkölcsi pusztulása megállíthatatlan.7. Holtodiglan (Gone Girl) 2014:

David Fincher rendező a '90-es években letette már névjegyét a neo-noir műfajában olyan filmekkel, mint a Hetedik, a Játsz/ma vagy a Harcosok klubja, ezért hatalmas várakozás előzte meg legújabb neo-norjának megjelenését. A 4 Oscarra jelölt film története a klasszikus gyenge antihős és a manipulatív femme fatale párosára épül, aminek története a nő rejtélyes eltűnése körül forog számos jól felépített és meglepő csavarral átszőve, miközben egyre biztosabbnak tűnik a férj bűnössége. Na de miben is bűnös ő valójában?

Egy felső-középosztálybeli házaspár, Nick (Ben Affleck) és Amy Dunne (Rosamund Pike) éppen az ötödik házassági évfordulójukra készülődik, amikor a férfi arra ér haza, hogy a nappaliban dulakodás nyomai látszódnak, a felesége pedig eltűnt. Nick jelenti mindezt a rendőrségen, a nyomozást azonban egyre több olyan nyomot tár fel, amiből arra lehet következtetni, hogy a férfi megölte feleségét, akinek pénzéből élnek azóta, hogy hazaköltöztek New Yorkból Nick szülővárosába. Az ügy rögtön médiaszenzációvá alakul és Nicknek már nem csak a rendőrséget, de a médiát és felesége szüleit is meg kell győznie ártatlanságáról. Különböző visszapillantásokon keresztül megismerhetjük a főszereplőket és kapcsolatukat, miközben az is kiderül, hogy látszólag tökéletes középosztálybeli házasságuk korántsem volt annyira tökéletes...

A film nagyon cinikus és sötét képet fest a társadalomról és azon belül is leginkább a házasságokról, amelyekben mindenki jobbnak akarja láttatni magát, mint amilyen, és amelyekben az emberi kapcsolatokat csak a csodálatos látszathoz való ragaszkodás tartja össze. Az izgalmas fordulatokban gazdag, sötét és nyugtalanító noir tökéletesen ötvözi a klasszikus noirok valamint a modern társadalmak elvárásainak megfelelő karakterizálást, amiben mindenki egyformán bűnös, mivel mindenki valami olyan tökéletes dologra vágyakozik, ami nem létezik. Ez alól nem kivétel sem a nő, sem a férfi, de még a szülők sem. 8. A bűn városa (Sin City) 2005:

Robert Rodriguez és Frank Miller írta és rendezte ezt a posztmodern noir antológia krimit Miller azonos című képregény sorozatából, amiben Quentin Tarantino is közreműködött, mint speciális vendég rendező. A Sin City nem csak egyszerűen egy képregény adaptáció, hanem szó szerint életre kelti a képregényt a filmvásznon kedvenc műfajunk stílusában, miközben nagyon modern eszközökkel és különálló történetek keretében, kissé karikatúraszerűen jeleníti meg a '40-es évek noirjainak világát. A filmben válogatott színész csapat látható, közte Bruce Willis, Mickey Rourke, Clive Owen, Jessica Alba, Benicio del Toro, Elijah Wood, Rutger Hauer és még sokan mások.

A Sin Cityben három, egymással csak nagyon laza kapcsolatban álló történet látható, amit egy negyedik szál keretez. A film elején a The Costumer is Always Right keretében egy bérgyilkos, The Man (Josh Hartnett) és egy gyönyörű nő, a Vevő (Marley Shelton) folytat egy rövid beszélgetést egy felhőkarcoló tetején lévő lakás teraszán, amiről rálátni az éjszakai Bűnös Városra. A jelenet végén a Férfi lelövi a Nőt csókolózás közben, majd a Férfi - a bérgyilkos - narrációjából kiderül, hogy a Nő saját maga fizetett a megöléséért. Az első fő történet a That Yellow Bastard, aminek főszereplője egy kiöregedő és szívbeteg detektív, John Hartigan (Bruce Willis) megmenti a 11 éves Nancyt egy befolyásos szenátor szadista pedofil fiától, de a korrupt rendőrök Hartigan nyakába varrják a szenátor fiának összes bűnét. Szabadulása után megkeresi az immár felnőtt lányt (Jessica Alba), akibe beleszeret, és akit megint meg kell mentenie. A második történet, a The Hard Goodbye főszereplője egy kegyetlen skizofrén pszichopata gyilkos, Marv (Mickey Rourke), aki élete legjobb éjszakáját egy Goldie nevű lánnyal tölti, majd arra ébred, hogy a mellette fekvő lányt valaki megölte. Innentől kezdve csak az a gondolat foglalkoztatja, hogy megtalálja és a maga módján megbüntesse a lány gyilkosát, aminek során egy még nála is kegyetlenebb és pszichopatább alakkal (Elijah Wood) fut össze. A harmadik történetben, a The Big Fat Killben a város prostituáltjai megölnek egy fegyverrel fenyegetőző alakot (Benicio del Toro), akiről kiderül, hogy  ő volt Jack Rafferty nyomozó. Csak egy hírhedt gyilkos, Dwight (Clive Owen) áll a lányok mellé, hogy megmentse őket a város rendőreinek és alvilágának bosszújától.

A film három különálló történetében a műfaj szabályainak megfelelően a tipikus viharvert noir antihősök megmentik (vagy megbosszulják) az üldözött és veszélyben lévő nőiket, ribancaikat, amivel egyben fel is áldozzák magukat. A Sin City kissé morbid humorú cinikus és ironikus szövege - a narráció és a dialógusok egyaránt - mintha egyenesen egy '40-50-es évekbeli detektív noirból csöppent volna ide. A film legfontosabb és legjobb eleme az elképesztően gyönyörű látványvilága és fényképezése, aminek nagyon fontos részét képezi a noirosan árnyékos és kontrasztos fekete-fehér színei, amit egyes részletekben egy-egy nagyon éles színnel dobnak fel és tesznek képregény jellegűvé. 9. Éjszakai ragadozók (Nocturnal Animals) 2016:

Talán nem túlzás azt állítani, hogy Tom Ford Éjszakai ragadozója egy nagyon erős atmoszférával rendelkező, pusztító erejű noir, ami szinte folyamatosan letaglózza nézőjét. Ford pszichológiai thrillerének sztorija két szálon fut, történet a történetben módon. Egy elvált galéria tulajdonos elolvassa ex-férje újonnan megjelent regényét egy olyan családról, amelynek férfitagja nem bizonyul elég erősnek, miközben párhuzamokat fedez fel saját és a regénybeli kapcsolatok között.

Susan Morrow (Amy Adams) egy csomagot kap régi főiskolai szerelmétől, későbbi első férjétől, az író Edward Sheffieldtől (Jake Gyllenhaal), akit még húsz évvel ezelőtt hagyott el. A csomagban Edward Nocturnal Animals  című regényének kézirata van egy vacsorára invitáló levél kíséretében, mivel a közeljövőben Los Angelesbe látogat. Susan jelenleg boldogtalan második házasságban él, sikeres üzletember férje (Armie Hammer) fűvel-fával megcsalja. Edward regényének főszereplője, Tony Hastings (Jake Gyllenhaal) feleségével, Laurával (Isla Fisher) és tinédzser lányával, Indiaval (Ellie Bamber) egy texasi vakációra indulnak. Útközben három helyi bunkó Ray Marcus (Aaron Taylor-Johnson) vezetésével megállítja autójukat és terrorizálja a családot. A helyi detektív, Bobby Andes (Michael Shannon) halálos rákban szenved, ezért felajánlja szolgálatait Tonynak az ügy egyszerűbb lezárása érdekében. Susan a regény olvasása közben visszagondol első férjével való kapcsolatára, amelynek tönkremenetelében saját szerepével is szembesülnie kell…

A film felvonultatja a noir műfajának legfontosabb témáit modernizált formában. Központi témája a férfiasság elvesztése, ami lényegében összeköti a két történet férfi főszereplőjét, Edwardot és Tonyt. Egy noirból természetesen az árulás sem maradhat el, ami azonban egy kicsit más formában jelenik meg itt, mint a megszokott, de a régi klasszikusokhoz hasonlóan itt is a női főszereplőhöz köthető. Mint ahogy nem hiányozhatnak a régi rossz döntések és azok következményei sem, amelyek miatt egyik-másik karakter úgy érezheti, hogy kisiklott az élete, azonban az a tény, hogy ezt megbánja, nem jelenti azt, hogy jóvá is teheti. Noirokban ugyanis az élet büntet és nem ad még egy esélyt, miközben a film azt is bemutatja, hogyan is sebezik meg egymást érzelmileg az emberek egy modern társadalomban.10. A tégla (The Departed) 2006:

Öt Oscar-díjra jelölték Martin Scorsese neo-noir gengszter krimi thrillerét, amiből négyet, a legjobb film, rendezés, forgatókönyv és vágás kategóriáját meg is tudta nyerni, így egyedül ez a film mondhatja el magáról, hogy Martin Scorsese rendezői díjat nyert vele, pedig olyan klasszikusokat készített már ezt megelőzően, mint például a Taxisofőr 1976, a Raging Bull 1980, a Goodfellas 1990, a Casino 1995 és jelölték összesen 12 Oscrarra pályafutása során. A filmben válogatott színészcsapat játszik, közte Leonardo DiCaprio, Matt Damon, Jack Nicholson, Mark Whalberg, Martin Sheen vagy éppen Alec Baldwin, akik mindannyian eszméletlenül jók. 

Egy fiatal rendőrt, Billy Costigant (Leonardo DiCaprio) választják ki arra a roppant veszélyes munkára, hogy beépüljön a bostoni ír maffiába. Megbízatásáról biztonsági okok miatt csak két ember tud, Queenan kapitány (Martin Sheen) és Dignam őrmester (Mark Whalberg). Az alvilági csoport vezetője, Frank Costello (Jack Nicholson) már gyerekkorában pártfogásába veszi Colin Sullivant (Matt Damon) azzal a szándékkal, hogy a rá apafiguraként tekintő gyerek felnővén rendőri pályára lépjen és neki dolgozzon. A fedett zsaru Billy el is nyeri Costello bizalmát, míg Sullivan egyre feljebb lépked a rendőrségi hierarchián, miközben mindkettejüket hatalmas feszültség alatt tartja és egyre inkább megviseli kettős életük. Tovább fokozódik a nyomás az életükben, amikor mindketten tudomást szereznek egymás létezéséről anélkül, hogy tisztában lennének a másikuk személyazonosságával. Innentől kezdve megpróbálják megelőzni egymást egy lépéssel, hogy leleplezhessék az ellenséges informátort, miközben védekezésre is kényszerülnek, mivel életbevágó, hogy meg tudják őrizni saját fedettségüket. A végső leszámolás azonban elkerülhetetlennek látszik…

A Tégla története leginkább egy régi, a noir műfaját alapvetően meghatározó egzisztencialista jellegű téma, az identitás kérdése körül forog, és mutatja meg, hogy mindez hogyan hat az emberek személyiségére, és hogyan befolyásolja a viselkedésüket, érzelmeiket, egyszóval az emberi lét minden aspektusát. A téma filmbeli nagyon összetett bemutatása azt eredményezte, hogy A tégla nem csak egy izgalmas és feszült thrillernek, de egy összetett és érdekes karaktertanulmánynak is felfogható, amiben senki sem az, mint aminek mutatja magát

 

A Predestination a Youtube-on végignézhető magyarul és angolul is:

 

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr8814561820

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Söprögető 2019.01.19. 15:02:08

Pazar leírás, gratulálok!
Blade Runner második részét is idevenném, bár megértem azt is, miért maradt ki.

gigabursch 2019.01.19. 15:18:56

Ezek közül csak a SinCity-t láttam.
Nekem egy kínszenvedés volt. S szerintem erősen túlhájpolt film.

Igazában a cikk alapján többet is megnézek majd - ha odaérek

NemBírtamVisszatartani 2019.01.19. 15:32:00

Ezt egyszerűen jó volt elolvasni, köszi!

Na mi újság, Wagner úr? 2019.02.15. 17:49:30

Ezek közül csak a Sin City nem volt meg, de mondjuk nem is érdekel.
A Nem vénnek való vidék baromira nem tetszett, a többi viszont jó film; az Éjszakai ragadozók nagyon kemény film, nem volt könnyű végignézni.