Time Goes By

A tégla (The Departed) 2006

2019. március 07. 11:18 - Time Goes By

Öt Oscar-díjra jelölték Martin Scorsese neo-noir gengszter krimi thrillerét, amiből négyet, a legjobb film, rendezés, forgatókönyv és vágás kategóriáját meg is tudta nyerni, így egyedül ez a film mondhatja el magáról, hogy Martin Scorsese rendezői díjat nyert vele, pedig olyan klasszikusokat készített már ezt megelőzően, mint például a Taxisofőr 1976, a Raging Bull 1980, a Goodfellas 1990, a Casino 1995 és jelölték összesen 12 Oscrarra pályafutása során. A filmben válogatott színészcsapat játszik, közte Leonardo DiCaprio, Matt Damon, Jack Nicholson, Mark Whalberg, Martin Sheen vagy éppen Alec Baldwin. Egy fedett nyomozó épül be a bostoni ír maffiába, miközben a gengszter csoport vezetőjének is van egy embere a rendőrség berkein belül. Egy idő után mindkét szervezet tudomást szerez az informátorok létezéséről anélkül, hogy ismernék személyazonosságukat és mindent meg is tesznek, hogy leleplezzék őket.

Egy fiatal rendőrt, Billy Costigant (Leonardo DiCaprio) választják ki arra a roppant veszélyes munkára, hogy beépüljön a bostoni ír maffiába. Megbízatásáról biztonsági okok miatt csak két ember tud, Queenan kapitány (Martin Sheen) és Dignam őrmester (Mark Whalberg). Az alvilági csoport vezetője, Frank Costello (Jack Nicholson) már gyerekkorában pártfogásába veszi Colin Sullivant (Matt Damon) azzal a szándékkal, hogy a rá apafiguraként tekintő gyerek felnővén rendőri pályára lépjen és neki dolgozzon. A fedett zsaru Billy el is nyeri Costello bizalmát, míg Sullivan egyre feljebb lépked a rendőrségi hierarchián, miközben mindkettejüket hatalmas feszültség alatt tartja és egyre inkább megviseli kettős életük. Tovább fokozódik a nyomás az életükben, amikor mindketten tudomást szereznek egymás létezéséről anélkül, hogy tisztában lennének a másikuk személyazonosságával. Innentől kezdve megpróbálják megelőzni egymást egy lépéssel, hogy leleplezhessék az ellenséges informátort, miközben védekezésre is kényszerülnek, mivel életbevágó, hogy meg tudják őrizni saját fedettségüket. A végső leszámolás azonban elkerülhetetlennek látszik…A The Departed olyan régi klasszikus gengszterfilmek és noirok nyomában jár, mint a Little Caesar 1931, a Scarface 1932 vagy a White Heat 1949, ezért nem véletlen, hogy Martin Scorsese thrillere legfőképpen olyan műfaji témákkal foglalkozik, mint az identitás, a lojalitás, a bizalmatlanság és megtévesztés. Scorsese a noir imádatát minden hasonló műfajú filmjében megmutatta, így A téglában is, ami nem csak karaktereiben, témáiban, de a film végén mindez egy vicces és szimbolikus jellegű kikacsintásban is megnyilvánul. A régi gengszter noirok egyik jellemző szófordulata volt a besúgókra vagy árulókra vonatkozó „You dirty filthy rat, azaz Te piszkos mocskos patkány” megszólítás, amely mondatot előszeretettel James Cagneynek tulajdonítanak, bár ő soha nem mondta szó szerint ezt, de ennek különböző verziói számos régi gengszter filmben elhangzott. Ezután a patkány után folyik a hajsza, ami ráadásul nem csak a történet több karakterében is megnyilvánul és testet ölt, de a film végén még egy igazi kis patkány képében manifesztálódik is, tisztelegvén a Cagney-féle és az ahhoz hasonló klasszikus gengszterfilmek előtt.

A Tégla története leginkább egy régi, a noir műfaját alapvetően meghatározó egzisztencialista jellegű téma, az identitás kérdése körül forog, és mutatja meg, hogy mindez hogyan hat az emberek személyiségére, és hogyan befolyásolja a viselkedésüket, érzelmeiket, egyszóval az emberi lét minden aspektusát. A téma filmbeli nagyon összetett bemutatása azt eredményezte, hogy A tégla nem csak egy izgalmas és feszült thrillernek, de egy összetett és érdekes karaktertanulmánynak is felfogható, amiben senki sem az, mint aminek mutatja magátA forgatókönyvet William Monaham írta egy 2002-es hong kongi film, az Infernal Affairs alapján. A történet alapfelállása, a beépült informátor vagy árulók utáni hajsza nem nevezhető éppen újdonságnak, hiszen ez a téma azóta látható filmekben, amióta gengszter vagy kémfilmeket készítenek. Ebből kifolyólag rögtön fel is merülhet az a kérdés, hogy lehet-e még ebben újat mutatni úgy, hogy ne tudná a néző az első másodperctől kezdve, hogy miként is ér véget a film és a hatalmas veszélyt vállaló fedett rendőr és maffiának dolgozó korrupt rendőr párharcra?

Ez a film is hasonlóan kezdődik, mint a többi hasonló típusú darab. Először is megismerjük a fontosabb karaktereket, különös tekintettel a két főszereplőre, a két fedett emberre, a valódi identitását elrejtő Billy Costiganre és Colin Sullivanre. Azonban ahogy halad előre a film, úgy válik egyre kiszámíthatatlanabbá és ezzel együtt egyre feszültebbé, izgalmasabbá ez a történet, ami onnantól kezdve lő ki igazán, hogy mindketten tudomást szereznek a másik létezéséről. Ekkor elkezdődik egy macska-egér játék, amiben mindketten egyszerre macskák és egerek, ugyanis mindkettő el akarja kapni a másikat, miközben folyamatosan menekülésre, védekezésre is kényszerül, és mindent megtesz azért, hogy személyazonosságát rejtve tarthassa. A film harmadik harmadában pedig egyik fordulat és meglepetés jön a másik után, és a feszültség is az egekbe nő, amikor mindkét főszereplő közel kerül ahhoz, hogy leleplezze a másikat. Mindeközben a néző már elbizonytalanodik és egyáltalán nem biztos abban, hogy mire is számíthat, és egyre inkább azon veszi észre magát, hogy a szereplők eljövendő sorsáról gondolkodik, ugyanis az már korántsem látszik annyira egyértelműnek, mint amilyennek a történet elején tűnt az addigi filmes tapasztalataik alapján. A sztori pedig tart egy olyan vég felé, amire nagy valószínűséggel egyáltalán nem számít a néző. Nem hiszem, hogy a megtévesztés és a rejtett identitás témáját ennél jobban ki lehetne forgatni egy hasonló témájú és műfajú filmben, mint itt. Ilyet maximum az élet képes kreálni.A tégla mindemellett egy nagyszerű karaktertanulmány, ami nem csak a forgatókönyvnek, de a színészek remek alakításának is köszönhető. A film két karakterét, ha lazán is, de valódi emberekről mintázták, mégpedig Frank Costellot egy Whitey Bulger nevű hírhedt ír maffiafőnökről, Colin Sullivant pedig egy korrupt FBI ügynökről, John Connollyról.

A karakterizálás egyik legfontosabb eszköze az ellentétpárok létrehozása és a karakterek kettősségének megteremtése volt. Egyrészről mindegyik szereplőre jellemző egyfajta kettőség a személyiségükben, vagy viselkedésükben, valamint az, hogy két egymással szemben álló karakter látszólag mindenben egymás ellentettjei, miközben valójában nagyon is hasonlítanak és számos közös tulajdonsággal rendelkeznek. A legfontosabb „pár” természetesen a két főszereplő, Billy és Colin, de ilyen Costello és Queenan kapitány párosa is. A másik fontos eszköz a különböző apafigurák megjelenítése, akiknek egyszerre akár több – egymással szembenálló – fia lehet. Ilyen Costello, akire Colin apaként tekint, miközben ő mintha lassan inkább Billyre tekintene a fiaként, akinek ráadásul ott van Quennan kapitány is mint apafigura, ellensúlyozván Costello befolyását, hatását. (Ez a sokszögű apa-fiú kapcsolat sem ritka gengszterfilmekben, hasonló témát mutatott be Robert de Niro 1993-as Bronxi meséje is.)  

Billy és Colin is összetett karakter, akiknek a túlélés érdekében másnak kell mutatniuk magukat, mint akik valójában. A csavar ebben a dologban az, hogy minél többet tölt egy ember egy hamis identitás leplében, annál valószínűbb, hogy egy idő után valamilyen téren azonosul új személyazonosságával és felveszi az ahhoz illő személyiséget, viselkedésmódot elveszítvén a régit. Ennek lehetősége exponenciálisan megnövekedik, ha az életük múlik azon, hogy meggyőzőek legyenek szerepükben. A folyamatot pedig tovább erősíti, hogy új környezetük is olyan erős nyomás alatt tartja őket hamis identitásuk átlényegülésére, ahol egyetlen hiba is az életükbe kerülhet, hogy szinte lehetetlenné válik számukra az, hogy ne azonosuljanak vele. A film egyik pontján Billy visszakéri régi identitását, nem tudván, hogy ő azt már régen elvesztette. Szó szerint és átvitt értelemben is. Billy és Colin abban is hasonlítanak, hogy egyikük sem tudja, hogy kiben bízhat igazán és azt sem, hogy ellenfelei mennyire járnak közel leleplezésében, ezért aztán egy idő után mindketten szinte árasztják magukból a paranoia fűtötte félelmet. Leonardo DiCaprio alakítja Billy Costigant, a maffiába beépülő fedett nyomozót. Billy olyan családban nőtt fel, amitől nem állt távol a bűnözés. Szülei válása után egyfajta kettősségben élt egyrészről középosztálybeli édesanyja mellett, másrészről jelentős időt töltve az alacsonyabb társadalmi helyzetű apja mellett is, amely során hozzászokhatott ahhoz, hogyan is kell viselkedni nagyon különböző környezetekben. Nem véletlenül őt választották ki rendőrként arra az életveszélyes feladatra, hogy beépüljön az alvilágba. Megbízatása során folyamatos nyomás alatt áll, hogy hihetően játssza új identitását, ugyanakkor ez azzal is jár, hogy bűncselekményeket kell elkövetnie, ami nagyon megviseli pszichésen, hiszen olyan dolgokat kell tennie, ami ellen tulajdonképpen harcol. Billy egyre nehezebbnek érzi munkáját, egyre kétségbeesettebben próbálja feladatát teljesíteni, miközben egyre jobban neheztel megbízóira és a rendőrségre. Leonardo DiCaprio nagyon intenzíven alakította Billyt, aki a hatalmas nyomás miatt a végére már kissé instabillá válik pszichésen, és kezd egyre jobban hasonlítani Costellohoz.

Matt Damon játssza Colin Sullivan korrupt rendőrt, aki Billyvel ellentétben a felszínen hibátlannak és tökéletesnek látszik makulátlan személyi anyagával, és még bűnöző rokonai sincsenek. Valójában már gyerekkora óta beleivódott a bűnözés, ugyanis Frank Costello, maffiavezér már ekkor megkörnyékezte kifejezetten azzal a szándékkal, hogy az okos gyerek egész életében neki dolgozzon. Colin nagyon céltudatosan abba az egységbe dolgozza be magát, amelyik a Costello vezette bostoni ír maffiát akarja elkapni. Látszólag nincs túl sok lelkiismerete, azonban ennek ellenére nem tűnik egy boldog embernek. Elviekben Sullivan a korrupt rendőr, azonban ez nem biztos, hogy teljesen megállja a helyét, hiszen Costellohoz nem csak anyagi érdekek fűzik, hanem pszichések és érzelmiek is, hiszen apafiguraként tekint a bűnözőre és kötődik hozzá. Ebből kifolyólag a maga módján ő is lojális ember, csak éppen nem a rendőrséghez, hanem eredeti munkaadójához, a maffiához és annak vezéréhez. Matt Damon nagyszerűen játszotta a film (egyik) villain karakterét, ami ráadásul nehezebb szerep volt, mint DiCaprioé. Colin Sullivanként Matt Damonnak is folyamatosan egyfajta kettősséget kellett árasztania magából, mivel ő volt látszólag a tökéletes, patyolat tiszta, elkötelezett fiatal rendőr, ugyanakkor tudjuk, hogy valójában ennek pont az ellentettje. Damon kiválóan hozta ezt a kettősséget, és a film folyamán a néző csodálja karakterét az idegeiért, a tehetségéért, a ravaszságáért, a gyors gondolkodásáért, ugyanakkor mégis van benne valami roppant ellenszenves dolog, ami miatt alig várjuk, hogy mindezért megbűnhődjön.Bár Jack Nicholson karaktere, a kissé pszichopata Frank Costello maffiafőnök csak mellékszereplő, mégis nagyon fontos karakter, akivel majdnem annyi időt töltünk a filmben, mint a főszereplőkkel. Frank Costellora is jellemző egyfajta kettősség. Egyrészről egy ravasz és esetenként félelmetes pszichopata, a város legveszélyesebb bűnözője, akit még az FBI-nak is nagy nehézségbe kerül elkapnia, másrészről meg erősen emlékeztet egy kissé lepukkant helyi bunkóra, aki kispályásnak ható jelleggel is rendelkezik, és aki nem veszi észre, hogy lejárt az ideje. Costello karaktere sokkal közelebb áll James Cagney Cody nevű pszichopata gengszter karakteréhez a White Heatből vagy Joe Pesci által játszotthoz a Goodfellasban, semmint Michael Corleone visszafogott, hűvös és intelligens személyéhez, akiről lerí, hogy kis túlzással élve kezében tartja a világot. Jack Nicholson, mint már karrierje során jó párszor, most is remekül hozza ezt a fajta, kissé pszichopata jellegű karaktert. 

Martin Sheen alakította Frank Costello ellentétpárját, a nyugodt és barátságos Queenan kapitányt, aki már nagyon régóta el akarja kapni a maffiózót, és aki ennek érdekében megbízza Billy Costigant a beépülésre. Ő nem csak egy komoly hatalommal rendelkező szervezet vezetője, hasonlóan Costellohoz, de egyben Billy másik apafigurája is, ellensúlyozván Costello befolyását a fiúra. És ahogy ezt már láthattuk Billy és Colin esetén, az ő esetükben is felfedezhető több hasonlóság, amelyek között a legfontosabb az, hogy egyikük sem úgy dolgozik, ahogy kellene vagy ahogy megszoktuk.Mark Whalberg játszotta a nagyon kemény és elkötelezett Dignam őrmester, Queenan kapitány legközvetlenebb munkatársát, aki senkitől nem tűri el a szarakodást. Wahlberg is nagyszerűen érzékeltette karakterében lévő kettősséget, a becsületes és elkötelezett rendőrt, aki ennek ellenére ellenszenves a nézőnek állandó dühe és arroganciája miatt. Dignam őrmester szinte már-már kegyetlennek is tűnhet esetenként azon tulajdonságánál fogva, hogy mesterien veszi észre mindenki érzelmi és pszichés gyenge pontját, ahova aztán a nagyon kemény ütéseit beviszi. Sokat elmond Mark Whalberg játékának színvonaláról, hogy a válogatott színészcsapatból - amelyikben mindenki kiválóan játszott - , őt, a legkevésbé neves vagy jegyzett színészt jelölték Oscar-díjra.

Mellettük persze még számos kiváló mellékszereplő látható a filmben, mint például Alec Baldwin a macsó FBI-osként vagy Vera Farmiga, mint Dr. Madolyn Madden pszichológus, aki a film egyik fura csavarán keresztül szintén egyfajta közös pontot, összekötő kapcsot képvisel Billy és Colin karaktere között. 

A tégla technikailag is első osztályú. Vágásáért Oscar-díjat kapott Thelma Schoonmaker, Scorsese állandó vágója, akinek munkája elősegítette a karakterek kettősségének kihangsúlyozását, és nagy szerepe volt a film remek ütemének kialakításában. Az operatőr, Michael Ballhaus is a rendező jól megszokott csapatának tagja volt, aki nem alkalmazott különösebb trükköket, azonban a film mégis nagyon látványosan fényképezett. Ballhaus előszeretettel használt olyan noir fényképezési eszközöket, mint a villain karakteren gyakran megjelenő rácsot mintázó árnyékok, miközben hozta a Scorsese filmekre általában jellemző állandó kameramozgást is. A háttérzenét Howard Shore szerezte, amit Scorsese úgy jellemzett egy interjúban, mint „egy nagyon veszélyes és halálos tangot”, ami mellett a korra jellemző és közismert számok is megszólalnak, mint például a Gimmie Shelter a Rolling Stonestól vagy a Comfortably Numb a Pink Floydtól.Martin Scorsese képes volt arra, hogy minden porcikájában hatékonyan felturbózzon egy szokványosnak látszó beépített zsaru történeten alapuló gengszter krimi thrillert oly módon, hogy már-már epikus jelleget ölt ez a feszült, izgalmas és kiszámíthatatlan 2 és fél órás film, ami hossza ellenére sem válik unalmassá egy percre sem. Ugyanakkor az is igaz, hogy a film egészére is jellemző egyfajta kettősség, ami annyiban összegezhető, hogy minden elemében magasabb színvonalú, mint a legtöbb hasonló típusú krimi és nagyon intenzív élményt jelent a néző számára, ugyanakkor témáiban igazi újdonságot nem ad az izgalmas és meglepő csavarokon kívül. Kacérkodik azzal, hogy évtizedek múlva a legnagyobb klasszikusok közé sorolják, azonban van egy olyan érzésem, hogy bár helyet kap majd a legjobb műfaji filmek között és megtalálható lesz különféle toplistákon, de a klasszikus státuszt nem éri el, szemben mondjuk a híres rendező néhány másik filmjével, mint pl. a Nagymenőkkel. A sors fintora, hogy Scorsese ezért a filmjéért kapott rendezői Oscar-díjat, ami bár ott van közvetlenül a legjobb filmjei nyomában, azonban azoktól egy lépéssel lemarad, nem véletlenül hívják a The Departedet a "legrosszabb legjobb Scorsese-filmnek". 

Értékkelé: 9/10

A film nyitó jelenete, amiben Frank Costello rávilágít az írek sikereire:

"No one gives it to you, you have to take it. / Senki nem adja neked, neked kell elvenned."

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr5614670031

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Raul75 2019.03.07. 13:12:18

Jó kis film, és az eredeti még egy fokkal jobb...

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2019.03.07. 13:13:29

@Raul75: sajnos nem láttam még, de tervezem a megnézését.

Tom Taylor 2019.03.08. 10:10:00

Ez egy olyan film, hogy megnézed, lemegy az utolsó képkocka és képtelen vagy megmozdulni. Egyszerűen odameredsz a képernyőre és csak nézel ki a fejedből. Nagyon kevés ilyen film van! Olyan mestermű ez, hogy még a statiszták is tapsot érdemelnek. A főszereplőkről nem is beszélve!

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2019.03.10. 10:58:43

Nekem a pörgős, feszült tempó miatt egyk téma sem jelent meg igazán, mégha ott is vannak. Mondjuk Scorsese sosem volt a kedvencem, nem tudok ráhangolódni.

Kicsit off, kicsit kapcsolódik: Szerintem szándékos lehetett az is, hogy hasonló külsejű színészeket válogattak. Általában kritikaként szoktam megjegyezni, hogy túlságosan hasonlítanak a szereplők, mert kezdetben még nem tudom, ki-kicsoda, de itt sztárokat használtak, illetve ilyesmi lehetett a cél.